Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

1907. December 22.

hidegben, midőn hó s jég lepi el a tájat, figyelembe sem vesszük az odúk által idecsalogalolt madárvilág éhes csiripelését. Pedig emberi kötelességünk, hogy a zimankós téli időjárás közepette segítségére legyünk áz égi madaraknak a létért való nehéz küzdelmükben. Ezt pedig legcélszerűbben helyesen alkalmazott etetőhelyek létesítése által tehetjük.

Ne sajnáljuk azt a csekély költséget s fáradságot, mibe a téli etetés kerül, mert éppen a télen által nálunk időző cinke, ökörszem, csúszka királyka, pinty leghasznosabb madaraink közé tartoznak Mily nagy hasznot hoz e madarak munkálkodása, könnyen megérthető, ha figyelembe vesszük, hogy tevékenységük nemcsak egy pár hónapra, hanem az egész évre terjed s hogy éles figyelmüket még a legrejtettebb bogárka, báb vagy rovartojás sem kerüli ki.

E madarak folytonos mozgékonysága, nagy sza- porasága s bő táplálkozási szükséglete nagyban elő- ségiti a mesés mennyiségű rovarok pusztítását.

Ez örökké falánk madarak téli etetésére nézve egyesek még sok hibát követnek el. Ugyanis a madárvédelemhez nem elég a jóakarat s lágyszívűség, hanem itt az észre is van ám szükség. Mert célszerűtlen télietetéssel több kárt okozhatunk, mint hasznot, több bajt, mint áldást.

Ha pl. valaki mindig csak kenyérmorzsákat szór az éhes madaraknak, akkor ezek ugyan mohón fel • csipkedik a morzsákat, de gyomruk e szokatlan táplálékot nem bírja megemészteni igy a kis madarak bél- gyuladásnak esnek áldozatul.

Sok helyen az a szokás, hogy a madarak számára szallonnabőrkéket aggatnak a faágakra. A fürge cinkecsapat mihamar ellepi e kedvence ételét. De jaj, szegénykék közül sokan meglakolnak Ínyencségükért. A szalonna zsírja összeragasztja tollazatukat s már most csak nagy nehezen bírnak fölrepülni, miáltal a prédára leső macskának zsákmányává esnek.

Közli: Mekszy Kornél.

A gyerekszobából.

Olyan szelíd, szép a kezdet: Játszadoznak, ölelkeznek';

S nagy hirtelen — halld csak anyjuk! Mily egészen más a hangjuk!

Derült égőül tüzes villám . . .

Nagy a harag köztük nyilván;

Az se hallgat, ez se néma,

Nagy dolog lesz ebből még ma!

Nosza hamar, hol a bíró?

Anyjukhoz fut a két síró,

Ott vitatják szakadásig,

Ki a hibás: csak a másik!

Biró ily pört sokat látott,

Könnyen oszt hát igazságot:

Ők meg, hogy ez ki van mondva, Félremennek sompolyogva.

Egy darabig egymást nézik, Hangjukon már béke érzik,

Elvonul a vihar s végül Nap is süt a felhős égrül.

Nap süt már a felhős égrül:

Két kis lányunk összebékül,

3 olyan a vég, mint a kezdet: Játszadoznak, ölelkeznek . . .

Sajó Sándor.

jöttem már korcsolyáztam is egy gyönyörű szép, csinos kis leánynyal. Tegnap kissé merev voltam, de ma megint kimentem a jégre, a hol kitünően éreztem magam.

Nos Sidney, ezt neked köszönhetem. Neked köszönhetem, hogy még egyszer ifjú lettem.

Köszönöm ezt neked számtalanszor tiszta szívből.

A te szerető, hű bátyád

William

A második levél.

Kedves Sydneym! íme a titok, a melyet oly régóta sejtettem, kiderült. Hiába is tagadnád.

Mikor te a cynikust adtad, sokszor azt hittem, hogy őszinte vagy, de mindig örömmel vettem észre, hogy a te látszólagos közönyösséged alatt ott lappang a szeretetnek és ifjúi érzelmeknek regényes forrása. Hogy is kételkedhetném ebben, miután te nekem egy szerelmi történetet küldtél ?

