Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-18 / 7. szám
NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK NAILT13 IBIST VASÁRNAP Előfizetési árak; Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Munkát a népnek. Az általános helyzet nyomasztó hatása meg látszik gazdasági, ipari és kereskedelmi téren egyaránt, az idők súlyát megérzi az utolsó napszámos is, sőt talán ö érzi legjobban. Nincs munka, nincs vállalkozás, nincs pénz! Nálunk két nagyobb szabású építkezésre volt kilátás az idén, u. m. az állami iskolák uj épületére és a vigadóra. Már most kimondhatjuk azonban, hogy egyiknek felépüléséhez sincs semmi reményünk ebben - az esztendőben. Az állami iskoláknak még a telkei sincsenek kijelölve, telek nélkül pedig tudvalevőleg bajos épületet emelni, maga az álamositás is késik a pénztelen állapot miatt, a miniszter újabb kiadásokat hogyan vehetne magára, mikor inkább azt kell napró-napra kieszelnie, hogy miként rázzon le egyes régi terheket valami módon. A nagyszálló, vigadó, színház tervpályázata ugyan már megvan szavazva, de sok retortán kell még annak keresztül mennie. A költségelőirányzatban ez az építés — természetesen — helyet nem foglal, az 1886. XXII. t.-cz. 128. §-a pedig azt mondja, hogy ha időközben rendkívüli kiadás merülne fel, annak fedezése ugyanazon módon eszközlendő, a mely a költségvetésre nézve meg van állapítva, vagyis a képviselet meghozza a maga határozatát, azt közszemlére kiteszi, aztán a törvényhatósághoz fölterjeszti jóváhagyás végett. Már most hogyan várhatjuk, hogy a törvényhatóság jóváhagyjon valamit, mikor törvényhatósági gyűlésre egyáltalában nincs kilátás. Nem rajtunk fog tehát múlni, de a két nagy építkezésből ez idén nem lesz semmi. Elő kell tehát venni a harmadikat, — ha mindjárt kisebb is amazoknál. Ott a postaréti csatornázás, melyről már megemlékeztünk lapunkban. Ha nem is tesz ki valami horribilis összeget, de ha kora tavaszszal megkezdenék, mindjárt adna egy kis kenyérre valót a szigorú tél által megviselt szegény népnek. Kömives-, föld- és fuvarozási stb. munka mégis csak járna ezzel is és meglehet kezdeni akár februárban, ha úgy tetszik. A kovácsok sztrájkja. — Francois Coppée — Biró urak, rövid az én történetem. A kovács-testület kimondta, sztrájkba lép. Elvégre ez joguk. Hideg volt szertelen S ezerszám éhezett a külvárosi nép. Szombaton este volt, bérfizetés után. Engem karon fogott egv pár vén czimborám, S korcsmába vittek el. Ott várt rám több öreg, — Mondtam már, hogy el nem árulom nevűket!--- S igy szóllak: »Jean apó, mi szólni nem merünk, Hogy emeljék a bért avagy nem dolgozunk ! Kizsarol főnökünk s nincsen más fegyverünk, Téged küldünk tehát, legvénebb sorsosunk, Te menj gazdánkhoz el s nyugodtan mond meg olt Nagyon csekély a bér, emelje hál legott, Vagy pihenhet a gyár, mint ünnep idején. Szólj, emberünk vagy-é ?*— Hogyne!— feleltem én — Mindnyájunk hasznáért megteszem, vén barátok ! - Elnök ur! én soha nem raktam barrikádot, Én békés agg vagyok, a másét tisztelem, Eekcle lázadók faját nem szívelem: De ezt elvállalóm, nem is habozva, menten, — Mindnyájunk érdeke! — s az ur elébe mentem. Ebédnél ült ugyan, de mégis béjuloltam, Sorsunkat elpanaszlám, szelíden és nyugodtan: A drága kenyeret s a még drágább lakást; Hogy tarlhallan ez igy! Vetettem számadási: Mit nyér? s mi mit kapunk? Úgy kértem végzetül, Emelje föl a bért! Tehetné kár nékül. Békén kihallgatott, diót törögeletl S a közben igy felelt; Egy a bibéje, hogy a képviselet ezt még nem tárgyalta, ne sokat teketóriázzunk hát vele, hanem a tanács végzését, mely különben is a közgyűlésre apellál, terjesszék be a legközelebbi közgyűléshez s Írják ki mielőbb a pályázatot, mert