Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-16 / 50. szám

\

mW*

Nagybánya, 1906.

Deczember 16. — 50. szám.

XXXII. évfolyam.

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK NJIIlNrXDEJSr VASÁRNAP

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-lk szám alatt.

Nagybánya önálló törvényhatóság.

A város harmincz tagú küldöttsége e hó 13-án járt fent Budapesten, mint azt előre jeleztük lapunk múlt számában s kérelmével bekopogtatott ama nagy férfiaknál, akik e részben jóakaratukkal nagyban előmozdíthatják Nagybánya érdekeit.

A küldöttségben — amint a miniszterelnöki szobában följegyeznünk sikerült — részt vettek: Dr Földes Béla orsz. képviselőnk vezetése mellett, Torday Imre h. polgármester, Aj- tai Nagy Gábor, Bányay István, Bányay József, Bálint Imre, Boda Gyula, Brebán Sándor, Csepey Ferencz, Ember Elek, Gábor Sándor, Glavitzky Károly, dr Gondos Mór, Gyöngyösy Gyula, Jan- csovits József, Marosfy Dezső, Mendihovszky József, dr Miskolczy Sándor, Nagy Samu, Révész János, Smaregla János, Szabó Adolf, Szász József, Szellemy Geyza, Szűcs Károly, Turman Miklós, dr Vass Gyula, Virág Lajos, Zoltán László.

Ha valakit a névsorból tévedésből netalán kifelejtettünk volna, azért előre is engedelmet kérünk.

Az eredmény nemcsak, hogy biztató, de teljes reménnyel nézhetünk a kérdés helyes megoldása elé.

Földes Béla a legnagyobb szívességgel fogadta a nagybányáikat d. e. 9 órakor pontban volt a találkozás a pilseni sörcsarnokban s innen gyalog vonult fel a népes küldöttség az országházba, a gyönyörű Andrássy-szobor mellett, melyet impozáns hatásánál fogva lehetetlen volt szemügyre nem venni.

A küldöttség tagjai a pazar szépségű országház karzatán helyezkedtek el s ott várták be az értesítést, miszerint Wekerle miniszter- elnök Val2 órakor fogad.

A miniszterelnöknél dr. Földes Béla adta elő a küldöttség kérelmét, rövid, magvas, világos beszédben kifejtve az okokat, melyek Nagybányát arra késztetik, hogy kérje az önálló törvényhatóságot.

Wekerle válaszában hangsúlyozta, hogy ót Nagybányához régi kedves emlékek fűzik, nemcsak országgyűlési képviselője volt városunknak több czikluson át, de díszpolgára ma is. Arról meg lehetnek győződve — úgymond — hogy ami tőlem telik, mindent szívesen megteszek kedves

A versenyfutó.

— (Heredia szonetje.) —

Mint ahogy Delphiben repült, a versenyen,

Thymoszt előzve, míg rivallt ezer torok: ügy fut Ladász most is, a kőtalapzatot Szélsebes bronzlábbal tapodva könnyeden.

A kar kinyújtva áll, előre tűz a szem,

Nyakán és homlokán érczizzadság csorog;

A mintából, hol a bronz öntve sustorog,

Azt véled, úgy szökött elő elevenen.

Vágytól s láztól remeg, elfut ajkátul a Levegő, mit hasít, úgy fújtat oldala,

S feszítve erejét, kiül ércz-izma mind.

Ragadja őt tovább a féktelen roham,

S saját talapzatát ott hagyva, nézd, amint A színkörben a díj s a czél felé rohan.

Vargha Gyula.

Hadadi báró Wesselényi Miklós korona őr.

I rta: Hamvai Sándor.

>A mindeneknek teremtője megadta érnünk ezt az esztendőt, hála legyen az ő szent nevének.€

(Z, Mikes Kelemen levelei 155. lap. 119. levél.)

