Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-08 / 36. szám
Nagybánya, 1907. Szeptember 8. — 86. szám. XXXIII. évfolyam. FAGYBANYA ES YIDEK A NAGYBANYA TÁRSADALMI HETILAP. DASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Pitik: ivei: it ideit vasárnap Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt A fekete himlő. Súlyosabb fajtája a hólyagos himlőnek. Nevét a színétől kapta, a szinét pedig a himlő hólyagba szivárgott vértől, ami azt meg- kékiti, sötétebbé teszi és ezen sötétbarnás vagy kék színéről hívják fekete himlőnek. Igen ritkán szokott járványként jelentkezni és több áldozatot ragad el, mint a nagy (hólyagos) himlő. Ezért is kell nagy gyorsasággal, lelkiismerettel küzdeni ellene és idejében megtenni mindent arra, hogy hozzánk be ne jöjjön. Az a valószínűség, hogy kéthétig lappang, rejtőzik az emberben, amig kitör, tehát ha valaki ma egészségesen érkezik hozzánk Wienből, már benne lehet a himlő méreg és esetleg itt tör ki rajta. És a ragály ránk jöhet közvetlenül a himlős betegről (a váladék, a száradó himlő pora) a ruháiról, azokról a holmikról, amikkel foglalkoznak, amiket kézbe adnak, vesznek: a pénzről és pedig a bankó és apró pénzről is, mert ezek a sok piszkos, tisztátalan kéz fogásától zsíros szenynyel vonódnak be, amiben mindenféle ragály, tehát a himlő is elél hosszú ideig, a mikor alkalmas talajt cserélhet valamelyik polgártársunkban vagy ennek családjában. És ezzel együtt már tudjuk is a védekezést ellene: ez a határtalan, akár tnlságba vitt tisztaság és pedig nem csak általában, de különösen kezünkkel szemben, mert az az ezerféle szenny, ami az ember kezéhez egy nap alatt tapadhat, már maga elég ok kezünknek igen gyakori megmosására, annyival inkább kell ezt a legnagyobb figyelemmel, sőt inkább túlzással is megtennünk, ha előttünk áll az a lehetőség, hogy önmagunk hanyagsága vagy gondatlansága miatt kaphatunk valami ragályt és hurcoljuk azt be ily módon a mi családunkba és a másokéba. Wienben erősen grasszál a fekete himlő, ez kétségtelen. Már nem tagadják. A Burg összes lakóit most oltogatják : ez arra mutat, hogy immáron a Burgban is aggódnak, ha nem is félnek. Rávették Ö felségét is, hogy beoltani enLe vél Wagnerné R. Erzsikéhez. erzselőn tűz a forró nyári nap . .. Hevében oly sok színes dal fakad; Mint lepkeraj virágos rét felelt, Úgy röpköd, úgy csapong a képzelet... ■» iy Emlékvirágok közt amint csapong, Gyűjti a himport, — a hangulatot... Erzsikém, te is várod ugyebár: Niola mikor kezd a dalba már? Mikor köti össze csokorba mind: Pestről nyert színes szép emlékeit ? Nem divat már ma költői levél, S Niolád mégis e formával él; Mert mindannak mi Pesten megragadt, Te adsz, te kötsz most újra szárnyakat; Ki — levelidben egyre kérdezed: »A sok szép pesti emlék elveszett?« — Várod mindegyre türelmetlenül, — Kis kobzomon a dal mikor csendül ? S mily hangot csal ki; — mily színekkel fest Emlékemben, a kedves Budapest. Dalt vártál, lyrát s kapsz helyébe — lásd, Hosszúra terjedő episztolát . . . S még igy is szinte nyűg a gondolat, Hogy a Telkembe zárva sok marad. Mi mind úgy vágyik, úgy vágyik kitörni! Úgy szeretném mind e levélbe szőni. Ki itt élek e kis város csöndjébe’ gedje magát, csak még azt nem határozta el Dr. KerzI, wieni himlőanyaggal oltsa-e be, vagy idegen országból