Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-15 / 15. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1906. Április 15. 15. szám. (3) előtt létesült s ma már egyike Amerika számottevő városainak. E várost Montgomery Tamás egykori rabszolga alapította, aki a nagy polgárháború után szabadságot nyerve, egész Amerikát bebarangolta, mígnem a nyolczvanas évek vége felé a' még gyéren lakott Missisipi mellékén a Yazov delta centrumában meg­telepedett. A hely kitűnőnek bizonyult s csakhamar más négerek is követték példáját úgy, hogy 1890-ben már egy kis kolónia volt együtt. Jelenleg a város­nak élénk selyemtenyésztése van; két felsőbb isko­lája, 11 nyilvános épülete : több mint 40 nagyobb üzlete, melyek körülbelül 1.000,000 korona évi for­galommal bírnak. Csupán selyem kivitele meghaladja a 35,000 kilogrammot Egy másik néger, aki nem kevesebb érdeme­ket szerzett magának mint a városalapitó Montgo­mery, Alexander Vilmos, aki szintén rabszolga volt a polgárháború előtt s annak befejezése után szaba­don bocsáttatott. Alexander szintén egy ideig czél nélkül barangolt, nem tudván mihez fogni, mígnem egy farmer festési munkához szerződtette. Alexan­der, ámbár egész életén keresztül ecset kezében nem volt s a festékek vegyítéséhez semmit sem értett, a munkát oly kitünően végezte, hogy a farmer több ismerősének ajánlotta. Egy alkalommal egy építendő háznak a tervrajza után kellett költségvetést készí­teni a festési munkálatokról s Alexander, aki még irni sem tudott s azelőtt soha tervrajzot nem látott, számításait oly pontosan állította össze, hogy szép nyereségre tett szert Ezután mindinkább ismert lett s üzlete oly terjedelemüvé lett, szert, hogy jelen­leg több száz alkalmazottal rendelkezik s az elmúlt évben 60,000 korona nyeresége volt. Egy másik néger, aki nevét egész Amerikában ismertté tette s akit egyszerűen csak krumpi király­nak neveznek, Groves Junius. A polgárháború után Kausasba vándorolt több társával egyetemben. Üres óráiban megtanult egy keveset irni s olvasni. Nem­sokára megnősült s feleségével együtt szorgalmasan dolgozott naphosszat a földeken. Munkaadója any- nyira megkedvelte, hogy darab földet engedett át neki, melynek teiméséből egy harmadát megtart­hatta. Ily módon öt év alatt 10,000 koronát takarí­tott meg, a melyen földet vásárolt s a krumpi te­nyésztésre adta magát. Jelenleg óriási terjedelmű földei vannak, melyeket saját vasútja szel át. Krumplija a legjobb messze földön s múlt évi termése 75,000 mázsa volt. Egy másik jelentékeny vállalkozás, mely csupa négerek által létesittetett, az »Alaboma fillér takarék- pénztár «, mely először kezdte a négerek közt a pénz­műveletek kultiválását. Alapitói egy lelkész, egy vendéglős, egy tanító és egy ügynök; mind a né­gyen négerek. Jellemző, hogy egyiknek sem volt fogalma a banküzletről s legelőször is mind a né­gyen hozzáfogtak a könyvelés tanulásához s csak úgy kezdtek a bank alapításához. Kezdetben a né­gerek nem igen voltak bizalommal az intézmény iránt, erre kapták magukat az alapítók s beutazták a négerlakta vidékeket s fényes szónoklatukkal meg­nyerték a négerek rokonszenvét úgy, hogy jelenleg több mint 16 ily intézet virágzik már. Idézett Washington Booker tehát fentebbiek alapján mutatja ki, hogy népében igenis meg van mindama kellék, mely az üzleti vállalkozásban szük­séges és hogy e nép, mely oly sokáig volt lenyű­gözve, csak most ébred tudatára mindazon tulajdon­ságoknak, melyek által hasznos tagjává lesz a tár­sadalomnak. Engel Jenő. Immár letépettéi. —- Nagypénteken — Immár letépettéi, Istennek Remekjei A nagy teremtettség Sir, jajgat, remegve, Istennek Remekje I Te keresztfád mellett Térdemet meghajtom, S étim agamon sírok, Én édes Megtartóm, Térdemet meghajtom. Hullj, szakadj záporként Könnyeimnek árja ! Bűntől szivem mosd meg Hófehér tisztára — Könnyeimnek árja. Bűn tövisei közt Fehér liliomszál: Hervadt szivemre írt Vérrel harmatozzál, Fehér liliomszál. Én hunyó napom ,Te, . Ha jön végső éjem, Légy dicsőbb