Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-20 / 42. szám
Nagybánya, 1907. Október 20. 42. szám. XXXIII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE i MEGJELENIK ZMCIUNTDIEIISr Előfizetési árak; Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztéség és kiadóhivatal: Feisébányai-utcza 20-lk szám alatt. A mádi gentleman. Megtörtént tehát. Tanulmányozták a vízvezetéket s a minisztérium kiküldöttje véleményt mondott. A vélemény pedig lesulyló Nincs viz és másodszor és harmadszor is: nincs viz. Tévedni emberi dolog s igy nincs kizárva, hogy még egy mérnök is, sőt mi több, egy osztály- tanácsos is tévedhet, ám ezúttal hozzájárult mindenki az ő véleményükhöz s igy valószínűleg ez a vélemény fog veres fonálként végig húzódni ezután is a nagybányai vízvezeték csalódásokban gazdag negyedszázados történetén, miként idáig. Ott vagyunk tehát, ahol az a bizonyos mádi gentleman. Kezdeni kell a tanulmányozási élűiről. E hó 16-án d. e. 9 órakor értekezlete volt az adhoc bizottságnak a városházán, hol a budapesti kiküldöttek és az ad hoc bizottság tagjai majdnem mindnyájan részt vettek. Az osztálytanácsos előterjesztette, hogy a Limpegye és a Zsidóvá patak együtt mintegy 8—9 száz m3 vizet ad most. Ez a mennyiség kevés, mivel pedig különösen a Zsidóvá nagy legelőterületeken jön keresztül, a szűrése nem mutatkozik előnyösnek. A Limpegyének 1901-ben említett 6—7 forrása közül hármat teljesen kiapadva találtak, egyben csekély viz volt, a két legfelső forrás megméretvén, 100 m3 vizet adott naponként, ennek bevezetésére a város szélétől 10 km. vezeték volna szükséges, a költség nem áll arányban a vízzel, amit nyerni lehet. Az északnyugati források közül három nagyobb forrást mértek meg, a vidravölgyit, mely másodpercenként 07 1. vagyis naponként 60 m3, a Csescsorát és egy kisebbet, ezek másodpercenként 2'2 liter, azaz naponként 200 m3 adnak száraz időben is. Ezek szerint rendelkezésre állana mint forrás a Limpegye 100, a Vidra 60 és a Cses- csora 200 m3-rel, vagyis összesen 360 tn3 vízzel, holott ennek éppen háromszorosára volna szükség. A bizottság észrevette, hogy a Feketepatakban ma is nagy vizmennyiség van s ezért a Feketepatak völgyén valószínűleg bővebb forrásokat lehetne találni, ezeket majd tanulmányozni kell, bár a bevezetés innen 5—6 völgybeli mellékvezetékkel mintegy 35 kilométer csövet igényelne, ami horribilis összegre rug.N3.kvet- lenül túlhaladná az 5 — 6 százezer koronát is. Azért a Rozsály éjszaki és éjszaknyugoti lejtőjét tovább kell mégis tanulmányozni. Az osztálytanácsos másodszor azt ajánlotta, hogy a város talajvizeit kutassuk föl nehány próbafúrás állal. Ez pár hét alatt keresztül vihető 3 1000 koronánál többe alig kerül. Harmadszor létesíthető volna az u. n. Petőfi völgyben egy völgy elzáró gát a fokhagymás fürdőn felül, a viz mesterséges tisztítás után kellő nyomással innen bevezethető. Ez legkönnyebben, leggyorsabban és legolcsóbban vihető keresztül. Szellemy Geyza ismételve ajánlotta, hogy Felsőbányával lépjünk érintkezésbe és pedig a sujori források bevezetése végeit. Ezek kitűnő bő vizek s nincsenek sokkal messzebb, mint a Rozsály. Révész szintén a felsőbányái források mellett emelt szót. Fábián régibb tapasztalatai alapján az itteni fúrások eredményéről adott felvilágosítást. Stoll Béla a fúrásokat a fernezelyi patak jobb oldalán, a Fernezefy "es Zazar összefolyásánál és a felsőujfalusi Krajka patak mellett ajánlaná. Oblatek még mindig ieghelyesebbnek tartja a rozsályi éjszaki források alapos felkutatását. Végül a kiküldöttek még a város déli oldalán is helyszíni szemlét tartottak s kimondták, hogy itt is kell próbafúrásokat eszközöln i. Részünkről semmit