Jól tudtam, kedves Sydney, hogy te nem feledkezel meg rólam, karácsonkor, hiszen te mindig a figyelmességnek példányképe valál, különösen pedig azokkal szemben, kik megértettek téged. Azt gondoltam azonban és ezt be kell neked vallanom, hogy te a többiekhez hasonlóan valami komoly könyvet küldesz. Az összes barátaim könyveket küldenek. Ez azért van, mert egy komoly irodalmi clubnak vagyok elnöke.

Hanem, egyedül benned volt meg, édes Sydneym, az a ritka és igazán kedves figyelmesség, hogy a nőre és nem az irodalmi társaság elnökére gondoltál.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

A Budapesti Hírlap a sajtóról.

A Budapesti Hírlap dec 19-iki számában általános érdekű cikket irt a magyar sajtó hivatásáról és szerepéről politikai és társadalmi téren. A cikkely, mely egyúttal a Budapesti Hírlap programmszerü megnyilatkozása, a következő:

Magyarországon a közérzés ma az elégedetlenség, a nyugtalanság és csaknem a reménytelenség tünetei közt hánykolódik. A sajtó a maga rikító szinei- vel e közérzésnek szinte torzképét rajzolja meg. E napról-napra ismétlődő pillanatfólvételek egyre növelik a zavart az elmékben és szivekben és a nemzetet sötétlátóvá teszik. Terjedőben van a pesszimizmus, mindinkább nagyobb a fogékonyság a baljóslatok, valószerűtlenségek, hihetetlenségek és képtelenségek iránt. A rossz könnyebben talál hitelre, mint a jó; a közfigyelem inkább áll a rombolás, a vakmerő handaban- dázás és a kölcsönös gyalázkodás szuggeszciója alatt, mint a komoly munka, a nemes törekvések és a szeplőtlen példák hatása alatt. A nemzet e szokatlan, rendellenes lelkiállapotának a sajtó nemcsak tükre, de részben okozója is.

E súlyos vádban enyhítő körülmény a sajtó komoly részének lelkiismeretes erőfeszítése és közállapotainknak az a tagadhatatlan bonyolultsága, mely megnehezíti a tisztánlátást és próbára teszi a legelfogulatlanabb itéletmondást is. Politikai égboltozatunk nehezen tisztul, még mindig sötét felhők kergetőznek, a viharágyuk egyre szólnak, nem csoda tehát, ha a nyugtalanság és a türelmetlenség is szemlátomást fokozódik. /

A Budapesti Hírlap politikai magatartásának egyetlen szabályozója, egyetlen rugója egy céljaival tisztában levő, céljaitól el nem tántoritható magyar közvélemény irányítása, támogatása és kialakulása. E magunktartásában nem feszélyez bennünket senki és semmi, legkevésbbé a látszattól való félelem, ha a ma uralkodó politikai hatalomról és rendszerről van szó.

De nemcsak politikai, hanem társadalmi szempontból is a sajtó hivatása, a mily lényeges, hatása is annyira nagy és csaknem kiszámíthatatlan. Ennek teljes átérzése mellett adjuk napról-napra a Budapesti Hirlap-ot a magyar közönség kezébe Egyetlen társadalom egyensúlyát sem bolygatja meg annyira a politika hullámzása, mint a magyarét. A politikai elvetemültség, ha nem tud magán másképpen segíteni, akkor ráveti magát a társadalmi tagozatokra, a felekezetekre, osztályokra és fajokra. Ez teszi nálunk ingataggá a társadalmi békét, kietlenné a társadalmi eletet. Egy megbontott társadalom erkölcsei könnyen hozzáférhetőkké válnak és nemzeti célok szolgálatára mindig csak megosztott erőkkel vállalkozhatnak. Egy ilyen társadalom csak alig-alig szolgálja a nemzeti egységet. És valamint a politika, azonképpen a társadalom ösztönei és szenvedelmei is a sajtóban és a sajtó által gyulnak lángra. És itt kezdődik a sajtó szerepe. A Budapesti hírlap egyik legnagyobb gondja e társadalmi szerep lelkiismeretes betöltése.