higyje el a tekintetes magistratus, a mai nehéz helyzetben bölcs és üdvös dolgot cselekszik az, a ki ád munkát a népnek. A németországi vámtarifa. Már csak két hét választ el a nemzetközi kereskedelmi szerződéseink életbeléptetésétől, s azok tartalmáról pozitív adatunk nincs. Egyik kormány sem közölte még a vámtarifát, s igy teljes bizonytalanságban vagyunk még. A német vámigazgatóságok egy nehányan azonban nem várták be a birodalmi vámjegyzék hivatalos közzétételét, hanem maguk állítottak össze az adatokat az uj szerződés rendelkezésükre álló szövegéből s igy került az a német lapokba, ahonnan mi is a következő pontokat vesz- szük át: Hordóban és tartányban érkező bor számára a jövőben három féle tétel lesz érvényben a bor szesz- tartalma szerint. 14'-nál kisebb térfogat százalék alkohollal biró bor fizet minázsánkint 20 márkát; (tarifa szerint 20 márka) ide tartoznak a mi boraink is, a tokaji nehéz szomorodnik és asszuk kivételével; a második tétel szerint 30 márka fizetendő mmázsán- kint oly bor után, mely 14'-nál több, de 20°-nál kevesebb térfogat szesz százalékot mutat fel; (idetartoznak a szeszesitett délvidéki borok: sherry, madeira, malaga és a mi természetes, de nehezebb jellegű tokaji boraink.) Kivételt képez ezen pontnál az olasz marsalabor, mely tekintet nélkül alkohol tartalmára 20 márka vámot fizet. A harmadik kategóriába tartoznak a 20 szesztérfogatszázaléknál is nehezebb borok, vagyis olyanok, melyek igen jelentékeny szeszesitésben részesültek. Ezek után ugyanaz a díjtétel fizetendő, mint a pálinkafélék után, vagyis mmázsánkint 160 m. Az olyan borok, melyekbe valami gyógyhatású anyag van keverve, de nem mondhatók kizárólag gyógyboroknak, hordókban mázsánkint 24 márkát, egyéb edényekben mmázsánkint 48 márkát fizetnek, ha 20’ té'rfogatszázalék szesznél többet nem mutatnak fel. Ha azonban szesztartalmuk ennél magasabb hordókban 160 márka, üvegekben 240 márka vámot kötelesek fizetni. Kizárólag gyógyhasználatra szolgáló, de 20’ százaléknál nem erősebb borok mmázsánkint 40 márkát fizetnek; a 20’ nál szeszesebb ily fajta borok a pálinkával egy beszámítás alá esnek. — »Jean apó, jó öreg, Derék, hű ember Ön s jól tudta, mit müvei, Kit választ ? — az a nép, mely épp Önt küldte fel. Önnek akármikor lesz is munkája nálam, De azok bérszabása megfojtaná a gyáram’. Inkább holnap bezárom ! Ama szájas kopók, Kik a zavart csinálják, mind korhely naplopók. Megmondhatja nekik, ez utolsó szavam !« . . . Mondok: — »Jól van, uram!« — S ajánlottam magam. Barátaim közé bus szívvel visszatértem Megvinni válaszát, a mint előbb Ígértem. Vihar lön erre ott. Némelv’k politizál, A legtöbb esküszik: munkába igy nem áll! S én is megesküvém, mint ilja, vénje mind. Az’ estén, óh, nem egvőnk, midőn lakába tért S ledobta asztalára azt a soványka bért, Nem kívánt enni sem, csak sírni szív szerint. Gond közt, álmatlanul tölté az éjszakát: Hogy messze az idő, mikor pénzt újra lát S odáig hosszú böjt, fagy, Ínség kínja vár. En rám ez nagy csapás volt: nem vagyok ifjú már S nem vagyok egyedül. Elérve szűk tanyámat, Térdemre ültetem két szép kis unokámat, (Korhely vöm elzüllött, meghalt szegény leányom). Busan merengtem ott a kétt parányi szájon, Kik most éhezni is megtanulnak miattam : S hirtelen eskümet pirulva megsirattam. Palaczlcbor után tekintet nélkül annak szesz- tartalmára métermázsánkint 48 márka vám jár, a pezsgőbor után 120 márka. A Gyümölcsborok valóban páratlan vámleszálli- tásban részesültek. Ezek után eddig hordókban q- ként 24 márka járt, mig ezután vámtarifa szerint 3 márka fog járni. (Palaczkban történő szállításnál a régi: 48 márka marad érvényben.) ez az uj tétel nem csekély meglepetésnek