Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-22 / 51. szám
NAGYBANTA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IKdlISriDEU ‘V-A.S.Á.IlTSr.AJP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-lk szám alatt. A Megváltó születésének ünnepén mintha újból hallatszanék a pusztából keresztelő Szt. János szózata: »Teremjetek megtéréshez illendő gyümölcsöket! c A keresztény világ karácsonkor magasztos áhítatba merül, önzetlen szeretet hatja át az emberek szivét s a jótékonyság ezerféle gyakorlásában megnemesül a lélek, érzékenyebb lesz embertársainak szenvedései és nyomorúsága iránt kiegyenlitő osztályosává válik a gondviselésnek, hogy az életviszonyok egyenlőtlen berendezkedésében nehány napra összhangot, nyugalmat és békességet létesítsen! Megelevenedik a társadalom az altruistikus szeretet gyakorlásában, hogy nehány nap múlva önző érdekek hajhászásáha merüljön vissza, hol keresztelő Szt. János szózatát az életküzdelem zűrzavaros lármája elnyomja. Az életcélok kivívásának változatos eszközei között legsilányabb dongáju a szeretet, mely egykor elég hatalmas volt a teremtett világ megváltására! Önzés, irigység, kapzsiság, szivnélküli tudó- mány, érzéstelen hatalom nem fér meg a szeretet társaságában, mely kerüli a hivalkodó erényeket, a fitogtató jótékonyságot! Ki keresné ma fel a betlehemi jászolban, hova egykor királyok és napkeleti bölcsek zarándokoltak, hogy a szeretet megváltó eszméjének hódoljanak ? Elpusztult, élettelen égitest a szeretet világa; tanulmányi curiosum! Nagy arányokban nem hat többé, csak olykor háborog, mint kialudt vulkán, ha keresztelő Szt. János szózata igy karácsonkor a békességes nyugalomban átszürődik a messze pusztáról! Emberek! »Térjetek meg, mert elközelitett a mennyeknek országait Alakítsátok át e földet ismét a szeretet világává, Krisztus tanításának szent helyévé! A világmegváltó szeretet ma is a legtartalmasabb, a legfenségesebb eszme, különben nem állított volna számára az emberiség templo- mot! Más világmozgató eszmék, örökös és időszaki erényeknek csak bálványt emel, hogy önmaga rombolja le vagy az idő vasfoga morzsolja szét, mint az egyptomi piramisokat! Ezen örök szeretet mellé társul szegődik a tántoríthatatlan hit, hogy közösen támogassák a reményt, mely sokszor a kétségbeesés örvénye előtt tántorog. Mégis hányszor fullad bele! Hányszor semmisül meg mégis a remény, melyet szeretet és hit nem istápol! Ne hagyjátok el a hitet, mely a legmagasz- tosabb emberi érzés, elemezhetetlen boldogság, mérhetetlen kincs, mert a lelki nyugalom és békesség alapja! Sivár a sziv, melyet e vallási sejtelem át nem hat; üres a kebel, melyet e legnemesebb érzelem át nem jár; hány vetett, imbolygó az egyéni élet, melyet e fenséges szemlélődés nem táplál; szétpergett láncszemekből áll a család, melyet nem a szívós hit forrasztott össze J oázis nélküli sivatag a társadalom, mely létfeltételeiben ezt a legértékésebb elemet nélkülözi! A megváltás müve örökös; tartama végtelen, terjedelme mindig élővilág! A lapja a hit, az altruistikus szeretet s ezért megingathatatlan, rendíthetetlenebb, mint a Sión hegye; elfogy- hatatlan, kiapadhatlanabb, mint a tenger! Az Isten müve, mégis hányszor megveti a kontár ember, hányszor keres más alapot az életküzdelem tényezőinek osztályozásánál, a társadalom átalikitásának s reformálásának megkísérlésénél! Minden erőlködés meddő, minden törekvés sikertelen, mely a szeretet kiküszöbölésével igyekszik a lét problémáinak megfejtésére. Kérész életű győzelem, rövid lélekzetü eredmény fűződhetik csak oly alkotásokhoz, melyek lüktető és éltető vérkeringéséből a szeretet hiányzik. El- satnyul az ily szervezet, az ily társadalmi élet- folyamat s mint egészséges vér nélkül való test, hánykódik, vergődik, pusztul és elpusztul! Ti, hidegen gondolkodó bölcsek, az erőkkel ridegen számotvető hatalmasok, az élet és a társadalom mozgalmait önzéssel vezető korifeusok, nagyok, erősek és kérlelhetetlenek, miért nem működtök a szeretet jegyében, a keresztény hit magasztos tanításainak s eszméinek hatása alatt? Csak egyszer kíséreljétek még meg a társadalom lomhán vergődő, idegesen hánykódó testébe, pusztuló szervezetébe, romlott vérébe a szeretet ujitó atomjait befecskendezni, meglátjátok, hogy levedlik a közélet álarca, megtisztul számtalan erényétől, melyek a szeretet világításában mindmegannyi bűnök ! Csak egyszer hajoljatok meg a szeretet hatalma előtt, ültessétek trónra magatok felé zsarnokul, mert uralma alatt meghóditandjátok az egész világot, hogy elkövetkezzék az idők teljessége! Csak egyszer lépjetek még a szeretet önzetlen és kitartó szolgálatába, sohase fogtok elkívánkozni onnan, mert nem pengő érccel, csengő aranynyal jutalmaz, hanem önmagát aprózza szét közietek, hogy a jóban megsokasodjatok, a