Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-01 / 13. szám

<*) 1906. Márczius 31. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 13. szám. Ha Thomas-salakos ügynökkel állunk szóba, ez a superfosfátot gyalázza, ha superfosfátossal az a Thomas-salakra kigyót-békát kiált, itt a kér-, dést tudományosan kell megoldanunk és eldönte­nünk. A superfosfátas könnyen, a Thomas-salak ne­hezen oldható alakban tartalmazza a fösforsavat. A superfosfát hamarább téríti meg a befektetett költ­séget. Az igaz, hogy a 18'%-os superfosfát mázsája 11 korona 40 fillér loco Budapest a »Hungária« részvénytársaságnál, ezzel szemben egy métermázsa Thomas-salak 7 korona 60 fillér, de a Thomas-sa- lakból kétszerannyit kell venni, mint a superfosfát ból, hogy egyenlő eredményt érjünk el, 1 holdat super- fosfáttal és egy holdat Thomas-salakkal trágyázunk meg oly mértékben, hogy egyenlő eredményt ér­jünk el, azt találjuk végeredményül, hogy 6 korona 80 fillért nyerünk, holdankint a superfosfátos trágyá­zással, azaz annyival drágább a Thomas-salak, tehát ez nem versenyképes. A halitrágyák specziális viszonyoknál bírnak jelentőséggel, mert talajaink bővelkednek káliumban, de mind e mellett a gyümölcsfák kalitrágyázásra nagy mértékben reagálnak, mert a fagyökerei nehe­zen tudják kiválasztani a kálit, mig culturnövényeink könnyen. Szólott még a csontlisztről is. A kainit nem jó gyümölcsfák alá, mert olyan anyagok vannak benne,’ melyek a gyökérre káro­san hatnak, messze földről hozzák ezt is ide. Tehát ne használjuk ezt se. A JfO% kalitrágya olcsóbb háromszor mint a kainit, tehát inkább ezt használjuk. A márga talajban csekély fosfor. 17,,-ékon alól van, csekély kálium is van, de mindezek mint Thomas-salakban nehezen oldható állapotban van­nak, úgy, hogy csekély hatása is évtizedek alatt ér­vényesül. Tehát a márgázás nem ajánlatos. Lakos az itteni márgáknak 3”/„-os fosfort tulajdonított min­den vegyelemzés nélkül, mire Rázsó Imre megje­gyezte, hogy annyi fosfor sehol sincs az országban a márgában, sőt ahol szerelmesek a márgában és műtrágyázásra áttérni nem akarnak, ott is úgy hasz­nálják a márgázást, hogy egyik évben márgázunk és a másikban trágyázunk. Egyszerre használni nem szabad, mert a trágya légenye gyorsan elillan. A meszezésröl megjegyzi, hogy a német gazdá- szok közmondása szerint ez a jelen gazdáit gazda­gítja, de az utódokat szegényekké teszi. Vagyis ez az Úgynevezett rabló gazdálkodás. Végre megemlité, hogy a fák műtrágyázását mikép kell végezni. Erre részletesen nem terjeszke­dem ki, mert a tanár ur utasítást fog küldeni és vagy kiosztják a gazdák között, vagy e lapban fog megjelenni. A gyümölcsösökben lóherének és luczernának helye nincs, mert ezek rendkivül szétágazó gyöke­reikkel a fának szükséges nitrogént vonják el. A műtrágyázás a tőtől 60-cm. távolra történik kör alak­ban egész a fa csepegőjén kívül. A gödrök mély­sége 45—60. cm. között váltakozik. Ha a gyökérre ta­lálunk ásás közben kisebb gyökér megvágása ne riasszon a munkától vissza, mert a sértett helyeken uj gyökér képződik. Egy 5 méter átmérőjű fa meny­nyit kiván a külömböző műtrágyákból és az meny­nyibe kerül, mint említettem az utasításban találják meg. — Ezzel az ismertetést bevégzem. Szabó József. A gyümölcsfák permetezése. Nem elég, ha a gyümölcsfák kártevő rovarai és gombái ellen csak akkor védekezünk, ha már nyakunkon a baj, hanem résen kell lennünk már most, midőn ä gyümölcsfa ellenségei legjobban meg­közelíthetők. Úgy látszik, mintha a termés leszedé­sével ezek teljesen kihaltak volna, pedig folytonosak az életműködések, melyekben az újabb erőgyűjtésnek oly fontos szerepe van. A természet