A történelem által nagynak nevezett Wesselényi Miklós báró szobrát 1902. szeptember hó 18-án országos ünnepség keretében lepleztük le Zilah város főterén. Sokak szerint az árvízi hajós szobrának Budapest

városunkért. Hiszen kulturális és hazafias missiója van ott a végvidéken Nagybányának. De mielőtt belemennénk ebbe a dologba, meg akarok győződni előbb arról, vájjon Nagybányára nézve mi a hasznosabb ? Az-e, ha ónálló törvényhateság lesz, vagy az-e, ha rendezett tanácsú város marad? Ha az előbbiről győződöm meg, akkor nagyon szívesen fogom teljes erőmmel támogatni kérelmüket. Körülbelül ezekkel a szavakkal felelt a miniszterelnök, végül megköszönve, hogy bizalommal fordultunk hozzá, a küldöttség minden egyes tagjával kezet fogott és hosszabb ideig beszélgetett. A küldöttség^ Wekerle éljenzésével távozott.

Déli 12 órakor kezdte meg Apponyi Albert gróf kultuszminiszter, városunk díszpolgára, hatalmas expozéját a házban s beszélt 7*2 óráig. A küldöttség tagjai a legnagyobb figyelemmel és élvezettel hallgatták az epochalis beszédet, majd úgy s/*2 óra tájban ismét kihallgatásra mentek és pedig a ház elnökéhez: Justh Gyulához.

Itt Torday Imre h. polgármester beszélt, kifejtve igazságos okainkat Justh a legnagyobb határozottsággal kijelentette, hogy ö pártolja a város kérelmét s a maga részéről legszívesebben fogja előterjeszteni O is hangsúlyozta, hogy polgártársnak tartja magát, mivelhogy díszpolgára a városnak s habár nem volt még Nagybányán, ez nem jelenti azt, hogy rövid idő alatt el nem fog jönni, sőt szándéka minket*mielőbb meglátogatni. A rendezett tanácsú városok közigazgatási rendszerét a legrosszabbnak tartja ma s igaza van — úgymond — Nagylányának, ha önállóságra törekszik, megvan benne erre minden kellék.

Justh is bemutattatta a küldöttség minden egyes tagját s szívélyes beszélgetést folytatott nehány perczig, mikor a kötelesség ismét visszaszólította a házba, ahol tovább tárgyaltak, egészen fél négyig.

Orsz. gy. képviselőnk: Földes Béla ekkor arra figyelmeztetett, hogy Budára kell átmennünk Andrássy Gyula gróf, belügyminiszterhez, aki délután 3 órakor fog hivatalos kihallgatáson fogadni. Csavargőzösön átkeltünk tehát a Dunán s a felséges szép halászbástyán keresztül, a Hunyady- és Szent István szobrok mellett felvonultunk Budára.

székes fővárosban, a Duna partján lett volna méltó helye.

Rajongó hazaszeretetet, hevítve a nemzeti érzés magasztos szenvedelme által, kitől is tanulhatott volna inkább a magyar nemzet ifjúsága, ha nem a nagy Wesselényitől ?

A nemzeti erő, a férfiúi büszkeség és dacz, párosulva a megható lelki jósággal, a gyöngédséggel; az oroszlán bátorsága s a költői szív érzékenysége, mindmind jellemző vonása volt ennek a kiváló nagy embernek, kinek szobrát a magyar szobrászmesterség már azóta kidőlt és pótolhatlan nagysága: Fadrusz János oly mesterileg örökítette meg vésőjével.

És jó helyre került a szobor! A kegyelet és hála mindennap friss virágot hint a szobor talapzatára.

S bár a nagy Wesselényi otthon van széles e világon, a hol csak egy magyar és magyarul érző szív van: de a Szilágyság áldott földjén az utolsó oláh paraszt is tudja mit jelképez e szobor: Wesselényit a jobbágyság felszabadítóját. És leveszi kalapját, a mikor elmegy e szobor előtt . . .

É szobornak felavató nagy ünnepségén történt, hogy a nagy Wesselényi Miklósnak hozzá elmében és szívben hasonlatos, mind a két nevét is öröklött fia, akkor még Szilágyvármegye főispánja a szokott magyaros áldomás poharat köszöntvén koronás királyunkra, e történelmi pillanatban olyan kijelentéseket tett, amely felrázta egész nemzetét s mint riadó harczi kürt hangja átcsapott a hármas bérez és négy folyamu haza határain és eljutott hire Bécsig is.

