Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-04 / 9. szám
9Ü6 ® 5a XXXII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ÍVCBa-J’EiLBlNrXK: MINDEN vasáenap Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-lk szám alatt. Btk. 316. §! A derült égből gyakran sújt a villám! Intelligens társadalmunk ott szorongott újabb áldozata mellett. Révész Tibikét se kímélte meg a kegyetlen Heródes: a járvány! Lapunk közkedvelt szerkesztője súlyosan rászolgált az impozáns részvétre, mely könyet csalt a legdurvább társadalmi optimista szemébe is. Durva optimista! Nem paradoxon e kitétel, hanem fájdalmas igazság, minőket ezerszámra dob felszínre a lüktető társadalom. Maholnap nem akad kisdednek való koporsó, mert az enyészet molochja egyre-másra nyeli azokat. Gyarapszik a temető s egyre kisebb a hely, hol a tavaszi meleg szellő máskor a kikiricset és ibolyát szokta életre csalni. Nem életet lehel a tavasz, hanem ápolja a halált! Ébred a természet, de szunnyad a társadalom. Mintha most dermedne meg minden ép tagja, midőn a rügyfakasztó tavasz hevesebb keringésbe hozza a vért! A biblia betűiből az élet sugárzik — ezt tartja a szentirás; az iskola padjai között arat a halál, ez a köztapasztalat! De azért ott kell szoronganiok a gyermekeknek, mint a vész-vihartól összebújt nyájnak! Legalább könnyebben pusztulnak el, ha közibük csap le a haragvó természet! A kutya is félti a kölykét, nem viszi farkasok közé! A társadalom kevésbbé óvatos ; halad a kolomp után, melyet chablonszerüen rá- zogat a hivatalos meggyőződés. Ezt én nem kárhoztatom. A közhatóság működésében mindig több a jó hiszemüség, melylyel az átlagos tüneteket megítéli, semhogy a társadalom szükséges ellenőrzését nélkülözhetné. Ez hiányzik. Altruis- tikus társadalmunk egyik tagja sem marhatja meg a másikat, mint a veszett eb; ezt lebun- kózzák. De a ki egy kézszoritással, egy édes csókkal, egy fényes fillérrel lopja be a járványt, az ellen még csak a büntető codex intézkedését sem látjuk szükségesnek alkalmaztatni! Pedig ezt hiába vágjuk a halál fejéhez, rut pofájával még jobban vigyorog. Hiába minden hatósági intézkedés, orvosi lelkiismeretesség, közegészségügyi és büntető rendelkezés, ha mind-ennek nincs semmi sank- ciója ! Pedig volna ! Avagy talán nem alkalmazzuk? Igen. Nem merünk a szomszéd ellen, a barát ellen, a nő és a férfi, az agg és a gyermek ellen hatósági beavatkozást kérni, mert nem az árulkodás a magyar társadalom természete, hanem a vig lakodalom és a halotti tor. Na hát ez utóbbiban van részünk bőven, de mégse csordul ki a po- hár! Igyék boldog, boldogtalan belőle; úgyis csak akkor ragályos a járvány, ha pestis alakjában jelentkezik. Ez is csak azért ragály, mert ilyen a hire! Felületes a társadalom. Apró kedvteléseiről, megszokott szórakozásáról a világért se tudna lemondani, nemhogy a járvány okából! Holmi praeventiv intézkedések útját állanák hiú megszokásainak. Nincsen vizvezeték s ezért ebből bugyog minden járvány. Ha van iskolai összejövetel, innen árad szét minden fertelem. De ha családi zsur van, e szentélyben nem ragad a miasma, csak a szájtátó unalom! Ily léha társadalmi gondolkodás mellett hadd terjedjen tovább a járvány, úgyse érdemes élni, mert nem boldog a magyar! Ajtay Gábor dr. A mi Grünwaldunk kiállítása. Először is azop kell kezdenünk, hogy a jeles festő, kinek nevét már nemcsak, e hazában, de a külföldön is széltire ismerték, elhatározta magát arra a nagy és messzevágó jelentőségű lépésre, hogy nevét megmagyarositotba. Kétszeres áldozatnak kell ezt tőle vennünk, a ki már dicsőséget