élete nem ér végpontokhoz, hanem csak nyugvópontokhoz, s miután ilyenkor legtöbbször a teljesen tehetetlen kár­tevővel állunk szemben, indokolt harcz ez esetben bizonyára csak a mi javunkra fog eldőlni. A gyümölcsfák nyári permetezése már hazánk­ban is eléggé el van terjedve, bár vannak vidékek, hol még mindig irtóznak ettől mi tagadás, sajnos nálunk, t. i. Nagybányán, alig akad nehány gazda, ki a nyári permetezéssel vesződne, a téli permete­zést pedig 1 — 2 gazda kivételével senki nem alkal­mazza. Nem lehet mondani amint ezt sokan teszik, hogy a permetezés által minden kártevőtől szaba­dulhatunk, de annyi bizonyos, hogy egyes gomba­betegségek ily módon tényleg megelőzhetők, gyó­gyíthatók, vagy hatásukban gyengithetők. így pl. alig hisszük, hogy a monilia (különösen meggy, őszi baraczk és egyéb csontárfa ellensége) kártétele bár­mily szakszerűen eszközölt permetezés által is telje­sen megszüntethető volna. Mig ellenben tudjuk, hogy a gyümölcs varasodása, a permetezés követ­keztében csekélyebb károkat okoz, vagy az illető helyeken egyáltalában nem lép fel. Mig e téren elég gyakorlati, helyi megfigyeléssel nem rendelke­zünk, a permetezést általánosságban ajánljuk a kár­tevő gombák ellen, s ha egyes gyümölcsfajokra s a betegségekre külön külön is vagyunk tekintettel, úgy ez főleg azért történik, hogy minden egyes faj fejlődési viszonyait is mérlegeljük s azokat az idő­szerűen eszközlendő védekezési eljárással összeköt­tetésbe hozzuk. Az őszi baraczkfa fiatal lombozata érzékenyebb a permetezés iránt, mint a körtefáé, s amennyiben a különböző fák különböző időben virágoznak, s a gyümölcs mikénti felhasználását is tekintetbe kell vennünk ; indokoltak minden egyes növényre s be­tegségre külön vonatkozó útmutatásaink is. A téli permetezés a nyári permetezés sikerének alapja, amiért erre jó lesz gondot fordítani. Lehet, hogy sokak előtt nevetségesnek tűnik fel ily tanács, bár megvan a,kellő tudományos és gyakorlati alapja. Az egyesült Államok földmivelésügyi minisztériumá­nak évi jelentései meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy az eljárás tényleges sikereket biztosit. Ameri­kában olyannyira el van terjedve e munka s egyál­talában a gyümölcsfák permetezése, hogy igen sok helyen már kocsi szerkezettel ellátott s ló, vagy más erő által vontatott, igen czélszerüen előállított permetezőgépek vannak alkalmazásban, melyeknek beszerzési ára a mi gépeink árát tízszeresen is meg­haladja. Ha tehát ott szazakat és ezreket áldoznak ily czélokra ; nincs okunk, hogy a sikerben kétel­kedjünk, s a védekezés e szokatlannak tetsző mun­káját elmulasszuk. ­A téli permetezés czélja a fákon, s a fa körül megmaradó gombacsiráknak megsemmisítése. Tudjuk, hogy egyetlen egy áttelelő gombagyümölcstől mil­lió spóra keletkezhetik, melyek azután újabb s újabb szaporodási folyamatok kiindulási pontját képezik. A gombaölő anyag egyszerre oly pusztítást vihet véghez, mihez hasonló későbben tetemes pénz és időáldázatok árán sem érhető el. A munka sem nehéz, sem valami költséges. Az 1 — 2 ’bordói Té sok gomba áttelelő alakjainak megsemmisítésére alkalmas, s miután ilyenkor a munkaerő sem drága a költség elenyésző csekély. Tanácsos nemcsak a fát, hanem annak alját is per metezni, ami azonban bővebb permetezésnél elma­radhat, amennyiben a permetező anyag nagy része mint a reá gyakorolt nyomás megszűnt, lankadtan összeesett, mint a szárnyaszegett madár. Ágyba került. Lassankint eltűntek a kedves arcz halavány ró­zsái, a megtört, fénytelen szemeket kékes gyűrűk ár­nyékolták. Sok szenvedés után, mikor a délczeg katona karján, ki itt-ott meglátogatta — először ment ki a kis külvárosi