Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-15 / 37. szám
Nagybánya, 1907. Szeptember 15. — 37. szám. XXXIII. évfolyam. NAGYBANYA ES YIDEEE TÁRSADALMI HETILAP. i ^7 ... «f* A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ~^ ^£B<3-JBr.BIsTlK: MIKTXDHlSr VASÁEKTAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-lk szám alatt. A cselédek megrendszabályozása. A Zrinyi Ilona-tér. A Rákóczi-lér után ez a legformásabb terünk Nagybányán, melyből szépet lehet alakítani. Most, hogy a csalornakészités éppen errefelé folyik, többszörös okunk van szóvá tenni ennek a helynek sorsát, állapotát. Első tekintetre látható, hogy ebből rendes, szép négyszög keletkezhetik, ha csak szándékosan el nem rontja valaki, azt pedig nincs okunk föltenni. A térségnek keleti oldalán, a Vár-utcát, a Vár-közön keresztül, az Agyagos-utcával, egyenes vonallal kellene összekötni. Persze ez a szabályozás nem járna minden nehézség nélkül, de nem keresztül-vihetetlen s addig, amig ott idővel házak épülhetnek, ezen a keleti oldalon csinos fasort kellene létesíteni, mely az Erdélyi-ut felől nézve festői befejező vonala az egész térnek. Amint a csatorna készen lesz, azonnal szabályozni kellene a térség északi oldalát, vagyis olt kihúzni az egyenes vonalat, megállapítani a területnek árát négyszögméterenként s minden gazdától ki is sajátítani rögtön, mig bozótos kertnek szolgál s alig van értéke. Mert arra legyünk készen, hogy már most, ha a várárok onnan végkép letűnt, ezek a délnek fekvő helyek a legalkalmasabbak lesznek építkezésekre s nemsokára ki lesz építve a térnek ez a vonala is. Gondoljunk tehát mindig előre s nem utólagosan, mikor már késő, mint eddig teltük. A piacnak egyrésze ide volna átteendő pl. a gabona és általában a szemes termények árulása, ezzel a tér egy kis forgalmat nyerne s mindjárt nagyobb építési kedv pezsdülne föl az ottani gazdák között. Városunk mérnökének van többek közölt egy nagyon jó eszméje, ha még el nem vették a kedvét tőle. O ugyanis a téren keresztül vonuló patakot végleg meg akarja szüntetni, be- tömetni és szintbe hozni és pedig oly módon, hogy azt a vizet, ami a Sárköz-utcából jön, bevezeti a föld alatt az uj csatornába. Az agyagos-utcai és erdélyi-uti vizeket pedig, mint más utcán is, egyszerűen patakkővel kikövezett csekély mélyedésü folyókákon viszi be a csatornába. Igen életrevaló, elismerésre méltó terv. Hozzá kell még csatolni azt is, hogy a Nagybánya-felsőbájnyai /asutat szorítsa rá a város végre-valahára abbeli kötelezettségére, hogy a vasút Renten töltse ki a teret annyira, hogy a'sinéjr mfildössze 30 cm.-nyire álljanak ki a térből. így volt ez a vasút létesítésekor kikötve, megbeszélve s egyáltalában tűrhetetlen és nagy mértékben kifogásolni való állapot, hogy ezt a vasút nem teljesíti. Itt említjük meg azt is, hogy a tér közepén keresztül húzott sodrony irgalmatlanul félre lökendő. Ki adott jogot a vasútnak, hogy egy fejlődő teret, holmi ócska drótos instrumentumokkal megöljön ? Ha szükség van két tiltóra errefelé, tessék a föld alat. vezetni a madzagot vagy villamos erőt alkalmazni, vagy csinálni ami tetszik, de úgy, hogy a teret ilyen kezdetleges mucsai alkotásokkal meg ne gyilkolja. Ezt különös figyelmébe ajánljuk a mérnök urnák. A Zrinyi-lér lakói panaszkodnak, hogy a vasút elzárta őket, hogy az Ígért szinelésnek (planirozásnak) hire sincs, hogy itt-ott egy-egy hidacska is hiányzik s emiatt ők a közlekedéstől el vannak zárva. Méltó, jogos és igaz az ő felháborodásuk. Ebből a tágas helyből, jnely Nagybánya legszebb tere lehetne, valamit igenis teremteni kell. Itt az idő, az alkalom, most, ha a csatorna kiépült, a patak megszűnik, hogy hatalmas lépéssel előbbre vigyük a tér sorsát. Tevékeny polgármesterünket és fáradhatatlan mérnökünket arra kérjük tehát, hogy ne szalaszszák el a jó alkalmat. A