szerzett a Grün- wald névnek, de ugylátszik az igazi hazafias érzés több volt benne, mint sok másban, a ki szóval szívesen lelkesedik. Ez a kiállítás tehát Grünwaldnak bucsuzója, Iványinak bemutatója volt. Mi ezt megbírálni nem vagyunk hivatottak, azért, úgy hiszszük, helyesen cselekszünk, ha nehány fővárosi lap kritikáját csokorba szedjük és úgy tájékoztatjuk olvasóinkat. Az Újság ismertetése igy hangzik: Uj kép alig van köztük s a régiek túlnyomó részét ismerjük már előbbi tárlatokról. De azért mégis érdekes ez a gyűjtemény igy együtt, mert nekünk hü képet nyújt (elég kopott frázis) a művész egész egyéniségéről, művészetének jelenéről, megkönnyiti a jövőjére vonatkozó találgatásainkat s maga a művész is okulhat belőle. Képei legtöbbjét a kritika annak idején megemlítette s a közönséggel együtt nagyon méltányolta is, mert Grünwald egyike legkiválóbb művészeinknek, részes egy egészséges uj irány kezdésében s egyike legnagyobb reményeinknek a magyar művészetben, a kiben semmikép_nem fogunk csalódni. Kezeskedik azért nemcsak tudása, biztos technikája, de mindenekfölött finom érzése, mely ezelőtt 8—9 évvel arra ösztönözte, hogy több társával egyetemben megalapítsa a nagybányai iskolát s mely most is bizonyára meg fogja sejteni az uj szükségleteket. Meg fogja sejteni (s pasztell-képei már is elárulják), hogy szemünk már kimerült a sok intenzív színtől, hogy nem bírja el az anyagi brutális előretolakodá- sát, mely alatt a művészet összezsugorodni kénytelen, hogy (nevezzék akár ritmusnak, akár a hatás és ellenhatás törvényének) a jövő művészet ismét a tónus, ismét az atmoszféra egységének megőrzése, az anyag legminimálisabb alkalmazása felé irányul. A nagy szintobzódásokból, a primär színekből át fogunk csapni a végtelen finom, alig észrevehető árnyalatokba, az elsődleges és másodlagos színek közt derengő s laikusok által nem méltányolt nüánszokba, vagyis a természetben azokat a jelenségeket fogjuk előszeretettel keresni, melyeket színekkel kell visz- szaadni. Tulságba fog menni ez is, mint valamikor a szintobzódás és a plein-air, de ennek is lesznek ihletett mesterei, mint az előbbieknek. Mesterei, kik az uj irányban is kitűnőt fognak alkotni, mint a hogy kitűnőt alkottak az eddigiekben. S ezek közt lesz Grünwald Iványi Béla is, mint a hogy a jelesek közt volt az elmúlt és elmulófélben lévő irányokban is. S ezzel nem elitélő kritikát akarunk elrejteni e sorok közé, hanem nagy dicséretet akarunk mondani Grünwaldra, a ki a Bastien-Lepage hatása óta most a harmadik étappé felé. Gyanús az a festő, ki az ezelőtt negyven-hatvan év előtti művészetre esküszik s gyanús az a szobrász, kinek szemében az antikok a művészi tökéletesség netovábbja. Mindkettő megmerevedik a maga álláspontján s kiszárad a maga művészi »meggyőződésének« burkában, mint a múmia s nem képes fejlődni az élettel és a művészettel. Grünwaldban azonban, ki eddig is oly sok gyönyörűséget szerzett nekünk, a jövőre nézve is megbízhatunk. Mostani gyűjteménye, melyet a müértő közönség bizonyára nagy lelki gyönyörűséggel fog élvezni, 82 festményből áll, köztük olyanokból (a finom tónusu »Fehér szoba«, a hatalmas »Bérezek között«, »Monumentális felhők«, »Három királyok«, »Műteremben«), melyekkel kitűnő hírnevét mindenkorra biztosította a magyar művészet történelmében A Pesti Hírlap-ban Kézdi Kovács László igy ir a kiállításról: A »Nemzeti Szalon« legújabb kollektiv kiállítása megint a plein-air jegyében született. A nagyPoezis — Próza. Hevűlni érted nappal — éjjel, Forró, lángoló szenvedéllyel, ' Mikor súgod, imádlak