Eszményünk volna a demokratizálódás, de fön- héjázó gőg és szertelen versengés dúl köztünk a társas érintkezésben, az életmódban, csúfságára a demokráciának. Pedig a legreakcionáriusabb elvnél is nagyobb veszedelme a társadalmi egyensúlynak és egyenlőségnek : a provokáló versengés, fényűzés, dölyf, és hiúság. A Budapesti Hírlap, mikor a társadalmi

egység és egy békésen fejlődő, virágzó társadalmi élet céljait kívánja szolgálni, nagyon érzi, hogy a föladat nehezebbik részét vállalta. Mert mi nem vállalkozha-i r

tunk arra, hogy naponként ok és alkalom nélkül szenzációval kedveskedjünk az eltompult idegeknek, nem szórhatunk naponként idegen erjesztő anyagot a világba, nem léphetjük át a magánélet tiltott határát, nem nyújthatunk táplálékot a nagyzásnak, az irigyKedves testvérem, te engem rendkívül boldoggá tettél. Jobban vonzódom hozzád, most, mint akármikor, mióta elhagytuk a régi, kedves szülői otthont. Jöjj, látogass meg.

Szerető húgod

Gertrude.

A harmadik levél.

Kedves bátyám! Köszöntünk téged, te jó Santa Claus, a te szép ajándékaidért.

De engedd meg, hogy először is megköszönjem a nekem küldött ajándékodat. Hogy is tudtad, Sidney, hogy a római színek megint divatba jöttek. Sokszor hallottam, hogy a férfiak nem ösmerik a divatot és nem lehet bennük megbízni, hogy egy nő részére valamit is ki tudjanak választani. De ez tisztára rágalom, még pedig nagy rágalom, mert a nyakbavaló, a melyet te küldtél valóban a leggyönyörűbb ajándék, a mit most karácsonra kaptam. Mindjárt fel is diszitettem vele a szalonban a nagy festményt, úgy, hogy mindenki irigyli, ki azt látja. Ezer, ezer köszönet, kedves Sidneym. Nagyon szép volt, hogy megemlékeztél rólam, de valóban arra nem is számítottam, hogy ily szép és megfelelő ajándékot küldj.

János megkért, hogy köszönetét fejezzem ki a dugóhúzóért. Ugyanis a múlt héten egy befőttes üveget akart kidugaszolni, de beletörött a kése, Akkor megfogadta, hogy egy dugóhúzót vesz. mihelyt a városba megy, de ezt szerencsére elfelejtette és igy a te ajándékodat mintha a Gondviselés küldte volna. János nagyon örül neki. Már

ségnek; az agyarlcodásnak, a léhaságnak, Azt hisszük, hogy kitűzött célunkat szolgáljuk, a mikor összhangot hirdetünk vágyaink és helyzetünk közt, igénytelenséget, egyszerűséget szokásainkban, előkelőséget ízlésünkben, kedvet a munkához, az élet nemes örömeihez és áldozatkészséget a köz javára.

A széttagolt, sokféle nyavalyában sinlődő, az ide-oda ráncigáit magyar társadalomuak semmitől sem kell annyira óvakodnia, mint egy hazug, vagy képzelt ultramodern társadalom ábrándjaitól, vágyaitól és kiszínezett szenzációitól, melyekről oly sokat olvashat a sajtó öntudatlan, vagy nagyon is tudatos részében. E romboló csempész-munka tilalmas határa a családi küszöb legyen, melyet a Budapesti Hírlap mindig tiszta szívvel és tiszta szándékkal lép át, abban a tudatban, hogy a család kímélése és védelme egyúttal a társadalom oltalma és erőssége.

A lelkűnkből fakadt eme szavak igaz voltát és őszinteségét a Budapesti Hírlap negyedszázados múltja bizonyítja De meg akarjuk velők világítani a jövendő útját is, melyen a közönség bizodalmától kisérve és bátorítva akarunk haladni előre és mindig előre.

______________ 51. szám. (3)

A „Nőegyesület“ karácsom vásárja.

Városunk hírmondói már hetek óta újságolták. Kiváncsi voltam az eredményre.

