Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-22 / 51. szám
(2) 51. szám. 1907. December 22. Vármegyei tisztujitás. Csütörtökön volt — dec. 19 én — a vármfgyei tisztujitás élénk érdeklődés mellett, mintegy 400 bizottsági tag részvételével. A választás 10 és fél órakor d. e. Falussy Árpád elnöklete mellett kezdődött, aki ez alkalommal festői szép diszmagyarban jelent meg a gyűlésen. A főispán Stoll Bélát kérte fel ez alkalomra a jegyzőkönyv vezetésére. Égly Mihály már szintén elfoglalta a jegyzői széket, amikor eszébe jutott, hogy mint t. főjegyző nem esküdött föl s azért a jegyzői tollat ezúttal nem fogadhatta el. A jelölő bizottság megalakítása és a szokásos alakiságok után alispánná egyhangúlag Ilosvay Aladárt választották meg, aki az esküt letette s magvas beszéddel köszönte meg a kitüntető bizalmat. Egyhangúlag megválasztották még a következőket: Péchy István főjegyző, Schönpflug Richard dr. főügyész, Almássy Ignác alügyész, Ilosvay Ferenc árvaszéki elnök, (kivel szemben Bornemisza Gézát és Gáspár Pált jelölték, de szavazásra nem került a sor.) Madarassy István nagykárolyi főszolgabíró, Damokos Ferenc nagybányai, Dr. Képessy László csengeri, Jékey Sándor fejérgyarmali, Csaba Adorján szatmári, Péchy László m.-szálkái, Péchy Péter nagysomkuti főszolgabirák, ez utóbbival szemben jelölték Neupauer Jánost és Teleki Jenőt, de szavazásra nem került a sor. Az erdödi főszolgabírói állásra Eötvös Róbert, Kovács Sándor, Jeszenszky Béla, Domahidy Pál voltak a jelöltek Eredmény: Eötvös R. első szavazásra 180-at kapott 339 bői, a többiek 22 őt, 68 at és 69 et. Erős küzdelem volt Bay Miklós és Galgóczy Árpád között a szinérváraljai főszolgabiróságra, Bay győzött végül 190-nel, Galgóczy 166 szavazata ellen. Amily igazságos volt a népakaratnak ez az ítélete, éppoly igazságtalan és érthetetlen az árvaszéknél az az eljárás, hogy Komoróczyt és Bornemiszát kibuktatták, ezeket a régi, jóravaló, érdemes embereket. Az árvaszéknél Gáspár Pál, llyés Olivér egyhangúlag lettek ülnökökké. Gellért Endrét Kozma Gergelylyel szemben jelölték. Megválasztották egyhangúlag Gellért Endrét. Gulácsy Tiborral szemben Sepsy Sándort jelölték, megválasztották Gulácsyt egyhangúlag. Komoróczyval szemben Luby Bélát jelölték, kapott Luby 154, Komoróczy 139 szavazatot. Bornemissza Gézával szemben jelölték Galgóczy Józsefet, győzött 6 szavazattöbbséggel Galgóczy. A jegyzői kar következőkből áll: I. Mangu Béla, II. Kerekes Zsigmond, III. Szinlay Gábor. IV. Luby László, V. Német Béla, VI. Gyene Pál. Ez utóbbit Dienes Dezsővel és Pavella Sándorral szemben jelölték s egyhangúlag választották meg. Első osztályú szolgabirák leltek: Kovács Sándor, Jékey István, Neupauer János, Jeszenszky Béla, Galgóczy István, dr. Teleky Jenő és Domahidy Pál, akit Kállay Szabolcscsal és N. Szabó Istvánnal szemben szótöbbséggel választottak meg. II. oszt. szolgabirák lettek : Kállay Ödön, N. Szabó István, Tóth Tibor (Báthy Lajossal szemben), Galgóczy István, (Serly Iatvánnal szemben), dr. Gyene Pál Dienes Dezsővel szemben, aki közben visszalépett. A főispán Stoll Bélát, Miskolczy Sándor drt t. főügyészszé, dr. Vass Gyulát t. ügyésszé, Égly Mihályt, Farkas Jenőt, Mangu Bélát t. főjegyzőkké nevezte ki. A tisztviselők, úgy a választottak, mint a kinevezettek az esküt letették, csupán Gellért Endre és Égly Mihály nem esküdtek föl ez alkalommal. Maga a választó gyűlés egész a késő esti órákig elhúzódott. volna