Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-18 / 7. szám
7. szám. (21 1906. Február 18. szerint bor vagy czukor gyanánt volt elvámolandó, ezentúl 80 M. vámot fizet. Friss szőlőnél nincs változás. Csemege szőlő, mely 5 kgr.-nál nem nehezebb csomagolásban érkezik: vámmentes nehezebb csomagokban 4 M. vámot fizet. Borszőlő után 10. M. jár q. ként. A czefre vámja 10 M. (»eddig 4 M. volt.«) A nedves borseprő után jövőben 24 M. vámot rónak ki, a száraz seprő vámmentesen vihető be. Mindezekben föl van sorolva az, a legközelebbi 10 évben a németországi borexportnál reánk nézve jelentőséggel bir. — A vidékünket érdeklő gyümölcs, esetleg gyümölcsfa oltvány kiviteli vámjának díjtételei felől positiv adatokat ezideig szerezni nem lehetett, de a mint a vámtarifa közzé lesz téve, a vámtételeket ismertetni fogjuk. Gazd. E. HETI KRÓNIKA. A nap oly kedvesen mosolygott a héten, hogy egész tavaszi idő kerekedett, a közönség köpenyeget fordított, levetette a téli kabátot, felhúzta a tavaszit s a nagybányai korzó csak úgy hullámzott, mint a börze árfolyama. Tetszik-e tudni hol a korzó? nos, hát ez a piacznak a Felsőbányái- és a Hid utcza közt fekvő L alakú része. Az öreg Teleki Sándor, az ezredes, »Abazziának« keresztelte el ezt egykor. A legszebb sétálókat itt lehet látni, a ki tovább megy, annak dolga van, de a ki igazán sétál, az itt forog a saját tengelye körül. A ragyogó napsugár kicsalta a tavaszi kökörcsint is. A héten láttuk először. A megnyílt iskolába, a kültelki gyermekek ezzel köszöntöttek be tanítóikhoz, vagy a nénikhez. Bár még eletveszélylyel jár a keresése, de már van. Az őserő megmozdult! Meg, de csak a természetben. Egy filozófus azt mondja, hogy tavaszszal az ember önkéntelen és legyőzhetetlen vágyat érez magában, hogy utazzék, kiránduljon, menjen messzire ! A nagybányaiak is ettől a vágytól ösztönöztetve, útnak indultak a héten és elmenének a hat oklevelekkel a fővárosba. Megtörtént az átadás szép ünnepélyeséggel, pompás murikkal, magvas beszédekkel. A legszebbet talán mégis Apponyi mondta, a ki hazafias, köl • tői szavakkal megragadó módon azt illusztrálta a küldöttség előtt, hogy körülbelül ott vagyunk, a hol a mádi izraelita. — »Mi a férfi legnagyobb tulajdonsága? — Általában vagy csak nálunk ? — Mondjuk, hogy csak nálunk. — Nálunk a legkülönb férfi tulajdonság a szónoklás. , — És általában ? — Általában a legnagyobb férfiasság a hallgatás. — És melyik a nehezebb? — Mind a kettő nehéz. Szépen szónokolni is és szépen hallgatni is. Mégis azt hiszem a hallgatás a a nehezebbik. Mert beszélni már a két esztendős gyerek is tud, hallgatni a hatvan esztendős aggastyán is csak ritkán.« Ezt olvasom a »leleplezett aforizmákban.« Ha tehát nehezebb a hallgatás, akkor ne tessék rossz néven venni, ha ezúttal a továbbiakról megpróbál hallgatni a krónikás. Különfélék. A nagybányai küldöttség e hó 14-én adta át a díszpolgári okleveleket Budapesten a megválasztott vezérférfiaknak. A napi lapok bő tudósításokat, sürgöNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE nyöket hoztak a szép fogadtatásról, a gyönyörű beszédekről, úgy hpgy ezeket ismételnünk felesleges volna, a küldöttség tagjai tegnap délután, a fél 6 órai vonattal haza is érkeztek már. Polgármesterünknek feltűnést keltett tartalmas és költöiesen szép beszédét azonban egész terjedelmében tudtunkkal egy lap sem hozta, azért olvasóinknak vélünk kedveskedni, midőn Gellért Endrének Kossuth Ferenczhez és a jelen volt többi vezérekhez intézett szavait minden kihagyás nélkül hozzuk, úgy a mint azt elmondta : Kegyelmes és Méltóságos Uraim ! Nagybánya város