életre Biztató reményem, Ha jön végső éjem. Sántha Károly. Nyomor, rangvágy, vagyonkülönbség Ne pusztítsa a népeket; Üdvözlégy eszmék, béke napja, Szent örök emberszeretet! Dura Máté. ' r Feltámadunk. Hát mért a köny ? mirevaló A fekete fátyol ? Hisz’ a sir fölött, a hajnal Csillaga világol. E szép hajnali csillag : a Remény, hogy e nemzet Életének a megváltó ' ■ Reggele közelget. Ne félj hazám ! zálog a nagy Történeti betét, Melyért egy ifjú nemzedék Áldozta életét. , Hogy véren vett szabadságod A sírból is kikel; Szivünk s erőnk kezeskedik, Hogy néked élni kell ! Oly sok nemes honfivérrel Öntözött nagy eszme Bukhatik egyidőre; de — Nem lehet elveszve. Az ügy, mely a háromszinü Zászlóra van Írva: Szabadságod nem maradhat Sokáig a sírba'. A zsarnokság, azt bárminő Mély sírba temette: Feltámad, mert kegyeletünk Őrködik felette. Tóth Márton. Husvét. Dicső, nagy ünnep ! Ezredévek Se rontják meg szépségedet: Tebenned jutott diadalra Az áldó emberszeretet! Te vagy az elvetett mag, eszme Kikelésének ünnepe, Napfény, melylyel a szürke égbolt S a föld minden zuga tele. Munkás, kit rabigábg görnyeszt Királyok királya — a bér: Egyedüli megváltójában Tebenned hisz, benned remél ; Rabnak, koldusnak, éhezőnek, Ki jólétet sohase lát: Te deríted föl boldogságát, Szabadulása hajnalát. Te vagy a rügy, virág a fákon, Kétségeink között vigasz; Feltámadásunk hirdetője, Hitünk, a mely való igaz: Meghalt a Krisztus, eltemették S bár zsoldos sereg álla ott: Vallása szerteszállt világgá, A nagy halott feltámadott! S az emberszeretet mezében Ott jár a zsarnokok között, Tanítva kin, gyönyör-megosztást, ígérve több-több örömöt. Benéz hozzánk is békejobbal És lelkileg velünk marad. Vágyunk, reményünk, küzködésünk Vele bizton sikert arat. Üdvözlégy óh, megjavulásunk, Emelkedésünk ünnepe: Cselekedd meg, hogy az egész föld Testvérekkel legyen tele! Különfélék. Kérelem. Lapunk t. előfizetőit hátralé­kaik szives megküldésére kéri a Kiadóhivatal. Vármegyei gyűlés. Visszaállván a törvényes rend, llosvay Aladár, mint állásába visszahelyezett h. alis­pán jövő csütörtökre vármegyei közgyűlést hirdetett, mely előre láthatólag népes lesz. llosvay A. 6977. sz. alatt e tárgyban a következő meghívót bocsátotta ki: Meghívás. Van szerencsém a törvényhatósági bizottság tagjait a folyó évi ápril hó 19-én délelőtt 10 és fél órakor a vármegyei székház nagytermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívni. Nagykároly, 1906. április 11-én Hazafias üdvözlettel alispán helyett: llosvay Aladár, vm. főjegyző. — Tárgysorozat: 1. Ő Császári és Apostoli Királyi Fel­ségének az 1906—1911-iki országgyűlést folyó évi május 19 éré egybehívó legkegyelmesebb királyi leirata. 2. Felfüggesztett vármegyei főjegyzőt állásába visszahelyező belügyminiszteri leirat és ezzel kapcso­latos esetleges intézkedések. I. 3. Honvédelmi mi­niszteri leirat a lóavató-bizottságok megalakítása tár­gyában. I. — Megjegyezzük, hogy a gyűlést megelő­zőleg április 18-án, d. u. 3 órakor állandó választ­mányi ülés lesz a vármegyei székház emeleti nagy­termében. Az ünneplő Nagybánya. Városunk a múlt vasárnap is ünnepelt. Az uj kabinet megalakításának hire ha­marosan elterjedt s a »Nagv minisztérium« névsorát mindenki örömmel vette tudomásul. Gellért Endre polgármester sürgönyileg üdvözölte a város nevében ha odatartozik, hogy ö is fűrödjék, mint a nagy urak : hát fürödhetik ; ha odatartozik, hogy neki is társasága, casinója legyen, mint a nagy uraknak, — hát itt van : most ugyancsak elcasinózhatik egy pár hétig a hason- érzelmű fiatal urak között. De mégis valami rettenetesen meg van most első Ízben rökönyödve, amint a röhögésre fintorított arczu pajtásnakvalókra rátekint. Úgy tetszik neki, hogy rémsokan vannak, S az arczok mind olyan ide­genek — olyan tiszták, olyan rosszindulatuak ? Barát­ságosabban néznek azok ki, ha piszkosak ! Talán nincs is itt most ismerős ? Elfogultságából akkor riad fel, mikor a függöny mögül előtűnik a rendőr-ellenőr marczona alakja El­lentmondást