Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-10 / 45. szám
Nagybánya, 1907. November 10. — 45. szám. 0OÍ :ü 11 XXXIII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBA«YÁI{'GAZDASÁGI egyesület hivatalos közlönye MEO-JBLENIK ÜVL TINT IDE INT-■as Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre- A.K..JÍ&8í®,*évre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. Sürgetés. Az 1886: XXII. t.-c. 125. Jj-ában ez olvasható: „a . . . költségvetési előirányzat a következő évre mindenkor előre az őszi rendes közgyűlésen vizsgáltatik, illetőleg állapittatik meg.“ „A költségvetési előirányzat, a közgyűlést megelőzőleg, a községházánál előre kihirdetendő tizenöt nap alatt közszemlére kitétetik, rendezett tanácsú városokban azonfelül a képviselők között kiosztatik.“ Őszi rendes gyűlés alatt a gyakorlatban a szeptemberit szokták érteni s augusztus havában az előirányzatnak már mindig készen kell lennie. íme belejutottunk a télbe, már erősen novemberben járunk s a városi költségvetésnek még eddig hire sincs. Jól tudjuk mi azt, hogy az uj tisztikar egy ex-lexes esztendörészlet minden terhét és nehézségeit átvette a régitől, sok elintézni valója volt tehát és van is, meg lesz is, mert a haladó idő újabb és újabb megoldandó kérdésekkel áll elő szünetlenül. Am azért az előirányzat elkészítése mindig elsőrangú kötelesség marad, mert ez a jövő év tulajdonképpeni programmja, ez az alap, melyen fölépül, úgyszólván az egész esztendő munkája. A dolgok rendes menete ez volna: aug. elején elkészül az előirányzat, ugyanabban a hónapban kiteszik közszemlére, tárgyalja a gazd. és pénzügyi bizottság, szeptemberben a városi képviselőtestület s őszi rendes gyűlésén a vár- megye. Ha már ez nem történhetett meg igy, ügyeljünk, hogy ne menjünk megint előirányzat nélkül az uj esztendőbe. Sürgősen terjessze be tehát a tanács a képviselethez, hogy a formalitások betartására szükséges idő számbavétele mellett is a december 19 iki vármegyei gyűlés már jóváhagyhassa. Ezek szerint a költségvetés még e hónapban, szerintünk okvetlenül előterjesztendő volna. Még egy kérésünk volna városunk ügy- buzgó, tevékeny polgármesteréhez, akiről jól tudjuk, hogy nem az ő mulasztása miatt maradt el ennyire ez a dolog s kérésünk odairányul, hogy a gazd. és pénzügyi bizottság meghívóin az elnök mindig tüntesse ki a tárgyat, vagy tárgyakat, melyek napirendre kerülnek, mert ma már mindenkire nézve áll az angol közmondás, hogy az idő pénz s kiki a szőnyegen levő tárgyak szerint mérlegeli az ő jelenlétének szükséges voltát, esetleges érdeklődését. Az előirányzat tárgyalásánál bizonyára mindnyájan ott leszünk. Szövetkezeti tejcsarnok Szatmáron. Domahidy Sándor a vármegyei gazdasági egye • sülét elnöke fölkéri a gazdatársakat, hogy az újonnan alakítandó szatmári szövetkezeti tejcsarnokba belépési szándékukat, úgyszintén a már beállított, esetleg beállítandó tehenek számát, valamint a határidőt, melytől kezdve a tej szállítását kezdenék, a szatmárvármegyei gazd. egyesület titkári hivatalához (Szatmár, Verbőczy-utca 5.) nov. 13-ig bejelenteni szíveskedjenek. E tárgyban az egyesület hivatalos lapja tájékoztatóul elmondja, hogy a szövetkezetek térhódítására jellemző, hogy ma már a szövetkezet formától nem idegenkedik a társadalom, sőt a legkülönfélébb intézmények megoldásánál azonnal a szövetkezeti forma lép életbe. A szövetkezeti forma terjedő népszerűsége igazolja ma annak a mi állandó agitációnknak jogosultságát, melyet mintegy 10 évvel előbb megkezdve, ma vármegyénket a legkülönfélébb szövetkezetekkel aránylag igen szépen behálózva találjuk. S annak dacára, hogy a közgazdaságnak erre az ágára mindig különösen nagy súlyt helyeztünk, azt évek óta állandóan propagáljuk, sajnos a tejszövetkezetekkel szerencsések nem vagyunk, s bár vármegyénk különösen indokolná ezek terjedését, propagandánk mindannyiszc.* fennakadt a körülményekben. Oly sokat foglalkoztunk már e helyütt e kérdéssel, hogy felesleges lenne újból részletekbe bocsátkozni, elég lesz ezúttal, ha csak rámutatunk itt azokra az előnyökre, melyek a tejgazdaság beállítását sürgetik. A tehenészetek rentebilitásához kétség nem fér; borjú nevelés utján fejleszti állattenyésztésünket s helyes kezelés mellett fajistálóra vezet A trágyaprodukció vármegyénkben kétszeres fontossággal bir. Földjeink soványak, sok részben kihasználtak. Földmivelésünk általában gyenge lábon állt s csak most, a viszonyok kényszerhatása alatt kezdünk mélyebben művelni. A mélyebb művelés pedig oly mennyiségű trágyát feltételez, melyet tehenészet vagy hizlalás nélkül produkálni nem tudunk. E nehány érv is igazolja, hogy e kérdést tovább odázni nem lehet s az utóbbi években sorra állított tehenészetek tejtermékének 'biztos értékesit- hetése, valamint mód nyújtása újabb tehenészetek felállítására feltétlenül sürgeti Szatmáron, kiváló tej • értékesítő piacunkon egy olyan tejcsarnok felállítását, melyet szövetkezeti tagok látnak el nyers anyaggal, az pedig Szatmár város rendezetlen mai tejkereskedelmét megbízhatóságával rendbe hozza. * Az ily irányban újabban ismét megindult mozgalom oly népszerűséggel találkozott, hogy a Gazdasági Egyesület ismét idején valónak látta föleleve- niteni a mozgalmat s az érdeklődőket folyó hó 30-ára Szatmárra értekezletre hívta össze. Az értekezleten megjelentek: Domahidy Sándor, Aiben Mátyás, Bozsik Károly, Erdős Dezső, Gönczy Béla, Isaák Elemér, Jékey László, Lengyel Alajos, Messinger Mór, Pethő György, Poszvék Nándor és Sz. Tréger Albert. Az ülést Domahidy Sándor nyitotta meg és azonnal konstatálta az érdeklődést; majd Poszvék titkár ismertette az ülés célját s annak a reményének adott kifejezést, hogy a jelenlevők között vannak, kik e kérdéssel már oly intenziven foglalkoztak, hogy e körülmény az alakulást elősegíteni fogja. Ezután Jékey László, kinek Frigyes főherceg tesseni uradalmában, majd Tolna vármegyében hosz- szabb ideig volt alkalma a tejszövetkezetek működését behatóan tanulmányozni, hosszabb, alapos fejtegetésben ismertette a kérdés fontosságát, kifejtette, hogy ezen tejszövetkezeti eszme kedvenc terve volt még tesseni gyakornok korából s lapunkban annak idején erre vonatkozólag több cikket is közölt. Később Tolnában még behatóbb vizsgálat alá vette a tejgazdaságokat azon reményben, hogy eme tanulmányaival esetleg vármegyéjének szolgálatot tehet. A tejgazdaságok rendkívüli előnyeit teljesen fölöslegesnek tartja a gazdák előtt fejtegetni, kik ezt valamennyien ismerik, csak egy körülményre terjeszkedik ki. A talajnak mind mélyebben s mindjobban való kihasználásával természetszerű annak gyöngülése, a munkásviszonyok a mostani abnormis időjárás a mélyebb szántásra és gőzekével való munkára késztetnek bennünket, melylyel karöltve jár a javítónak szükségessége és nagymennyiségben való előállítása. Bebizonyított dolog, hogy e javító anyagot legolcsóbban és legjobban a tehenészet szolgáltatja. íme itt nagy jövedelmezőségén és számos egyéb előnyein kívül jelenlegi belterjes gazdasági rendszerünkben egy érve a tehenészetnek, sőt lehet mondani bizonyság annak feltétlen szükségességére. A kezdet stádiumában az alakulás módozatainak megbeszélésekor részletekre nem óhajt kiterjeszkedni, csupán arra szorítkozik, hngy megfigyelései alapján egy irányelvet hozzon javaslatba, melynek szellemében a szövetkezet alapszabályai készülnének. A tejcsarnok létesítését szövetkezeti alapon tartja megoldandónak. De a szövetkezetnek a részvényes egyesülés ama formáján kell nyugodni, ahol minden üzletrész alapját, a tejszövetkezet részére beEmlékezés Jénára. § ereng, kitisztul már az elborult ég, lm’ újra érzek ifjú friss erőt; Úgy hí a lomb, a rózsa úgy virul még ! Oly illatos, mint negyven év előtt. A régi fészek mintha visszavárna, Hogy újra zengjen a dalos madár... Te hívogatsz úgy, lelkem ifjú álma!?... Óh de reményid szárnya szegve már! Múzsák tanyája, lelkem rád talál-e? Állsz még a téren, régi szép lakom!? Ahol szelíden folydogál a Saale, Ott ringatódzott könnyű csónakom. Nevető lányka leskelődve várja . .. Belé szökell és evezőt ragad . . . Siklik a csónak, zendül a dal árja, Amig leszáll a csendes alkonyat. Óh édes órák! . . . Hát ti jóbarátok, Akik vidáman körülfogtatok — Hát én hiába várok már reátok? Nem üdvözöl már néma ajkatok. Elmúlt a szép kor, az a szivárványos Boldog barátság, édes szerelem . . . Nem zendül itt a régi gaudeamus, Csupán az emlék mulat már velem. De halld — mi hang ez?. .. olyan ifjú friss Valami bűvös szózat zeng felém... [még!... Oda varázsol szép körömbe ismét... Diák-tanyámat újra föllelém. Dalolni hívnak ifjú jövevények, Nagy eszme, melytől szívük úgy hévül: Idegen földön hazai eszmények — S fö’zeng : hazádnak rendületlenül... Zászlót emelté], régi kör, hazádnak, S egy szebb jövőhek azt ma szenteled,— Hogy olt, ahol csak zavarosba látnak, A hármas szint köszönlse tisztelet. Emeld magasra, külföld hű magyarja! Jogát hirdesse ifjú szent erőd: Jó hírnevünket ott ki egyre marja, Megszégyenüljön a világ előtt. Gyötrőd ma is, ki sorsod régi átka, Rágalmaz ott kinn, bent meg leigáz; Rabló hadával ha vívtál hiába, Jó hírnevedre legalább vigyázz. A nagyvilág egykor tudott felőled, Mert őre voltál, látta harcodat; Reá pazariád hősi szent erődet — Ma — félreismer s múltban megtagad. A régi ellen lett sugalmazója, Ö magyarázza a történetet; Velitő gépe üres lapra szórja Hazug fényével a torzképeket. Ha igazunkat e torzkép takarja, S a balitélet zúdul ellenünk: Állj oda bátran, külföld hű magyarja, Védd meg te vádolt árva nemzetünk’. Föl azt a zászlót, emeld föl magasra, Te, Múzsa-város hű magyar köre! lm’ vén diáktok hí fel büszke harezra, Lássuk az Igét: a betű öl-e? Hazug betűje régi ellenünknek Beinocskolá a szenvedő hazát; Hirdessétek ti tiszta szellemünket, A magyar nemzet örök igazát! Selnieczbánya, 1907. julius i. Csengey Gusztáv. Lapunk mai száma © ©ld.a.1.
