Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-15 / 15. szám
NAGYBÁNYA ÉS VID’ÉKE 15. szám. más. A bányai nők jóizlése itt igazi diadalokat arathatna. Hát a csipkekészités hány szegény gyenge testalkatú nőnek adhatna kenyeret ? 6. Fafaragás. Butordiszek, kapitelek, feszületek s egyebek faragása. 7. Gyermekjáték-készités különösen fából. Ez Bányán ugyancsak könnyen volna meghonosítható. 8. Megyfa cserjék és bokrok terjesztése, melyből szipka, pipaszár, bot, sétapálcza és ezerannyi eszter- gályozott tárgy kerül ki. 9. Csontfaragványok. Lombfürészszel vagy esztergán. 10. Esernyő-gyártás. (Egész Magyarországon nincs egy esernyőgyár sem.) 11. A bányai népies agyagipar keramikai müiparrá volna fejleszthető. (Példa a Zsolnay-gyár Pécsen.) 12. Fadoboz-gyár, a milyenbe a tanulók czeruzát, tollat, körzőt stb tesznek. íme egy pár iparág, mi Bányán meghonosítható volna. De a mi népünk szegény is, tudatlan is, gyámoltalan is, ki maga se tudja, hogy kellene magán segíteni, csak sínylődik. A magyar intelligentiának volna kötelessége szeretettel ölelni fel sínylődő véreit és nem alamizsnál- kodni, hanem tanitni, megszerezni számára a munka- alkalmat, buzditni, vezetni. Ilyen vezetés nélkül az soha sem lesz képes kivergődni mostani nyomorúságából. De ki vezesse ? A kormánytól ezt ne várjuk. De itt vagyunk mi. Teljesítsük kötelességünket annyival is inkább, mert ha népünket emeljük, az meg majd emeli és eltartja az intelligentiát és Nagybánya sem lesz kénytelen fiainak nagy részét más városokba bocsátani. Találni fognak azok otthon is elég teret, hogy munkálkodjanak. Ezeket kívántam én megírni Neked, de nemcsak neked, hanem általad valamennyi derék, jó, lelkes nagybányainak. Hálául amért szavaimat olyan lelkesen fogadtátok, de meg hogy vele a gyakorlati élet tétére tereljem azt, mit emlékbeszédemben csak elvben formulázhattam. Újat én itt nem mondok. Tudom, hogy ezekre ti ép úgy gondoltatok, mint én és csak úgy tudjátok, mint én. Sőt bizonyosan még jobban, mert ti a gyakorlati élet emberei vagytok, én pedig könyveim közül látom a világot. Egyet azonban éh is a gyakorlati életből ismerek. Azt, hogy ti igen derék férfiak vagytok, a kik Nagybánya jólétéért lelkesedtek és tesztek is. Azt is, tudom, hogy a bányai pénzintézetek sorsát olyan hazafiak intézik, kik a most csak nagyjában említett iparágak meghonosítása körül a közreműködést megtagadni nem fogják. És csak ha igy mindnyájan összefogunk, igy fog sikerülni az a nagy nemzeti munka, mely elfogja hozni azt a jövőt, miután mindnyájan epedünk. Szeretnék még többet is írni, mert volna mondanivalóm sok-sok ! De nincs ráérő időm. Majd a nyári pihenőn az árnyékban, majd beszélgetünk egyébről is, péld. a tej és sajt termelésről, de különösen arról, hogy lehetne az alkoholizmus ellen küzdeni ? ! Erős a hitem és meggyőződésem, hogy Nagybányát idővel igen elöhaladott kulturális viszonyok közé lehetne juttatni. De hát; »Dii omnia laboribus vendunt.« Meg kell érte dolgozni. Isten veletek, mindnyájatokat szívből üdvözöl; Kosutány Ignácz. _(í) 1906. Április 15. ______________________ Fe lvilágosító válasz. Becses lapunk múlt számában Lakos ur foglalkozott Rázsó Imre akadémiai tanár előadásáról irt ismertetésemmel, oly alakban és oly modorban, hogy kritika nélkül sem magam, sem az általam mélyen tisztelt akadémiai tanár ur erkölcsi reputatiója érdekében, szó nélkül nem hagyhatom, de ha ettől eltekintünk is, nem lehet válasz nélkül hagyni azért sem, mert Lakos ur maga kéri nyilvánosan a felvilágosító választ. Ennéfogva a választ a következőkben csoportosítom : Lakos