teheti ki a hazai bortermelőket. Németországban roppant nagy meny- nyiségben készítik az alma-bort, körte-bort, különféle bogyókból készült bort (Beerenwein) és ennek ára rendszerint olcsóbb a szőlő bornál. Ezekről a borokról nálunk nagyon félválról szokás beszélni, holott egyik-másik közülök — például a ribiszkebor — éppenséggel nem megvetendő és elég erős ital, melynek literjét szívesen fizetik forintjával is. Ha most már nálunk igen rossz lessz a szőlőtermés, s a bor utáni kereslet erősen emelkedik, Németországnak pedig jó évadja lesz, bőrgyártásra alkalmas gyümölcsnemekben, tartunk tőle, hogy ez a nevetségesen alacsony vámtétel — 3 márka — tolakodóvá teheti a németországi gyümölcsbor kínálatát. Az Ürmös szintén vámmérséklésben részesült. Ugyanis 20'-nál gyengébb ürmös után, hordóárunál 20, más edényárunál 30 márka vám lesz fizetve q- ként (eddig '24, illetve 48 márka volt.) Vagyis az ürmös kedvezményes tarifában részesül a természetes borral szemben. Ezt a körülményt viszont jó lesz kihasználni. A németek barátjai az ilyen fűszeres italoknak. Kellő körültekintéssel ami nehezen értékesíthető vörös boraink nagy részét, akár rácz, akár föttürmös alakjában megiíathatnók a németekkel. Csak azután reális kezekbe kerüljön az üzlet! Külön eljárás alá esik az olyan bor, mely hivatalos felügyelet alatt történő eognac-kószités Száljából szállittatik az országba. Az ilyen bor csak 10 márka vámot fizet. Ezt is jó lesz megjegyeznünk. Homoki szőlőink évről-évre jobban öntik a termést. És a homoki bornak igen jelentékeny része nem sorolható egy kategóriába a káposztalével, hanem elég szeszes, zamatos, párlatkészitésre elsőrendű anyag. Oly esetekben, mikor a menyiség jelentékeny, a minőség pedig közepesnél jobb lesz, ily homoki bort cognac gyártás czéljából fel kell ajánlanunk szomszsdainknak. Ok is, mink is jól fogunk vele járni. Ugyan ezen szempont veendő a törkölynél figyelembe, mely ha kifejezetten borjárlat készítése czéljából vitetik be, s hatósági felügyelet alá lesz helyezve — vámmentesen nyer bebocsátást. Ily rendeltetés nélkül a törköly vámja 5 M. Közönséges bor és must ha házasitás czéljából hozatik be az országba és ez a művelet hatósági felügyelet alatt lesz végrehajtva, szintén 10. M. vámot fizet g. ként. Sűrített must, mely eddig czukortartalma De hát a többinél szánandóbb én se voltam, S ha mind megesküdöll és egy sem állhatatlan, Én is tartom szavam’, teszem kötelességem’. Ekkor, ki lenn mosott, bejött agg feleségem, Görnyedten hozva egy kosár nedves ruhát. Elmondtam, félve, én, a sztrájk ügyét, okát. Szegény, úgy megijedt, nem is haragudott, Csak állott és merőn nézé a padlatot, Mozdulatlan, soká, majd igy felelt nekem: — »Tékozló nem vagyok, tudod jól, öregem; Megteszem, a mi kell vagy koplalok veled ; De nem lesz kenyerünk: két hétre legfölebb.« —- »Majd csak lesz valahogy !< — feleltem én neki, Tudtam pedig nagyon: ki szavát nem szegi, Nem segíthet magán ; a hangadók pedig, Hogy csak minél tovább folytasák sztrájkjukat, Vigyáznak s a szökést példásan büntetik. És megjött a nyomor. Urak, biró urak, Higyjék el én nekem: érhettem sok nyomort, bajt, Belőlem nem tudott csinálni egy se tolvajt; Gondolatától is megölne tán a szégyen. Nem kívánom, hogy ez tán mentségemre légyen. Dicsérni nem tudnám a kétséget magát, Ki éjét és napot csüggedve reszket át, Azért, — ha sose volt egy rossz gondolata! . . . Akkor se hogy a tél, a fagy ránk támada S olt látta ősz fejem agg nőmet, és a két Megsáppadt unokát. — riasztó példakép’, — Éhen dideregni fűtellen kályha mellett, E gyermek-jajgatás, e női köny-özön, E fagytól megkövült Háromság, ez se keltett, Akkor se, — im a szent keresztre esküszöm! —