képviselö-testülete még múlt évi október hó 9-én tartott közgyűlésében kegyelmes és méltóságos uraimat, az alkotmány védelmében vívott nemes küzdelmeik elismeréséül Nagybánya sz. kir. r. t. város díszpolgáraivá választotta meg. Nekünk jutott a megtisztelő feladat, hogy az erről szóló okleveleket Nagybánya város üdvözletével átadjuk. Egy ősrégi bányaváros üdvözletét hozzuk, mely történetíróink följegyzése szerint, élénk kulturális élet központja volt már az Anjouk korában is; mely korán kifejlett virágzó bányászata révén nagy pénzügyi fontossággal birt s egy nagy vidék kulturális és gazdasági központja ma is. Egy ősrégi magyar város díszpolgári okleveleit hoztuk el, mely távol az ország szivétől, ott valahol az északkeleti határszélen, idegen nemzetiségek által sűrűn lakott vidéken, mindig erős végvára volt a magyarságnak, mely első díszpolgárának Kossuth Lajost választotta meg. A szabadság megdicsöült apostola »Nyilvános köszönet és helyzetjelzés« czim alatt 1889. junius havában közzétett levelében maga megírta : hogy »Nagybánya rokonszenvének kitüntetésével még 1848-ban, a korszakot alkotó utolsó rendi országgyűlés végnapjaiban tisztelt meg, a népszabadság diadala és a törvényes állami függetlenség kivívása felett érzett közöröm idején !« Ma a díszpolgári oklevelet Kossuth Lajos fiának és Kossuth F'erencz vezértársainak hoztuk el, kik törhetetlen és önzetlen hazafisággal, vezéri bölcseség és államférfim hivatottsággal Magyarország alkotmányos szabadságának és állami függetlenségének kivivása körül már eddig is halhatatlan érdemeket szereztek ; elhoztuk a mi tiszteletünk, nagyrabecsülésünk és hálás elismerésünk szerény bizonyítékait, hogy azokból a további küzdelemre erőt, kitartást és önbizalmat merítsenek ) mert bennünk is erős a hit, hogy ennek a sokat szenvedett szegény magyar hazának előbb vagy utóbb, de egyszer mindenáron, föltétlenül szabadnak és függetlennek kell lennie ! Adja az Isteni gondviselés, hogy ebbeli nemes törekvéseiket s még nemesebb küzdelmeiket minél előbb az óhajtott siker koronázza ! A VÖrÖskereSZt-egylet, mint hizlik, a kaszinó termeiben fenr. 24-én, szombaton dominóestélyt fog rendezi i. A nagybányai ifjak köre Budapesten elnökké Zoltán László joghallgatót választotta. A nagybányai ref. egyház múlt évi jelentése Soltész Elemér szakavatott tollából hagyta el a sajtót. A füzet két ívre terjed Az anyakönyvi adatokat, adakozások kimutatását, az elöljáróság névsorát, a nevezetesebb gyűlési határozatokat, a zárószámadá sokat, az adózók névsorát tartalmazó füzetet Soltész Elemér jelentése vezeti be, mely érdekes adatokat tartalmaz a confirmatióról és a templom restauratió- járól. A tartalmas, csinos füzetet bárkinek ingyen megküldi az egyházi elöljáróság, a ki azt kéri. Igehirdető. Éppen ma hagyta el a sajtót Soltész Elemér és Révész János uj egyházi lapjának az Ige- hirdetőnek első füzete, mely 3 és fél Ívnyi terjedelemben jelent meg egészen uj betűkkel, simitatlan finom merített papíron. Az uj lap 3000 példányban megy szét a napokban az egész országba s az első postai küldemény hét métermázsát tesz ki, összesen 10500 ivet tartalmaz. Nánásy Isrvan nyomdatulajdonos az uj vállalat kedvéért nagy mennyiségű uj nyomdai berendezést hozatott s nyomdájának ezen kiadványa valóban a legkényesebb igényeket is kielégíti. Emlékeztető. Az Iparos Ifjak Egyesülete ma, vasárnap este saját helyiségében tombola-estélyt rendez. Kezdete 8 órakor Rendkívüli közgyűlése volt f. hó 11-én Felsőbánya képviselőtestületének a következő ügyek letárgyalásá- val. 1 A városi bizottságok, előterjesztett javaslatoknak megfelelően egészittettek ki. 2. a községi birói teendők ideiglenes ellátásával a városi jegyző bízatott meg. 3. A vármegye által jóváhagyott 1906. évi költségvetést a közgyűlés tudomásul vette. 4. Rendkívüli fahasználat engedélyezése iránt a közgyűlés a föld- mivelésügyi minisztesiumhoz kérelmet fog intézni. 5. 1906. évre drágasági pótlékul a tisztviselőknek fizetésük 10%-át, a segéd és szolgaszemélyzet részére fizetéseik 1570-a szavaztatott meg. 6. A husvágás rendszabályozására nézve elrendelte a közgyűlés, a városi szabályrendeletben foglaltak pontos betartását, esetleg a próbavágatás eszközlésével, a külön városi mészárszék felállítása mellöztetett. 7. Hollós Jakab beadványával kapcsolatban a vasúti vizvezetéképitési szerződése felolvastatván, módosítással elfogadtatott. 8. Farkas Lipót és társainak a fa és építkezési anyag ked ■ vezményét kérő folyamodványára kimondotta a közgyűlés, hogy a fa átvételénél a törzskéreg leszámítását nem engedélyezi, hanem az épülethez a kedvezményes anyagokat, valamint ipárvágáuy létesítésére a kért földterületet dij nélkül megadja. 9. Hasonlókép dij nélkül lesz átengedve Szőke Károlynak a kért terület, ellenben Rheizman Herman czégnek munkásház és iparvágány létesítéséhez való térség négyzetmete- renkent 50 fillér árban. 10. Boczor János és özv. Fischer Ferdinándné ngugdijaztatása esetére a 40 szolgálati év beszámítását határozták el. 11. Dakher György é', társainak a kért dülöutat azon kikötéssel engedélyeznék, hogy útjavítások eseteiben kötelesek lesznek a költségekhez a földadó arányában hozzájárulni. 12. özv. Szabó Lajosné szül. Polácsek Ilona, Horváth Mária, Petrás Illés felsőbányái illetöségüek- nek nem ismertettek el. Értesítés. Beregszászy Kálmán könyvtáros értesíti a polgári olvasókör tagjait, s a t. olvasó közönséget, hogy az olvasókör elnöksége a magyar és külföldi irodalomból 100 drb uj müvet vásárolt, mely magában foglalja a remekírók és illusztrált díszmunkák, továbbá a történelmi és egyéb szakmunkák legjavát. S hogy a tisztelt olvasóközönség is erről részletesen tájékoztatva legyen, a most munka alatt levő könyv- jegyzéket jövő hó elsején fogja kibocsátani és ez alkalommal az uj könyvek kiosztását is megkezdi. A bányász altisztikar bálja múlt szombaton a kaszinóban igen szépen sikerült. Végre egyszer ez a terem is látott nagy tánczoló közönséget. Neubauer Ferenczné vezetése alatt az előkelő társadalomból is a hölgyek ssép számmal megjelentek, az altiszti családok egészen benépesítették a termet. A mulatság a bányában megsérült munkások családjainak felsegélyezésére 111 koronát jövedelmezett. A rendezőség áital már közölt kimutatásban Fizély Sándor tévesen volt Snély Sándornak szedve. Ujaooan felülfizetett : Delhányi Zsigmondné 3 Kor., Dregyán Miklós 2 K. A nagybányai kereskedő ifjak köre a »Polgári Olvasókör« termében 1906. évi márczius hó 4-én délután 2V2 órakor évi rendes közgyűlést tart. melyre az egylet alapitó, rendes és pártoló tagjai tisztelettel meghivatnak. Tárgyai: 1. Évi jelentés. 2. Pénz.Soha elmémben oly alacsony terveket, Mikkel balvégzet épp a szegényt verte meg, Miktől remeg a szív, les a szem, lop a kéz. . . — Oh, jaj! e büszkeség ha mostan könnybe vész, Ha lelkem összetört és magam bűnbe estem: Oka, hogy azokat még egyszer fölkerestem, S ott aztán megesett a nagy szerencsétlenség. Hát éltünk úgy, a hogy. bár egyre nőtt az ínség. Holmink zálogba ment, hogy légyen kenyerünk. Szenvedtem. A szoba tömlöcz ám minekünk, Honn ülni nem tudunk, zsivaj kell, utcza, gyár. Börtönt próbálok én, börtönt azóta már, De köztük, mondhatom, a külömbség kevés. Meg a tétlenkedés maga is szenvedés. Nem hinné senki azt! De mikor, kénytelen’, Ölbe tett kézzel ül, úgy érzi szüntelen, Hogy élte volt a gyár, hogy kedves az a lég, Mely csupa tűz, korom, vaspor meg reszelék. . . Két hét eltöltivel nem volt egy soimk se már. — Mint csöndes tébolyult, ki önfeledve jár, Bolygtam az útakon a sokaság között, Mert a város zaja kábított, lekötött, S jobban feledteté éhemet, mint a szesz. Hát, a mint haza mék, látván, hogy este lesz, Egy vad. hideg napot éhen átkóborogva: Láttam, hogy anyjukom ott ül egyik sarokba’ És hogy a két kicsinyt kebléhez öleli, S gondoltam: »Én vagyok, ki őket megöli!« Megszólalt anyjukom, szelíden és zavartan: — »Jártam a zálogházban, öregem pénzt akartam Rossz párnánkra. De hát nem adtak. Nem csoda. Hova mészsz kenyeret szerezni most ?« . . . — »Oda.« — Feleltem s magamat fölbiztatám keményen, Holnap munkába állok, a sztrájkkal bármi légyen. 8 bár tudhatnám, azok nem könnyen engedik, A kocsmába menék, hogy jelentsem nekik : Mi föltett szándokom ? s mi arra az okom ? Belépek; s azt hivém, — lelkemre! — álmodom. Olt ittak! míg mi honn szenvedtünk éh-nyomort. Ittak! Óh azokat, kik fizették e bort S kínunkat ezzel is nyújtották, növelék: Oh verje, verje meg érettünk a nagy ég! A mint közelb menék a vígadók elé. Szemük bús arczomat kutatva kémleié S azonnal tudhaták, köztök mit keresek? De én, nem bánva, hogy mogorvák, mérgesek, Szóltam. »Azért jövék, azt kell megmondanom, Vén vagyok, nőm is az; hozzá eltartanom Két kicsiny unokám szintén mi ránk maradt; Padlásszobánkba’ már nincs egy bútor-darab. Eladtuk, a mi volt, úgy éltünk kenyerem . . Egy rossz hórházi ágy, aztán a bonczterem, így végzik, jól tudom, az ily vén koldusok; De nőm s kicsinyeink! ez mégis más dolog! Ezért, hadd álljak én munkába egy magam; Engedjétek ti meg, oldjátok föl szavam’, Hogy aztán semmi gáncs ne érje tettemet. Nézzétek ősz fejem’ s megbarnúlt kezemet! lm, negyven éve már, hogy én kovács vagyok. Munkába, magamat, kérlek bocsássalok! Koldulni nem tudok, bár mentené korom. Bús látvány ily alak az ulczasarkokon, Kinek vén homlokát redőkkel tele véste A pőrölyforgatás sok nagy erőlködése ; Ha ilyen kéregét, bár jó írét karja van! Kérlek, bocsássatok! Nem éppen jogtalan, Ha az tágít előbb, a ki legöregebb! Műhelybe, magamat, kérlek, ereszszetek. Ne haragudjatok, én megtérek a gyárba!« — Egy közülök kilép s azt mondja erre : — »Gyáva!« — Meghűlt szivem, a vér elvakílá szemem’. Szétnézek hirtelen: ilyet ki mond nekem? Hosszú, sápadt legény állt a lámpás alatt, Egy ösmert bálkirály, egy piperés alak, Borbély és nem kovács! fürtös fejű leány! Vigyorgott s gúnyoló szemekkel néze rám. A többi hallgatott; oly néma volt a csend, Hallottam, hogy’ dobog szívem riadva bent. Két kézzel, hirtelen, oda kapok fejemhez: — »Hisz’ akkor anyjukom s a két kicsiny éhen vesz ! Legyen ! nem dolgozom / De esküszöm neked. E sértést, nyomorult bizony megfizeted ! Megverekszünk, kölyök, úgy, mint a gazdagok ! Mikor? Itt helybe’ most! A fegyver? Majd adok Lánczhordtát! csak lesz itt két pöröly valahol! Könnyebb az mindenünk, mint a kard vagy a toll! Ti. vén barátaim, tanúink legyetek ! Álljatok körbe föl s a szögletből amott Két rozsdás, jó öreg vasverőt adjatok. Te meg, silány, a ki igv sértesz öreget, Vetkőzz és állj elő és köpd a markodat.« — Két könyékkel, vadul, törtem közlök utal Az egvik sarokig, hol mindenféle vásott Vas közül fölkapok két erős kalapácsot. Megnézni: mcly’k a jobb? elég egy gyors tekintet, Sértőmnek dobom azt s újból feléje intek. Még vigyorgott ugyan, de mégis fölvevé S védekezve megállt, bár tréfának Ilivé,