nem tűrő hangjának parancsszava végig zug a termen: — Gyerekek! Kezdődik az iskola! Rövid életének ama napjain voltak boldog pil­lanatai, mikor sikerült az iskolakerülés. Csak azért nem Kente be hájjal az iskola falait, mert ha darab hájhoz, szalonnához jutott, azt mégis inkább csak megette. És most, husvét előestéjén 1 iskola ? Haj, milyen vig élet folyik ma este a herbergen ! Itt meg iskola van ? Ez olyan nagy, oly hallatlan, oly érdemtelen büntetés, mely először életében elfacsaritja nyomorult kis szivét. Alacsony, apró lóczácskákon peczkesen ülni, mint a katonák, nem kaczározhatni, nem hanczurozhatni, nem örvendezhetni a fékezetlen szabad életnek, hanem ábéabot mondogatni azután a rettenetesen komor ember után, kineK még jóindulatú simogatására is végig borsódzik a háta: ez a pokolbeli büntetés. — Ma támadt fel a mi Urunk, az Ur Jézus Krisztus! gondoljatok arra, ti istentől elvetemedett, dplogkerülö, apró gazemberek! Ti csibészek! Hej, hogy szeretne annak a marczona börtönőrnek sürü szakálába isten igazába belekapaszkodni ! De nem mer. Nem lehet. Érzi a fegyelmet, a szubordinácziót. Mentői szeb­ben beszélnek hozzá, annál inkább érzi. Pedig látja a görcsös, a kitörni készülő duhajkodás ránczait a ben- fentesebb pajtások arczán; öt mégis csak a szorongás tölti el s hiába akarja arczával a többi pökhendi, titkos mosolyát utánozni, nem sikerül s nagy igyeke­zetében egyszerre csak azt veszi észre, hogy szem­gödrei megnedvesednek s két forró könycsepp pereg végig az arczán. — Mitől? Miért? Tudja is ő!? A gonosz pajtások észreveszik az áruló könnyet, a gyengeség jelét. Készek a heczre, A balról ülő pajtás titokban nagyot ránt darócz- zuboonyán s amint odafordul, jobbról, a másik könyö­kével oldalba böki. Csak úgy nyekken belé. Ezt már érti. Akár tréfa, akár játék, felugrik, hogy rendes szo­kás szerint visszafizesse a kapott ütleget. — Azzal nem illik adósnak maradni! A fiuk szétrebbennek s felzúg a kórus rosszindu­latú panasza : — A Józsi verekedik ! Szigorú tekintettel néz körül a rend kérlelhetet­len őre. Csak a poronty áll vele szemben, egyedül, fel­emelt parányi öklével — a többi sunyi, alázatas ábrá- zattal mozdulatlanul ül helyén. Takarodj a szegletbe, rendetlen, neveletlen kölyök. Megérdemelnéd, hogy zárkába tétesselek. De ma ünnep van. Más lesz a büntetésed. Itt maradsz egyedül s elmélkedj rajta, mi a rend, meg a tisztesség ! Az öklömnyi kölyköt egy nagyobb suhancz a szeglett^ tuszkolja. Ott áll meredten, bámészkodva, mig egy hatal­mas tenyér érintése eszébe nem juttatja, hogy akit szegletbe állítanak, annak térdelni kell. Daczosan letérdepel. Most már inkább meghalna, semhogy egy köny- nyet ejtene. Negyven ördögi szempár vigyorgása fel­kelti szivében a daczot, a betyáros önérzetet. Öntudatlanul érzi, tudja, hogy fájdalma ezek közt méltánylást nem talál, Ütleget, büntetést, megrovást gúnyos közönnyel kel! fogadni, akkor lesz hős társai szemében. Ot érakor megszólal a csengő, A kis csibészek ujjongva pattannak.fel helyeikről. Díszes közönséggel, urakkal, jótékony egyleti nőkkel van tele a terem. Némelyik urnák olyan nagy valami ragyog a mellén, mint a csillag az égen. A sok gyerek sem tudja, ezeket bámulja-e. vagy a rája váró ajándékokat. — Ott bent pedig, a másik, nagy sötét szobá­ban, amint egyedül marad a parányi csibész, felugrik s az ajtóhoz szalad, melynek tejüvegein keresztül káp­rázatos fény, titokzatgs zsivaj hatol felé. Bámul, bámul, önfeledten szájába dugta hüvelyk­ujját, nagyot szop rajta, aztán az utczai kölyök szel­lemességével elkiáltja a jeligét, melyet tegnap annyit hallott a szociálisták tüntető felvonulásán : — Jogot a népnek ! Le a népbolonditókkal! A sivitó gyermekhang elhal az ünnepi hangulat zsivajában. * * * Aztán elnyomja az álom. Varázslatos tüadérvilágról álmodik. Soha, soha nem álmodott olyan szépet! ; Később, valahányszor visszakerül a tolonczházba, erre az egyetlen álomra mindig visszaemlékezik ! — És menyiszer kerül vissza !

Next

/
Thumbnails
Contents