Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-16 / 24. szám
fejlesztő hatását, mely átalakította s oly magas fokra emelte pl. az angol, amerikai iparmüvészetet és a közönség művészet szereiét, — csak akkor kezdtek nálunk is más célt kitűzni a rajzoktatásnak, Angliában, Amerikában már a népiskolákban a rajztanitás alapelve : »a gyermek teremtő és alkotó erejével, cselekvő ösztönének kifejtésével a látott és kigondolt dolgokat rajzilag tudja kifejezni.« Nálunk Magyarországon a fővárös népiskoláin kivül még csak kísérletek történnek ez irányban. De ezzel majd más alkalommal foglalkozom. Középiskoláinkban sokkal jobb a helyzet. A tanterv körvonalozza a tanítás célját, menetét s az ósdi felfogású tanároknak is kénytelen kelletlen .tekintetbe kell venniök az újabb irányelveket. A gimnáziumi rajzoktatásnak nem célja, de nem is lehet elve, hogy szakszerű rajzolókat vagy művészeket képezzen; hanem legelső sorban müveit embereket, akiknél a rajz kifejező eszköz legyen ; s a tanításnál nem a rajz technikai tökéletessége a fő, hanem helyes látás, a látottaknak rajzban való megértése. Természetes dolog, ez utón haladva oly alapot nyújt a tanítás a művészet iránt fogékony léleknek, mellyel a saját egyénisége hajlama szerint magát tovább képezve, ha nem is választja hivatásul a művészetet, művészi alkotásokat teremthet. A mai társadalomnak nagyon ferde felfogása van az ilyen úgynevezett »dilettáns festő — vagy szobrászról.« — Aki manapság fest, bár az nem élethivatása, rámondják »műkedvelő festő« (nem számitva ide akik hiúságból nyomtatott képek után kopizálnak), aki pedig kenyerét keresi, szóval életcélja, az »festőművész.« Ergo aki »csak« kedvtelésből fest nem is lehet művész, az csak dilettáns. Pedig a tapasztalat épen amellett bizonyít, hogy a hivatásos művész azon müveinek, miket csak is pénzre való szükségből fest, nagyon kevés művészi értéke szokott lenni, ellentétben azon müvével, melyet mintegy belső lelki ösztönzésből alkotott. S bizony a dillettans festő némely munkájának sokszor több művészi qualitása van, mint a hivatott művész ilyen anyagi szükségből festett müveinek. Ha a középiskolából az életbe kikerülő ifjúban fölkeltettük a művészetnek megértésen alapuló szerete- tét, reméljük, hogy egy-két évtized alatt más lesz a »müértö« közönségünk felfogása, amely többé nem a »képet« fogja keresni s nem a »kézi festést,« hanem a műalkotásban, első sorban a művészi lélek megnyilatkozását. Balezer György. (6) 1907. Junius 16. Levél a szerkesztőhöz. — Válasz dr. H. urnák. -Szinérváralja, 1907. jun. 12. Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapja 23-ik számában »Előre!« cim alatt H. dr. ur azon kesereg, hogy mi nagybányaiak any- nyira szeretjük kis városunkat, hogy a másutt elérhető csillogóbb sorsot is odahagyva, mindig visszatérünk ugyan oda, de csakis az »édes semmittevés« kedvelt állapotába, mi oka aztán annak, hogy legalább háromszáz évvel hátra maradtunk a nagy nemzetek kultúrájától! Ezen, állításának a bizonyítására felhozza példaképpen — valószínűleg a haromszázados elmaradottságra vonatkozólag — a piactéri házam építését, mely botrányosan elcsúfítja és rontja nemcsak a piacot, de a Lakatos-utcát is! Sajnálom, hogy cikkíró ur tetszését nem nyerte meg az építkezésem, de hát aki jobban tud, az építsen jobban — az adott viszonyok közt! Amennyiben köztudomású, hogy a szabályozás elmaradása nem rajtam múlott. Azonban, remélem és kérem, hogy ha a város fejlődése