Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-24 / 47. szám

(2) 47. szám.

NAGYBANYA és vidéke

1907. November 24.

két állam képviselői által iratnak alá. Ennek az a fontos következménye lesz a jövőben, hogy a külföld tudja, hogy kereskedelmi szerződéseket a magyar állam törvényes tényezőinek hozzájárulása nélkül egyáltalában megkötni nem lehet. Minthogy pedig a most kötött szerződés elvei irányadók a harmadik államokkal szemben, ezeket a nemzetközi jog is kénytelen tudomásul venni, mi a közelmúltban előfordult rendeleti utón való előléptetés ismétlését lehetetlenné teszi. Ha már ezekben többszörös biztosítékát találjuk Magyarország állami egyéniségének és a magyar önálló vámterület jogi létének, úgy az még erősebben kidomborodik abban, hogy az a nomeneclatura is változott, mely az egységes vámterület felfogásából és fényéből következett, kidomborodik továbbá az önálló magyar vámtarifában, abban, hogy a vámtarifa módosítása annak idején egészen Magyarország elhatározásától függ, valamint abban is, hogy a most kötött szerződés 1917-ben automatice megszűnik, eltérőleg az eddigi szövetségtől, a melyekre vonatkozólag az a rendelkezés állott fenn: 1887. évi XXIV. t-cz. XXIII. cikk : »Ezenvám- és kereskedelmi szövetség 1888. évi január hó 1-től 1897. évi december 31-ig terjedő időtartamra köttetett és ha fel nem mondatik, a következő tiz évre és igy tovább, tiz évről tiz évre folyton fennállónak ismertetik el.«

Fontossággal bír az önálló gazdasági berendezkedés szempontjából az is, hogy az összes kereskedelmi szerződések lejárata 1917. december 31-ére biztosíttatott és ezen intézkedést semmikép megváltoztatni nem lehet, úgy, hogy Magyarország 1917. után minden irányban, az összes szerződéses viszonyban álló nemzetekkel szemben az önálló berendezkedés álláspontjára helyezkedhetik. Szabatosan for- muláztattak a közös szerződéssel intézendő ügyekre vonatkozó homályos szabályok és legszűkebben állapíttattak meg azon ügyek, melyeken kívül más közösen intézendő ügy nem lesz, holott e téren az osztrákok részéről újabb és újabb kiterjesztési törekvésekkel kellett találkozni.

Ezek és egyéb az ország államiságát helyesebben kifejező vívmányok alapján mondhatjuk, hogy a szerződést és az eddig napirenden levő közjogi kétértelműségek egész sorát gyökerestül kiirtja. Mihez járul még az, hogy az erre vonatkozó megállapodások szerződésbe foglaltatván és Ausztria részéről is törvénybe iktatatván,többénem egyoldalú fölfogások szeszélyes játékának tárgyát képezhetik, hanem a nemzetközi jog erős talajába horgonyoz- tattak.

Közjogi vívmánynak, melynek azonban tartalmilag is jelentősége van a szerződés által szabályozott ügyek körül felmerülő vitás kérdéséknek a közigazgatási útról választott bíróság elé utalása. Ezzel is államiságunk kifejezést nyert és a súrlódást és elkeseredést elkerülő módozattal egyúttal a vitás kérdéseknek részrehajlatlan és a hatalmi erők megoszlásától független elintézés biztosíttatott.

Áttérve a szerződésnek az egyes termelési ágakat érintő részére, ami mindenekelőtt mezőgazdaságunkat illeti, a kiegyezés előnyeinek mérlegelésénél szem előtt kell tartani ama fontosságot, melylyel az osztrák piac a magyar mezőgazdák szempontjából bir. Magyarország kiviteléből esik több mint 30"/0 a következő három cikkre: lisztre, ökörre, búzára. Ezen három cikkből esik az 1904-iki év adatai szerint (az 1905-iki évieket a politikai helyzet visszahatásának zavara miatt mellőzzük):

lisztre 1994 millió K, ebből Ausztriára 170-1, Németországra 3 3 ökör 1361 » » » 104 7 » 26 7

