Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-23 / 51. szám
Nagybánya, 1906. Deczember 23. — 51. szám. XXXII. évfo NAGYBANYA ES YIBEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megjelenik minden vasárnap Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. A fákat zúzmara, a mezőket magas hó fedi, a nagy természet téli álmát alussza! Beköszöntött a tél — a szegények borzalmas ellensége. Elérkezett a dermesztő szél, sivitva fuj be a viskóba, hogy jobban dideregjen a nyomurult koldus, akinek nincsen sem szene, sem fája, sem kenyere. Sok szegény ember még munkával sem keresheti meg családja számára az élelmet s az Ínség terhe alatt csaknem összeroskad! íme ugyanekkor megérkezik a szent Karácson ünnepe s a szent éjjelen a betlehemi szende fény, a hit fénye tündöklik minden keresztény családban, templomokba vonulnak az emberek ünnepet ülni, egy magasztos eszme születésének évfordulóját. Megjelent a szegények, a nyomorultak vigasztalója, a drága Üdvözítő, aki kegyességével emberi természetet vett magára s mint ártatlan csecsemő jelent meg, hogy megvigasztalja a szegényeket, az üldözötteket, a sors csapásától sújtottakat, aki maga is nem palotában, hanem jászolban, istállóban született, példát adva, hogy ne zúgolódjék a szegény sem sorsa ellen! Felhangzik a magasztos ének: »Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön és az emberekhez jóakarat!« Fönséges est, ragyogó éjszaka, emléked drága ; az Isten szállt le a földre, hogy kegyelmét, irgalmát . . . jóságát áraszsza a világra! A harangok mélabus szózata — az éj csendjében — mint az angyalok bűbájos éneke, hivogat az éjjeli szolgálatra, testvér, szülő, jóbarátok, ellenségek, gyülölködők kibékülve, együtt imádkoznak, énekelnek az Isten hajlékában! Érhette az emberiséget nagyobb felmagasztalás és dicsőség, mint a karácson éjjelének melegsége a fagyasztó zuzmarás hidegségben? JCarácson-várás. Micsoda öröm volt; Pénteken kiadták, Szombaton reggeltől Napestig szabadság . , . — Elő a szánkókkal! Micsoda gyönyör volt: Mikor esteledett, — Hajrá ! ... az alvégről Jöttek a gyermekek — Csengővel, kolomppal . . . Csingiling . . . gingalang. .. S fújtak az éneket: . Dicsőség... békesség ... Jézus megszületett !< — Végig a faluban. Micsoda öröm volt: — Fiuk, mit kaptatok ? — Mogyorót, diót is . . . — Osztozzunk, adjatok . . . Várj, majd a kapuban! Mogyorót, diót is Elkaptak előlem, Pedig én is fújtam, Ahogy kitelt tőlem . . . — Micsoda bánat volt! Oh nagy, magasztos ünnep ez, a szegények és gazdagok ünnepe. Mert jegyezd meg embertársam, nem a szegénység, vagy a gazdagság az, ami boldogít, hanem az Istenbe vetett erős hit és bizalom! A betlehemi kisded először is a családban kezdé meg az emberiség megváltását, a szív összhangját, melegségét a családban teremté meg, azért szállott ide, hogy megszentelje ama homályt és kételyt, mely a bűn következtében támadt. Az üldözötteket, az ártatlanul meggyanusi- tottakat, megalázottakat, az igazságért küzdőket, az angyalok harmonikus szózata bátorítja : »Dicsőség a magasságban Istennek!« A karácson ünnepe, a szeretet, a béke, a visszaemlékezés magasztos ünnepe. A lélek megtisztul a hozzátapadt salaktól s magasabb régiókba száll, az ember felemelkedik Istenhez — a föld rögei közzül. Oh édes Üdvözítő Jézusunk, cselekedjed, hogy szálljunk magunkba e nagy napon, vessünk önnönmagunkkal számot, vájjon tetteink összhangban állanak-e azokkal a fönséges tanokkal, miket te hirdettél. Az izzó szenvedély, irigység, rágalom, gyülölség nem ragadott-e el bennünket, nem üldöztük-e felebarátunkat, nem juttattunk-e koldusbotra egyeseket. Tegyünk szent fogadalmat e nagy napon, hogy nem feledkezünk el a Megváltó ígéretéről, hanem mi is hird tni és követni fogjuk a békét és a szeretetet! Papp Lajos. Jézuska diktálja ................. Jé zuska diktálja egyik aagyalának, Odalenn a földön tőle mit kívánnak; Egész sereg angyal meg csak egyre fárad, Sorra teljesitik a sok milljó vágyat. Felkiálték: Nagy Ég! mire én kértelek: Küldj nékem