sem várunk n próbafúrásoktól, amennyiben nem ártézi alapon akarják a kérdést megoldani. Itt t ilajvizekkel kísérletezni, ahol az egész talaj csupa vaskéneg s ahol homok egyáltalábm nincs, lehet kellemes passzió, de kidobott pénz. Ha forrás csak igen-igen messze van s az is csekély vizű, valóban nem marad más hátra, mint szűrt vizet hozni be s e tekintetben a Petőfi völgy elzárása talán még a legreálisabb gondolat. Egyébképpen szomorúan konstatáljuk, hogy ott vagyunk, ahol a mádi gentleman. A gazdasági cselédek uj rendje. A gazdasági cselédekre nézve f. év nov. hó 1-én uj törvény lép életbe. Ezután minden gazdasági cselédnek uj szolgálati eselédkönyvvel kell bírnia, ennek megszerzése végett a cseléd a lakóhelyén levő községi hatóságnál tartozik jelentkezni. Ha cselédkönyv készlet nincs, akkor a hatóság díjtalanul hivatalos bizonyítványt ad könyv helyett, mely azonban csak dec. 1-ig lesz érvényes. Azon cselédek, kik nov. 1-én az 1876. XIII. t. c. alapján kiállított cselédkönyvvel már szolgálatban állanak, csak decz. 31-én tartoznak uj cselédkönyvet váltani. A gazdasági cseléd vagy felesége, 12 éven aluli gyermekei részére az orvos a gazda terhére tartozik orvosságot rendelni betegség esetén. A cselédlakások építésére vonatkozó részletes szabályokat a törvényhatóságok fogják elkészíteni. Gazdasági cseléd az, aki szerződéssel kötelezi magát, hogy valamely gazdaságban személyes és folytonos szolgálatokat bérért teljesít legalább is egy hónapon át. Akik naponkénti díjazás mellett szerződnek, azok gazd. cselédnek nem tekinthetők. A szolgálati cselédkönyv kiadása díjmentes, az ahoz szükséges 30 filléres bélyeget a kiállítást kérelmező tartozik beszerezni és átadni. Mielőtt a cselédkönyvet kiadnák, az elöljáróság meggyőződik előbb a jelentkező cseléd személy- azonosságáról, arról, hogy állandó lakóhelye a községben van-e? életkoráról s ha kiskorú, a törvényes előfeltételek fennforgásáról, van-e már munkás igazolványa vagy cselédkönyve. Tizenkét éven aluli kiskorúnak cselédkönyvet adni nem szabad. Tizenkét éven felüli kiskorúnak is csak akkor, ha a szüléje vagy gyámja beleegyezik. Ha olyan ember kér cselédkönyvet, aki még egy év óta nem lakik a községben, az elöljáróság köteles annak a községnek az elöljáróságát megkeresni, ahol a jelentkező legutóbb lakott. A kiállított cselédkönyvekről az elsőfokú hatóság pecsétjével hitelesített könyvben az elöljáróság nyilvántartást köteles vezetni. Sem a szóbeli és Írásbeli, sem a bérlevél érvénye semmi hatósági közreműködéshez kötve nincs. A bérlevélnek tartalmaznia kell a cseléd megA vendég. — Irta: Hamvai Sándor. — Kászonyi Pistáék a múlt nyáron a széppataki fürdőben kerek négy hetet töltöttek. A fiatal asszony influenzás volt, a gyerekek pedig szamárhurutba estek és a házi orvos erősen a lelkűkre kötötte, hogy a nyarat valahol a hegyek között töltsék, mert különben nem áll jót semmiről. Egy önfeláldozó férjnek elég ennyi fenyegetés. Kászonyi Pista is ezek közé tartozott. Rajongásig szerette a feleségét, meg két kis leányát, hát azt a kétszázötven-háromszáz forintot összecsinálta valahogy és ahogy a júliusi szép, de kutya meleg napok beköszöntöttek, összepakoltak és elmentek Széppatakra fürdőzni. Ez a fürdő valahol a Szepességben, igen kedves helyen feküdt és aránylag olcsón ki lehetett jönni, kivált családos embernek, ki a kártyázástól, korhelységtől távol tarthatta magát. Mert a fürdőben erre is kínálkozott alkalom bőven. Egyik kirándulás a másikat érte s ilyenkor a közeli fürdőkben ki-kirug- tak a hámfából. Kászonyiék a szolid, csendes társaságot keresték s igy ismerkedtek meg a fürdő népszerű alakjával, Csegődi Gábor dr. úrral, egyik na- gyob városbeli