Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-15 / 37. szám
(2) 1907. Szeptember 15. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 37. szám. vinni nem az <3 kötelessége, hanem a’ tseléd- társáé ; vagy hogy erre, vagy amarra a’ munkára nem szegődött; az illy Tselédet nem csak érvényes kénszerités által szolgálatra lehet hajtani, hanem azon kártételnek-is, mellyet vonakodása által Gazdá ■ jának okozott, helyre-hozására, vagy pénzben teendő fizetése által, vagy meghoszszabított szolgálásának ki-pótolása által. Szorgalmat, tiszteletet, hűséget vártak akkor a cselédtől igen szépen mondja a 9 §: Minden Tseléd természet szerént köteleztetik az ő Urához, Gazdájához minden szorgalommal, minden lehetséges tisztelettel, meg-nem szeghető hívséggel viseltetni; azért, valami reá bízattatott, őrizése, vagy ki szolgáltatása-alá adattatott, arról, ’s abban találkozó egyetmásról meg-felelni; ’s mikor a’ szolgálatból ki akar lépni, mindent, valami gondviselésére írásban, vagy írás nélkül bízattatott; a: Tselédtartónak viszsza adni tartozik. Ha a jószágnak héja volna, vagy valamit vétkéből, tudatlanságából, túnyaságából el-vesztett, vagy hasztalaná tett volna, a’ kárnak illendő bötsűllése után annak helyre hozását meg-kérheti a’ Tseléd- tartó; valamint közönségesen azon károknak árrát- is, mellyeket a Tselédnek vigyázatlansága miatt szenvedett, annak béréből le-húzhatja, hogy magát kártvallatlanná tegye. A tűzre nagyon kellett vigyázni, jól tudta azt II. József, hogy a legtöbb tűzveszély az istállókból szokott keletkezni, azért rendeli, hogy minden Tselédet ugyan, de kiváltképen a’ kotsisokat, ’s istállóban szolgáló személyeket gyakran rá keli emlékeztetni, ’s azoknak keményen meg-parantsolni, hogy a’ gyertya-világgal, ’s tűzzel óv.a bánjanak; az istállóban, padláson ’s más könnyen meg-gyuladható helyeken tellyességel ne dohányozzanak; sem az illy helyekre külömben gyertya-világgal ne menjenek, hanem ha azt jó, ’s ép lámpásban zárva viszik. Ám a gazdát is jó példára buzdítja, mert hiába : jó cseléd, csak jó gazdánál lehet, azért azon tiszteletnek, ’s szófogadásnak, mellyel minden Tseléd tartozik az ő Urának, Gazdájának, meg-nyerésére nem lehet hathatósb’ eszköz, mint a’ Tselédtartónak jó példája, kinek ha jámbor, felebarátját szerető, ’s keresztény maga-viselését látja a’ Tseléd, önként annak nagyra becsülésére, szeretetére, ’s ahoz való bizodalomra gerjesztetik. A’ melly Tseléd a’ Váras Tanátsánál, avagy a’ Földes Uraságnál bé-vádol- tatik, hogy az ő Urát, Gazdáját bőtstelen szókkal illette, az mindenek előtt a Bírák előtt Urát meg-kövesse, ’s attól botsánatot kérjen, az után pedig a’ környül-állásoknak mivolta szerént érzékeny testi büntetést-is szenvedjen. (Befejező közlemény jövő számunkban.) Heti krónika. — Neked már lehullott? — Nem, még nékem csak viszket. — Hát a tied piros már ? — O jé ! Sőt össze is forrt. Efféle beszélgetéseket hallunk utcákon, köztereken, nyilvános helyeken és magánlakásokban, lévén t. i. a himlőoltásról szó. Egy doktor 216-ot, a másik 341-et oltott be egy nap alatt. Aki nincs beoltva, azzal szóba sem állunk, mert ma jónevelésü ember okvetetlenül beoltatja magát. Aki nincs beoltva, az szégyelje magát, ez a kor divatjának jelszava. Régi igazság, hogy Becsből soha sem jön jó, én tehát teljesen értem a kavarodást, amit a császárváros fekete-sárga himlője előidézett. Az oltás lázas izgalmában, csendben, minden komolyabb esemény nélkül zajlott le egy emlékezetes nap. Szept. 