közvélemény azt hangoztatja, hogy ez a tér nem méltó a Zrinyi Ilona nevéhez, kénytelenek vagyunk beismerni, hogy jelenben igaza van, de tegyük méltóvá arra s akkor nekünk lesz igazunk, kik ezt a teret a nagy honleány dicső nevének szenteltük. A himlőoltás általános mozgalmat keltett az egész városban. A héten a főgimnázium összes növendékeit beoltották. Ismételve melegen ajánljuk mindenkinek, hogy mielőbb oltássá be magát, addig, amig nem késő. Impressziók. Két közlemény. Irta: P. L. T. P. A nyájas olvasók közül kevesen tudják menynyire hires a nagybányai festőiskola, már csak azért is, mert ez iskolának több oly geniális talentum volt a növendéke, a ki a külföldi erőkkel bátran ki állja a versenyt. Reám nézve szintén hízelgő, hogy ez iskolának tagja lehetek s ezt nem csak itt nyilvánítom, de megírtam egy hires keleti lapnak is, melynek munkatársa vagyok s melyet a fekete tengertől az Olympusig olvasnak. Igaz ugyan, hogy itt sem minden tanítvány »genie« mert hisz bár ki tudja, hogy nincs a földön az az iskola, melynek valamenyi tanítványa »genie« volna. Aztán különösen a festészet nagyon komplikált dolog s kevés az, ki a nyers szint rithmikai színné tudja varázsolni, de hála az égnek van közöttünk és lesz olyan is, a ki tudja. Sajnos azonban, hogy van, illetve volt iskolánknak több olyan növendéke, kikről azt hinné az ember, hogy nem is azért tanulnak festeni, mintha valami különös hajlamot éreznének a festészet iránt, de mert valami stúdiumot csak kell választani és a festészetben bizonyos kincset reméltek találni a tanulmányok érthetetlen tömkelegéből. Ezek aztán azok a mankón járó dilettánsok, kik mégis azt hiszik hogy Pegázus szárnyain repülnek a valódi művészekkel s eszményieknek, művészeknek nevezik s tartják magukat. Hisz én is, más is művész akarna lenni s nagyon szívesen vennők, ha művészeknek neveznének. Ezt senki sem veheti tőlünk rósz néven. Hány iparos van, a ki saját külön eufonisztikus törekvéseinek megfelelőleg mücsizmadiának, mübádogosnak stb. műnek nevezi magát: S vájjon ezt zokon vegyük-e tőlük ? Nem és nem! mert mindenkiben megvan a magasabbra, az eszményeire való Törekvés. Csakhogy mint már emlitém, a festészet igen komplikált dolog s ép ezért egy festő növendék erősen meg kell hogy fogja ama kormány lapátot, mely hajóját a tiszta tudás »Sczillá«-ja s az ellaposodás »Karib- disz«-e között keresztül segíti. A legnagyobb művész is fárad, izzad, javít csiszol, emel és tökéletesít, mig végre kibocsátja müvét s mig méltónak tartja a gondra mibe került. Zeuxis herakleai festő, midőn egyszer Ephezoszban dolgozott vádoltatván, hogy nagyon sokáig fest egy egy képet, azt válaszolá: Igen, én sokáig festek de ám »sok időre.« Azt hiszem, hogy az igazi festő tanácsba lép a képzelettel is, mert ez a festőre és íróra nézve ama napkeleti Scherezáde, kinek kosarában nem piaczi hulladékok, hanem menyei virágok vannak, melyeknek fenséges illatától csodás képek mutatkoznak a festő és iró lelki szemei előtt Szóval lelkiátélésből kell fakadnia a munkának máskülönben csak formai készség, technikai ügyesség, hogy ne mondjam kontárkodás. Az iró is az ihíetség pillanatában írja a legjobb verset vagy korrajzot. Igen, ihletének hatása alatt teremt a költő és festő. Ilyenkor az emlékezet és képzelet rendkívüli intenzivitással működik ilyenkor fantazmái élénkeb- bek tán a valónál is. Ez izgatott állapotban a szavak, úgy mint a vonalak, szinek, hangok maguktól jönnek. Minden műalkotásban az ihíetség idézte fantazia époly lényeges, mint a kidolgozás. Ez ma— Közli: Révész János — A háziasszonyok, szinte látom, mily örömteli arccal olvassák ezt a címet, hiszen az ő legfőbb panaszuk: a cseléd és megint csak a cseléd. A világ kereke nagyot fordult. Az utóbbi hetekben már cseléd sztrájkról is beszéltek Nagybányán, bár aztán kiderült róla, hogy