házikó parányi kertecskéjébe, kimondha­tatlan kéjes fájdalom rezdült át idegein, A vágy a levegő, a lét, a boldogság után. Úgy szeretett volna e pillanatban boldogan, sze­retve illó párává válva a fényes napsugarakban fel­olvadni. A kis kert gyöngyvirágai a balzsamos légben kaczérkodva hajtogatták felé csengetyüiket, apró ma­dárkák ugrándoztak a rügyedzö gályákon s minden alaknak, tárgynak oly légies kinézése volt ! A leány az ifjú vállára hajtotta fejét s lelkének minden gondolata, szivének egész lényét betöltő vá­gyával suttogá : —- Ah, — úgy szeretlek ! — — Szeretsz-e ? — Szeretlek, Anna! De az Anna halavány arczára sohase tértek vissza a rózsák. O is érezte, tudta, látta, hogy lassan elhervad, összeesik. Az azelőtt vidám, csacsogó ajkakat nem kereste fel többé derengő mosoly. Az ifjút, kit lelke minden erejével szeretett, ki­ben neki az egész világ összpontosult, szabadságolták, s a hitvány ember elhagyta búcsúszó nélkül. Szomszédoktól tudta meg a rettentő valót. O úgy érezte, hogy szinte jó e búcsutalan el­szakadás. A szavak mérge nem fokozza legalább a megtört szív fájdalmát. Eleinte még a remény halavány sugára deren­gett lelkében, hogy visszatér. Várt . . . várt . . , ? A sok várakozásban elfogyott mindene, úgy ál­lott a világon, mint madár az ágon. Szalmazsák, törött korsó, rongyos piros takaró, ez volt mindene. A beteg leány nem dolgozhatott, halálos apáthiával húzódott össze önmagába. Mikor újra eljött a tavasz, elhozta az ö megvál­tását is. Egy arra a régire emlékeztető, langyos, bal­zsamos este lefektette s nem kelt fel soha többé. Szomszédok, kik azelőtt kárörömmel, irigységgel látták a nyalka katonát hozzá járni, könyörületes szívvel vitték a kórházba, hogy ne pusztuljon el, mint a gazdátlan kutya. A kórházi segédorvos, amint rá pillantott, olyas­mit dörmögött: — Ez sem huzza ki már sokáig. Hallotta-é e szavakat a becsukott szemmel áléit- nak tetsző leány, vagy csak hallani képzelte ? Hideg borzongás futotta át dermedt tagjait. — Meghalni ily fiatalon ! ? Hiszen oly szép az élet... Befektették a jó, puha, kényelmes ágyba. Rettentő szoba volt az. A halál előszobája. Anna félig önkívü­letben volt, de érzékei működtek, s igy látta, érezte, mint hurczolják el szomszédait a durva fekete embe­rek a halottas házba. — Irtózat fogta el. Ot is úgy fogják megragadni, öt is úgy fogják elczepelni. Bejön majd a két komorképü, pipaszagu ember felgyürt ingujakkal, magragadják s neki már nem lesz ideje, hogy elcsúszott halotti leplét szemér­mesen megigazítsa. Az apácza halkan, gépiesen mor­molja az imát, s hiába fog ellene küzdeni akarni, vi­szik oda, hol nagy, fekete, fagyos rögök kísérteties dübörgéssel hullanak koporsójára — — — úgyis lefolyik. Permetezhető minden fa, akár fiatal, akár öreg. A permetezést szőlőpermetező gépjeink­kel vihetjük keresztül, nagyobb fához kétágú létrát vehetünk igénybe. Márczius hava a permetezési munkálatok keresztülvitelére igen alkalmas, amiért tanácsunkat a legjobb időben véltük adni. Termé­szetes, hogy az eljárás annyival nagyobb sikert biz­tosit, mennél többen alkalmazzák, amiért jó lesz szomszédainkat is ez ügyben fölvilágosítani s az ügynek megnyerni, mert ha sikerül a védekezésnek ezt a nemét általánossá tenni idővel a gombák tel­jesen elpusztulhatnak. A permetezés mellett azonban nem végzünk felesleges munkát, ha különösen a baraczkfákon ta­lálható összeaszott múmia-baraczkokat összeszedjük, különösen a meggy, ritkábban a cseresznyefákon található elhalt ághegyeket levágjuk s tűz által meg­semmisítjük. Közli: a gazd. egyesület. Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete márczius hó 28-án d. e. 10 órakor Gellért Endre polgármester elnökletével gyéren látogatott közgyűlést tartott. A gyűlés tárgyai a következők voltak : 1. Pénztárvizsgálati jelentés. 2. Főispáni leirat a város vámszedési jogának bérlete ügyében hozott közgyűlési határozat kormány­hatósági jóváhagyásáról. 3. Á kir. tanfelügyelő átirata a községi kisded­óvó államosítása ügyében. 4. A városi takarékpénztár választmányának köz­gyűlési jegyzőkönyve a múlt évi zárószámadással. 5. Érdemleges határozathozatala a Rényi Árpád által létesítendő üveggyár részére átengedni kért te­rület eladása ügyében. 6. Hasonló a m. kir. államvasutak nagybányai osztálymérnökségének földterület átengedése iránt be­adott kérelme ügyében. 7. Tanácsi javaslat a kórházi élelmezési dijak fölemelése tárgyában. 8. Hasonló a községi illetőséget megszerzett, de a községi kötelékbe föl nem vett lakosok által maga­sabb legelöbér fizetése iránnt. 9. Hasonló a kőbányatelepi lakosoknak templom- építés iránt beadott kérelme tárgyában. 10. Fuchs Jakab fogyasztási adókezelő kérelme a községi kötelékbe való felvétel iránt. 11. Kerekes Ferenczné szülésznői oklevelének ki­hirdetése. 12. A nagykárolyi m. kir, pénzügyigazgatóság átirata a várost 1905. évre illető államsegély kiutalása tárgyában. Ezekből csupán a nagykárolyi pénzügyigazgató­ság átirata keltett nagyobb érdeklődést, a melyben a be nem szolgáltatott önkéntes adók visszatartásáért a 36,000 korona államsegély megvonását helyezi kilá­tásba, erre a közgyűlés elhatározta, hogy enged a kényszerhelyzetnek s nem akarván a tisztviselőket sem kitenni a zaklatásnak, utasítja a tanácsot az önkénte­sen befizetett adók beszolgáltatására, elvárja azonban, hogy a város hazafias közönségé adót fizetni nem fog. A Rényi Árpád által létesítendő üveggyár ré­szére átengedni kért terület eladása ügyében a köz­gyűlés érdemleges határozatot — mivel a képviselők kellő számmal nem voltak jelen — nem hozott; ha­sonló sors érte a magy. kir. államvasutak nagybányai osztálymérnökségének kérelmét is. A többi tárgyakkal, kisebb jelentőségűek lévén röviden végeztek a képviselők. Majd, mintha az álom jótékony angyala fátyol­lal takarta volna el a rémlátományokat, más, boldo­gabb képek vonulnak fel lelki szemei előtt. Ártatlan, boldog aetheri lények szállongnak kö­rülötte. könnyebbek, mint a himes pillangó, szebbek, mint a mesebeli tündérek, sohase ismert pompás virá­gok pazar színe és balzsama tölti be a levegőt, a vi- rágkelyheken apró, kecses, nevető Ámorok űzik, hajt­ják, körül keringik egymást ezüst csengésű kaczagás- sal, s minden, minden a boldog, az örök, az igaz sze­relem varázsától sugározik. — Ah, ide ! ide ! Senkitől sem ismerve, senkitől sem szeretve, mint koldus, ki még halálával is csak az embereknek okoz terhet és közköltséget, meghalt a kórházban Anna. Fásult csüggedéssel, tiszta gondolkodóképesség­gel várta utolsó pillanatát. Már a halál dermesztő lehelete érintette, mikor kitört belőle az utolsó sóhajtás; — Szerettelek — — — Rozoga szekér döczög végig az utczán. A kocsis egykedvűen rágja a pipája csutoráját, s füstfelhöket hágy maga mögött. A szekéren durva fakoporsó, ab­ban fekszik a szép Anna. Négy éneklő deák megy a szekér után. s amint a kaszárnya előtt elhaladnak, hová vig zeneszóval ép most kanyarodik be a katonaság, nagy álmosan rá­kezdik a halotti éneket: »Menj el a te nyugalmadba,« »Boldog lélek követünk — — —« Tolong mellette az emberek árja, s bizony nem áll meg senki e szomorú kiséret láttára, mert hisz miért állna meg? Nincs ott pompa, fény, fekete bár­sony, kék hallotti hintó, — — hiszen csak egy csa­vargó, hontalan lélek porhüvelye ballag ott — — —-

Next

/
Thumbnails
Contents