»Hoch Hohenzollern!« mondá a szónok emlékezetes pohárköszöntésében, ez a fölkiáltás hangzott el nemrégiben az osztrák parlamentben. Hát meglehet,

A kihallgató teremben számosán várakoztak, a miniszter azonban legelső helyen a nagybányai küldöttséget fogadta.

Torday Imre tartott itt is beszédet, lelkesen emelvén ki kérelmünk nagy jelentőségét. Andrássy válaszában kijelentette, hogy tanulmányozni fogja a kérdést, kellő alapossággal s ami hatásköréhez tartozik, azt szívesen megteszi a város érdekében. Kérdezte még azt is, hogy nem fé- lünk-e a költségektől, Torday azonban kifejtette, hogy a helyzet sok tekintetben előnyösebb lesz a városra nézve. Majd Földes Béla bemutatta a küldöttség tagjait, kikkel pár meleg szót váltott a belügyminiszter.

Egészen besötétedett, mire a küldöttség befejezte hivatalos teendőit s azután ebédre mentek négy órakor különböző helyekre a tagok, kipihenendök a nap fáradalmait. Nehányan tegnap hazaérkeztek, a nagy többség azonban csak a mai vonattal jött vissza.

Ha összegezzük a benyomást, mit a fogadtatás reánk tett, úgy azt kell mondanunk, hogy a törvényhatóság ügye iránt odafent a lehető legjobb indulattal vannak s ha csak a további fejleményekben valami váratlan fordulat nem áll be. akkor a legjobbakat remélhetjük.

Stoll Gábor emlékalapitvány.

Néhai váradi Stoll Gábor, kir. közjegyző gyászos elhunyta alkalmából Soltész Elemér ev. ref. lelkész úr az áll. polg. leányiskola gondnokságának tagja, 469 —1906. szám alatt hozzám intézett átiratában azon, sokakkal együtt érzett óhajának adott kifejezést, hogy az életében a közügyek terén is oly tevékeny s meleg szivével minden nemes társadalmi mozgalmat, hivalkodás nélkül, az emberszeretet igaz eszközeivel előmozdító, nemes férfiú emlékét szülő - városának közönsége jótékonyczélu alapítványban örökítse meg, mivel pedig a megboldogult, mint ez áll. polg. leányiskolának előbb gondnoka, majd gondnoksági elnöke, minden tiszteletbeli állása közül talán legürömestebb ezen iskola ügyével foglalkozott, Soltész Elemér úr indítványozza, hogy a tervbe vett alapítvány ez utóbbi intézet tanulóinak segélyezésére, vagy

hogy ez a fölkiáltás csak gúny akart lenni, de annyi bizonyos, hogy jellemzően komoly intelem volt, olyan komoly, hogy jó lesz abból mindenkinek levonnia a consequentiákat.

Hiszen számtalan jelekből látni való, hogy az osztrák császárság fennállása csak ideig óráig tarthat, mert annak széjelhuzó elemei előbb, vagy utóbb belefognak olvadni akarni a szomszédos nagy birodalmakba és mint a vizet a szivacs, úgy fogják majd Ausztriát magukba fölszivni Német és Oroszország. Gondoskodnunk kell tehát jó előre a mi magyar királyunk trónjáról, a melyet hazugság, király hűség és alkotmányosság vesz körül.

. . . így a szónok.

A beszéd fulmináns hatása megrázta a jelenlévők szivét. A rajongó hazaszeretet, dynasztikus hűség, a nagy elméknek előrelátó suggestiv hatása s megérzése a közel jövő méhében rejlő sötét időknek lehetett az, ami e pillanatban a nagy Wesselényi fiának ajkaira adta e szavakat.

A kormány képviseletébenjelen volt nagyságok közül egyiknek e szónoklat után át kellett nyújtania Wesselényinek a vaskorona rend II. osztályú jelvényeit. Úgy mondják remegett a keze a nagy urnák, kinek e tisztesség jutott ez alkalomra.

És a közeljövő már a Weselényi Miklós báró aggódó kérdéseire feleletet is hozott.

Mindnyájan ismerjük a politikai életnek csakhamar bekövetkezett átalakulásával egymást követő sötét eseményeket és még sötétebb irányzatokat.

A nemzet ismét egy kálváriái utat tett meg. Ujfent nagy megpróbáltatások napjai következének.

XjapvLnls: mai száma S oldal.