Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-20 / 42. szám
(2) 1907. Október 20. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 42. szám. nevezését, azt, hogy mennyi időre szegődött, mi a javadalmazása. Annak, aki cselédnek beszegődött, a szolgálati idő alatt, a gazda beleegyezése nélkül útlevelet kiállítani nem szabad. Ez a szabály nem vonatkozik azokra a kiskorúakra, akik szülőikkel együtt vándorolnak ki. A szegődött cselédet, ha szükség van reá s a gazda kéri, karhatalommal állítják elő, előbb azonban 24 órai időt adnak arra, hogy gazdájánál a szolgálat megkezdése végett jelentkezzék. Ha a cseléd baleset következtében betegszik meg, gyógykezelése tekintetében továbbra is az országos gazd. munkás és cseléd-segélypénztárról szóló törvények, rendeletek és utasítások alkalmazandók. A gazda a cseléd házi állatainak befogadása ellen alapos kifogást csakis hatósági állatorvosi bizonyítvány alapján érvényesíthet. A gazdasági cseléddel kötött szerződés egy évre szól. A gazda nem köteles a cselédet elfogadni, ha erkölcsi magaviseleté ellen oly súlyos kifogásra jött rá, melyet a szerződéskötéskor még nem ismert, ha a cseléd ragadós betegségben szenved, ha szolgálat ■ képtelenné lett, ha máshoz is beszegődött. A cseléd sem köteles szolgálatba állani, ha munkaképtelenné lett, ha örökölt, ha férjhez megy, ha a gazdánál ragályos beteg van. Köteles a gazda ügyelni arra, hogy a cselédet testi erejét meghaladó vagy testi egészségét veszélyeztető munka ne terhelje és hogy a cselédnek éjjeli nyugvásra elég ideje maradjon. Köteles a gazda a cselédnek az eledeleket elegendő mennyiségben és egészséges minőségben kiadni. A terménybeli járandóságokat köteles a gazda legalább is olyan minőségben kiszolgáltatni, mely azon évi termése első osztályú eladó minőségének felel meg. A cseléd bérét bárcával vagy utalványnyal fizetni tilos. A háztartáshoz szükséges tüzelőt a gazda köteles a cselédnek szolgáltatni, valamint köteles arról gondoskodni, hogy a cselédnek vasárnapon és a cseléd sátoros ünnepein munkaszünete legyen s időről időre saját hitfelekezete délelőtti istentiszteletében részt vehessen. A fegyvergyakorlatra bevonuló cseléd bérét levonni nem szabad. A cseléd gyermekei után az elemi iskolai beiratási és tandijat a gazda fizeti A gazda a cselédet megdorgálhatja, de pénzbírsággal nem sulythatja. Ha a cseléd meghal, a szerződés nyomban megszűnik, de köteles a gazda az éves cseléd családját az elhalálozás napjától egy hónapig a lakásban meg;- hagyni s a családnak minden levonás nélkül annyit kiadni, amennyi a cselédnek egy hónapra járt. A gazda halálával a szerződés nem szűnik meg. Egy hónapi felmondással úgy a gazda, mint a cseléd bármikor megszüntetheti a szerződést. Közli a »Gazd. E.« Kivándorlás. Felsőbányáról legutóbb kivándoroltak : Amerikába Lendeczki Ferenc kincstári bányász. Romániába a múlt héten: Hodász László fürészgyári munkás és családja, Polczer János fürészgyári munkás és családja, Kaminszky Pál fürészgyári munkás és családja Juhász Károly és családja, felsőbányái illetőségű. Visszakerült Romániából Mendel Áron ki egyedül időzött 9 hónapig Romániában. Heti krónika. A régi jó időkben önmagától értetődő dolog volt, hogy amikor a jókedv, jó mulatság, a derű és szellem okozója: a bor megszületik, akkor jó kedvnek, mulatságnak, derűnek és szellemnek kell honolni a hegyen. így keletkeztek a vig szüretek. Ma üzlet minden s igy üzlet a szőlőtermelés is. Nem az a kérdés, ki fogja Ukkó poharát körüladni, melyik cigány