lányszivet, Igazában hívet, Angyalmód kedveset. Lekiált egy angyal: — Ilyen, nincs hiába! No meg sok a dolgunk Ajándékot hordunk Le szét a világba. Nicolaus. . . . Szép fehér karácson, Várva a jöttédet ! Oh, ha most érezném Nem azt az örömet, Csak azt a bánatot ! Lampérth Géza. Imádság. Isten! Szó kell-e néked: hogy érts ? Messzehangző ? Kiáltó ének, felzúgó harangszó? S rnhamegszakgatás és térdreomlás: Hogy láss? Neked? Ki önmagunknál jobban értesz minket, Ki megszámlálod vergődéseinket S tudod, hogy minél súlyosabb a bánat: Szavakká annál nehezebben válhat. — S Téged ne kötne össze erősebben A sebzett lelkű szegény halandóval Minden betanult, lemorzsolt imánál: Egy könny ... egy sóhaj? jförgné Draskóczy Ilma. Jöjj tél! jöjj jél! Ölelő hókarod mindent beér. Egyenlő, sima lepled alatt. Nem látjuk a szennyet, a bűnt, a sarat, Amit — feltörve, kavarva a mélyet — Felvet az élet. Lapunk mai száma, © oldal. Nagybánya költségelőirányzata. Végre megszületett a költségvetés, melyet hónapok óta várva-vártunk. Számvevő, tanács, sokat dolgozhatott rajta, elhisszük, ám azért úgy látjuk, az volt a késlekedés oka, hogy a helyzet nem valami nagyon rózsás. Végeredményében 23661 K 68 fillér a de- ficzit; melyet, ha valami »modus vivendit« ki nem találnak, pótadóból kell fedezni. Az a szerencse azonban, hogy mindig van valami elkölteni való. Tavaly a tüzkárbiztositás, most meg az iskolára fölvett kölcsön. 94 ezer korona hever ugyanis a város takarékpénztárában abból a pénzből, amit még boldogult Turman polgár- mester idejében a földhitelintézettől többféle alkotásokra fölvettünk s amely 94 ezer korona eredetileg iskolai építkezésre volt szánva. Az iskolát államosítják, legfőbb ideje tehát, hogy elköltsük a reservált összeget. Igaz ugyan, lehetne azzal pl. csatornát is építeni vagy a vízvezetéki összeghez csatolni, de ez merénylet volna a jelenkor ellen, jobb lesz tehát egy-két évig megdrótozni vele a költségvetést. Ami az előirányzat bevételeit illeti, azokra nem sok a megjegyzésünk, legfellebb az, hogy az erdészeti jövedelem igen magasra van fokozva és hogy benne van a laposerdei zsiros részlet is,- boldogok mi, kik ezt a korszakot élhetjük, pár év múlva majd sokkal soványabb lesz az eredmény, de hát valahogy majd csak megélnek akkor is, mert hát »sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna.« Fokozottabb a piaczi vásárvám is, az eddigi 17000 K helyett 26000 K., csak a közönség meg ne bánja. Fokozottabb a takarékpénztár jövedelme, tavaly csak 26800 K volt, most 36700 koronát várnak tőle, mi czimen, azt már igazán senki sem tudja, mert azáltal, hogy a betétek kamatát 3Vj°/o-ról 4°/o-ra emelte a választmány, ez által nem emelkedést, hanem ellenkezőleg, nagymérvű jövedelemcsökkenést várhat a város. Iskolai pótadóba 5%, 3000 koronát, szegényadóba 4%, 2400 koronát, iparos és keresk. tanulók pótadójába 2%, 1200 koronát, közmunJöjj hó! , Te fehér, te hűvös csillapító, Hullj le az ifjú, a szöghaju főre, Mely végzete ellen — a balga, a dőre — Lázadoz. Bele nyugalmat önts: Hadd legyen bölcs. Jöjj fagy! Hisz te a szivek orvosa vagy. Enyhíti a te jéghidey ajkad Azt a sok sebet, égő fájdalmat, Amit szivünkön —■ őrizzük bár — Perzsel a nyár. Jörgné Draskóczy Ilma. Csendes élet. Zajos élet. — Irta: Kurucz Miklós. — — Asszony! Fáj ez a csöndesség. Bánt nagyon. Fázom tőle. Odakünn csikorgós az ut, még se fáztam. Melegem lett attól, amit láttam. Mindkét utczasoron világos most minden ablak. Nézz ki csak asszony, nézz ki! Minden ablakból olyan édes lárma hallik. Menj ki asszony, hallgasd csak te is. Nézd, hogy ugrálnak apró édes jószágok a karácsonfák körül, hogy örülnek, hogy nevetnek. Nézz ki csak. Mindenhol.A Józsi czigány vályog putrija is világos. Majd meghasadt a szivem az irigységtől, ahogy bele néztem. Egy pár ezüstözött faggyú-gyertya világit csak, valami lopott fenyőfa darabon. A hat kis purdé hogy örül ennek a kis mécspislogásnak, hogy ragyog a vén more arcza a nagy gyönyörűségben. Úgy szerettem volna lopni Karácson ünnepén!
