Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-16 / 50. szám

(2) 1906 Deczember 16.

50. szám.

jutalmazására a gondnokság által közelebb meghatározandó czél érdekében létesittessék. Hogy pedig Soltész Elemér úr nem áll egyedül indítványával, mutatja, hogy a nagybányai részvénytakarékpénztár folyó hó 10-én tartott ülésén néhai váradi Stoll Gábor kir. közjegyző emlékére az áll. polgári leányiskola kebelében létesítendő jótékonyczélu alapítványra 200 koronát adományozott.

Mély bánatomban is az iskolámat ért súlyos veszteség fölött, hálával és örömmel teszek eleget az indítványozók azon óhajának, hogy a nagybányai Részvénytakarékpénztár igazgatósága és Soltész Elemér ur nemesczélu adományát a megboldogult lényéhez, nevéhez illő tekintélyes alapítvánnyá való fejlesztésében szerény tehetségemhez mérten ugyan, de a megboldogult iránt érzett mély tiszteletem és őszinte ragaszkodásom sugalta buzgalommal közreműködjem. S midőn a nagybányai Részvénytakarékpénztár igazgatóságának, mint az iskola egyes gondnoksági tagjainak adományukért hálás köszönetét mondok, egyszersmind azon kérelemmel járulok mindazokhoz, kik a megboldogultat ismerték, tisztelték, szerették, járuljanak anyagilag is hozzá ahoz, hogy Stoll Gábor emléke városunk nőnevelésének azon intézetéi-, melynek erősödése fejlődése fölött annak bölcsőjétől kezdve, féltő gonddal őrködött, végig kisérje az ő szellemében : a jónak gyakorlásában és az igaz női erények jutalmazásában!

Az eddig begyült adományokat, az iskolai gondnokság további rendelkezéséig, a nagybányai Részvénytakarékpénztárban »váradi Stoll Gábor emlékére létesített alapítvány« czimén helyeztem el, mely összeghez fogom az ezután befolyó összegeket is csatolni s hetenkint e lap hasábjain köszönettel nyugtatni.

Az alapítványra eddig adakoztak:

A nagybányai Részvénytakarékpénztár 200 K, az áll. polgári leányiskola tanítótestülete 100 K; az iskola gondnoksága részéről: Soltész Elemér, dr Lovrich Gyula, Neubauer Ferencz 10 —10 K; Herczinger Ferencz 50 K; dr Kádár Antal, Stoll Béla 20 —20 K; Nagy György, 5 K; Bernhárdt Adolf, Székely Árpád 3—3 K, összesen 431 K.

Waiqandb Anna az áll. polg. leányiskola igazgatója.

/

Sziliház.

Kültelki herczegnő, Ördög czimborája, San-Toy, Gülbaba és egy Poutpuri ... ez a vegyes társaság került elénk Szabadhegyiék búcsúztató hetén. Eme változatosságban tarkálló színpadi termékek előadásával akart mély barázdákat szántani a szinházjáró közönség lelkén. Szellemes módon csinálta ezt az emlékszántást Szabadhegyi ur: rozoga fanyelű ekével kezdte és jóljáró csillogó villogó szerszámmal végezte.

Kültelki herczegnő, ez a rosszhirü dáma áll a vegyes társaság élén. Senkinek se kellett, mégis elénk pottyant. E halvaszületett magyar operettének egy melódiája, »a füst« maradt meg emlékezetünkben. Bizony, bizony füst karakterizálja az egész darabot, de nem

Wesselényi pohárköszöntöjének resignáló, de egyúttal a lethargikus álomból fölrázó hangja figyelmessé tette ám az egész nemzetet, De kevesen voltak, a kik aggodalmukkal és hazaszeretö gondjukkal kisérni tudták a nagynevű apához méltó fiúnak ez érzéseit.

Wesselényi nemsokáig viselte ezután Szilágyvármegyének föispáni tisztét, mely öröklött méltóságában pedig ő volt ez ágon a tizennegyedik.

Tisza István miniszterelnök kezébe letette a megye kormányzói pálczáját.

tCscik azt akaróm megtudni, hogy szeretitek-é a fiamat, és minthogy szeretitek, ide hagyom nektek.«

(Z. Mikes Kelemen Törökországi levelei. 54. levél 0. lap.)

Elszorult mindnyájunknak szive, a mikor a főis- páni széket odahagyta Wesselényi Miklós báró.

Aggodalmaink csakhamar indokoltaknak is mutatkoztak. A politikai élet szenvedelmes harczában tárogatóként visszhangzott most már a Wesselényi Miklós jóslatszerü pohárköszöntöje.