búza 74‘1 » » > » 73 9 » 0 07Látni ebből, hogy Magyarországnak ezen három legfontosabb kiviteli cikkében elért kivitel több mint 85u/o-a esik Ausztriára, amely arány az újabb vámpolitikai korszak alatt még emelkedni fog, minthogy az azon egyetlen cikknél, mely Németország felé még némi jelentőséggel bírt, a marhánál hanyatlást fog előidézni. Ily körülmények között fontossággal bírnak azon intézkedések, melyeket a megállapodások tartalmaznak és ezek között az állatforgalomra, mint Ausztriával való forgalmunk egyik legfontosabb tényezőjére vonatkozó intézkedések. Ezen intézkedések megfelelnek az érdekeltek által sürgetett és már előbbi egyezmények utján biztosított elveknek, melyek azonban több tekintetben az uj szerződésben hatályos kiegészítést nyertek. Ezek közé tartozik az, hogy megszűnik az osztrák autonom testületek által tetszésszerinti intézkedés és az azzal járó bizonytalanság, valamint azon nem kevésbé fontos elv, hogy egyik állam sem nyújthat könnyítéseket az állatforgalomban egy harmadik államnak a másik állam hozzájárulása nélkül. Egyetértő eljárás biztosíttatott azon esetre, midőn a bevitel vagy kivitel akadályozása kívánatos és az egyik állam intézkedéseit többé a másik állam meg nem hiúsíthatja. Biztosítva van egyfelől különös veszélylyel járó betegségek fellépésénél rendkívüli intézkedések megtétele, — melyek iránt az exportáló és importáló állam illetékes szakférfiakból álló vegyes bizottsága, esetleg a vám- és kereskedelmi konferencia tesz javaslatot, azon állam földmivelési minisztere illetékességének helyes megóvása mellett, amely állam kiviteli érdekeit a felmerült konkrét eset érdekli, — biztosítva van másfelől kevésbé veszélyes betegségek szórványos fellépésénél a forgalom korlátozásának a minimumra szorítása. Az állatforgalom érdekeinek felel meg azon intézkedés, mely szerint állátvásárokról kivitelre kerülő tenvész- és haszonállatok különös ismertető jelekkel ellátandók, mi elejét veszi annak, hogy járványos betegségek fellépését olyankor is a másik államból történt állatbehozatallal hozzák okozati kapcsolatba, amidőn azok eredetilag bennszülött állatokon jelentkeztek s hogy folytatólag kellőképen meg nem okolt módon korlátozzák az állatforgalmat a másik állam területéről. A két szerződő államban érvényben levő állategészségügyi törvények és a végrehajtási módozatok csakis közös egyetértéssel változtathatók meg, tehát ama biztosítékok, melyek az állatforgalom akadálytalan lebonyolítása érdedében kölcsönösen nyujtat- nak, egyoldalúan meg nem változtathatók. A megállapodások leglojálisabb kezelése különösen hangsúlyoztatok

A magyar bortermelés érdekében tett megállapodások is jelentőséggel bírnak. A magyar bor kivitele 28'1 millió koronának felel meg(l904), ebből 24 9 millió esik Ausztriára. Magyarország vitális érdekét képezi a természetes bor védelme, és minthogy e tekintetben Ausztria újabb bortörvénye teljesen megfelelő, sőt szigorúbb, mint a magyar, a megállapodás lényege abban rejlik, hogy Ausztria m^gát kötelezte ezen szigorú, de helyes törvényét, a vámszerződés egész tartamára változatlanul fen- tartani. Ezen megállapodásból kifolyólag Magyarország is kötelezte magát, hogy bortörvényét a szigorúbb követelményeknek megfelelően átalakítja, miáltal a bortermelők és a bortermelés egy régi kívánsága teljesítetik. A borok királyának, a tokaji bor elnevezésének biztosítása iránt tett megállapodások is a magyar érdekek védelmét, a tokaji bor régi hírén az insolid közvetítők által ejtett sérelem megtorlását jelenti.

A mezőgazdaságot érintő intézkedések közé tartozik még az őrlési forgalom megszüntetésének föntartása és a budapesti tőzsde üzleti forgalmának szabályozására történt megállapodás, melynek célja a játékügyletek jellegével biró tőzsde ügyletek megakadályozása, egy reform, melyet nemcsak a gazdaközönség országszerte óhajt, de melynek szükségességét maga a tőzsdetanács elismerte és mely abban az irányban mozog, a melyet elismerésre méltó módon magának a budapesti tőzsdének vezetői kezdeményeztek, t. i. az irreális és játékszerü üzletek korlátozása olykép, hogy a tőzsdei ügyletek, anélkül, hogy ezek az üzletek úgy mint Németországban a lajstromba felvettek privilégiumává váljanak, az erre hivatottak körére szorittassanak. Ugyancsak- a mezőgazdaság érdekében mindkét állam alkalmas intézkedéseket fog tenni arra nézve, hogy a két szerződő államban a mezőgazdasági termelés céljaira szolgáló cikkek hamisítása megakadályoztassék.