hegedül a vacsoránál, lesz-e sült malac meg pulykapecsenye, hanem az, hogy hány fokos a must és hány hektolitert ad holdanként. Mozsárdurrogás, cigányzene, szedők dala nem hallatszik a hegy felől, de azért úgy mondják, hogy szüret van arrafelé, hát mi inkább elhisszük. Valószínű, hogy csakugyan szüretelnek, következtetjük abból, hogy sürven hordják be a hordókat a városba. Egyik másik el is pattan és kilő dühében, hogy a mai kor már nem tiszteli meg egy kis ünnepséggel, csak úgy hozzák be szomorú képpel, mintha Zazarviz volna benne. Hajdanában még Máramarosszigeten is két heti szüreti szünidőt adtak az iskolákban, pedig nem is volt szőlő a határban, ma már Nagybányán is elég egy nap, azt is inkább csak a múlt idők iránt való tiszteletből kapják a diákok. Hull, hull a költészet zománca lefelé s jön rohamos léptekkel a falanszter-élet. De a rekruták, azok még lármával, nótázással és teli fiaskóval rukkolnak be ma is. Ez nem változott. A héten is fesztelen zsivajjal robogtak be a vasúti állomáshoz, mert megkapták a császár levelét, ue kell rukkolni. Már korán reggel fölverték a város csendjét s szinte jól esett, hogy ezt az őskori hagyományt nem törölték még el valami szabályrendelettel. A csendőr sem szól nekik, mert hátha valamelyikből még csendőr is lehet, respektálja a kollégáját. A minisztérium meg szüret idején ide küldi emberét vizet tanulmányozni. Mintha csak gúny volna a mi helybeli jó borunkra, hát bizony kisült, hogy ebben a szárazságban mégis csak inkább lehet bort találni a hegyen, mint vizet. Volt egy másik tanulmánycsapat is, arra délfelé. A kis karaván: vasúiban utazott, Magyarlápost szeretné ide hódítani, hárman is rajongnak érte, vájjon ki fogja elnyerni Paris almáját, avagy nem marad-e a jó kis magyar város három szék között továbbra is a pad alatt? Én látom a fényes jövőt, mikor hét vasútja lesz Bányának, Szatmár, Felsőbánya, Szigeth, Zsibó, Somkut, Sarmaság, M.-Lápos felé és Budapesttől Bányán keresztül visz majd az ut Beszterczére, Jassy-ba; keleti expres&ek reszkettetik meg a levegőt s a gyorsvonat félóránként egy kanálkával fog errefelé végig száguldani és mindezeken a vonatokon, óh álmok-álma, szabadjegygyel és tele zsebbel utazik ------ a krónikás. Ki nevezés. O felsége a király Rasz János soproni törvényszéki jegyzőt a nagybányai kir. járás- bírósághoz albiróvá nevezte ki. Kirendelés. A m. kir. igazságügyminiszter dr Ajtai Nagy Gábor helybeli ügyvédet a nagybányai kir. járásbíróság mellé ügyészségi megbízottul kirendelte. Révész János ev. lelkész, mint a tiszai egyház- kerület kiküldötte az evang egyház egyetemes gyűlésére és országos lelkészi értekezletére Budapestre utazott. A fiatal asszony is lenn virrasztóit, most már második éjjel, jóllehet, hogy a nagy ebéd csaknem a vacsora idejéig benyulott és a háziasszonykát idegessé tette, kifárasztotta. Csegődi Gábor sem valami jó kedvben érkezett meg. Boszankodott, hogy útközben lemaradt a vonatról. Alig tudták a háziak kiengesztelni a haragos vendéget . . . A gyerekekre, akik félénken környékezték, ügyet se vetett. A vacsorából nem evett. Panaszkodott, hogy a feje megfájdult a kőszén szagtól. Kászonyi Pista másnap reggel nem győzte bevárni a vendég ébredését, hivatalba ment. Gábor bácsi a reggelit tiz órára kérette szobájába. A kávét visszaküldte, mert theázni szokot. Úgy tizenegy óra tájban találkoztak az ebédlőben a fiatal asszonynyal, aki az ebéd készítésével volt elfoglalva idáig. Csegődi Gábor most már jobb hangulatban volt és a gyerekekkel is