Csakhamar ott láttuk az ellenzéki vezérpolitikusok között föltűnni a nemes bárót, elszántan küzdve az első sorokban. Az uj párt, majd a függetlenségi párt hivei közé állott. A nemzeti ellenállásnak is vezére volt a megyében.

De mindenütt ott csillogott a harczvágy mellett lényének nemes egyszerűsége. Neki nem önczél volt a harcz; ő egy gyözedelmet sóvárgott csak: a nemzet és király között való békés harmóniát.

Tudta, érezte, hogy a harcz bármily elkeseredett, bármily kíméletlen is a politikai pártok között : a jóságos király alkotmányos érzése csakhamar meg fogja

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

olyan sneidig kis czigarette füst, a milyen Nánási Villibád é volt, hanem komisz pipafüst, hogy boszan- totta a publikum kényes szemét. Az olcsó operett fogásait Szabadhegyi, Sarkadi és Csanádi mókázásai tették a néző közönség hátsó régiójának élvezhetővé. Azt kell hinnünk, hogy Szabadhegyi kísérletezni akart közönségünkkel, vájjon megemészt-e lehetetlenségekből összetákolt színházi terméket. Eme kaczér kísérletezése balul ütött ki, a hétfői előadást Schav Bernát Ördög czimborájá-t üres terem nézte végig.

Sidney Johnes a népszerű angol muzsikus neve is már sikert jelent. San-Toy operettjének fülbemászó közismert melódiái telecsalogatták a termet, Szigeti Bobbija és a helyes chinai lány: Képes, hangulatkeltő szerelmeskedése a librettát is megkedveltették velünk. Szabadhegyi Mandarinja, de főkép Kovács Csulija és Csanádi Vun-lungja állandóan derültséget keltettek. A szemtelenségig kedves komorna szerepében Erdélyi Annát láttuk. Ez a kezdő szinészlány, úgy látszik hallgat Hamlet tanítására : »Caviar to the general« s néhány formás brettli mozdulattal tetézte elég ügyes játékát és meleg tapsokat aratott.

Martos és Huszka e rutinos hazai operettszerzők jól megválasztott művészies szinihatásokból fölépített Gül-babája bele lopta magát a mi közönségünk leikébe is. Harmadszori előadásában is telt ház gyönyörködött. Gyönyörködött a szó nemes értelmében: amikor ez a csupa nem bánom tüzes pattogó lantos diák Gábor szerepében Képes Laura a deszkákra jött és vele az istenadta szabad magyar levegő összekeveredett az alázatos meghunyászkodó muzulmán miliő-jével. Az illuzóris élvezethez nagyban járult hozzá Szigethi Mujkó czigánya és Nánási Heliaja. Ez a helyes török lány igen kedvesen tudott duruzsolni ami Gábor diákunkhoz. Kovács a czimszerepben komoly törekvő színészt árult el. A rózsák iránt rajongó szeretetet annyi melegséggel fejezte ki, hogy elhittük neki. Kiérzett a nagy lelki háborúság, amikor a gyaurt megvető kegyetlen török birkózott benne az általános emberi jó indulatokkal. És amikor végül az utóbbi győzött és fékevesztett örjöngő tépelödésében az imádott rózsakertjét széjjel tépte, a fölzugott taps jól megérdemelt visszhangja volt érdemes játékának.

A jól sikerült két estét, két jóhirü színdarab szerezte meg, tanulhat ebből, a jövőre nézve Szabadhegyi.

A csütörtöki búcsú előadás tarkaságát Intödy karmester nyitánya vezette be. Negyven rekedt kis tagból álló zenekarjából, elég tűrhetően másztak ki a melódiák, ámde, mint mindig mai is arra voltak csak jók, hogy becsilingeljék az előadásra a künnt cziga- rettező urakat. Ez az ügyes muzsikus ember az egész idény alatt hálátlan szerepre volt utalva nagyon. Sejteni lehetett, hogy tehetségének és abbéli nehéz feladatának, hogy egy Kisérő zenekart annyira, mennyire pótolni tudjon néhány korona tatarozási költség állott útjában. A tatarozást észre kellett vennünk, gyönge oldala volt Szabadhegyinek. Ezt legyezte orrunk elé a terem atmospharája, ezt ordítozták a falakról a pókhálók és a padlón terpeszkedő tarkaságok. Ebben az irányban máskor több figyelmet kérünk.

