Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-04 / 31. szám
5 Nagybánya, 1907. Augusztus 4. 31. szám. XXXIII. évfolyam. f ........ Elő flzstési árak: TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEQJ-BLBNIK Ü^TUSTIDIElKr VASÁKNAP Egész évre 8 K. Fél évre ^ K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-lk szám alatt. Uj szellő ... Uj idők, uj emberek. Más emberek, más idők. Közéletünkben uj szellő lengedez. Minden téren érezzük, hogy változtak a viszonyok, mintha máris pezsgőbb, elevenebb volna az élet. Legközelebb indítvány kerül a közgyűlés elé, melyet Székely Árpád áll. iskolai igazgató kezdeményezésére számosán aláírtak s amely j azt a többfelé már meghonosított üdvös újítást óhajtja behozni, hogy szombaton és vasárnap pálinkát a korcsmárosok ne adhassanak ki. Nem tudjuk eléggé helyeselni ezt a derék kezdeményezést, hiszen a vasárnapi munkaszünet ma arra való, hogy még jobban megszentség- telenitsék az emberek a vasárnapot. Ha nem pihenés, lelki üdülés napja ez, akkor inkább volna munka, mint duhajkodás, részegeskedés, elázás a sárgaföldig, hisz amaz mindig tisztességesebb, mint ezek. Semmi kétség benne, hogy ez a javaslat a képviselőtestületben keresztül fog menni s igy mi is belépünk az angol vasárnapot terjesztő művelt városok közé. Mi azonban itt nem állnánk meg. Másik nagy szenvedélyűk az embereknek: a kártya. Ez is vasárnapi szórakozás, a malom alatt éppen úgy, mint a kaszinókban, jó is azoknak, akik sokat mozognak, pl. doktoroknak, katonáknak, kézbesítőknek, levélhordóknak stb. De semmiesetre sem hasznos ülő foglalkozású hivatalnokoknak, ezek jobb volna, ha a turisztikát, meg a Kárpátegyesületet művelnék. Mint szenvedély sok pénzbe kerül s nem egy család vesztét okozza. Ezt is meg kellene rendszabályozni, szorítani egy kicsit, hogy szokjanak le róla az emberek, vagy legalább korlátozzák kissé magukat. Miskolcz városa megadta a jó példát ezen a téren is. Első ilynemű lépés az országban: a kártya megadóztatása. Az idevonatkozó szabályrendelet szövege következő: 1. § Miskolcz város területén mindennemű játékkártya adó alá esik. 2. §. A játékkártyák után az adó következőleg állapittatik meg : a) 32, vagy ennél kevesebb lappal biró minden jbtszma után 20 fillér. b) 32 lapnál több lapból álló minden játszma után 40 fillér; c) fényezett vagy mosható kártyák után a lapok számához képest az a) és b) alatt meghatározott adó kétszeres összege fizetendő (1881. évi XXVI. t-.cz.) 3. § Ezen adó fizetésére kötelesek a vendéglő, kávéház stb. szóval nyilvános helyek tulajdonosai, a társaskörök, egyletek, továbbá azok, kik játékkártyák eladásával üzletszerüleg foglalkoznak. 4. §. Az adó kiszabása végett tartoznak az előző §-ban megnevezettek minden játszma kártyát az átvételétől számított 24 óra alatt a városi adóhivatalhoz bemutatni. Az adó minnenkor előre fizetendő, minek megtörténtét a hivatal a kártyalapon a városi bélyegzővel igazolja. Hát az igaz, hogy ez az adó csekély, de bátran lehetne a kártyára nagyobbat is tenni, elbírná az bőven s legalább a szegény városnak, melynek anyagi ügyei újabban olyan csehül állanak, volna egy kis jövedelme s talán mégis csak csökkentené a kártyalázat a drágaság, mint ahogy mindennek a fogyasztása alább száll, ami drágul. Hány munkás ember van, aki időtöltésből leül kártyázni, de a szenvedélye aztán mindaddig a kártyaasztalhoz fűzi, mig utolsó garasát is ott nem hagyja. A kártyaadó behozatalával némileg segítve lenne ezen a bajon, mert a kártyázás legdrágább időtöltés lenne s igy kevesebben volnának kitéve annak, hogy kártyázás közben kedvet kapva a hazárdjátékra, egész heti, vagy havi keresetüket a ká: iy aasztalnál hagyják és családjuk odahaza koplalni ne legyen kénytelen. Ajánljuk ezt a másik javaslatot is a képviselet figyelmébe Nagybánya tűzrendészete. A múlt hónapban komoly hanga és minden sorában helyes felhívás jelent meg Dr. Makray Mihály- tól városunk polgármesterétől, aláírva nyolez olyan egyén által is, aki a néhai önkéntes tűzoltó egyesületnél, mint képzett tiszt szolgált. Alakítsunk ismét tűzoltó egyesületet, ezt célozza a felhívás, egyébiránt olvasóink tájékoztatásául közöljük azt itt egész terjedelmében : Tisztelt Polgártársak! Ha figyelemmel kisértük a város tűzbiztonsága érdekében az utóbbi időkben tett intézkedéseket s a közel múltban előfordult nagyobb tüzeseteket, azon szomorú tapasztalatra jutunk, hogy városunk tűzbiztonsága, dacára a reáUgy néha még végig rezdül... TfFgy néha még végig rezdül rajtam ÍMg Csendesen egy édes-bús fájdalom, V Egy perce leköt, leszögez, — megdermeszt — 9^ Egy percig még örömmel kínlódom. Egy percig azt hiszem, hogy még mellettem van. Érzem lehelletét — szeme tekintetét, Hogy hajunk össze ér, hogy kezünk egybeolvad, Egy perc még — s minden megszűnt semmiség. Bene Valeri. Életemből. Irta; P. Lázár Turia Febrónia. A múlt év január tizenkettedikén a téli éj borzalmas csöndjében édes apám ágya mellett állottam s rémült szemekkel néztem vala ama szent férfiút, ki agg volt és okos, mint a bölcsesség; ki szelíd volt, mint az engedetem ; ki imádkozott ellenségeiért s megáldotta azokat, kik vesztére törtek. Néztem szép homlokát, melyet olyan nagyon sokszor övezett az epikepháleon1) mert hisz keleti ritusu főpap volt. Szemei le valának csukva s csendesen aludni látszék, csak az ing mellén, az rendült meg olykor egyre erősebben, egyre vadabbul, miként szive vergődött keblében. S ez a vergődés rémitett meg engem, ezt vette észre napközben egyik hive s felkiáltott : — Oh, főur, mennyire fájhat a szive! Apám pedig megnyugtatólag válaszold: — Az emberi szívnek a fájdalom felel meg, Éppen éjfél múlt el, midőn felnyitá szemeit s figyelemmel körülnézett a szobában, mintha először látta volna e helyiséget, majd megszólalt: — Tedd a keresztet az asztalra, hogy jól láthassam ! Levettem a szekrényről a pacifikáiét s az asztalra tevém; hosszan nézte az ezüst feszületet, aztán nyelven. rám tekintett s jobbjával a feszületre mutatva mondá görögül: — Szeresd ! E szót használva: áyanctv, mely tökéletes, mély örök szeretetet jelent. Hangjának élnélküli volta, nagy szemeinek megrázó fénye megdermesztett s nem voltam képes szólani csak fejemmel intettem igenlőleg. Most nyugtalanságot vettem észre szemeiben. Majd ismét megszólalt: — Válaszolj szavakban, hogy halljam 1 — Oh, édes apám — mondám meghatva, hévvel s felemelve jobbomat. — Hisz az Isten mindenem. O volt s lesz örökre szivemben, elmémben O egyedül, Otet imádja lelkem mindörökre, Őt kívánom szeretni, csak őt végtelenül! Megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben halkan »Amen* * t mondott majd folytatá: — Vedd a templom kulcsait s egy viasz gyertyát, aztán menj a templomba, most az éj erejében menj! Tévé hozzá nyomatékkai, ne félj, mert az ') Epikopháleon : a keleti papok rituális füvege görög " ' ~~ ■'■Aguwn .............." 11 ' fo rdított tetemes költségnek, nem felel, nem felelhet meg a kívánalomnak s — amitől Isten őrizzen — égy szeles időben támadó tűz városunk nagy részét elhamvasztaná. S mindez azért van igy, mert kevés a tűzoltásra begyakorolt erő, nincs tervszerűen vezetett nagyobb számú tűzoltóság, tűzvédelem és tűzoltás. Átlátta mindezt a város tek. tanácsa is s hogy nagyobb számú s kellően begyakorolt tüzoltószemély- zetről gondoskodhassék legközelebb egy olyan szabályrendelet tervezetét kénytelen a képviselőtestületi közgyűlés elé terjeszteni, mely a város tűzbiztonsága érdekében nagyobb anyagi áldozatot, az összes polgárság megadóztatását kívánja. A mostani 8 emberből álló városi tűzoltóság évente mintegy 8000 koronába kerül s több emberből álló személyzet többe fog kerülni, mely költségnek beszerzése csak a tűzoltási nagy pótadó kivetésével s a polgárság újabb megterheltetésével