mókázott egy kicsit. De bizony a cukorkák és ajándékok elmaradták, aminek rósz hatását a gyerekeken észre is lehetett venni. — Hát a férjem-uram hol van? — kérdé a villás-reggelinél a vendég. — Bocsánatot kér a Gábor bácsitól, de a bíróságnál rengeteg a munka. Egyik birótársa beteg, annak is a férjem végzi minden dolgát. S nap-nap mellett tiz-husz tárgyalása van szegénynek. Bizony keserves kenyér ez a bírói pálya. — Nem baj no, csakhogy a szép asszony itthon van; p- mondá Gábor bácsi csintalanul. És nem lehetett panasz, jól találta magát. . . . Éppen tiz nap múlt el megérkezése óta és Gábor bácsi annyira otthonossá lett már a háznál, hogy csupa öröm volt nézni. Reggelenként tréfásan egy kis cédulácskán összeírva adta át az ebéd és vacsora menüjét. — Aztán jó ebéd legyen, kis házi asszonykám ! Gábor bécsi szereti a jó kosztot . . . A kaszinóba rendesen eljárt, látogatásokat tett és fogadott. Szóval oly otthonosan érezte magát, akár csak a fürdőn . . . Kászonyi Pista és a felesége, amikor magukra maradtak esténként, kétségbeesetten néztek össze. — Tudja-é, hogy a havipénzem már elfogvott és már tizenötödike van . . . Pista lecsüggesztette a fejét. — Mit tehetek róla? — Ennek az egész dolognak maga az oka!-- Ugyan, ugyan, hogy mondhat ilyet? — Maga hívta olyan szívélyesen . . . — De maga is,kontrázott nekem . . . — Hm, hm 1 És meddig marad itten ? — Fogalmam sincs róla. — De hiszen ha tanár, dolga van! Csak haza megy egyszer? . .. Szégyen ide, szégyen oda, holnap hozzuk szóba az ebédnél . . . Gábor bácsi egyáltalán nem volt valami érzékeny tempramentum. Dehogy is vette rósz néven a kérdést, hogy otthon mit csinálnak az alatt a jogászok, amig ő vendégeskedik. — Szabadságom van. Az igazgató jó barátom és a legnagyobb készséggel adott öt heti szünidőt betegség címén . . . Kászonyi Pistáné majd hanyatt vágódott ijedtében. Öt heti idő! Jémini! Aztán a konyhapénztár már vége felé jár . . . A szegény asszony csaknem sírva fakadt. Az urára nézett. Az meg annyira kacagott, hogy a könnyek csorogtak a szemeiből. A asszony csak nézte, nézte .. . Meg van bolondulva ez az ember? Dehogy volt. Kászonyi Pista is volt jogász. És jogász embernek azért van esze, hogy kritikus pillanatokban elővegye és segítsen, ha tud magán. — Ne félj, — súgta este a feleségének. — A vén szamár esze nélkül fog innen pakolni, ezt én mondom. Személyi hir. Bay Károly felsőbányái rendőr- kapitány szabadságáról állomáshelyére visszaérkezett. Eljegyzés. Borbás Géza helybeli állami főgimnáziumi rendes tanár múlt vasárnap tartotta eljegyzését Penthy Piroskával, néh. Penthy Albert m. kir. főerdész leányával. Megbízás. A vallás és közoktatásügyi miniszter Bodenlosz Irma, Stiglicz Etelka és Szabó Mária eddigi h. tanítónőket a f. iskolai évre, mint helyetteseket továbbra is megbízta. Kitüntetés. A mannheimi nemzetközi gyümölcs- kiállításon a helybeli gazd. egyesület ezüst érmet nyert. Tizenkilenc magyar kiállítót tüntettek ki s ezek között van a helybeli gazd. egyesület is. A szüret a héten az egész vonalon megindult. Általában jó bortermő esztendőnek mondhatjuk az ideit. Úgy mennyiségileg, mint minőségileg nem lehet panasz reá. A szőlő édes, eresztős, még az idő is nagyon kedvező, egészen nyári meleg van, úgy, hogy sok hamis próféta szerint az idén nem is lesz tél. A Nagybánya—Magyar-Lápos—Galgói vasút ügyében e hó 17-én és 18-án tájékoztató tanulmányi bejárást tartottak. «Hollós és társai« engedményeseknek — Hollós, Mandel, Révész — jelenvolt egyik képviselője t. i. Mandel