valóval. Lám, mine^jg-már 2 héttel ezelőtt elhatároztuk a lakosokbeoltását, pedig elég messze vagyunk Wientől és a Burgtól, sőt Budapesttől is, ahol csak most rendelték el az iskolába járó fiatalság beoltását, még a felnőtteket csak akkor fogják oltani, ha abban a házban — ahol laknak — már van himlős beteg. Akkor talán már késő is lesz az oltás, hiszen annyit tud minden orvos, hogy a himlő 2 hétig rejtőzhet az emberben, amig kitör és azt is tudja minden intelligensebb ember, hogy a beoltottak évekig immunisok, mentve vannak a himlőtől. Ergo, ha a szomszédunkban már ott a baj, védjük magunkat ellene azonnal és ne cinikus maradisággal. A védekezés maga egy kifejezhetlen csekély rósz érzésből áll és egyik karnak nehány napi dédelgetéséből és ezzel mentve van az ember éveken át egy kínos, undok, életveszélyes, sokszor elrutitő betegségtől és igen költséges 2—3 havi tétlenségtől, ami szegényebb sorsú embert súlyos adósságokba is vihet. Megesik ugyan, hogy a beoltott is himlős lesz, de nehány himlőhólyag árán, könnyen — napok alatt — átesik a bajon és élhet vígan tovább. Fölhívásunk után edtiiíg oltást, végeztem a városi alorvossal, de kívánatos volna mindenkinek beoltani magát, urnák és szegénynek egyaránt, mert a pallida mors és pallidus morbus nem válogat, hanem aequo pede pulsat pauperum tabernas regumque turres és udvari tanácsosi cim se tesz immunissá ellene. TT , Ujraoltás A városi orvosok az oltásokat nagy szorgalommal végzik. Figyelmeztetjük a lakosságot, hogy kiki a maga érdekében ne idegenkedjék az oltástól, mert ez az egyetlen biztos védelem a Wienből ferjedő fekete himlő ellen. Ő felsége a király is beoltatta magát, kövessük a felség példáját. A g. kath. templom építési alap sorsjátékának húzása szeptember 15-én este 9 órakor a kaszinóban. Belépő dij 1 K. Esküdtek. Az őszi ciklusra városunkból esküdtnek Harácsek Vilmos és Badó Antal kereskedőket sorsolták ki. Nagyobb várost is alig láthatok; Hogy is fogjam egy levél keretébe Mindazt, mi Pesten elkápráztatott. (Úgy festeni, mint emlékemben él S tulhosszu mégse legyen a levél.) Legélénkebb emlék Pesli'ől nekem A közietek telt idő, kedvesem, Az első délután ti vélelek; — S amire már úgy vágytam évek óta; Együtt lehetni meghitten veled. Puha fészkedbe’, szép kis otthonodba. Mit képzeletem ép olyannak feste, Milyennek a valóságban találtam: Könyvek, fényképek, száz kedves ereklye, — A csipkefüggönyös ablak előtt Élővirágok a virágkosárban. Es a zongorád! Ez a hű barátod, Mely visszhangozza hő érzésvilágod. S olyan derűs, olyan otthonos minden! S a szív föltárja őszintén, meghitten Mit érez, remél, vagy fájón rejteget . . . Drágám, be jó volt kettecskén, veled I És ama másik kedves délután, A mely átnyúlt a késő éjszakába. A gyorsan tovatűnt órák varázsa, Barátságos, csöndes müvésztanyán; Hol a tekintet bárhová merült, Szellemkincsekre talált mindenütt .. . Értékes könyvekkel zsúfolt állványok, Babérkoszorú, hervadó virágok . . . Két dombormű arckép művész kezétől; Állítsák vissza az ecsedi lápot. Furcsa cim és furcsa követelés. Pedig jogos és hasznos volna különösen Szatmár vármegyére. Mióta a lápot lecsapolták, folyton szárazság uralkodik évről évre. Kevesebb a termény, kevesebb a a takarmány, rosszak a legelők, kiszáradtak a patakok, kutak, nincs viz a marhák