Jól esett hallanunk utóljára a meleghangú baritonista Szigethy kupiéit, Képes és Nánásy dalait. Újat is kaptunk Széli Minka igen ügyesen szavalta el monológját. Szabadhegyi lírai ötletei közül a legérdemesebbik, hogy meghívta Szentgyörgyi mestert két estére. A színi évad eme két ünnepnapját köszönjük még egyszer Szabadhegyinek, s most, amikor búcsút veszünk a társulattól, konstatáljuk, hogy szinpártolásunk kisebb volt, mint a színészek igyekezete.

Majd csak kiegyenlítjük valahogy tartozásunkat. A viszontlátásra! Km.

találai az utat, amely a magyar nemzet szivéhez vezet. Éles szemeivel fel fogja ismerni, hogy kití akarják javát a trónnak és a nemzetnek és kik azok, a kiket egyedül önző czéljaik kielégítése és hatalmi vágyuk vezérel az ádáz, gyűlölködő harczban.

És e pillanat bekövetkezett sokkal hamarabb, mint azt a sötét lelkű Judások, a nemzet ellen felesküdött Mephistok képzelték és akarták.

A miniszteri székekbe oly nagy nevű férfiak kerültek, a kiknek neve harczikiáltás volt eddig. Egy-egy ellenzéki programm. A kikről váltig állították, hogy csak rombolni tudnak; de alkotni nem. A tűz és viz került egymással szembe. A tűz győzött. És ki állítja azt, hogy a tűz csak veszedelmet jelent a békés emberek szemében. A tűz rombolhat, emészthet a ház tetőn, meggyujthatja a széna boglyákat, a mezőn felhalmozott buzakereszteket. De a tűz munkáserö, ha gépek elé fogják, ha gyárak kohóit táplálják vele. Alkotó erő az emberi szívben. Minden nemesnek, nagynak forrása a honfiúi szívben.

E nagy nevek mellett most a közjogunkban egyik legnagyobb méltóságnak ismert állásban, mint korona őr : Wesselényi Miklós báró tűnik föl.

A királyi Felség elöleges kijelölése és az ország főrendéinek és képviselőinek egyértelmű elhatározása és megegyezése talán soha sem találkozott e kérdésben oly szerencsésen össze, mint ezúttal a magyar nemzet óhajtásával.

Örömmel és szeretettel üdvözöljük hadadi báró Wesselényi Miklóst, a nemes föurat e díszes közjogi állásában, mert kiengesztelő vonást találunk benne s egyúttal megpecsételését látjuk a király és nemzet között való egyetértésnek, harmóniának!

Nagybánya város mai jogállása.

Az 1876. évi XX. t. czikk létrejövetelének kiindulási pontját s előzményeit egyrész az 1848. XXIII. t.-cz. 4 §-ának osztályozása, másrészt pedig az'a szándék képezte, hogy a csekély anyagai erővel rendelkező kisebb városok a törvényhatósági jogkör fen- tartásának gazdasági, culturális és társadalmi nehézségeitől megszabadittassanak. Az elsőt illetőleg az 1848. évi XXIII. t.-cz. hivatkozott szakasza a városok felosztásáról aként rendelkezik, hogy oly városok, melyekben 12.000 lakosnál kevesebb vagyon, kisvárosoknak, — melyekben 12.000 lakosnál^több, de

30.000 lakosnál kevesebb van, középvárosoknak — és melyekben 30.000 lakosnál több létezik, nagyvárosoknak neveztetnek. Ez az osztályozás szigorúan statisztikai alapon épülvén föl, csakis a városok lakosságának számarányát veszi figyelembe, és jóllehet a kis város, a közép város és nagy város elnevezésekkel csak tisztán megjelöléseket, hogy úgy mondjam a városok népies ismertetésének módját akarta létesíteni, a szándékoltnál sokkal nagyobb dolgoknak hordozta magában csiráit. Lassanként megszokottá lesz az elnevezésnek most már törvényszerű fenti formája, átmegy a köztudatból a Bach, a Schmerling korszak, utóbb a provizórium hivatalos megjelöléseibe, s mikor az alkotmány visszaállíttatott, a szabad királyi városok törvényhatósági jogai is visszaállíttattak ugyan, Nagybánya azonban, 12.000-nél kevesebb lakosú lévén, nem tudott többé menekülni a kis városkicsinyes nevétől, nem tudott menekülni a mindent statisztikai alapon bírálóknak ezen elnevezéshez fűzött előítéleteitől. Régi hivatása s fontos szerepe másodrangu kérdéssé devalválódott a városok osztályozásánál, s mire az 1876. évi XX. t.-cz. tervezetei s azoknak tárgyalási anyaga megérlelődtek, a miniszteri indokolás már elsőrangú indokként emeli ki az 1848. évi XXIIL t.-cz. helytelenül értelmezett intenczióját. a kis város elnevezést illetőleg. És ha ez a felfogás komolyan képezhette alapját a miniszteri javaslatnak s ennélfogva magának a törvénynek, szavunk sem lehetne Nagybánya város degradálása ellen, mivel lakóinak száma tényleg ez időben sem haladta meg a 12.000-et, az 1848. évi XXIII. t.-cz. szerint szólva tehát, tényleg kis város volt még mindig.