Az ipar terén is, a szerződésnek bár a közös vámterület mellett kevesebb eszközök állanak rendelkezésre, mégis több intézkedést találunk, melyek nagy horderővel bírnak. Ide tartoznak először magának a vámtarifának azon tételei, melyek Magyar- országon is már nagyobb jelentőséggel biró iparcikkeket védenek. Ismeretes, hogy ilyen iparágaink nem épan csekély számban vannak, sőt olyanok is, melyeknek épen Ausztriában vannak piacaink, úgy! hogy itt közvetlenül Ausztriával szemben érvényesül a magyar ipar védelme. Továbbá az iparfejlesztés szempontjából kiváló fontossággal bir a fogyasztási adók önállósítása, különösen a sör- és szeszipar érdekeit a szerződés több irányban előmozdítja. Ugyancsak az ipar érdekeinek szolgálnak a tisztességtelen verseny ellen mindkét államban történendő óvintézkedések, szolgál továbbá a szabadalmi, minta- és védjegyügy szabályozása, és teljes függetlenitése, az Ausztria által e téren per nefas gyakorolt jurisdikció megszüntetése, a védelemnek egy államban való megszerzésének lehetősége, mely intézkedések véget vetnek annak a nagyon elterjedt felfogásnak, mintha az ipari tulajdonjogok oltalma is a két államnak közös ügye volna, felemlítendő különösen a fogyasztók félrevezetésére az osztrák gyárosok által használt, akár történelmi nevekben, akár másban kifejezésre jutó nemzeti motívumokkal való visszaélések tilalma. A magyar iparnak szolgál a magyar lisztnek Dalmá- cziában differentiális megadóztatásának megszüntetése, szolgál az osztrák vándor-ipar és házalás versenyének megszüntetése, a cukorsurtaxe beszedésének biztosítása, a cukorbehozatal contingentálása és még több egyéb intézkedés. Fontos az ipari törvény- hozás teljes függetlenségének elismerése mellett az iparosok és kereskedők, keresk. társaságok, valamint kereskedelmi utazók számára az egyenlő elbánás biztosítása és az utóbbiaktól eddig követelt ipari- és fémjelzési engedélyek elejtése, a házalási és vándoripar teljes önállósítása.

Áttérve egyes iparágakra, különösen kiemelendők az egyezmények fontos intézkedései a sör- és szeszipar tekintetében, amennyiben ez intézkedések ezen iparágak fejlesztését hathatósan fogják előmozdítani. A söripar terén különösen a kisebb serfőzdéknek adható külön kedvezmények fogják remélhetőleg ez iparág megerősítését előmozdítani. Sokkal nagyobb fontossággal bírnak azonban a szesztermelés iránt hozott határozatok. Mindkét fél teljes szabadságot biztosítván magának, a szesztermelés fejlesztése érdekében az állam szabád tért nyert. Szabadon állapítja meg a contingenst és amennyiben a megadóztatott szesz behozatala esetére azon állam con- tingensének leszállítását követelheti, ezzel az osztrák szesznek behozatala korlátok közé szorul.

A hitelügy terén legfontosabbak a jegybankügy iránt történt megállapodások. Az osztrák kormány

tudvalevőleg a legnagyobb határozottsággal védelmezte a junktimot. A magyar kormány a junktimot határozottan visszautasította és már a kiegyezési mű teljes meghiúsulása fenyegetett, midőn az utolsó órában sikerült az osztrák kormány ellentállását legyőzni. így a bankkérdés a kiegyezéstől elválasztatott. Ha ez csak negativ eredmény is, de az adott helyzetben vívmány, mert fentartja a lehetőséget az önálló jegybank felállítására. Most a nemzet kezébe van letéve, az fog dönteni azon, vájjon a legközelebbi tiz évben miként tartja célirányosnak a bankügyét rendezni. Hogy itt politikai reflexiók is belejátszanak, kétséget nem szenved, sőt jogosult is. De tagadhatatlanul szerepelnek fontos közgazdasági szempontok. Mert habár el kell ismerni, hogy a magyar-osztrák jegybank ma egy hatalmas pénzintézet, — ezen erős pozitióját, mellékesen megjegyezve, részben a magyar oldalról sürgetett valuta szabályozásnak köszöni, — habár el kell ismerni, hogy a magyar hitelszükségletet általában kielégíti, a paritást gondosan keresztül viszi és kiváló szakértelemmel vezettetik, de hogy, különösen Magyar- ország szempontjából, tökéletesebb szervezetet nem lehetne képzelni, mégis túlzás volna. Kétséget nem szenved, hogy például a német birodalmi bank intézeti hálózata sokkal sűrűbb, a skót rendszertől egészen eltekintve, hogy a francia bank a kisember hitelszükségletét sokkal tökéletesebben elégíti ki. Igaz, hogy súlyos aggodalmakat kelt Magyarország fizetési mérlegének kedvezőtlen állapota, de ez aggodalmak túloztatnak is, mert még sincs kizárva a valuta fentartása, csak áldozatokra van szükség, de ezeket minden állam kénytelen kisebb-nagyobb mérvben a metallismusnak hozni. Sőt még az az aggodalom is túlzott, mintha a valutát csakis erős kamatlábemelésekkel lehetne az aranykiszivárgás ellen védelmezni, mert rendelkezésre állanak más eszközök is, mint azt más államok példája mutatja. Azonban bizonyos az, hogy föltétlenül szükséges lenne úgy államháztartásunkban, mint közgazdaságunkban mélyenmenő reformokat létesíteni, hogy egyfelől fizetési mérlegünk további rosszabbodását megakadályozzuk, másfelől hitel- és fizetési rendszerünket tökéletesbitsük és a metallismus nyomását lehetőleg enyhítsük.

