Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-01 / 13. szám
Nagybánya, 1906. v ä a Április 1. — 13. szám. U&y XXXII. évfoly n^tEG-j-sizEisriK: imhustdeit vasábnap Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Állandó kérdés. Itt a tavasz vagy legalább a tavasz időszaka. Megelevenedik az élet mezőn, hegyen, völgyön. A gazdasági munkálatok mindenütt folynak;, estenként már feltűnik a pásztortüz, melyet összegereblyélt falevelek táplálnak. A piaczi kút körül ott ácsorognak a napszámosok s alkonyaikor láthatni, a mint a nehéz napi munkában kifáradva pihenőre bandukolnak. A gazda reményektől duzzadva öli munkáját és pénzét az anyaföldbe s már kezdi az időjárást gondosan figyelni. Minél jobban éled és virul a természet, annál aggodalmasabban csügg annak minden változatosságán, mely dúsan táplált reményét elsodorhatná. A hazafias aggodalmak és kétségek mellé immár odasorakozik a létfentartás eszközeinek megszerzésére irányuló tevékenység, mely a kis existenczia minden erejét lefoglalja. Vájjon mi lesz? Milyen lesz a virágzás? Hogy fog beérni a termés? Hogy fog ereszteni a szőllő ? Ezen kérdések mellé vessük még fel: Vájjon lesz-e kedvező alkalom az értékesítésre, ha a természet a bőség szaruját találná nyújtani ? Ez a lényeges kérdés s az ennek megfejtésére vonatkozó szervezkedés van a leglényegesebben elhanyagolva. Az értékesítő szövetkezetek eszméje hamu alá került s alig lehet belőle egy parazsat is kipiszkálni. Van ennek egy érthető oka s nem is kárhoztatható mindaddig, mig a jelen állapotok változatlanul fennállanak. Mikor eljő a kalászt-érlelő nyár, végképen kimerült a gazda zsebe. Mily nehéz várni a sárgító őszt, hogy betakaríthassa a gyümölcsöt s beszürhesse a szőllőt! Mert kell a pénz, mert innen is, onnan is szorongatják; mert innen is, onnan is dús termésre appellálnak s kérik belőle a kamatot. Nem jól van ez igy! Ha a szükség parancsolja az azonnali, bármily áron, a minden áron való értékesitést, sohasem fogják gazdáink a nyerstermény értékesítő szövetkezést megvalósíthatni, hisz nem arra az előlegre és arányos pénzbeli támogatásra van szükségük, melyet egy tervszerüleg finanszírozó.t szövetkezet a maga tagjainak nyújthat, hanem minden értékre égetően rászorulvák, a melyet a betakarított tér mény bármely élelmes ágensnek képvisel. Ebben látom én okát annak, hogy a városunkban már többször és oly lelkesen kezdeményezett szövetkezés eszméje haldoklik. Az anyaföldből sajnos, nem uzsorás kézzel szedjük a hasznot! Mennyivel inkább szükség volna tehát arra, hogy ezen csekély haszon értékét az értékesitési alkalmak ok- és időszerű kiaknázásával általában hatványozzuk. Azért általában, mert egyeseknek megadatott a mód és eszköz arra, hogy e czélt elérjék, mig a nagy többség minden gyámolitás nélkül van a kényszerhelyzet elé állítva. Vájjon el lehet-e e kényszerhelyzetet tüntetni? El. De már tavaszkor vegye aggodalmai sorába a gazda az értékesítés legfontosabb kérdését, mert a beéréskor nehéz anyagi helyzete idegessé és türelmetlenné teszi arra, hogy az országos gazdálkodási eredmény mérlegét figyelmesen szemügyre vegye s abból, valamint a messze vidékek szükségletéből a remélhető eladási árát megkonstruálja. Abban a tempóban, a melyben az idő érlelő ereje hatalmaskodik, foglalkozzék e kérdéssel is; érdeklődjék, kutasson az árak, az eladási alkalmak és a kereslet milyensége iránt; előre lehet mindezeket. Htni, mint a sötéten tornyosuló felhőkből a vihart, annál bizonyosabban, minél jobban közeledik. Csak tudni kell látni! Ez azonban csak teoretikus ellenszenv az értékesitési kényszerhelyzet elkerülésére. Olyan, mint mikor