gyűlöletes bevásárlásának, hanem karácsonát | is megédesítette volna. Az ihlet, mely Mr. Paysont megszállotta, ezt I sugalmazta neki: „Sidney, kötelességed, hogy rokonaid számára régi családi hagyományok folytán ajándékot végy. Kötelességed már azért is, mert ezt nővérednek megígérted. Hanem mi volna, ha részükre oly ajándékokat vennél, melyek nemcsak, hogy meg nem felelők, hanem teljesen haszontalanok, sőt gyűlöletesek. Igen, gondolta magában, ez jó lecke lesz nekik. Ezzel nevetségessé fogom tenni ezt az ostoba szokást. Az ajándékok pedig bizonyára sérteni fogják rokonaimat. Hanem akárhogy is, nem teszem azt, a mit a többi bolond. Ily gondolatok mellett Mr. Payson bement a legelső nagy üzletbe és a könyvcsarnokban találva magát, mindjárt meg is szólított egy elárusitónőt. „Szeretnék egy könyvet egy szorgalmas, öreg úriember részére, a kinek mennyei vallásos meggyőződései vannak.“ „Itt van Flavius Josephus munkája két kötetben.“ „Helyes, megveszem, majd jó lesz a kis nyolc éves unokaöcsém részére, a ki tündérmeséket meg indiánus történeteket szokott olvasni.“ Az elárusitónő csodálkozva nézett Mr. Pay- sonra, de nem szólott semmit. „Most pedig szeretnék egy szerelmes történetet.“ folytatta Mr. Payson. „Van nekem egy vén leány nővérem, aki egy komoly irodalmi clubnak az elnöke és a ki NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Eltenkezés. Leány: »Nem, nem! Sohsemf Hiába kérsz! Hiába ostromolsz, remélsz! Szivem közömbös, ajkam jéghideg: Vágyódásodat nem is érti meg. S kíváncsiság se hajt, hogy tudjak róla: Milyen lehet a férfiajkak csókja, — És azt szeretném látni, hogy vájjon: Ki kényszerit rá, ha nem akarom?! Legény: »Erőszak nem vezet a szerelemhez S nem is akarom. Csak igy a kél karom Gyöngéden, lágyan köréd kulcsolom És selyemfürtös ifjú fejedet A szivemre vonom. S igy tartalak hosszan — soká — ölelve: Mig karcsú tested belé megremeg, Mig arcod hajnalszinre fölpirul S szived viharzik mondhatatlanul S akkor édes, dacos kis ajkad Ideadod: magad . . .« Jörgné Draskóczy Ilma. Karácson. Fenyögalyas szép karácson, , szivünkből köszöntünk ! Áhitjuk ünnepi hangulatodat, a te nagy napodat, mely a hétköznapi élet harca után bevezet a költészet birodalmába. Mert mi más a kora estének szürkületében kigyuló karácsonfa és ezer apró gyertyafénye? A csöngetésre megjelenő gyermekek méla csodálata, meg- ihletödése és kitörő, harsány kedve, — vájjon mindez nem a legszebb költészet-é ? Az olimpiai ünnepeken Homér szárnyas igéin lendült egy ó-kori nemzet és vitte hangulata a legtisztább életörömök közepébe: a művészet légkörébe. Ma, mikor a kereszténység kétezer éves szirtjét nyaldossa végig a vele ellentétesnek látszó uralkodó eszmék áramlata : mégis a Megváltó ' születésére ritka lélekrokonságban együtt találja az embermilliókat. Csodás égi nagy alkotás a Názáretnek hitalapitása: változatlan szeplőtlenségben hinti a karácson hangulatát ezredév óta és ha még úgy rombol is ki belőlünk minden hitet a kicsinyes, irigy és léha kor, áhitjuk a karácson hangulatát, a lelki megtisztulásnak csodás napját. Nem fér ez ünnephez az a különben hétköznapi, de találó hasonlat, hogy ez az ünnep olyanforma lelki eeyhületet, derűt s megelégedést okoz, mint az a jó testi érzés, mikor a munkaközben viselt ruhát átcseréljük. Magyar ember ünneplőnek hívja ezt álruháját és mily igaz, csodásán kifejező népi szólás, hogy igy hívja. Nem féltjük ezt a nemzedéket, mert vannak