nem volt az egyéb, mint egykét izgató asszonynak a nagyzási hóbortja, a kik mert a zavarosban szerettek volna halászni, hát zavartak egy kis vizet, de minden komolyabb eredmény nélkül. Vigasztaljuk magunkat, régente is volt baj a cselédekkel s én ez alkalommal éppen azt óhajtanám röviden ismertetni, hogy miféle cseléd rendszer volt a XVIII század második felében. A lángeszű második József, a kalapos király erre vonatkozólag is csinált egy jó rendeletet, szakaszokba szedte szépen, a mi ide vonatkozik. Perszé később ez is értéktelenné vált, mert az alkotmányos magyar nemzet a koronázatlan királynak rendelkezéseit nem fogadta el. Egy pár évig azonban mégis csak érvényben volt úgy, a hogy. Lássuk hát főb]j vonásokban, hogyan rendelkezett II. József a cselédekről. Már a fellogadásnál nagyon vigyáztak a cseléd erkölcsére. Foglalót adtak, mint most is, és Megegyezés után köteles a Tselédes-gazda a’ Tselédjé- nek fogadott személyt szolgálatába bé-ereszteni; a’ Tseléd pedig a’ magára vállalt szolgálatba bé-ál- lani. Ha mindazonáltal a’ Tselédtartó, azonban a’ szerződött Tselédnek vagy tapasztalt, ’s megbizonyított gonosz maga-viselését, vagy valahol elkövetett latorságat meg-tudván, őtet a’szolgálatba bé-nem eresztené, ily esetben tartozik a’bé-szegő- dött Tseléd minden vonakodás nélkül a’foglaló-pénzt viszszaadni. Ha ilyesmi nem fordult elő, akkor minekutánna bé-lépett a’ Tseléd a’ szolgálatba, tartozik nem tsak azon szolgálatoknak véghez-vitelére; mellyekfe magát önnön szavával kötelezte, hanem azokat-is, mel- lyek a fel-vett szolgálat alatt igazságosan, ’s józan ész szerént értetődhetnek, ’s a’ jó erköltsökkel nem ellenkeznek, vagy erejét felyül nem haladják, híven, 's vonakodás nélkül végben vinni. A’ különös kötelességeknek határit ugy-is maga a’ szolgálatnak, mellyre valainelly személy kötelezi magát, természete szem eleibe tészi. Ha pedig ez iránt-is különös kötést tett volna írásban az Ur az ő Szolgájával, akkor áltáljában szükséges mind a két résznek magát az írásban fel-tétetett Meg egyezéshez tartani. Az engedetlent komolyan rászorították a munkára, erről a 7 § ezt mondja: A’ melly Tseléd az ő kötelességéhez tartozandó szolgálattól, akármi ürügy alatt, magát hátra vonja, példának okáért: hogy ezt, vagy amazt véghezgyarázza meg, hogy a geniális művész érzékenysége tulfinom, mondhatni végzetes, lelkülete eszményien nemes, rendkívül ideges, sőt olykor meláncholikus, a lélek tultengésd ez! Van a fekete,tenger partján Konstánczia közelében egy szent »Agáphiá« ról nevezett görögkeleti apácza kolostor, ebben vala pár év előtt egy megle- nowláh*) ujoncz, gyönge idegzetű beteges leány, ki egyszer álmában csodálatos képet rajzolt a kolostor fehérre meszelt falára s pár hónapra az után meghalt szegény! Nincs nép, mely ne müvészkedett volna. Ha megvonnánk magunktól az esztétikai gyönyörűséget, örömeink nagyon megfogynának. A műalkotás emel- kedettebb életre sarkal s az élet viszonyaitól független élvezetet nyújt. A művészet hatása minden világi hatásnál hasznosabb és boldogitóbb, eredménye erősitőleg hat lélekre és testre. A ki vonzódik a templomhoz, képtárhoz és könyvtárhoz, a színházról nem is szólok, mert ez már nem elég komoly: a mai színház nagyon gyakran lép az egészségtelen morál ingoványos talajára. -- szóval, kit a templom, könyv és képtár vonz, az nem téved rossz útra. Plátó azt követelte, hogy a művészet az észnek megszelídítésén s a lélek megtisztításán kívül az istenség dicsőítésére váljék. A középkor művészete pedig aszketikus művészet volt, mondja a történelem, nem a való élet*) A meglenowláhok törökországban lakó oláhok, kik mohamedán vallásuak s az oláh nyelvet úgy beszélik, mint az olymponowTáhok, csakhogy a »cs®-t >dzs«-nek s nem »c«- nek hangoztatják, mint az utóbbiak. A világ nagyon keveset tud róluk . , .