ur írja.' »Rázsó tanár az általános talaj- viszonyokra vonatkoztatva igen helyesen, de a mi talajviszonyainkra nem alkalmazhatóan — azt taná- nácsolta, hogy a gyümölcsfák koronája alatti területet 50 — 60 ctm. mélységre ássuk fel s az ásás közben előbukkanó gyökereket minden aggodalom nélkül vágjuk el és hogy az igy ásott árok fenekére (tehát 50-60 ctm. mélységre) hintsük a trágyaanyagot, rögtön tisztában voltam azzal, hogy hiszen igy mi a gyümölcsfáinkat összes gyökereiktől megfosztva kiássuk, csak a kidöntést bízzuk a legközelebbi nagy szélre.« Hát ilyen dolgokat adnak elő nagy tudósaink? Hát ezért érdemes saját költségén eljönni Nagybányára? Bizony kár rágalmazni és kár félreérteni a magyarázatot; a tanár urigen helyesen beszélt, mindenféle talajviszonyoknak megfelelő volt előadása. A fatörzsétől bizonyos távolban mondotta a trágyázást, mely távol a fa koronája szerint változik; a trágyázást ott kell eszközölni mint mondá; hol a hajszál gyökerek vannak. Az a fa csepegőjén és azon kívül van és itt kisebb gyökerek elvágása ne szomoritson el, de a czél itt sem szabad, hogy gyökérsértés, gyökérpusztitás és a fagyengités legyen. A tanár ur ezt teljes részletességgel tovább nem tárgyalta, mert föltételezte, hogy tanult emberekkel áll szemben, kiknek egy-két szó elég, hogy tisztán fogják fel intentióit. Föltételezte ugyanis, hogy a fák rendes trágyázásával tisztában vannak, ha igen, akkor a műtrágyázás is azon módon történik. A rendes trágyázásról Villási Pál »Gyümölcsészeti füzeteiben* azt mondja, hogy 50-60 cm. mélyen tegyük a trágyát apróbb gödrökbe, melynek száma a fa nagysága szerint változik. — E gödrök száma pl. egy 4 méter átmérőjű fánál 10—12 drb. Tehát mit gyengit ez a fán? Hiszen a gödrök alig szélesebbek egy ásónál? (De hogy ezt is helyesen értse, megjegyzem 30 cm. széles.) — Ha igy teszszük a trágyázást és igy értelmezzük a műtrágyázást, mint tényleg más könyvek és a trágyázási gyakorlat szerint értelmeznünk kell: akkor hol a hiba" Rázsó előadásában? Azt nem kell feledni, hogy Rázsó akadémiai tanár és mint tanár magasabb nívón tartja előadását, melyet csak ahhoz előképzettséggel bírók tudnak megérteni, — mit Lakos esete elég ékesen bizonyít és az, hogy Rázsó Imre puszta tudós lenne, azt sem hiszi el senki, hiszen a növény kísérleti állomás vezetői közt van és e minőségében emlité beszélgetése közben, hogy egy fának teljes gyökérzeti kimosása 120 koronába került. (Nehogy félre értsen mint Rázsó tanár urat, megjegyzem a kimosás alatt azt értem, hogy a földet mosták le a fáról, hogy a hajszálgyökereket megolvassák, hogy azokon nagyitó üveggel és górcsővel vizsgálást eszközöljenek és az igy szerzett tapasztalatokat közzé tegyék a gazdaközönség okulására.) Hát a műtrágyázást mily óriási fáradsággal és mily óriási vagyon áldozattal teszik! Lakos látja fáit, hogy márga-tárgyázásra azok jobban vegetálnak, azt mondja, hogy a márga jó trágya, holott a márga jóságát a vegytan dönti el, mert a márga mindenütt márga.*) Ha a föld egy részén nem állhatja meg a helyét, nem állja meg máshol sem. Ha pedig a márga fosfort vagy más alkotó részeket más arányban tartalmaz egyik helyen, mint másik helyen, akkor az nem márga, hanem más valami és más nevet kap az ásványtanban. Lakos kísérletét nem láttam, de gondolom, hogy az nem tudományos módszerrel és vizsgálódással történt, hanem úgy. történhetett, hogy palát hozatott, azzal fát trágyázott, látta a trágyázott és megkapált és meg nem kapált és nem trágyázott fa termése között a kézzelfogható különbséget. Ez eredményt a márgának és sajátlagos külön talajviszonyainknak tulajdonította. Holott ez máshol is ép úgy sikerül, ahol mások a talajviszonyok. Az eredményt pedig nem a pala, hanem, az eredményezte, hogy a pala belekapálása által a mi vadvizes talajunk vadságából, keserűségéből vizességéből veszített, a talajt a levegő jobban átjárta, a gyökerek munkáját könnyítette, a fa nedvkeringése lassúbb lett, minek eredménye nem, fa, hanem gyümölcsrügyek képződése. Ennélfogva itt a tudományos kutatás kell, hogy szétválassza a kapálás eredményétől a pala puszta eredményét. E szétválasztást, mivel csak a növény- kisérleti állomáson végzik a lenézett akadémiai tanárok, tehát Lakos ur márgáról szerzett tapasztalatát ez érvelésem alapján téves véleménynek tartom. Lakos felemlítette, hogy egy tévedését említettem fel, ime tehát itt a második. Tehát ki riasztja el káros szaktanácscsal a gazdaközönséget? Rázsó Imre bizonyosan nem. Azt írja Lakos ur, hogy szerény tudásával síkra szállt gazdasági ügyünk védelmére, erre teljesen nem volt szükség, mert mi is az ügy szolgálatában vagyunk és e tudás megszerzése nekünk sok pénzünkbe került és ez már bizonyítja, hogy az ügy iránt lelkesedünk, de úgy látszik, Lakos urnák nincs alapos tudása, hanem csak olyan dilettantizmusa. Ezzel pedig gazdasági ügyünkben vezérszerepet vinni nem lehet. Szabó József gazdasági szaktanító. Négerek az amerikai kereskedelemben. Általánosságban el van terjedve azon bit, hogy az amerikai négerekben semmi, vagy csak igen kevés üzleti szellem van. hogy nem rendelkeznek azon körültekintő éberséggel, mely egy nagyobbszabásu vállalkozásnál okvetlenül szükséges. Washington T. Booker, az amerikai néger mozgalom vezére, erősen kikel ezen állítás ellen s egy, az »American Magazine«-ben megjelent cikkében fényesen megczáfolja a fenti állítást, melyet a négerek ellenségei felőlük terjeszteni szeretnek. Hogy a négerek maguk közt az üzleti tevékenységet terjeszszék s hogy velük a kereskedelmet megkedveltessék, egy tisztán négerekből álló kereskedelmi társulatot létesítettek, mely évek óta igen szép sikerrel működik s évi jelentéseiből kitűnik mily sokoldalú vállakózásban vannak négerek érdekelve. Az egyesület legutóbbi gyűlésén egy néger város alapításáról számoltak be, mely alig húsz év *) A gyakorlati tapasztalat többet ér a legvastagabb vegytannál. Szerk. — Le a nép-bolonditókkal! — Jogot a népnek ! — Le a fekete-csuhásokkal! — Éljen az internaczionalis szoczialismus! E tüntetések hangulata: a fékevesztett szenvedélyek, a gyűlölet, a rombolási vágy. A kis suszterinas, — — azaz. dehogy suszterinas ! Csibész ez már, kérem, csibész 1 A kis csibész csak viszi a zászlót, a jeligés táblát, viszi komolyan, a munkás marseilaise ütemeire mért katonás léptekkel s szeme csak akkor ragyog fel, ha kedve szerint ab- czugot ordíthat, vagyha betört kirakatot lát. Milyen vad, állati gyönyör csillog fel szemében, ha az utcza kövét jól irányzott dobással keresztülvágja a kirakat ezreket érő tükörüvegén s a csillogó üvegszilánkok a tömeg közé hullanak ! ? De olyan szomorú, olyan sivár a kép, hogy az ember önkénytelenül visszagondol a múltba, mikor a diákvezér intésére az iparossegéd, a kis inas együtt énekelte a tüntetőkkel azt a nótát, hogy: Abczug Tisza, abczug Csáky ! Abczug báró Fejérváry! Bizony ezek — ebben az életben — többé együtt aligha tüntetnek, aligha énekelnek. Ezek már csak egymás ellen fognak tüntetni. A diáknak elhomályosultak, szétforgácsolódtak eszményképei, a nemzeti ideálok nem hozzák többé vérét lázas izgalomba s a suszterinast is egy más eszménykép : a nemzetközi, — Istent, hazát tagadó szo- czializmus