ünnepi hangulatai. A közélet hullámain sok piszkos szemét sodródik, a bűn meztelenül mutatkozik, a nyomor kegyetlen tettekre készteti szenvedőjét : a fényűzés hallatlan erkölcsi züllésnek okozója, a munka kerülése, a könnyű élet vágya mind többeket vonz bűnös körébe, de ne féltsük olyan bukástól a mi nemzedékünket, amely mindezekből a saját erejéből meg nem tisztulhatna. Ne féltsük őt, mert vannak ünnepi hangulatai és tud ünnepelni. Csodás fenyögalyas karácsony ! Köszöntünk tégedet ihletett érzéssel. Az élet, a művelődés egyenlősit mindent és legszentebb hagyományainkat is megtöri, feledésbe dönti, a te karácsoni szent hangulatod most is ép és erős. A karácson marad az erkölcsi megtisztulásnak varázsos napja. Nemcsak isten-ember született ezen a napon, de születése örömére megszületik azóta e napon tizennyolcszáz év óta a szivekben az enyhület, az emberszeretet, a megadás, a családi otthon édes varázsa és a vágy érte. Aki a szent karácson estén a gyermekörömök láttára nem érez valami szent, valami fenkölt. valami kimondhatatlan érzést, annak nincs szive. Végezhet szervezete valami állati feladatot a négy kamráju husdarab is: de ez nem a gondolkozó, az érző embernek tesz szolgálatot. Es valóban csak üres léhás- kodás a dicsekedőnek olyan beszéde, hogy az ártatlan gyermekörömök, a karácsonfa lángja reá hatással nincsenek. Mindenkire hatással vannak. És pedig erkölcsjavitó mély hatással. Az embernek szüksége van erre a hatásra, erre a karácsoni hangulatra. Mennél zordonabb, zajosabb a közszellem, annál áldásosabb hatása van a karácsoni ünnepnek. És ne higyjük; hogy a karácsoni ünnepi hangulat csak egy estre, az estének csak egy-két percére terjedő. A szeretet nagy érzése nem terjed percekre. Munkál, nemesit, korlároz. Munkája állandó, ha öntudatunkat nem is izgatja. Az élet nehéz küzdelmével, verítékével, a korszellem irigységével, felszínességével, gőgjével gyilkosai ennek az érzésnek. A lélek harcot vív szüntelen. Gyönyörűen fejezi ki ezt Madách ; amidőn a gondviselés hatalmával szemben minden más akarat, úgy az emberi küzdelem meddő voltát fejezi ki a következő költői képben :---------------Az végzetem. Hogy harcaimban bukjam szüntelen, De uj erővel fölkeljek megint. Az élet mellett ott van a halál. A boldogságnál a lehangolás. A fénynél árnyék, kétség és remény. A karácsoni este fénye mellett ne lássuk meg az árnyékot. Adjuk át magunkat az ünnep hangulatának. Boldog szép karácsont ! Benne feltámadó reményt, hogy nem lesz ilyen sivár, ilyen élettelen, ilyen pangó karácsonunk soha többé. Nemzetünk erős lesz. Az ország népe boldog! A madarak téli etetéséről. Minden természelbarát, minden értelmes gazda manapság tisztában van azzal, minő nagy jelentőségű az égi madarak munkája a természet háztartásában s hogy tollas zenészeink nemcsak szépészeti értékűek, hanem egyszersmind legjobb szövetségeseink a káros rovarok elleni való harcban. A kis madárhad, a kertek, mezők és erdők természetes rendőrsége, fáradhatatlanul működik a napfény elől elrejtőző bogár- s hernyósöpredék kifürkészésén és megsemmisítésén. A madaraknak e gyakorlati hasznánál fogva, valamint tekintetbe véve, hogy ők a természet költői teremtményei, nélkülök mező és erdő fölött hangtalan némaság uralkodnék, minden helyesen gondolkodó embernek madárbarátnak és madárvédőnek kell lennie. A madárvédelmi eszmét pártolnia kell mindenkinek, mert ezáltal önmagának használ. Ha sziparodik ugyanis