boldogságban megerősödjetek! Ti pedig, az élet nyomorúságai között kétségbeesett szegények, reményvesztett irigykedő, átkozódó ténfergők, sorsotokat megvető proletárok, elégedetlen zugolódók miért nem húzódtok meg továbbra is a szeretet árnyékában? Avagy nem tudjátok, hogy a hatalom, dicsőség, vagyon környezetében, mint nyílt síkságon, erősebben tűzne rátok a nap s menten ellankadnátok, vagy mint bogár, belehullnátok a tüzbe, mielőtt a képzelt javakat élvezhetnétek? Avagy nem tudjátok, hogy egy fedél alatt van lakástokkal a jászol, melyben az Üdvezitö született s igy menten rátalálhattok, mig a palotákban, nem a ti gondotok volna, hogy ezzel is törődjetek! Bizony itt van már az ideje, hogy mindannyian teremjetek megtéréshez illendő gyümölcsöket ! Ajtay Gábor dr. Földes Béla országgyűlési képviselőnk, mint minap jeleztük, a hó 26-án, karácson másodnapján d. u. 5 órakor városunkba érkezik. Az állomásnál a függetlenpárt fogja fogadni. A képviselő Bónis Isván- nak vendége lesz s köriilbelől egy hétig marad vidékünkön. Földes Béla dec. 29-én beszédet szándékozik intézni választóihoz, a polgári kör helyiségében, megokolandó politikai álláspontját. A kiváló politikust és népszerű képviselőt örömmel várja ünnepi vendégül választókerülete. Karácson. Alföldi rónaság sík tájait járom, Csillogó hó lepel feks:ik a határon. Egy-két veréb csacsog köröttem a réten, Varjak serge károg fölöttem a légben. A füzes lehajló, földig érő ága Keskeny barázdát szánt a hó bársonyába ; Csöndes, kihalt a táj, szélzúgás se halls zik, Vastag kérge alatt a Tisza is alszik. Egyszer csak valami tündéri hang rezdül. . . Harangszó zsong lágyan a légen keresztül. Közeli falucska idelátszó tornya Hiveit imára hívja, hívogatja. Megmozdul a szivem . . . Lelkem lelérezdül Rég nem érzett nyönyör száll rajta keresztül. Valami édes-bús, részegítő mámor, Gazdag emlékezés tűnő ifjúságból . . . Itt álmodtam merész, nagy jövőt a múltban S ragyogó álmaim mind eltűntek sorban . . . Bűvös harangszóval, fehér tündérszárnyon Csak te térsz meg újra gyönyörű karácson! Bállá. Miklós. Mr. Pay son karácson i ajándékai. — Angolból fordította: Mandel L. Ernő. — Mr. Payson — a mint a szólam mondja — ballábbal született O azon emberek közzé tartozott, kik mindennek a rossz oldalát látták. Nem mintha talán pessimista lett volna, hanem tudja Isten, már természetében volt, hogy mindent gáncsoljon és lenézzen. Ha Mr. Payson egy nehéz betegségből gyógyulófélben levő embert látott, ő bizony megkérdezte, hogy mi az oka rettenetes sápadtságának. Ha fiatal ember nősült, biztosra lehetett venni, hogy Mr. Payson meg fogja ijeszteni, a miért ilyen bolondot csinált. Egyszóval nem volt olyan dolog, a mi a tetszését megnyerhette volna. Szinte büszke volt reá, hogy a mi más embereket elégedetté tett, abban ő csak rosszat látott. Néhány ösmerőse azt állította, hogy Mr. Payson a sátán hatalmába került, de akárhogy is állt a dolog, nem volt jó. Képzelhető tehát, hogy miy érzéssel ment karácsom ajándékokat bevásárolni. Mily bosszús volt és mennyire megalázva érezte magát. Mert elsősorban, a karácsom ajándékok bevásárlása a legtermészetesebb dolog millió és millió ember előtt. Es most Mr. Paysonnek szintén velük kellett mennie és csinálni azt, a mit a többiek csináltak. Már pedig ez igazán bosszantotta. Semmit sem gyűlölt jobban, mint a közönségest. Másodsorban pedig, a karácsom ajándékok adása bizonyos szeretetnek és figyelemnek jele, már pedig Mr. Payson minden ilyesfélét barbár Ízlésnek tulajdonított. Hogy mennyire ki volt belőle halva a szeretet, legjobban jellemezte, hogy leginkább szerette volna rokonait öszszegyüjteni a régi családi sebeket felszakgatni, fivérét s két nővérét ifjúkori tévedéseik felemlitésével megsérteni és a személye iránti gyűlöletet növelni. Ilyen körülmények között igazán neki is „Merry Christmas“-e lett volna. De igy, neki is menni kellett, ajándékokat vásárolni, mint a többi halandónak. Neki is az árral kellett úsznia. Nem csoda, hogy Mr. Payson roppant dühös volt és ha tőle függött volna, minden karácsonfát elégetett volna. Két üzletet is bejárt és húsz kirakatot is megnézett. De úgy tetszett neki, hogy különösképen semmiféle ajándék sem volt megfelelő. Nem elég, hogy ajándékokat adni őrültség, tessék, ezek az üzlettulajdonosok miket nem tesznek ki az ablakokba, úgy látszik, hogy ők is Mr. Paysont akarták gúnyolni és bosszantani. Eh, mit — kiáltotta, — bemegyek valahová és megveszem, a mi kezem ügyébe kerül. Mit törődöm én azzal, hogy alkalomszerü-e az ajándék vagy sem. A mint ezt mondotta, valami hirtelen eszébe jutott. Ihlet szállotta meg. Oly ördögi terv jutott eszébe, a mire bizonyára senki más sem gondolt. Az eszme megvalósítása nemcsak véget vetett Lapvirils: mai száma lO ©ld.al. Karácson ünnepén.