10-dike. Kilenc éve már* hogy a kálváriát járó, angyali lelkű, jó magyar királyné szivét átjárta az a hetedik tőr, mely kegyetlen módon szabadította meg nagy szenvedéseitől. Feled a kor, feled érdemet, szeretetet. áldozatot, jótevőt, nemtőt, mindent! Az élet nyüzsgő zajában mint a legfinomabb rejtekekbe is behatoló irgalmatlan számum, mindent betemet mihamar a zúgva tovarohanó idő! Elnémult a sztrájk is végre-valahára. Bizony ideje, hogy már egyszer komolyan munkához lássunk. A város csendes, »hullám és szelek egymással üvöltve nem küzdenek.« De mi zaj riad, mi nép tolong, kitekintek im az ablakon, látom amint egy hosszú ember, olyan, mint egy violin kottatartó, végig száguld az utcán s rémesen ordít: — Tűz van! tűz van! — Ég a járványkórház. Rémes kongás zavarja föl a várost, a tűzoltók megfékezik a bősz elemet. A higgadt társadalom pedig azt mérlegeli, hogy vájjon kinek a kára lesz ? Rényinek-é, vagya városnak? Rényi tudvalevőleg, ha üvegygyárat épit, tartozik egy éppen ilyen kórházat valahol felépíteni. Rényi tehát azt mondhatja: Igen én tartozom a mostani kórház helyett egy másikat építeni, de mivel már nincs mostani kórház, tehát megszűnt a kötelességem. Egészen jogos. Nincs mi helyett építeni. A város pedig igy felelhet : Sőt ellenkezőleg, a szerződésben az áll, hogy te tartozol nekem uj kórházat építeni, tehát tartozol s én kapok uj kórházat is, meg biztosítást is. Hogy leégett, az te reád nem tartozik. Ez is jogos. Kinek van igaza ? Törje a fejét rajta a nyájas olvasó és szíveskedjék becses véleményét mielőbb hozzánk beküldeni. Az uj postai rend mellett bizonyosan gyorsabban érkeznek be a levelek úgy is, mint eddig s igy módunkban lesz ékesen összegezni a véleményeket. Eddig bizony lassan ment az ilyen dolog. így Lukács Lászlót két hét óta siratják, temetgetik a lapok, hogy már halálán van, végrendelkezett, csak percei vannak hátra, ömaga pedig itt sétál az utcán egész jókedvvel, mint egy igazi orsz. képviselő, akit az immunitás megvéd mindentől, még a bécsi himlőtől is. A nők karja megrövidül laptársunk szerint, de az Ur karja nem rövidülhet meg soha, segíti a szegényeket, az előre törekvőket. így tör előre a helybeli g. k. egyház is, munkája lázasan halad, a templom szemmel láthatólag emelkedik ég felé. Holnap lesz a sorsjegyeinek a húzása. Jó magam is játszom vagy tiz sorsjegygyei, hátha Fortuna reám tekint s nyerek egy lencsés kanalat, őz bőrt vagy diszpintyet. Ámbár az itt mellékes, hogy mi pintyet nyerjünk, a cél az, hogy az egyház nyerjen, s az meg is lesz bizonyosan és a szép templom őszre fedél alatt lesz, különben erről majd küiön fog jelentést tenni __ a krónikás. Személyi hir. Neubauer Ferencz kir. bányaigazgató, min. tanácsos pár heti tartózkodásra Olaszországba utazott. Eljegyzés. Dr. Poszvék Ödön holnap, vasárnap, szept. 15-én délben tartja eljegyzését Jamnik Etuská- val, Jamnik Viktor kincstári főpénztári ellenőr leányával. Uj vallástanár. Az áll. főgimnáziumban Lakatos Ottó utóda Péter Pál minorita rendi áldozár, eddigi aradi vallástanár lesz, a kinek kinevezése mindennap várható. Uj járásorvos Lacheta Brúnó szatmári körorvost a főispán t. járásorvossá nevezte ki, Lakatos Ottó rendfőoök tiszteletére ma este a Kaszinóban díszes bankettet rendeztek, melyen számosán vettek részt a város előkelőségei közzül. s a távozó rendfönökre sok szép köszöntőt mondottak. Nagybánya város takarékpénztárának választmányi rendes gyűlése volt a múlt vasárnap, hol a félévi számadásokat elfogadták és jóváhagyták, miszerint 6 ezer koronával nagyobb nyeremény mutatkozik a tavalyinál. Az alapszabályok tervezetét okt. 1-ig közszemlére kiteszik a vál. tagok részére. A tisztviselők fizetésének megállapítását a városi szervezési szabályrendelet keretébe utalták. A helybeli g. k. egyháznak templomépitésére 200 koronát, A debreczeni egyetemre