járna anélkül, hogy mégis zsin- delyes városunk tömött házsorainak megfelelő elegendő számú begyakorlott tűzoltónk lenne. Hogy tehát egyrészről a város polgárságának újabb pótadóval való nagyobb megterheltetését megakadályozzuk, más részről pedig a város tűzbiztonsága érdekében nagyobb számú begyakorlott tűzoltóság létesüljön: mi alólirott volt önkéntes tűzoltó egyleti tagok arra kérjük Nagybánya város polgárságát, különösen ifjabb nemzedékét, tömörüljünk ismét egy testületté, alakítsunk önkéntes tűzoltó-egyletet, mely, mint a múltban is volt, helyét mindig becsülettel megállja s nagyobb tűzkártól a várost megvédje. — Jelszavunk : begyakorlás, tüzfegyelem,. semmi parádé! Aki ezen felhívásunkat helyesnek s a város tűzbiztonsága érdekében időszerűnek és üdvösnek találja: jelentse be az önkéntes tűzoltó egyesületbe való belépését — akár az ipartestület helyiségében, akár a városi közgyámi hivatalban kitett ivén. — Nagybányán, stb. Polgártársi üdvözlettel: Dr. Makray Mihály, Wienerbeiger Géza.. Alexy Kornél, Száz József, Rozsos István Rónai Géza, Égly János, Székely Árpád, Szász .János. A »Nagybánya« vezércikkben foglalkozott ezzel a nagy jelentőségű inditványnyal, felfogását erre vonatkozólag mi is mindenben helyeseljük, mert igaz az, hogy 8 ember nagy vész idején a semminél alig több valamivel, láttuk a nagyvendéglő égésénél, ahol tehetetlenül állott a maroknyi űzetett tűzoltóság, mig a önkéntes tűzoltó egyesület esetleg 100 taggal, 10 — 12 tiszttel is munkába állhat, akik mindenesetre hasonlíthatatlanul nagyobb biztosságot nyújtanak komolyabb tűzvész alkalmával. Volt is nekünk kitűnő egyesületünk, melyben az irigység sem találhatott hibát, annyira erős vala ez a testület, hogy még a városi politikára is befolyással birt—ami különben elég hiba — de füzeknél is úgy megállotta helyét — és ez már dicséretes tulajdonság — hogy még mi jámbor cibilek Morpheus karjaiban pihentünk, addig minden lárma és hecc Isten oltalmába vett, hisz szereted őt s atyádnak nevezed, tehát menj a templomba s hozd el nekem a »proszkomedie«-ről2) a nagy »horologion«-ta) és hozd el azt az »epitráchelion*-P) melyben rendesen misézni szoktam vala! Rá találsz a »diakonikon5) melletti szekrényben! De vigyázz, mielőtt a szentélybe lépsz, olvasd el áhítattal az »eikonoszktázion«'1) felett levő görög igéket 1 Továbbá — folytatá halkan — midőn a szentélybe lépsz, be ne merj lépni a középső, a királyi ajtón, mert ennek küszöbét csak felszentelt papnak teljes egyházi díszben, midőn Krisztust symbolizálja, szabad átlépnie; sem függönyét ne lebbentsd fel ez ajtónak, hanem a déli ajtón lépj be és csókold meg az oltár szögletén a *kátászárchá«-t7) egyszer magadért és csókold meg !) ProszTcomedie: egy félköralaku asztal a keleti egyház szentélyének éjszaki részén; a szentély és oltár az orthodoksz kánon szerint keletre kell hogy legyen. A félköralaku asztalnál készülődik élő a lelkész az áldozat hozatalra. J) Herologion: a görög papok imakönyve. *) ICpitráchelion: görögül anga rituális ruhadarab, mit a nyugati egyházban »stólá«-nak neveznek. s) Diakonikon: a görög egyház szentélyének déli részén levő mélyedés a falban, melyben az egyházi szent edények őriztetnek, különben a szentély egész déli részét »diákonikon«- nak nevezik, mert itt állanak a diákonok (segédkező-theolo- gusok) isteni tisztelet alkalmával ezek ügyelnek a szent edényekre is. 8) JJikonasztázion : a görög templomokban ama képcsoportból alkotott homlokzat, mely elválasztja a szentélyt a templom hajójától. Az eikonosztázion jelképezi az ószövetség templomának kárpitját, mely meghasadt Krisztus halálakor, a hasai ást a királyi ajtó s a két oldalajtó jelképezi. 7) Kataszárchá: görögül oltárteritö, melynek tiszta vászonból kell lennie s ama gyolcsot symbolizálja, melyben Krisztus teste vala takarva a sírban. I_ia.pu.3als ma.1 száma © old.a.1.