A bank-kérdés terén az oszták kormány arra nézve is kívánt megnyugtató nyilatkozatot, hogy ha csakugyan az önálló magyar jegybank életbe lépne és ha ennek folytán Magyarország valutája elértéktelenednék, Magyarország Ausztria, illetőleg a közösség iránt fennálló kötelezettségeinek teljes értékű pénznemben feleljen meg. A magyar kormány ezt a nyilatkozatot megadta, meg is adhatta, tekintettel azon közismert tényre, hogy Magyarország államháztartása mindig a legszigorúbb elve* szerint volt vezetve és különösen nemzetközi kötelezettségeinek a legnagyobb áldozatok árán is, de mindig szigorúan felelt meg', szigorúbban, mint bármely más állam. Mindamellett nem lehet megjegyzés nélkül hagyni, hogy Ausztriának ezen követelődzése kevés jogosultsággal bir, Nehéz volna a pénzrosszabbitás terén azt a recordot elérni, melyet Ausztria elért. Midőn Ausztriában a papirpénzinfllatio boszorkánytáncát járták, akkor a magyar országgyűlés azt a nevezetes kijelentést tette, hogy pénznek csak a fémpénzt lehet elismerni és a papírpénz nevét sem engedi a törvénybe felvenni. Fel is oszlatták az országgyűlést makacs valutapolitikai elvei miatt. A valutaszabályozás pedig tudvalevőleg az osztrák államférfiak ellentállásának nehéz legyőzésével egy magyar államférfiu által lett napirendre tűzve és keresztülvive. Ily előzmények után alig van ok aggodalomra, Magyaroszág a legnagyobb erőmegfeszitéssel is fentartja majd az érc valutát és nagyon felesleges az osztrák aggodalmaskodás, melynek végső eltévelygése azon követelés, hogy Magyarország az esetleges rosszabb valutából származó. Ausztriára nézve esetleg káros közgazdasági hatásokat tartozik ellensúlyozni. Valóságos eltévelygésnek kell ezt jellemezni, mert olyan közgazda, olyan ma- thematikus nincs, ki képes volna, különösen a köz- gazdasági élet szövevényes természete, a működő tényezők caleidoscopicus sokasága mellett, a gazdasági alakulásoknak az agiora visszavezetendő és mindenestre számszerűleg meghatározandó effectusát megállapítani. A rosszabb valutának védelmi hatására vonatkozó osztrák rémlátást illetőleg pedig megjegyzendő, hogy ha azt egészen tagadni nem is lehet, de mindenesetre ezen hatás minimális és vagy jövedelemeltolási körülményekre, vagy pedig helytelen kereskedelmi számításokra vezetendő vissza, melyek nek végre mélyebb és tartósabb hatást tulajdonítani nem lehet és melyek magukban rejtik gyógyszerüket. Fölösleges megjegyezni, hogy a rossz valuta veszélye minket is fenyeget Ausztria felől.

A kiegyezésnek forgalmi politikánkra való kihatása első sorban a vasúti tarifapolitika iránt létrejött megegyezésben tükröződik vissza. A vasutpolitika terén, minthogy Ausztria-Magyarország között most nem szövetség, hanem csak szerződés áll fenn, a messzebbmenő kedvezményeket, mint amelyek a Németországgal kötött szerződésben foglaltatnak és melyek a legnagyobb kedvezmény elvén alapulnak, nem akarták megújítani. A legnagyobb kedvezmény magyarázata tekintetében fiézeteltérés merült fel, amennyiben a vasúti díjszabás terén bizonyos szállítmányok megszerzése érdekében távolabbi pontoknak nagyobb előnyök nyujtatnak, mint természetesen a saját állampolgároknak. Ezen alapon osztrák részről csak annyi kedvezményt akartak a magyar szál-