szintén 200 koronát szavaztak meg. Ez utóbbit 5 év alatt fizetik be. A takarékpénztár határozatilag kimondotta, hogy a félévi forgalmi kimutatást és az évvégi zárószámadásért ezután a helyi lapokban mindig közzé teszi. Eljegyzés. Nemes András szatmári nyomdatulajdonos, ki hosszabb ideig Nánásy nyomdájában működött, a napokban jegyezte el Csongrádon Kasza- nitzky Margitkát özv. Kaszanitzky Ferenczné ottani földbirtokos leányát. Hozás János g. k. plébános beiktatása a múlt vasárnap nem sikerült. A nép határozottan ellene szegült a püspök kiküldöttének Fábián Péter kanonoknak. Úgy értesülünk, hogy Hozás beiktatása most már végleg elmarad. Bizony, elég veszedelmes prae- cedens az egyházi életben. A tiszai ev. egyházkerület Miskolczon tartja szept. 19-án és következő napjain ez idei évi rendes gyűlését Zelenka Pál püspök és Szent Iványi Árpád elnöklete mellett. A kerületi gyűlésre, mint a tiszai egyházmegye kiküldöttje városunkból Révész János fog részt venni. Lapunk mai számához dr Kiss Rezső »Bűnös szerelem« cimü népdrámájának: 17—24 lapját mellékeltük. Szerencsétlenség. Kővár Joszip magyar kékesi lakos a helybeli gazd. egyesületnek szénát fuvarozott. Maga is felült a magasan megrakott szekérre s Giród- tótfaluban egy döccenésnél véletlenül leesett a magasból és pedig oly szerencsétlenül, hogy azonnal szörnyet halt. Eltörte a nyakát. Baleset. Az Almer-féle gőzmalomnál építkezés közben egy maiteres vedér, a magasból Rátz Róza napszámosnak fejére esett és súlyos sérüléseket ejtett rajta. A szerencsétlenül járt nőt a kórházban ápolják. A vizsgálatot megindították. Uj rendszer a postán. Városunk közönségére rendkívül előnyös és minden tekintetben nagy haladást jelentő újítás lép életbe hétfőn, szept. 16-án a helybeli m. kir. postánál. A közönségnek ugyanis régi vágyát képezte, hogy a hírlapokat már az érkezés délutánján 5 órakor megkapja s ne legyen kénytelen reájok várni másnap reggelig. A főnökség előbb külön hirlap- kézhezadókkal akarta megoldani a kérdést, később azonban a szolgák szaporítása által s ez utóbbi esetben nemcsak a hírlapokra terjeszkedett volna ki. A nagyváradi postaigazgatóság előzékenységét és készséges jóindulatát dicséri, hogy a helybeli főnökség terve és pedig a jobbik, ily hamar életbe lépett. Hétfőtől kezdve tehát 5 levélhordó fogja kézhez adni a postai dolgokat Nagybányán és pedig mindegyik fog vinni újságot, levelet, kocsipostai küldeményeket és pénzt, tehát mindent, ami érkezni szokott. Nem lesz külön pénzes levélhordó, mint eddig volt. Az egyik jár a Felsőbányai-utca déli oldalán, Postarét, Magyar-utca közt eső részeken, A másik a Felsőbányai-utca északi oldala, Vízpart, Hid utca közt levő rész, Rákóczi-tér egy része. Harmadik. Magyar-utca keleti oldala, Rákóczi- tér egy része, Lakatos-utca, Országút, Kereszthegy, Veresviz. Negyedik. Kossuth-utca északi oldala, Gellért- és Bercsényi-utcák közt eső rész. Ötödik. Szt. Miklós-tér, Agyagos-utca, Erdélyi- ut, Zrínyi Ilona-tér stb. Úgy van beosztva a dolog, hogy a távolabbi részekre járó levélhordó is útközben tétlenül ne menjen s kapott a főbb utcákból egy-egy részt. Ezek a szolgák kézhez adnak reggel 1/28 órakor először s 1/2l2 órakor másodszor mindenféle postai dolgokat, u. m. pénzt, csomagot, levelet, újságot, stb. Harmadik ütjük este 6 órakor lesz, a mikor viszik a zsibói, felsőbányái és a gyorsvonattal Budapest felöl érkezett leveleket és újságokat. Ekkor már pénzt és csomagot nem visznek, mert hiszen sötét este fognak járni s egyelőre csak az újság volt a cél, már az is meg van szerezve a levelekkel. Ez az esti kézhezadás természetesen nem terjedhet ki az egész város minden távol eső