a rovarpusztitó, megkétszereződik a termés, olcsóbb a piac, tehát könnyebb a megélhetés. Sajnos, de való, hogy éppen a leghasznosabb s legkellemesebb zenészeink száma rohamosan fogy. E pusztulásnak oka részint a déli tájakoft divó tömeges madárfogás, részint pedig az átalakult erdő és mező- gazdaság megfosztja a madarakat természetes költőhelyeiktől. E bajt ugyan némileg orvosolja a mesterséges madárodúk alkalmazása, de e valóban nemes cselekedet még nem vált eléggé általánossá. Pedig, ahol mesterséges madárodúkkal találkozunk, ott a rovar- pus/.titás által okozott károk évről évre csökkennek. Ezt tapasztalva azonban ne higyjük, hogy eleget teltünk, ha madárhajlékról gondoskodunk s a téli értekezéseket szokott irni a Buddhismusról, meg a nők befolyásáról a sziámi lyrai költészetre. Szeretnék egy oly könyvet, a mely leírja, hogyan szeretet Marquis Hector a szende Eleonórába, vagy valami ilyesfélét, Csak minél több ölelés, csók, pihegő kebel és más ilyesmi legyen benne és minél messzebb legyen Ibsentől, meg Henry Jamestől“. „Itt van egy könyv, a melyet a leányok itt az üzletben nagyon szeretnek,“ felelte az elárusitónő, A szerzője Beauclerc Sybil Boldizsár. A könyv címe: Rozália eljegyzése, vagy az Idegen a Titokvári kastélyban. „Ha ez tényleg olyan jó, mint a milyennek hangzik, akkor épen erre van szükségem. Ön tehát azt mondja, hogy a könyvet szeretik.“ „Igen“, válaszolta, az elárusitónő, Miss Simmons, a zsebkendőket elárusitónő azt mondja, hogy az egyszerűen felséges. „Helyes, megveszem“, kiáltotta Mr. Payson lelkesülten, örömében nagyot vigyorogva. Volt Mr. Paysonnak egy 46 éves, jó kövér bátyja, ki 9-es számú cipőt viselt és ki legalább 25 éve nem volt a korcsolyapályán. Ennek Mr. Payson egy pár korcsolyát vett. Egy férjezett húgának, kinek szerény Ízlése volt és ki inkább meghalt volna, mintsem valami rikító szinü dolgot fölvegyen, egy nyakbavalót vett, mely már jó messziről kiáltott. Tele volt a szivárvány minden színével, de különösen sok volt benne a piros, meg a sárga. Mr. Payson sógora egy mértékletességi egyletnek volt az elnöke. Ennek a részére Mr. Payson egy dugóhúzót vásárolt. Még csak egy ajándékot kellett vásárolnia: a ! húga kis 6 éves leányának. Ezt a 6 éves kis apró- 1 ságot a divatból rég kiment nyolc nyakkendővel lepte meg. Mikor elvégezte a bevásárlást, örömében vagy egy félóra hosszáig vihogott, örvendve, hogy megtréfálta rokonait és mennyire meg lesznek azok lepve és sértve. Mr. Payson, karácsoni ajándékaira válaszolólag a következő leveleket kapta. Az első levél. Kedves öcsém! Engedd meg, hogy hamarabb nem köszöntem meg a te igen kedves ajándékodat, de valóban erre alig volt időm. Ugyanis egész időmet a korcsolyapályán töltöttem, hogy megint belejöjjek emez ifjúkori, kedves élvezetembe. Mikor a te korcsolyáidat megkaptam, kimondhatatlan volt örömöm. A többiek karosszéket, hálósipkát, hímzett papucsot ajándékoztak, mintha Isten tudja, miyen öreg volnék már, de te, kedves Sidney, az ajándékoddal ezt látszottál mondani: „Willie, fiú, a többiek azt hiszik, hogy te öregszel, de én tudom, bogy ez nem igy van.“ Jupiterre mondom, Sidney, igazad van. Tegnap, karácsonkor kimentem a jégre és két óra hosszat mulattam ott. Oh valóban, milyen jól is találtam magam. Kezdetben lábaim gyengék voltak s kétszer le is estem, de sem nékem, sem a jégnek nem történt komolyabb baja. Már megint megtanultam a mozdulatokat, úgy, hogy mielőtt haza-