jogakadémia tanárával. Gábor bácsi agglegény volt, de javakorában. Nem unalmas, zsörtös, hanem inkább kedves és figyelmes, aki ezer apró szívességgel tudta elhalmozni azokat, akik iránt rokonszenvet érzett és igy csaknem nélkülözhetetlenné tudta tenni magát. Kászonyiék is kedvencei közé tartoztak. A két gyerek rajongásig szerette Gábor bácsit, aki kifogyhatatlan volt a tréfákban, mókákban és — cukorkákban. Nehéz eldönteni, hogy a gyerekek miért szerették hát meg leginkább. Kászonyi Pistával jogi vitákba bocsátkozott és a fiatal biró el volt ragadtatva a Gábor bácsi széles jogi ismeretei és finom modora által. Kászonyinét meg azzal hódította meg, hogy titokban minden nap egy-egy friss bokrétát lopott be a szobájába, amelyet az asszonyka büszkén tűzött fel reggelenként mellcsokornak. Sokáig eredménytelenül kutatták a fi jyelmes gavallér kilétét, sőt Kászonyi Pista már-már kezdte adni a féltékeny férjet, mikor egyszer rajta fogták Gábor bácsit, amint a szobaleányt megvesztegetve, be akarta csempészni a virágait. Nem csoda hát, hogy mikor Kászonyiék a bucsuzás pillanatában elérzékenyülve szorongatták a Csegődi dr. kezeit, a férj és asszony, egyszerre szólták el magukat: — Aztán látogasson meg minket szerény otthonunkban, Gábor bácsi! Csegődi könnyes szemekkel ígérte, hogy bizony ő rajta nem is múlik. O bizony el is látogat egyszer Kászonyiékhoz. És mikor a fürdőből elrobogtak a nagy kosarakkal, kofferekkel szinültig megrakott tót fiakkerek, már jó messze járt kocsijuk, mikor a derék Csegődi bácsi zsebkendőjét még mindig lobogni látták a széppataki legmagasabb bérc tetejében . . . Kászonyiék aztán a négy heti fürdői élet után csakhamar beletörődtek megint a megszokott szürke, mindennapi életbe és eszükbe se jutott többé sem a széppataki fürdő, sem Csegődi Gábor dr. ur, sem annak az érzékeny bucsuzás pillanatában tett köny- nyelmü ígérete. Egy nap azonban váratlanul örvendetes meglepetés érte Kászonyiékat. Egy rövid távirat volt csak; de igen kedves hirt tartalmazott. A éjféli vonattal Csegődi Gábor megérkezik körükbe . . . A gyermekek ugráltak örömükben. A fiatal asszony rendbe szedte a vendéghálószobát s az ágy- nemüeket. A férfi — szégyen, nem szégyen: hivatalnok embernek, aki ma itt, holnap ottan, nincs se háza, se szőlője, — valami pompás borok után járt és mindjárt más napra vendégeket is hitt a derék Csegődi Gábor tiszteletére. Kászonyi Pista kocsit fogadott és azzal várta illusztris vendégét éjfélig, ott gunnyasztva a rosszul fütött váróteremben, pedig másnap délelőttre vagy tizenhat tárgyalása volt kitűzve; d$ bizony a vendég nem jött meg . . . Holott másnap délre a vendégek is meg voltak már hiva ebédre ; az asszony is elkészült az ebéddel. No, mindegy; lehet, hogy a tiz órás vonattal érkezik Budapest felől, hát már az ebédet meg kell főzni igy is, úgy is, ha a sok vendéget meghívtuk reá. Gábor bácsi helyett egy távirat érkezett, amelyben tudatja, hogy a vonatról lekésett, ezért a látogatás egy nappal késik. Hm, hm . . . Az ebéd Gábor bácsi nélkül is pompás hangulatban folyt le, úgy, hogy a kitűnő ó-borok, amelyet Kászonyi Pista nagynehezen tudott pénzért is összekoldulni, az utolsó üvegig elfogytak. Ekkor éjjel megint a fütetlen váróteremben kellett éjszakáznia Pistának. No, de most legalább szerencsésen megérkezett Csegődi Gábor. A gyerekek nem akartak aludni addig, mig a várva-várt vendég meg nem érkezik. Szentül meg voltak győződve róla, hogy egész rakás cukorkát, még talán más ajándékot is hoz a jó Gábor bácsi. Hiába fenyegette őket az anyjuk nádpálcával és más hasonló paedagógiai eszközökkel, a gyerekek még márma beszélni akartak Gábor bácsival. Lapunk mai száma e oldal.