részére. Három szolga fogja felváltva teljesíteni s csakis a régi belváros területén t. i. azon a sziv-alaku részen melyet a Nagypénzverö, Fazekas, Bercsényi, Kígyó, Lakatos-utcák magukba ölelnek. A távolabb lakók este 6 óráig kikaphatják hírlapjukat a postán, vagy pedig úgy intézkedhetnek, hogy bejelentenek egy megbízottat, akihez az újság, avagy levél letétbe helyezendő, ahonnan aztán, mint közel eső helyről könnyen elvihetik az őket illető dolgokat. így pl. a ligetben lakó X ur bejelenti, hogy ő az állami iskola szolgájánál, vagy a Felsőbányai-utca felsőbb részén lakó, hogy ö Gitta Jusztinnál óhajtja letétetni esti lapjait és leveleit s aztán oda megy érte, amikor neki jól esik. Nagy elismeréssel és köszönettel tartozunk az uj főnök urnák az uj rendszer megteremtéséért. Ezzel bői táplálkozott s nem ezt ábrázolta: a középkor festészete és szobrászata a szentek elszigetelt lelki életét ábrázolá. Sajnos, vannak oly talentált festőnövendékek, kik szegénység miatt szellemi rabszolgákká lesznek üzleti spekulácziokhoz folyamodva. Én azt hiszem, hogy ez nehéz teher a Pegázusra nézve s elébb- utóbb leroskad alatta, mert nem igás barom. A múlt hetek egyikén »női-akt«-ot festettek ; valaki kérdi tőlem, hogy nem rajzolom-e le azt a szép testű czigányasszonyt. — Nem, — válaszolám. — Miért? — Mert meztelensége miatt ocsmány! — Hiszen szebb, mint sok intelligens nő! jegyzé meg. — A nőszépség meghatározásánál a testre fektetni fősulyt lealázó a nőre nézve. Midőn tehát a női szépséget a női testben keresik s abban vélik feltalálni, a nőt tulajdonképen az állatok színvonalára sülyesztik s azt hiszem, hogy minden festészettel foglalkozó nő, ki női méltóságának öntudatában van, elfordul emez irányzattól, mely meggyalázó a nőre nézve. Úgy látszik hogy az egész világ művészete a női test glórifiká- lására vállalkozott. A festészetet majmolja a müipar úgy hogy hirdetéseken, czimtáblákon, képes-levelező lapokon stb. mindenütt szánalmasan, mez nélkül áll előttünk szegény nő. A modern irodalom és színház szintéá ennek szolgálatába állott. Ez az irodalom és művészet tobzódása. Kívülről hallottam, hogy a chesztionált czigány- asszony mily vígan dalolva ül odabent modelt egészen ruhátlanul. Midőn kilépett, hozzá mentem s azt mondtam neki: — Nem szégyelli magát!? — Biz én — válaszolá — egy cseppet sem szégyellem magamat: Oszt az a kis pinz is rám fér, mer ojjan szeginy vagyok — mondá — hogy csak egy kunyhóba lakok! Oh, — gondolám — hát már a kunyhók ártatlanságát is tönkre tette a pénzvágy! Ki ne hallott volna a kunyhók ártatlanságáról ?! Hypsüránius mondja a görög traditió : építette ama nádkunyhókat, melyekben az első ártatlanság lakott. Üsoüs, ki kunyhóban lakott nem lévén ruhája állatbőrökkel födte be meztelenségét. Továbbá Szeneka mennyire magasztalja a kunyhók ártatlanságát, melyekben az aranykor népei laktak. És ma ? . . . a kunyhókból is el pusztult az ártatlanság, mint a láb alá került harmat csöpp. S hogy ismét vissza térjek előbbi thémámra: Demokritosz azt mondja, hogy: a lelki szépség csak a külsőn átcsillanva ismerhető meg, a testi szépség pedig önmagában igen jelentéktelen egyszerűen állatias. A görögök is szobraikkal nem a szép emberi testet, hanem a *szép embert» ábrázolták. Mind ezekből következtethetjük, hogy a lelki tartalom lerajzolása emeli munkánkat a természet feletti rendbe. S hogy »az arcz a lélek tükre« nagyon igaz mondás. A lelki szépség az a válasz fal, mely az emberi szépséget az állatitól megkülönbözteti s ennek megkülönböztetésére csak az arcz tanulmányozása szükséges, én azt hiszem, hogy csak az arczon át láthatni mi van az anyagon túl, a test többi része mellékes.
