Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-24 / 47. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HVEIZNTDIEINr VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4- K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Felsébányal-utcza 20-ik szám alatt. Földes Bela a helyzetről. Választókerületünk közszeretetben álló és nagynevű képviselője, Földes Béla udvari tanácsos, egyetemi tanár hosszabb levelet jötézetG.választóihoz, melyből mint igen értékes ésÁaincfc^ái-űnkat közelről érdeklő mozzanatokat kiemeljük a következőket: Tisztelt választóimhoz ! Bár gondolatommal mindig azok körében vagyok, kiket az országgyűlésen képviselni szerencsém van, s már régen óhajtom közvetlen találkozásban választóimat a politikai helyzet iránt tájékoztatni, felfogásukat a napirenden levő kérdések iránt ismerni, de egyébként is örömeikről és bajaikról tudomást szerezni, mivel azonban az országgyűlés munkarendje, a rám bízott több rendbeli fontos Jeladatok azt e pillanatban meg nem engedik, ez utón akarom t. választóimat a most napirenden levő legfontosabb kérdés, a kiegyezés iránt, elfoglalt álláspontomról tájékoztatni, azon reményben, hogy t. választóim számolva az ország komoly helyzetével, az elintézést igénylő életbevágó kérdések sokaságával, a kiegyezésnek több rendbeli közjogi, közgazdasági és pénzügyi viszonyaival, azt helyeselni fogják. Igaz, hogy a függetlenségi programmot nem valósítja mag a kiegyezés. De arra nem is tarthattunk igényt, minthogy a koalíció időtartama alatt minden párt programmjának végrehajtását felfüggesztette. Különben is a függetlenségi programm közgazdasági követelményei közül az egyik, t. i. a külön vámterület, már ^ki volt véve a kezünkből, mikor a koalíciós kormány megalakult, a másik, az önálló magyar jegybank a kiegyezésből kikap- csoltotott és igy szabad rendelkezésünk megvédel- meztetett. Sőt egyenesen az volt a helyzet, hogy a kiegyezésben a magyar állami önállóság kidombo- ritása, ami a függetlenségi párt követelménye volt és az önálló gazdasági berendezkedésnek 1917-ben föltétien bekövetkezése volt az egyedüli ok, mely miatt az osztrák kormány sok kedvezményt megtagadott, amit szívesen megadott volna, ha a közös vámterület további fentartása iránt biztosittatik mely biztosítékot a 67-es pártok készséggel megadták volna, de amit az ország érdekében a függetlenségi párt nem adhatott. Az 1867-iki nagy alkotás Magyarország önelhatározási és önrendelkezési jogát a közgazdaság terén nem támadta meg és habár e tekintetben egy vámszövetség létrehozását kívánatosnak tartja, ennek létre nem jötte esetére, Magyarországnak e téren teljes szabadságot engedett. Közel ötven évig, sem kormányok, sem a parlamenti többségek, az önálló gazdasági berendezkedés felé nem törekedtek, hanem nagyjában, kevés módosítással fentartották a közgazdasági élet azon kereteit, melyeket az Ausztriával kötött kereskedelmi és vámszövetség szabott. Mi sem természetesebb, mint hogy a függetlenségi párt többségre jutásával, mint amely párt az önálló gazdasági berendezkedést politikai programmjának egyik leglényegesebb pontjául vallotta, a helyzet lényegesen megváltozott. Mert, habár a koalíciós kormány az ügyek vezetésének átvételénél a közgazdaságot érintő legfontosabb intézményre vonatkozólag, a kereskedelmi szerződések és vele kapcsolatosan a közös vámterület tekintetében befejezett tényeket talált, mégis világos volt, hogy a politikai terület még le nem tarolt részén a gazdasági berendezkedésre való törekvés a kormányzat irányát fogja képezni. És ha már eddig a kereskedelmi és vámszövetség megkötése nehézségeket okozott, előrelátható volt, hogy a kormány azon eltökélt szándéka, hogy a szövetségi viszony helyébe a szerződési viszonyt állítja, hogy a fogyasztási adóink terén az állam adóztatási fenségjogát korlátlanul kezelni és minden téren a magyar államiságot kidomborítani óhajtja, a másik szerződő fél visszatorlási törekvését kiváltani fogja. Éles jelszavakkal, fenyegetésekkel, sőt tettekkel feleltek a magyar kormánynak határozott szándékára, hogy forgalmi, közgazdasági és pénzügyi téren mindent meg akar tenni, hogy a magyar közgazdaság önálló, szabad, összhangzatos fejlődését biztosíthassa. Ausztria látván, hogy az önálló gazdasági berendezkedésre Magyarország most leteszi