Ignác, részt vett továbbá a bejárásban Nagybánya és Felsőbánya polgármestere, Kiss Béla főmérnök, Návay min. titkár, Molcsány Gábor kir. erdőtanácsos. Á társaság Felsőbányáról Dióshalmon keresztül Kápolnok-Monostorra ment s onnan Berenczén, Kővárfüreden s az uj utón keresztül jött Nagybányára, útközben természetesen több megbeszélést és kiszállást tartva, mert hiszen a bejárás teljes két napot vett igénybe. Az egyik terv szerint a vasút Nagybánya és Giródtótfalu közt ágaznék ki a felsőbányái vasutból s Felső-Újfalut, Laczfalut érintve Berenczén át menne Kápolnok- Monostorra. A másik szerint Nagybányáról Alsó- ujfalu, Feketefalu, Tőkés, Oláhkékes községeken menne át, a berenczei völgybe. A kiépítést drágának jelezték, mivel három vízválasztón kell keresztül menni, de ha érdekeltséget tudnak összehozni, menni fog a dolog. Megjegyezzük, hogy a magyarláposi összeköttetésre a nagysomkuti meg a szamosvölgyi vasút is kért engedélyt, tehát három irányban is érdeklődnek a dolog iránt. Reánk nézve az volna a legelőnyösebb, ha a nagybányai állomástól indulna ki a vágány Alsóujfalun, Tőkésen stb. keresztül, (II. terv.) Előre is jelezhetjük, hogy Nagybánya valami túlságos áldozatba nem mehet bele, már anyagi helyzeténél fogva sem. Egészségügy. A héten egy újabb ragályos megbetegedést jelentettek a városházán és pedig: 70. Lupucz Verőn 10 éves. Lédingház 11. sz, hasi hagy- máz, dr Winkler. Egy-egy eset tehát szórványosan mindig akad. Ismételve figyelmeztetjük a lakosokat, hogy a ragályos betegségeknek legfőbb megakadá- lyozója az elkülönítés. Az a család, ahol a betegség előfordult, lehetőleg tartózkodjék az emberekkel való érintkezéstől. Nyilvános közhelyekre a szülék onnan ne járjanak, a kis beteg testvéreit iskolába vagy máshová gyermekek közé ne bocsássák. A törvény által előirt szigorú elkülönítés akadályozná meg a baj tovább terjedését, ha azonban ezt nem respektálják, soha sem fogunk kifogyni az újabb és újabb esetekből. Lapunk mai számához dr Kiss Rezső »Bűnös szerelem« cimü népdrámájának 57—64 lapját mellékeltük. — De hogyan? — Azt csak bizd reám . . . Erre a biztatásra aztán az asszonyka ismét előszedte jó kedvét és csak olyan kedvességgel, szere- tetreméltósággal halmozta el a már-már megunt vendéget, mint a vendéglátás első napjaiban. Úgy, hogy Csegődi Gábor bácsinak szinte a köny csordult ki szemeiből, amikor két nap múlva a városi távirda hivatal sürgönykihordója által kézbesített azt a táviratot elolvasta, amelyben röviden ez állott: »Csegődi Gábor tanár Boroszlón. Szabadságát megszakítva azonnal jöjjön: miniszter látogatását várjuk. Igazgató « — Tessék, ilyen a lekötött ember; — bosszan- kodék Gábor bácsi. — Pedig már kezdettem bele| találni magamat a pihenésbe! . . , No, de ne búsuljon kedves háziasszonykám, pár év múlva nyugdíjba megyek s akkor ígérem, hogy hosszabb időre fogok jönni vendégszerető házukhoz . . . És azonnal pakoláshoz látott. A háznép ujjongó örömmel segédkezett munkájában. A vasúthoz is mindannyian kikisérték. Ölelésnek, csóknak vége-hossza nem akart lenni . . . Amig a szemhatáron el nem tűnt a vonat, lobogtatták kendőiket egymás felé. — No, ez se jön többet a nyakunkra két hétre, — mondá nagy megkönnyebbülten sóhajtva Kászonyi Pista, amikor a vasútnál feleségével és gyermekeivel együtt a kocsiba ült. — Hogyan? — kérdé az asszony. — Hát nem találta még most se ki, hogy azt a sürgönyt ki adta fel a számára Eperjesen ? — Hát ki? — kérdé az asszony bámulva. . — Én! — mondá Kászonyi Pista diadalmasan.