A törvényt előkészítő anyag indokainak második csoportja a gazdasági, culturális és társadalmi kérdések complexuma volt, de ezek a legridegebb alkalmazással sem juttathatták Nagybányát a degradált városok sorsára, egyszerűen azért, mert nem illettek Nagybányára. Hiszen Nagybánya fennakadás nélkül teljesítette törvényhatósági jogaiból kifolyó mindennemű kötelességeit úgy belügyeiben, mint a hatósági jogköre és felügyelete alá tartozó intézmények fentartásában, anélkül, hogy lakóit pótadóval terhelte, avagy saját vagyoni biztosságát veszélyeztette volna. 1874-ig még a volt Nagybánya városi királyi törvényszéket is fentartotta; községi iskolát létesített, sőt az általa fentartott nagy gymnasium kibővítése és államosítása érdekében tetemes anyagi áldozatokat hozott; közigazgatása ellátásában tisztikarát a törvényhatósági jog megszüntetése után is változatlanul tartotta fon, és bizony furcsa színben tűnik föl a szemlélő előtt, ha látja, hogy a 70-es évek pótadómentes Nagybányája gazdasági tekintetekből rendezett tanácsú várossá fokoztatott le. Ami pedig a társadalmi fejlettség kicsinységére, avagy hiányos voltára alapított indokolást illeti, hát az bizony egyszerűen valótlan volt. Hisszük különben, hogy ezen érv inkább csak a statisztikai adatszerü- ségek kitöltése kedvéért hozatott föl annak idején Nagybányára nézve, s aki városunkat ismerte a múltban s ismeri a jelenben, az előtt keveset kell bizonyítgatnunk e város társadalmi fejlettségét, előkelőségét.

Visszatérve Nagybánya város anyagi erőinek bírálatára, jellemzőnek, sőt szükségesnek véljük e helyt a város 1875. évi — tehát azon időbeli — költségelőirányzatának záró tételeit elősorolni. E sze- ■ rint 1875-ik pénztári évre előirányoztatott »összes bevétel« czimen 62881 frt. 87 kr. összes kiadás czi- men« 62656 frt. 10 kr. mutatkozó feleslegként pedig előirányoztatott 225 frt. 77 kr. Ez az előirányzás kétségtelen bizonyítéka a város nagyszabású, s czéli- rányos gazdálkodásának az 1876. évi XX. tcz. előtt is ; és ha figyelembe vesszük ama körülményt, hogy a város tényleges vagyona az azon időbeli mérleg kimutatása szerint 2.120.000 irtot tett ki, hogy továbbá ezen kimutatott s helyesnek ismert összegnek az előirányzati 62—63 ezer frtnyi kiadás illetve bevétel mindössze 3%-os átlagos kamatjövedelmét képezte, hogy végül ezen költségvetési arányt a törvényhatósági jogaikban meghagyott Székesfehérvár, Komárom, Selmecz és Bélabánya sz. kir. városok ugyanakkori költségvetése sem összeg, sem előirányzati czélszerüség, sem fedezeti biztonság tekintetében meg nem haladták, sőt az utóbbi tekintetében Selmeczbányát kivéve még a föl nem sorolt többi törvényhatóságu városok is messze mögötte maradtak, nyilvánvaló lesz mindenki előtt, hogy Nagybánya gazdasági, és igy autonómiájának fentartó erői nagyon is reálisak voltak, s ezen oldalról a degradálás igaztalanul érte.

Érdemesnek tartjuk egyébiránt e helyt már csak a haladás összehasonlítási anyagának szemléltetése végett is a város legutóbbi, és pedig 1906. évi költségelőirányzatának záró tételeit is felemlíteni. E szerint a kimutatott tiszta vagyon 4.314.777 K 97 f; az 1906. évi összes várható bevételek végösszege