az alapköveket, a megfélemlítés minden eszközével fegyverkezett fel, mire gazdasági viszonylatunkban, a pénzpiac kedvezőtlen alakulásában és más körülményekben erős fegyvertársakra akadt. Ily helyzetben folytak, mint tudjuk, a tárgyalások. Hogy ily tárgyalásokból tökéletes mű nem származ- hatik, hogy ily helyzetben sokat el nem érhettünk, az természetes. Ezt már az alku természete is kizárja, melynél minden félnek bizonyos vívmányokat el kell érnie. A felette kedvezőtlen helyzet dacára Magyarország több becses eredményt ért el úgy közgazdasági, mint pénzügyi és közjogi téren. Javasolja a kiegyezési mű elfogadását azon körülmény, hogy lehetetlen észre nem venni, miszerint Ausztriában destructiv és a dualismust létföltételében megtámadó pártok egyenesen Magyar- ország integritására törnek, pártok, melyek a két állam vi&álykodásában erős tápot találnak és melyeknek politikai értéke is abban az arányban nő, amint a két állam mai dualisztikus helyzetéből állandó viszályok, politikai nehézségek származnak, mig értéke csökken, ha ezek a viszályok, ezek a nehézségek csökkennek, a monarchia nemzetközi helyzete megszilárdul. Ha a kiegyezési műnek egyéb haszna nem volna, minthogy államiságunk ellenségeinek reményeit csökkenti, erejöket gyengíti, szövetségeseiket eltántorítja, már akkor kell, hogy ránk annyi értékkel bírjon, hogy azt elfogadással honoráljuk. Ami különösen a függetlenségi párt helyzetét illeti, be kell ismerni, hogy a létrejött alku nem felel meg azon politikai programúinak, melyet az évtizedeken keresztül hirdetett. Azonban talán nem is várhatta senki a múlt mulasztásával szemben, hogy a függetlenségi párt még 'akkor is képes lett volna ezt a programmot egyszerre megvalósítani, ha egyedül volna az ország sorsának intézésével megbízva. De hiszen tudva van, hogy a függetlenségi párt más pártokkal együtt viszi az ország ügyeit, azon föltétel alatt, hogy az együttes ügyvitel ideje alatt, mindenik párt azon különös feladatok megoldásától eltekint, melyek különleges politikai programmjának alkatrészei. Sőt éppen abban találjuk a helyzet előnyét, hogy a függetlenségi párt képes volt a többi pártok közreműködését oly kormány- programra megvalósításához megnyerni, mely tekintettel van a függetlenségi pártprogramra követelményeire. Nem is tekintve azt, hogy egy politikai programm megvalósítása a körülmények által van föltételezve. Északamerikában a demoktata párt a szabad kereskedelem pártja, de azért egyetlen e párthoz tartozó elnökség alatt a szabadkereskedelmet nem merték megvalósítani. De a függetlenségi pártnak sikerült az Ausztriával való viszony szabályozásánál minden kétértelműséget kiküszöbölni, a közjogi nomenclaturát a magyar államjog követelményeinek megfelelően helyesbíteni, minden téren, mely lekötve nem volt, a magyar állam gazdasági önállóságát, szabad elhatározási és rendelkezési jogát hathatósan körülsáncolni. A közjogi marasmus, mely évtizedeken keresztül már-már a magyar államiságot egy tartományi autonómiává leszállítani fenyegette, meg van törve és államiságunk teljes kidom- boritása már csak idő kérdése. Azért a kiegyezési mű a függetlenségi párt szempontjából is, ha nem is hozta elveinek győzelmét, de mint egy első állomás a további haladás utján, nemcsak vissza nem utasítható, hanem megnyugvással a párt politikai vívmányainak aktiv saldojára irható. A kiegyezési művel a magyar államiságot elhomályosító és a centralismus önámitását tápláló kétértelműség megszűnt, a közjogi fraseologia teljes purismussal és öntudatosan keresztül vitetett. Többé kétséget nem szenvedhet, hogy a külföld a magyar állammal csak a magyar állam közegei utján juthat megállapodásokhoz. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a vám- és kereskedelmi szövetségnek szerződéses viszonynyá való átalakításával járnak bizonyos következmények, melyek nekünk talán kellemetlenek. Mert a szerződéses viszony a szövetség helyett azt jelenti, hogy ma Ausztriával köz- gazdasági tekintetben csak úgy vagyunk, mint más államokkal és igy tőle- többet, több előzékenységet nem várhatunk, mint más államtól. Sokat adunk a szövetséges társnak természetesen, amit meg nem adunk az egyszerű szerződő félnek. Nem élvezhetjük egyszerre a szerződéses viszonyban kifejezett teljes államiságot és a szövetséges viszonynak talán áldozattal járó előzékenységet. Ép ezen helyzet magyarázza a lefolyt tárgyalásokat, melyek, mint tudjuk, nem egyszer formális harcokká fajultak el. Ismeretes mindenki előtt, hogy a magyar kormány a kiegyezési műnek szerényebb eredmények alapján való befejezésére tekintettel arra határozta el magát, hogy az országot különben különösen a hitelügyi függőségénél fogva nagy katasztrófa fenyegethetné. Gyengének tartották Magyarországot azon fegyverekkel szemben, melyekkel Ausztria fenyegetett. Ez a felfogás, mely mint Damokles-kard lebegett a magyar kormány lépései feléit, nemcsak subjektiv, hanem objektiv tényálláson alapult, habár a közgazdasági érdekeknek napjainkban nagy érzékenysége mellett bizonyára az általunk Ausztriával szemben alkalmazható eszközök is, habár fegyvertárunk talán nem lett volna olyan gazdag, de nagyon is elegendők lettek volna fegyvereink a súlyos retorsióra is, annál is inkább, mert Ausztriának épen- séggel nem állhat érdekében Magyarország közgazdaságát veszedelmes- rázkódtatásoknak kitenni. De még ezen keserű tanulságot is a kiegyezés aktívumára írhatjuk. Az azelőtt folytatott tárgyalások, melyek többé-kevésbbé a statusquo fentartására irányultak, a helyzet felismerésére nem nyújtottak alkalmat. A függetlenségi párt kormányrajuttatásával érvényesülő erélyes törekvés a gazdasági önálló berendezkedésre alkalmat nyújtott arra, hogy lássuk, miszerint oly nagy a jórészt földrajzi fekvésünk functióját képező függőségünk Ausztriától, hogy törekvéseink azonnal meg nem valósíthatók, hogy lássuk továbbá, miszerint intézményes gazdasági függetlenségnek megvalósítását meg kell előznie a tartalmi függetlenségnek, az ország meggazdagodásának, azaz a gazdasági függetlenség előkészítését magunknál kell kezdeni termelésünk átalakításával, jövedelmeink szaporításával, kiadásaink csökkentésével, intensiv tőkegyűjtéssel. Ha nem fogjuk ezt az utat választani, akkor félő, hogy tiz év múlva még kevésbé fogunk közgazdaságunk önállósításához, minden papiros garantia dacára eljuthatni, mert Ausztria még gazdagabb, mi pedig még szegényebbek és igy gyengébbek leszünk a harc sikeres kivívására. Midőn a többségi pártokból alakult koalicziós kormány egy súlyos válság után az alkotmány visz- szaállitása érdekében az ország ügyeinek vezetését átvette, az alkotmányellenes kormány, közreműködésével az uj vámrendszer és a veíe kapcsolatos kereskedelmi szerződések már étetbe voltak léptetve, még pedig tízévi tartammal. Ezt a helyzetet kénytelen volt a kormány és az ország elfogadni. Ily körülmények között az önálló gazdasági berendezésre való törekvésben arra kellett a kormánynak szorítkozni, hogy annak jogi struktúráját megmentse, lehetőleg következetesen kifaragja, hogy többé a lényeg tekintetében se támadhasson kétely. Autoritativ oldalról elismertetett, hogy az eddigi uralkodó felfogás és az eddigi törekvés ezen felfogás fentartására végleszámolás alá jutott a mostani szerződéssel és többé sem befelé sem kifelé az az előszeretettel táplált közjogi tévedés, mintha Magyarország önálló államisága tökéletlen volna, fentartható nem lesz. Más nemzetek helyzetében talán ezen eredménynek nem volna jelentősége, de a magyar állam önállóságának elhomályositására nemzedékeken keresztül irányított aknamunkával szemben ezt az eredményt kicsinyelni nem lehet. Az állami élet annyi pontján odahelyeztetett az önálló államiság jelvénye, hogy a legvakmerőbb közjogi rabulistika sem vonhatja kétségbe állami életünk önállóságát. Hogy már a befejezett tényekkel szemben is, a szövetség helyébe a szerződést léptették, a közösség lázitása és a magyar állam önállóságának megerősítése. Hogy ez nemcsak képzelődés, azt mutatja az a szenvedélyes harcz, melyet az osztrákok ez ellen folytattak, mutatja az, hogy annak következményeit le is vonták, a mennyiben a szerződési viszony mellett, mint látni fogjuk, kedvezményeket megtagadtak, melyeket a szövetségesnek hajlandók lettek volna megadni. A szerződési viszonyból folyólag a szerződésen ezentúl a két állam kormányának aláírása szerepel, épugy mint idegen államok között kötött szerződéseknél. Ezentwl a többi külföldi államokkal kötendő szerződések, nem agy, mint eddig Ansztria Magyarország, hanem a két állam számára köttetnek és a Xja.piaxo.lc mai száma S olcLaT.