a tyúkszemet holmi kenőcscsel kenik a helyett, hogy alaposan kivagdalnák ! De a radikális orvosságot, a keserűt, a marót bevenni se ember feletti! Ez az orvosság egy közmondás arról a bizonyos takaróról, mely alatt nyújtózkodnak. A szabad, tehermentes vagyon, bármily kicsiny, többet ér a dominiumnál, mely úszik adósságtól! Azonban ez bővebb fejtegetést igényel, a mire ez alkalommal nincs módom. Vajha minél többen akadnának ma, midőn a nemzeti vagyon gyarapításáért oly lázas és lelkes munka folyik, — a kik városunk vagyoni erőinek szilárd egyensúlyát helyreállítani s azt állandósítani igyekeznek ! Ajtay Gábor <lr. Rázsó Imre gazdasági előadása. A mesterséges trágyázás az összes szükséges anyagokat nem juttatja a földbe, mint pl. a humust. A mesterséges trágyával a istállótrágyát kiszorítani nem lehet, hanem kiváló gondunkat képezze az, hogy a trágya teljes trágya legyen. Az istállótrágya teljesen hatásos, ha megvan benne az összes szilárd és hig rész. A fosforsavból 90% van a szilárd részben és 10% a hig részben. A káliumból 2% a szilárd és 98% a hig részben. A nitrogénnek fele,van a hígban, fele szilárd részben. E százalékok mutatják kétségbe vonhatlanul, hogy mily fontos részek kallódnak el a trágyából, ha a gazda modern trágyagödörről nem gondoskodik. Tehát az első lépés a műtrágyázás előtt az okszerű trágyakezelés, ha ez megvan, tehetjük a második lépést a műtrágyázást. Még szólok e vidék specziális trágyájáról, a a bükk és gyertyánfa hamujáról, melyben kali, fos- for és mész is van, de ez egyoldalú kalitrágya. A nitrogén-tartalmú Chili salétrom, mely Dél- amerikából jő hozzánk, a gyorsanható, gyümölcsfák faleveleinek képződését, a faszerkezet fejlődését mozdítja elő, de ezt ne használjuk egyoldalúan. Szólott még a kénsavas és amoniak trágyáról, végre áttért a Thomas-salakra.. Ez a Thomas-salak nem egyéb, mint Thomas eljárással nvert mellékterménye a vasnak. Ez hazánkban kis mértékben fordul elő, mert hazánk vasércze, úgy, mint földje fosforban szegény. A Thomas-salak főalkatrésze a fosfor. A Thomas salaknak 90'V0-éka Csehországból kerül hozzánk. Midőn a Thomas-salak fogyasztás ellen fordultak íróink, a csehek is feleltek reá rágalommal, a magyar lisztet rágalmazták, ami rágalmat csak szórhattak, mind azt megtették. De mindez meg nem ingat minket abban az elhatározásban, hogy a Thomas-salakot kiszorítani nemcsak hazafiui kötelesség, de jövedelmezőség szempontjából is hasznos. A Thomas-salakban a fosfor nehezen oldható alakban van, úgy, hogy 2 vagy 3 évre van szükség, mig hatását érezteti, a fosfor mészszel van keverve. Azután fejtegette, hogy a termények alkatrészeiben, például a gyümölcsmagvakban évről-évre visszük fosforban szegényes talajunkból a fosfort és nem gondolkozunk kellő pótlásáról, igy a növények termő- képességében, fejlődésében okvetlen reaktió következik be. A superfosfátot Magyarországon gyártják, tehát ezt kell pártolni. Őrmester ur Annája. — Irta: Laky Imre, — így hivta az egész kaszárnya. A mig picziny volt: dédelgetett szemefénye a katonáknak (mert hisz a bakának is van ám jó gusztusa) — s a mint felcseperedett: ostromlott vára minden régióknak. És tönkre ment. A szerelem tette tönkre. A szerelem tette nyomorulttá, világcsufjává, kórház halottjává. Kimondták rá a sententiát; nem esett messze az alma a fájától. Szegény Anna! Pedig az anyjának is a szerelem volt a megölő gyilkosa. Szegény dijnok lánya volt, varrásból tengette életét. Apja valami lebujbán megismerkedett a zupás őrmester úrral, a koros hadfit a házhoz szoktatta s akarva nem akarva oda dobta neki a lányát. Azaz hogy az őrmester ur akarta a