itatására, ami kevés van, az fertőzött, tele betegségek csiráival. A termény összezsugorodott, elsatnyult, időelőtt megérett, valósággal idétlen. Elmosolyodik és azt kérdezi a szives olvasó, ugyan mi köze mindezekhez az Ecsedi lápnak ? Csak lassan az ítélettel, Engem a megfigyelés és tapasztalat vezetett rá, hogy a láp lecsapolásával elvesztettük a csapadékot is. Tudjuk, hogy vizdus vidéken több a kipárolgás és igy több a csapadék iS, tőlünk távol esnek a nagyobb vizek, melyek, csapadékot szolgáltatnának s ez az oka a mai nagy szárazságnak. Aki megfigyelte, az tudja, hogy augusztus hó 3-tól ugyanazon hó 27-ig folyton borult idő uralkodott, és még sem esett az eső. Máskor, ha csak akkora felleget láttunk, mint egy esernyő, már zuhogott az áldás a nyakunk közé. Szálló igévé vált az a közmondás »Nálunk esőt — gyereket nem kell kérni.« »Ha az országban 100 csepp esik, abból 99 Nagybányának jut stb.* Ma már nem hasznát a babona sem. Régen, ha egy-két hétig nem esett és a máié, kender kívánta az esőt, elvittek egy keresztet, betették a vízbe s nemsokára megjött az eső, sőt annyi esett, hogy el is vitte magát az esőt csináló keresztet is. Ma is megkísértik még az öregek, egy-egy korhadt sírkeresztet bétesznek a vízbe, de az eső bizony csak el marad, a kereszt nem íoganatos. Kezd megrendülni az abba vetett bizalom is. Az ország nyugoti felében elég sok eső esett s a nyugoti államokban általában nem uralkodott nagy szárazság. Én a három heti borongós, felleges időt azzal tudom megokolni, hogy mig a vizpárával terhelt felhők hozzánk érnek, nagy darab száraz földön vonulnak át, elvesztik a csapadékot, mire hozzánk érnek, üresek, ki adták a tartalmukat. Amint a keleti tengerek nagy távolsága miatt keletről soha esőt nem kapunk, úgy a láp lecsapolásával nyugoti csapadékunk is megcsappant. Amint a villámhárító egy bizonyos körben a lesújtó villámot magához vonja, ép úgy a tavak és folyók csapadékot vezetnek egy bizonyos körre. Innen magyarázható, hogy egy 60000 katasztrális holdnyi tónak a lecsapolása óriási mennyiségű vízgőzt vont el a természetes útjáról. Szárazabb lett a levegő ezen a vidéken nehány év óta határozottan. Most a kötött agyagos réteken nem lehet járni, akkora nyitások vannak a földben, hogy elfér az ember lába bennök. Egy méter mélyen Emlék egy édes-bus bohémregényről,... S a zongorán a hangjegy ütve fel; — Mindez mind szelleméletet lehel. Mely néha ólomlábakon halad, Elszállt az idő, mint a pillanat, A perc, az óra gyorsan röppen el, Ha szellemünk rokonszellemre lel; S a lélek vágyó, lázas szárnyalása Nem ütközik merev közöny falába . . . S annak, mi lelkünk mélyéből fakad, Méltánylása nemcsak szavakból áll, Nem pusztán, ha — dicséretet arat, De megnyíló meleg szívet talál . . . S mindnyájatok szeméből, — érezém, Rokonszenv tiszta fénye szállt felém. * De most ugy-e arról várod a dalt, Emlékemben Pest képe mint maradt. Az összbenyomást, — tudod, széjjel-szóría A rossz álom, — ott is, — e szép napokba. Aztán száz és száz apró akadály A leghőbb munkalázt is megtöri — — — S az idő is oly gyorsan tova száll, — S amint tárgyakra távol von homályt, Emlék fölött úgy szövi fátyotát A múló idő, mig csak elfödi... S ha sok benyomás egymásra tolul, Bármily élénk legyen, gyorsan fakul. Xja,p-u.nlr mai száma G old.a.1.