Tehát nagy locs-pocsban — azaz mint Szőke plébánns ur megnyitó beszédjében találó humorral mondta — igazi vásári időben ellubickoltunk vasárnap az ünnepély színhelyére a kaszinóba.

Megragadta figyelmemet a műizléssel fölékitett fenyősátor, de nemcsak ez a sok kedves és jóizü holmival büszkélkedő barátságos helyiség, hanem az egész terem a számtalan szebbnél-szebb tárgygyal megható jelképe volt a nagybányai hölgyek fáradhatatlan munkásságának és jószívűségének.

Az Ízléses kézimunkák csoportjában néhány érőben levő népies magvar motívum örvendeztette meg szivünket és szemünket. A máramarosi szőttes és a ruthén himzési ornamentika is képviselve volt. A kézimunkák közé modern kivitelű festmények ékelődtek. Eredeti s némelyik igazán tehetségről tanúskodó kis dolog, különösen egy mégpedig ugyancsak rejtett zugba került alkonyati tájkép sok bámu'óra talált. — A halovány, szinte áttetsző temperaszinek lágyan egymásba olvadó árnyalatai, hű mását adják a kép alkotója lelkének. Takács Ilus hangulatos festménye ez, melyén legkevésbé sem csodálkozunk, hogy oly hamar vevője akadt. Ugyancsak kedves, finom árnyalatú kis kép Nagy Luizika »Csendélete«, mely szintén hamarosan elkélt, s igy fájdalom, nem sokáig gyönyörködhettünk benne.

De fussunk végig a sok divatos hímzés, festés, horgolás, pointlaice stb. kézimunka során s vessünk egy piúantást a sátor mélyébe. Emitt a babákat betlehemi jászolokat, apró tulipános ládikákat és egyéb játékszereket mosolygó gyermeksereg, fiatal mamák és boldog papák állják körül, amott a másik sarokban pedig a hölgyek kedélyes csevegés közepette szürcsölgetik az illatos theát. De a legnagyobb derültség mégis csak az édességek kedves elárusitónői körül uralkodik. Akarva-nemakarva azzal kell gyanúsítanom a cukorkák remekelőjét, Lakos Imréné őnagyságát, hogy valami varázsszer hozzátételével süti-főzi azt a sok szép jót.

De ni a díszes hölgykoszoru közé urak is vegyülnek; azonban azt hiszem ezeket már nem any- nyira a szép kézimunkák, mint inkább a bájos el- árusitónők vonzzák. S lám még számukra is kerül valami a vásáron; emitt egy liliomtermelü hölgy virággal kedveskedik, ott meg a gondos háziasszonyok enyelegve szivart kínálnak.

használta is ma reggel, mert épen szükségünk volt egy dugóhúzóra.

A mi Frédié kedves könyveit illeti, hála az égnek nem küldöttéi neki holmi mesekönyveket. János és én már régóta igyekeztünk őt reá bírni, hogy valami komolyabb dolgot olvasson. A Josephus Flavius bizonyára segíteni fogja Sunday- school leckéiben. Örömmel láttuk, hogy már a könyvet ma reggel egy óra hosszat olvasta is.

A kis Jossie megmondotta-e neked, mikor a múlt őzszel „itt voltál, hogy selymet gyűjt egy babaruhára? Ő ugyan erősen állítja, hogy nem, de ez lehetetlen, mert máskülönben, hogy tudhattad volna, hogy ő egyszerűen rajong selyem darabok után. A te selymeiddel most már képes lesz a ruhát megcsinálni, úgy, hogy még a mamájának is jut majd belőle.

Frédié és Jossie köszönik a te szép ajándé kaidat. János pedig azt akarja, hogy jöjj hozzánk ebédre, minél hamarább, ha lehet már vasárnap.

Mi igazán sajnáljuk, hogy a mi ajándékaink a tieid mellett olyan elenyészlek, de iparkodni fogunk, hogy kipótoljuk ezt hálával és szeretettel.

Tehát ne felejtsd el: legközelebbi Vasárnap.

Szerető nővéred

Katalin.

Talán szükségtelen mondanunk, mit gondolt magáról Mr. Sidney Payson, mikor ezeket a leveleket elolvasta.