én is, — Ez a poezis! S megpillantani téged mással. Ajkadon bűvös vallomással, Mint hajlik szived csalfa szóra, Oh, ez a próza ! Liszkay Miklós. A házi bál. — Humoros felolvasás. — Irta: Yrabély Ármád dr. Mikor pediglen hétszer egymásután, a hetedik napon is gombóczot kaptam ebédre, elrémülve néztem a feleségemre. Végre is kérem, én szeretem a gombóczot, mint — hogy hasonlatot mondjak — akár a feleségemet, sőt néha a gombóczot tán jobban; de szerelmem a gombócz és feleségem iránt abban mégis különbözik egymástól, hogy a feleségemet már hét év óta mindennap látom az asztalnál és — kibírtam, de hogy a gombóczot is hét éven át mindennap az asztalon lássam, arra már mégsem érzek elég szerelmet magamban, Pedig a feleségem úgy neki indult, hogy addig meg sem áll! — Ez nem lehet természetes állapot! — gondoltam magamban. Csak nincs valami baja az asszonynak?? Megtapogattam a fejét: nem volt meleg; megtapogattam a pulzusát: rendesen vert. — De tán a Kati szakácsnéban lesz a hiba ? ? — Kimentem a konyhába megnézegetni öt is. Úgy kezdtem a vizitálást, mint ahogy a doktorok szokták. Első a nyelv! — Kati! — kiáltottam rá mérgesen — öltse ki a nyelvét! Ijedtében olyat öltött rajta, hogy egy lépést hátrálnom kellett. Nem láttam rajta semmi különöset, a készülő ebéd előjeleit kivéve. A »nyelv« után a »pulzus* következik! — Kérem a kezét! — szóltam hozzá doktori stílusban. — Hát mán aztán minek kéne az a nagyságos urnák? . . . hiszen a nagyságos ur mán házas! — Nem úgy értem ! Nyújtsa a karját! — Mán csak nem nyughatik a nagyságos ur ? Mi lesz ebből, ha megtudja a Naccsága? sóhajtott fel Kati, — beleöltve karját a karomba. — Ejnye, de nehezen tud maga engem megérteni! Nem akarok én magával tüntető körsétát rendezni a sparhert körül! — kiáltottam rá újból, utolsó imádójára való vonatkozással, szocziáldemokrata nyelven. — Csak a pulzusát szeretném látni! — De mán kérem, azt nem mutatom meg! — szólt illedelmesen a Kati, a háta mögé dugva mind a két kezét. Láttam, hogy nem boldogulok vele. Egy hirtelen mozdulattal, mint a doktortól láttam, odadugtam a hóna alá a hőmérőt. — Ne kiczlizzen a nagyságos ur, mert nem állok jót magamról! — sikoltott fel a Kati. No de erre már kinttermett a konyhában a feleségem is. Most meg ö bámult ijedten reám. Megfogta a kezemet, megtapogatta a fejemet és én ráadásul kiöltöttem rá a nyelvemer. Igen, mert én már gyerekkoromban úgy megszoktam azt, hogy a doktor bácsinak a nyelvet mindig meg kell mutatni, hogy még most felnőtt koromban is, ha doktorral szorítok kezet, önkénytelenül mindig ráöltöm a nyelvemet. Erre a feleségem megcsóválta a fejét s a Kati is ugyanazt cselekedte, — de a maga fejével; a szintén jelenlevő Sipszi pedig ezalatt a farkát csóválta. Az általános csóválás közepett csak én állottam ott komoran, mozdulatlanul. — Kati! — kiáltott a feleségem — vesse meg hamar a nagyságos ur ágyát és melegítsen egy tuczat tányért ! Láttam, hogy még ágyba fektetnek a tányérokkal együtt, ha ki nem magyarázom magamat. — De Pipiském ! — szóltam könyörgésre fogva a dolgot — nincs én nekem semmi bajom. Inkább azt gondoltam, hogy a te fejecskédben hiányzik valami! A feleségem ijedten kapott a fején levő valódi tekenősbéka hajtük után. — Befelé értem — folytattam gyengéden. Egy hét óta traktálsz folyton gombóczczal, úgy, hogy én már félni kezdtem tőled. — De Muczuskám, hisz én csak néked akartam kedveskedni . . . — Pipiském, hét év óta vagyunk együtt, de egy álló hétig soh’sem voltál kedves ! Beláthatod hát, hogy volt okom aggódni! Lapuul?: mai száma. © ©ld.a.1.