és rendezése H. dr. urnák annyira szivén fekszik, hogy oda fog hatni, miképpen a városi tkpénztár által hallomás szerint eladott Lakatos-utca és piactéri sarokház (Spinetti üzlethelyisége) újjáépítése alkalmával a botrányos építkezés ismét meg ne engedtessék és követelje a Lakatos-utca szabályozását, melynek ezen régi ház mintegy két méterrel az utca vonalába esik ! Kár, hogy H. dr. urnák a szépérzék iránti felbuzdulása még építkezésem megkezdése előtt nem ébredt föl, mert akkor bizonynyal alkalmat kerestem volna becses tanácsát kikérni, amint hogy sok jó ös- merÖsöm véleményét is kikértem! — s hogy az építkezésem mégis oly rosszul ütött ki, azt csakis annak kell tulajdonítanom, hogy H. dr. úrhoz nem lévén szerencsém, tanácsait nélkülöznöm kellett, ami elég nagy kár úgy reám, mint a városra nézve ! H. dr. urnák pedig, — ha kilétére, kedvelt olasz idézeteiből Ítélve, sejtelmem nem csal — azt üzenem, hogy »Te is fiam Brutus!« Mandy Zoltán. A bányászat hazánkban. Nincs ország, amely bányászatilag oly gazdag lenne, mint hazánk és nincs ország, ahol a bányászat oly kevéssé'lenne kihasználva és értékesítve, mint hazánkban. A legkönnyebben hozzáférhető kincsek a földben hagyatnak és a legkönnyebben előállitható termékeket külföldről vagyunk kénytelenek behozni. Talán a platinát kivéve, minden fém és ásvány gazdag mennyiségben fordul elő nálunk és jellemző, hogy ahány bányavállalata van hazánknak, azok legnagyobb része fényesen prosperál. Innen van az, hogy ezek a vállalatok elhatalmasodnak és súlyúkkal, befolyásukkal megakadályozNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE zák, hogy hasonló bányavállalatok támadjanak, miáltal valósággal monopolizálják a piacot. így akadályozta meg pl. a salgótarjáni kőszénbánya társulat hosszú éveken keresztül hazánkban uj szénbánya vállalatoknak alakulását és éppen igy akadályozza a rimamurányi vasmű még ma is, hogy uj vasbánya vállalatok létesüljenek, pedig köztudomású, hogy kevés ország van, ahol szén és vas oly nagy mennyiségben fordulna elő, mint hazánkban, de ez mind még feltárásra vár; különös jelenség nálunk, hazánkban azon rendkívüli szénhiány, amely oly nagy mérvben érezteti káros hatását, pedig ez nem sporadikus jelenség, mert nálunk évek óta van már szénhiány és ezen hiány most már oly nagy, hogy többé álcázni nem lehet, ez a hiány még sokkal nagyobb lesz azon egyszerű oknál fogva, mert az ipar, a villamosság és a vasutak fejlődésével nem tartott lépést uj szénbányáknak feltárásával. E bajon sietnünk kell segíteni. Ez pedig csak külföldi tőkével lehetséges és ezt kell első sorban a magyar bányaipar számára megnyerni, hogy ezen napról- napra jobban érezhető bajokon segítve legyen. Stern Henrik budapesti bányászati irodája célul tűzte ki, hogy hazánk parlagon heverő ásvány és ércbányáit külföldi hatalmas tőkék bevonásával feltárja és hazánkban virágzó bányászatot létesítsen. Stern Henrik cég az, aki elsőrendű szakemberek közbevonásával tanulmányozta hazánk gazdagságait és elsőrendű kültöldi geológusok és bányamérnökök első tekintetre el voltak telve általuk eddig nem ismert, hazánkban talált ásvány előjövetekkel. Jelenleg sikerült a cégnek Hunyad-megye azon részében, ahol szénbányászattal eddig nem foglalkoztak, 20kmtr. hosszban gazdag szénkibuvásokat találni; a szén minősége az összes petrozsényi és lupényi fajokat minden tekintetben felülmúlja. Az e napokban itt járt hírneves geológusok és bányaszakértök a legkedvezőbb geológiai viszonyokat állapították meg és tekintve a Zsilvölgy szénmedence közvetlen közelségét és a számos kibúvásokat, a szén kiváló minőségét, a rendkívül kedvező vasúti fuvarviszonyokat, bátran lehet következtetni, hogy itt egy virágzó vállalat fog létesülni, mely hivatva lesz néhány ezer családnak kenyeret adni és ezáltal őket a kivándorlástól visszatartani. Az előtanulmányok a terület kiaknázására most tétettek folyamatba és hírneves geológusok előterjesztése alapján Stern Henrik bányászati cég elhatározta, hogy elsőrendű szakegyének közreműködésével e vidéken több fúrást fog eszközöltetni, mely munkálatok a legközelebbi napokban kezdetüket veszik. Előreláthatólag az itteni kedvező viszonyokat tekintetbe véve, e fúrások 2 hónap alatt befejezést nyernek s azonnal kellő feltárásokhoz és a további üzem berendezése végett az előmunkálatok meg fognak tétetni. E vállalat létesítése közgazdaságilag is nagyon fontos tényező, mert ezen uj szénbányavállalat által egyrészt némileg a szénhiány is fedezetet fog nyerni, de másrészt e vidék ércgazdagságainál fogva előre feltehető, hogy e vidéken több fontos iparág fog létesülni. Hazánk rég hiányt szenvedett egy oly cégben, ki feladatául azt tűzte ki, hogy mig egyrészt a külföldieket arra serkenti, hogy megismerjék hazánk kincseit, a külföldi tőke bevonásával virágzó bánya- vállalatokat és ebből kifolyólag más hasznos ipar- vállalatokat is létesítsenek és ezt azáltal érte el, hogy úgy itt, mint Párisban nagyobb műszaki irodát tart fen, ezáltal személyes érintkezésben van a külföldi pénzcsoportokkal. A cég elhatározta, hogy a legközelebbi napokban több hírneves geológus és szakegyénnel Nagybánya és vidékét látogatja meg, ez alkalommal szemügyre fogja venni és tanulmány tárgyává teszi az összes feltárásra érdemes területeket, hogy azokat pénzcsoportjai részére üzembevétel végett előterjeszthesse. Bárki, akinek megfelelő bányaobjectuma van, bizalommal forduljon e bányászati céghez, ki minden költség és utidijak felszámítása nélkül legnagyobb készséggel ad felvilágosítást és lehetővé teszi, hogy a parlagon heverő objectumok a cég előterjesztése folytán üzembe vétessenek. Sebestyén. Uj dzsentri nóta. Valamikor, hogyha kedvein kiáradt: Százas bankót dobáltam a cigánynak. Ráadásul csikót, tinót odatiam, Csitt volt másnak, amikor én mulattam. Most ha kedvem szottyanna egy nótára, Tekinteni sem merek a cigányra, Csak hallgatom, amint másnak hegedül S rávárok, mig a nótámra sor kerül. Taksonyi József. Egy szép asszonyhoz. — Irta: Incze Lajos. — Ismét itt vagy! Kies vidékünk Vonz, hisz’ megjött a kikelet. Ismét mesélsz sok szépet nekünk, Hogy hol töltölled a lelet. 24. szám. Fel-felragyog szép kék szemedben A múlt okozta száz öröm, S mig sok emlék elődbe lebben, Mosolyg szemed mindegyre szebben, S aztán — ellepi könyözőn. Köny és öröm! Örömköny? Nem, nem! Talány vagy te sok sok előtt.. . De én tudom, szívemmel érzem, — Adjon az ég vigaszt, erőt, — Hogy elfeledd őt, édes álmod, Ki itt pihen e föld ölén, Oh! nem lehet! Bár egyre járod, Ezt a ledér cudar világot, Pihenni sírján látlak én. Nem a tavasz hí vissza téged, Nem napsugáros zöld berek . . . Bús életed tengődve éled, Nem értnek meg az emberek. Van dal, virág másutt! De érzed, Hogy ami sírján díszeleg, Neki virul; hozzá beszélnek, Szerelmedről, rólad regélnek. Míg fájó könyed rápereg. Heti krónika. A mi gavallér Lendvaynk arca elborult, szeme könnybe lábbadt ott a polgári kör előtt. És nehogy azt gondolja valaki, mintha az érc- Lendvay Verőt siratná, az ő alkotóját, a szegény ifjú szobrászt, aki nem tudta a Szabadság-szobór pályadiját most elnyerni. Nem. Az ábntja őt a legnagyobb magyar színészt, hogy földig lebontották a Lendvay-csárdát. Ez volt tehát ennek is a vége, mint minden nagybányai alkotásnak! Pedig mennyi barátságos kocintgatás, nóta, pohárköszöntő, ártatlan tréfa, hány ezer liter bor, hány hektoliter szivarfüst és hány pár czizma fűződik hozzá. A közügy, a jótékonyság, a politika mind-mind megfért a csárda szűk keretében. És most éktelenül meredeznek égnek a csárda romjai. Abban az alakban többé föl nem épül. Egy nagybányai különlegességgel kevesebb! Díszes épület jöhet a helyére, de nem olyan! Szegény Lendvay! az fáj neki, hogy csupa korcsmával van körülvéve s a hét közül éppen a legkedvesebbiket kellett elvesztenie. Nézheti már most sekszpíri arccal az uj állami iskolát, mintha csak bosszantásul hoznák oda annak, aki soha sem szerette életében az iskolát s nem egyszer gúnyt űzött belőle, csinálván magának inkább egy saját külön színészi iskolát. Bármennyire bosszankodik is azonban Lendvay : ez a hét már az iskoláé volt. Kedden, szerdán, keserves félszeken és szorongásokon mentek keresztül az érendő ifjak. Évről-évre ígérik nekik, hogy milyen könnyű lesz majd jövőre a matúra, ám azért csak nehéz az mindig. Az egyszeri korcsmáros is azt irta a kapujára: »Ma pénzért, holnap ingyen.« Persze az a bizonyos holnap sohasem érkezett el, lévén az életnek minden pillanatában ma. így vannak a nagy paedagogusok a matúrával, könnyítőnek sokat, igen sokat, de csak majd holnap és akkor is csak papiroson. Hisz könnyű volt most is. Tizenhat közül mindössze négyen buktak el. Csak huszonöt percent! De a szegény szülőnek és a diáknak mindig száz percent az, mikor az ö bukásáról van szó. Tizenketten értek meg. Megannyi apostol, apostola a magyar közművelődésnek. Vájjon hány megy közülök ipari pályára? Ezt rábízzuk a német sógorra, angolra, franciára, nekünk elég a közjog. Jogi dissertatiót tartunk a vizbefulóknak és alkotmány- biztosítékokkal vesszük körül még a kivándorlókat is. De mit is törjük a fejünket ilyen nagy kérdéseken. Mig a legöregebb diákok keményen izzadtak az alma mater falai között, addig más osztályokkal mi kint hüsöltünk könnyedén az erdőben, bejártuk a Bódi-tavat, Kurátorét, Varatyest, láttuk a Sólyomkövet, a felséges Rozsályt, a Kecskekő völgyét, végig élveztük a fernezelyi völgyet és kacagtuk azt, aki könyvet vesz a kezébe. A kirándulás pompásan sikerült, valamint remekül ment a polgári iskola tornavizsgálata is ma meg tegnap. Igazi tündéries látvány volt. Valóságos elragadtatással tapsolt a közönség a sikkes gyakorlatoknak. Van tehát kellemes oldala is a tanügynek. Hát még a holnapi tornaverseny! Az lesz a kiúja az egész tanévnek, Korinthust, Olympust és Kolumbust látjuk megelevenedni ott a külső vásártéren, hol pajzán jókedv, ifjúi elevenség fog uralkodni holnap délután s a fél város bizonyosan kivonul, annyival inkább, mert a tornaversenynek barompéter hiteles adatai alapján jó időt jósol a krónikás. Személyi hir. György Endre az »Északkeleti vármegyék szövetkezetei szövetségének« elnöke, Valko- vics János főtitkár kíséretében e hó 19-én, szerdán d. u. 5 órakor városunkba érkezik s az ipari hitelszövetkezetet fogja meglátogatni. Innen mindketten másnap Felsőbányára mennek az Északkeleti vármegyék szövetkezetei szövetségének közgyűlésére.