ragadta karjaiba. Lett belőle vagy pártvezér, vagy mob, vagy — csibész. * A kis csibész otthona az utcza, a ligetek, a búvóhelyek, a herberg s időnkint a magyar kir. állami rendőrség toloncz- és fogháza. VIII. Mosonyi-utcza 7. szám. Be szomorú adresse I Hány perczentje ismeri a székesfőváros nyolcszázezer lakosságának? Sok. Nagyon sok. Ki legitim, ki illegitim módon. Ismert intézmény az nagyon. Talán Csak a legfelsőbb tízezer gondol rá félelmetes borzongással , mert még nem ismeri. Milyen «apró« becsületes emberek jönnek itt össze, milyen »czimeres« gazemberekkel! összegyűlnek s megférnek egymás mellett. El-el mesélgetik egymásnak a >baj»-t Egyik se érti a másikét? Meg talán nem is hiszi. Mégis hitsorsosoknak érzik magukat. Mi teszi őket azzá ? Az ösztön vagy a kényszerűség? Ki tudja azt!? De hát, hogy kerül ide, a nagy bűnök, az elzül- löttek mintapéldányai közé a,gyerek, a csibész? Úgy, mint a kotló mellé a csibe. A kotló a tolvaj, a zsebmetszö, a betörő, a kasszafuró; a csibe a tanoncz, a kis csavargó. Ilyen értelemben ragad rá a csibész név, nem pedig a csirketolvajlás után. A fővárosban hol is lopna csirkét ? Csak a kofától lehetne, de az jobban vigyáz a csirkéjére, mint a korzón a selymes nagysága a ridicule-jére. A csibész tehát tanoncz. A nagy fogházak matadorainak, bámult mestereinek a tanoncza. Ezeknek a példáit, tanításait mohó bámulattal élvezi, farkas étvágygyal emészti fel, pökhendiségöket utánozza, társaságokat keresi. Mikor már lelkét teljesen megmérgezte a métely, akkor társul a magához hasonló apró gazemberekkel, (mert a nagy gazember lenézi még, »a munkához« sem szeret csibészt vinni) előbb csak megszökik hazulról, az iskolából s félreeső utczák járdáin játsza el az első lopott vagy koldult krajczárt. aztán uj zsákmány után indul, koldul vagy lop, a keresetet újra eljátsza, elissza, aztán újra »munkához* lát, munkaközben rajta- csipi a rendőr, elfogja s igy kerül a tolonczházba. Igen, a tolonczházba, mert hisz nincs se apja, se anyja, ha van is, azt se tudja, hogy kicsoda, micsoda, vagy ha tudja is, nem bolond, hogy megmondja. Minek? Talán bizony, hogy azokhoz vigyék vissza!? Már csak inkább a tolonczházba! Hallott ő arról sok szépet. Az államnak pedig kötelessége, hogy az ágról szakadtról gondoskodjék. Épit szép nagy palotát, benne berendez szép nagy termet a csavargó, az elzül- lött gyerekek, a kis csibész számára s taníttatja őket. Amint a tolonczbárka, mely úgy néz ki, mint valami utazó koporsó, megáll a tolonczház előtt, kilép belőle a kis csibész, a rendőr bácsi beviszi az elfogadó terembe, ott megnézik, belajstromozzák, aztán viszik tovább oda, hol megszabadítják piszkos rongyaitól, haját le- nyirják, megfürösztik, gőzben főtt, féregmentes tisztaruhát, darócz-zubbonyt adnak rá s végre beviszik uj otthonába, abba a nagy, nagy csupasz terembe, hol 20—30 hozzá hasonló kis betyár alattomosan vigyorogva szenteskedő : „Isten hozta“ felkiáltással fogadja. Isten hozta! A nagy urak, a bölcs emberek mikor valami emberszerető intézményt berendeznek, sokszor nagyképűségükkel milyen mennybe szóló gúnyt követnek el! — Ezeknek a szerencsétlen teremtéseknek a bámész vendéget, a szigorú kapitányt, az uj tolonczos társat egyformán »Isten hozta* kórussal kell fogadni?! Hozta biz a majd mondom mi! Szegény poronty! Tegnap még a nagy, szoczialista tüntető körmenetben hordozta azt a zászlót, melyen vörös alapon fehér betűkkel rá volt írva a hangzatos, hetyke felkiáltás : »Jogot a népnek !« Jogot a népnek? Na, iszen, megkapta. Ha a népjogok közé tartozik, hogy ö is egyék; hát ehetikj