szemrevaló lányt, de az irtózott tőle. Apjával folyton ittak s az ideges leányt félholttá tették örökös tivornyájukkal, borízű, rekedt bömbölésükkel. Hozzáment unottan, fásultan, a mint már az ilyen sokszor jobb sorsra érdemes szegény lányok hozzákötik életüket az első jött-menthez. A mint az utált, örökké kommandirozó, örökké kapatos férj oldalán hirtelen megjelent az első virága a szívnek — oly hirtelen hervadt el a virág, s lassan elhervadt a szív is, melyből kihajtott a szerelem bűnös virága. Pár évig oda volt, majd mint a kóbor, de hazajáró kutya újra megjelent a Golgothán. Gyermeke mellett akart meghalni. Meg is halt szitok és átok között. Anna egyedül, árván, nyomorüságban nőtt fel a kaszárnya udvarán, a kantin konyhájában. Attól kezdve, hogy anyja elhagyta az apját, átokká lett a szegény leánynak a szülői ház. A vén őrmestert beteggé tette az epe, a szesz. Nem sajnálta a hütelen asszonyt, de méreg és düh marczangolta szivét a szégyen miatt. Annál többet ivott. A gyakorta megújuló alkoholmérgezés tünetei alkalmatlanná tették a szolgálatra. Már 50 évet szolgált, adtak neki havi 20 forint nyugdijat s meghagyták régi lakásában. Hadd tengődjön ott még pár évig. Ha köhögési rohamai utolérték, kedvetlenségét, haragját leányán töltötte ki. Vérrel átfutott szemei előtt az anya képeként tűnt fel a serdülő hajadon. Gyűlölte őket. Már az is ingerelte, hogy a leány napról-napra szépült. Irigyelte tőle az életet, mert ő napról-napra hanyatlott a sir felé. Átok, gyalázat, szidalom volt minden szava. Szeretett volna még sokáig élni, zsarnokoskodni, keserűvé tenni az életét a lánynak, kinek minden mozdulata, arcza, halvány mosolygása, szemrehányásteljes nagy, sötét szemei azt a nőt juttatták eszébe, ki szétrombolta öreg katona-becsületét, ki meggyalázta szivét. Annának titokban sugtak-bugtak. Fásultan mosolygott a hizelkedésre, nem hitt senkinek — semmit. Ismerte, ó, rettenetesen ismerte az életet s azt, a mit előtte szerelemnek neveztek az emberek. Ismerte, undorodott tőle s tisztán maradt, Olyan volt, mint a szemétdombon nőtt liliom. Már 17 éves volt, mikor egy fiatal katonával ismerkedett meg. Ujoncz volt s annál a századnál szolgált, mely velők közös folyosón lakott, Mint kereskedösegédet rántották be három évre katonának. Elvvágyó, könnyelmű volt az ifjú, ki felfedezte a gaz közt a hamvas virágot. Néhány jó szó attól, kitől öntudatlanul is jól esik a hizelgö szó, elég, hogy elrabolja tőlünk azt a rejtett kincset, melynek elrablását csak akkor tudjuk, mikor már elveszett, a rablónál van. Az első szerelem ez, melynek varázsa bearanyozza még a legkomorabb lét sivár érzetét is. Első, egyetlen szerelme tavaszán halt meg az Anna atyja, a vén zupás őrmester, a kaszárnya-csősz. Koporsója fölött nehéz, keserű könnyeket hullatott a megátkozott leány. A mint a ravatalon utólszor tekintett a kíntól torzult, sárga arezra, úgy tetszett neki, mintha e tetemből még nem szállott volna ki a lélek, mintha a becsukott szempillák alól ólálkodYa leselkedne a két feledhetlen szúró szürke szem, mintha megrontására még most is átkot susognának az összeszoritott színtelen ajkak, Talán igaz sejtelmei voltak? A nyűgös, beteg ember mellett a sok virrasztás megtörte életerejét. Az élet, a jövő rettenetes képe elsorvasztotta szivét. Alig maradt valami a vén őrmester után, alig maradt annyi, hogy a város szélén egy kis odúba meghuzódhassék. Eleinte azt hitte, hogy zsarnoka halála után ujult erővel, rózsás kedvvel fog a munkához, az életküzdelemhez. Nem úgy történt. Idegzete már annyira túlfeszített volt, hogy a TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE
