Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-09 / 49. szám
(2) 1906 Deczember 9. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 49. szám. Lovak szállítása. A magyar királyi földmivelésügyi ministernek a kereskedelemügyi és pénzügyi ministerekkel egyetértőig a Németbirodalomba szállítandó lovak kedvezményes vámkezelése tárgyában kiadott rendelete. A Németbirodalommal 1905. évi január hó 25-én megkötött és az 1891. évi deczember hó 6-án létrejött (1892: III. t-czikk) kereskedelmi és vámszerződéshez tartozó pótszerződésben foglaltak végrehajtása tárgyában a következők rendeltetnek : A császári német kormánynyal történt megegyezés alapján a m. kir. állami lótenyészintézetek (kisbéri, bábolnai, mezőhegyesi és fogarasi alsó- szombatfalvai) m. kir. állami ménesintézetek, székes- fehérvári, nagykőrösi, debreczeni és sepsiszentgyörgyi méntelepek, kolozstordai ménesgazdaság, bukinpa- lánkai csikótelep, gödöllői korona uradalmi ménes, vagy állami szolgálatban álló állatorvos részéről történt értékbecslései oly lovaknak, melyek a Németbirodalomba való kivitelre vannak szánva, valamint az értékbecslésekről kiállított hivatalos bizonyítványok a lovaknak a német vámtarifa 100-ik száma alatti értékfokozatok egyikébe, vámkezelhetés végett való besorozásra, rendszerint kielégítő alapul fognak elismertetni. Valamely fél kívánságára tehát a m. kir. állami lótenyészintézetek és az állami szolgálatban álló állatorvosok a Németbirodalomba kivitelre szánt lovak értékbecslését azok tüzetes megszemlélése után tartoznak eszközölni és a vonatkozó hivatalos bizonyítványokat kiállítani. A becslésnek meg kell állapítania a ló értékét az elszállítás helyén, a német birodalmi ‘határ-vámhivatalig való szállítási költségek, valamint a neta- láni biztosítási és bizományi költségek tekintetbe vétele nélkül. Ezen költségek a német vámkezelő hivatal részéről fognak a megállapított becsértékhez hozzá- számittatni. Az értékbecslés minden egyes lóra nézve pontos szemle alapján eszközlendő. Abból a czélból, hogy a vámkezelésnél minden a félre származható késedelem elkerültessék, a bizonyítványokhoz azok hivatalosan hitelesített német fordítása is csatolandó. A fordítás hitelesítésére bármely, a hivatali pecsét használatára jogosított közeg fel van hatalmazva. A bizonyítványok német fordítása a jelen rendelethez tartozó bizonyitvány-minták után közöltetik. A hivatalos eljárásért a fél 2 korona, ha pedig az eljárás több mint egy lóra vonatkozik, azonkívül minden további ló után 1--1 korona illetéket tartozik fizetni. A hivatalos eljárásnak rendszerint a lótenyészintézetek vagy az állatorvosok székhelyén kell történnie. Ha valamely lótenyészintézeteknek illetékes közege (tiszt vagy állatorvos) vagy a m. kir. állatorvos valamely más hivatalos eljárásból kifolyólag harmadik helyen tartózkodik, akkor a hivatalos eljárás mindazonáltal ezen a helyen is végezhető, feltéve, hogy ez azzal a másik eljárással összeegyeztethető. Ha valaki az előző bekezdésben említett eseten kívül a jelzett hivatalos eljárás eszközlését valamely állami lótenyészintézet vagy m. kir. állatorvos székhelyén kívül óhajtja eszközöltetni, ez az óhaj annyiban teljesítendő, amennyiben a hivatalos eljárással megbízandó állami lótenyészintézeti közeg kiküldése, vagy az állatorvos külső alkalmaztatása azok hivatalos szolgálatával összeegyeztethető. Az érdekelt félnek azonban ilyen esetben az illetéken kívül azon költségeket is viselnie kell, melyek a vonatkozó szabályok szerint az illető közeg külső hivatalos működéséért járnak. A jelzett hivatalos eljárás teljesítésére az összes magyar királyi állatorvosok illetékesek. Közli: A Gazd E. Különfélék. Esküvő. Sipos Bertalan csányi földbirtokos f. hó 6-án tartotta esküvőjét Felsőbányán Dr Szokol Pál m. kir. bányatanácsos és néhai neje Loydl Amália leányával: Margittal. A polgári házasságkötést Farkas Jenő polgármester, az egyházi esketést Révész János evang. lelkész végezte, mindkettőnél tanuk voltak Baumerth Károly m. kir. bányatanácsos és Jamnik Viktor m. kir. főpénztári ellenőr. Közgyűlés. A gazdasági egyesületnek 1906. évi deczember hó 9-ik napján d. e. 10'/2 órakor a városháza tanácstermében tartandó közgyűlésére, a tagok ezennel meghivatnak. A gyűlés tárgyai: 1. Jelentkezett uj tagok felvétele. 2. 1905. évi számadásokra vonatkozó számvizsgálói jelentés, s uj számvizsgálók megválasztása. 3. Netalám indítványok. Nagybánya, 1906. deczember 5-én. Szabó Adolf egyl. elnök. Gyászhir. Szentmiklóssy József kir. járásbirót súlyos csapás érte. Nagybátyja s nejének nevelő atyja Straubert vjdön gyulafehérvári főgim. volt rajztanár, 68 éves korában, Gyulafehérvárott meghalt sok szenvedés után. A boldogult mint festő és iró is hírnévre tett szert különösen Erdélyben, melynek nevezeteségeit ismertette. Jótékonyczélokra értékes alapítványokat hagyott. Nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra a gyulafehérvári temetőben. Nyugodjék békében! Eljegyzés. Szabó Géza szatmári kereskedő a napokban jegyezte el Szinérváralján Gerber Ödön gyógyszerész leányát: Emmát. Még mindig nem aranyozták be a városi torony óramutatóit, legjobb volna talán az egész órát beszüntetni és csakúgy kifesteni helyébe a számokat, mint faluhelyeken szokás, hiszen az épp annyi szol - gálatot tenne, mint a mai állapot. Pályadíjnyertes kisdiák. A helybeli főgimnáziumnak jeles növendéke Király Ferike, aki most a nagykárolyi főgimnázium III. oszt. tanulója, a »Zászlónk« c. lapban hirdetett Rákóczi-dijat elnyerte az ő sikerült pályamüvével. Az állami elemi iskolában tanuló szegénysorsu iskolás gyermekek számára a lapunk múlt számában közölteken kívül újabban adakoztak: Czárich Ida 2 K, Kosztin Sándorné 1 K, »Kalazanti József« bánya tiszt, altiszt és munkás személyzete 31 K 40 fillért. Névtelen 5 koronát. Eddig gyűlt összeg 162 korona. Ezenkívül a »Nagybányai Kereskedők és Kereskedő Ifjak köre« adott 14 K 40 fillér értékben ruhát. Az adományokat köszöni s újabb adományt e czélra szívesen fogad: Az állami elemi iskolák tanítótestülete A »Világ Károly« iskolai alapítványra Szabó József tanító 1 K 24 fillért adományozott. A helybeli kovács-iparosok arról értesítik a t. közönséget, hogy úgy magának a vasnak, mint anyagnak, valamint a munkaerőnek folytonos drágulása miatt kényszerítve vannak az összes vas- munka-árakat fölemelni. A nagybányai izraelita iparos önsegélyző egyesület Stoll Béla helybeli ügyvédet és pénzintézeti igazgatót az egyesülettel szemben tanúsított nemes jó indulatáért disztagnak választotta. Az egyesület nevében négy tagból álló küldöttség e hó 2-án adta át a díszoklevelet a megválasztottnak. A küldöttség szónoka Kálmán Herman volt. Az egyesület decz. végrehajtó. Te Mitru hagyjuk most abba ezt a dolgot. Istentelenség ilyenkor mást bántani. — Azt mondja kelmed, Salamon szomszéd — mondá Mitru — hogy a törvény nem rendelhet ilyet. De igen. Mert a törvény előtt mindenki egyenlő. Mikor kelmed a csempészett pálinkáért feljelentett, ugy-e, hogy kértem kelmedet, hogy ne kívánja a büntetésemet, hogy vonja vissza a panaszt . . . kelmed nem tette. Aztán megbüntettek. Rám húzták a törvényt nyolczvan forint pénzbüntetés képében. Én fizettem. Fizessen hát Salamon szomszéd is, mert máskép árverel- tetek, vagyis magam viszem el az ingóságokat. — Nincsen semmi egyebem, annál a nehány rongyos ruha darabomnál . . . Vigye el azt . . , mondá Salamon. — Nincsen semmije! Kiáltott fel Mitru. Hát az a 4 párna ott az ágyban micsoda ! ? Az semmi ?!. . . Ha fizetni kell, akkor könnyű azt mondani, hogy nincsen semmim! — Nem látja kend, mondá Salamon, hogy azokon a párnákon a feleségem fekszik, a halott . . , Hát azt mire tegyem, mig a koporsóba zárom. Kilökjem a földre ? — Na bizony, a halottnak jó a kemény lóczán is, úgy is csak a földbe kerül. Ott nincsen párna ! . . . Mitru oda szólott a végrehajtónak, hogy teljesítse a kötelességét, hogy vegye magához a párnákat. — A dunyhát nem bántom, mondotta Mitru s ez csak elég szép tőlem! — De Mitru, mindjárt törjön el mind a két kezem szára, ha én itt valamihez hozzányúlok, ha volna pénzem, vagy más valamim, még én adnék ezeknek a szegény árváknak . . . — Nem teljesíted a törvény parancsát! ? Kiáltott fel Mitru. Jól van ! Majd elviszem hát a párnákat magam ! Azzal kirántott egy párnát az ágyból, mely a halott lábainál volt. 16-án a Korona termében estélyt fog rendezni, mely az eddigi aláírások után Ítélve, igen sikerült lesz. Megjelenését Stoll Béla, mint disztag is kilátásba helyezte. A m. kir. posta köréből. Virág Lajos m. kir. postafőtisztet, ugyanazon minőségben Nagybányáról Szatmárra helyezték át. Felsőbányán múlt vasárnap Péchy István vármegyei főjegyző elnöklete mellett dr. Moldován Ferencz ügyvédjelöltet választották meg városi jegyzővé, a ki állását legközelebb elfoglalja. Dr. Moldován, fia néhai Moldován Antal volt takaréki főkönyvelőnek, a kit mindnyájan »Tonkó bácsi« néven ismertünk és nagyra becsültünk, Moldován A. felsőbányái születésű volt s igy fia most a régi pátriába kerül vissza, ahol bizonyára szívesen fogadják s derék tisztviselőt nyernek benne. Adakozás. Az ev. temető útjainak kiépítésére Teleki Béláné 5 koronát, özv. Balika Sándorné 80 fillért adományozott. Begyült összeg 143. K 20 f. A kegyes adakozóknak köszönetét mond: az elnökség. Egészségügy. A héten a városházán következő ragályos megbetegedést jelentették :254. Duma György veresvizi lakos, 18 éves, decz. 3-án, fekszik a társkórházban, dr. Kádár, tífusz. Szatmárvármegye alispánjától. 21229 — 1906. szám A debreczeni, kassai, keszthelyi és kolozsvári gazdasági akadémiákra vonatkozó szabályzatok megtekint- hetése. Valamennyi főszolgabíró s polgármester, nagy és kis községek elöljáróinak ! ő császári és apostoli királyi Felsége által, folyó évi augusztus hó 12-én Ischlben kelt legfelsőbb elhatározásával jóváhagyott s a keszthelyi, debreczeni, kassai és kolozsvári gazdasági akadémiákra vonatkozó szabályzatok Nagykárolyban, a vármegye székházában az alispáni levéltárban a hivatalos órák alatt az érdeklődőknek betekintés végett rendelkezésére állanak. — Miről czimet azzal értesítem, hogy a legszélesebb körben közhírré tétesse. — Nagykároly, 1906. évi november hó 10-én. Ilosvay alispán. A budapesti küldöttség az önálló törvényhatóság ügyében ma d. e. 11 órakor alakult meg Torday Imre elnöklete mellett. A küldöttség szerdán d. e. */2l2 órakor indul s csütörtökön fog tisztelegni a házelnöknél, a belügyminiszternél, a miniszterelnöknél, Teleki Géza díszpolgárnál. A küldöttséget Dr Földes Béla vezeti. Találkozóhely csütörtökön d. e. 9 órakor a pilseni sörcsarnokban, (közel a vigadóhoz, régi Petanovics.) Eddigelé részt vesznek Torday Imre, Virág Lajos, Oblatek Béla, Brebán Sándor, Glawitzky Károly, Vass Gyula dr, Miskolczy Sándor dr, Gyön- gyösy Gyula, Boda Gyula, Kornis Ernő, Jancsovics József, Kupás Mihály, tsepey Ferencz, Nagy Sámuel, Marosfy Dezső, dr Gondos Mór, Mendihovszky József, Szellemy Geyza, Szűcs Károly, Révész János. Ezenkívül Budapesten vannak mintegy tizen, akik ott időzvén csatlakoznak a küldöttséghez. Eddig tehát mintegy 30-ra tehető a tagok száma, valószínű azonban, hogy 40-re is föl fog emelkedni. A jótékonyczélu nöegyesület karácsonfájára adományokat szívesen fogadunk és közvetítünk. Mennyi jót tesz a nőegylet e réven is, azt hangsúlyoznunk fölösleges, valamint azt is, hogy mily sok szegény ember szorul rá a téli hideg időben segítségére. Temetés. Folyó év decz. hó 7-én temették el Felsőfernezelyen Schrötter Lajos m. kir. főerdőőrt. A temetési szertartást Papp Lajos felsőfernezelyi g. kath. lelkész segédletével Szögyény Lajos rk. plébános végezte. Papp Lajos g. kath. lelkész búcsúztatta el kartársaitól és az erdőmunkásoktól a halottat s megható szép beszédével magával ragadta a hallgatóságot s búcsúztatása alkalmával szem könnyek nélkül nem maradt s az özvegy és árvák zokogása — Szomszéd 1 kiáltotta Blum elkeseredve, ne tébolyitson meg, hagyja azt a szegény asszonyt pihenni! . . . Mitru mitsem válaszolt, hanem a halott feje alól is ki akart huzni egy párnát, de ekkor a kis Ignácz bele csimpaszkodott és sírva mondotta; ne bántsa az anyámat, meghalt szegény! . . , A gyermek sírása oly keserves volt, hogy attól egy nagy nyilallás futott végig a Salamon szivén. — Ember! ne kergess erőnek erejével a bűnbe! Ne gúnyold ki a fájdalmamat, mert iszonyút teszek . .. kiáltott fel Salamon. Azzal szörnyű átkokat mondott a Mitru fejére, mondván »ezért a lelketlenségért szálljon a fejedre, családodra és gyermekedre, minden szerencsétlenség, üldözés, mely engem ért, vagy érni fog!« A fájdalom adta szájára ezen szitkokat. Mitru reá kiáltott: hallgass zsidó! Két párnát azért mégis csak elvitt Mitru, azután káromkodva eltávozott. * Másnap eltemették a Salamon feleségét. A zugó szél sivitó danája között vitték ki arra a helyre, ahol a szegény szépen, nyugodtan elfér a gazdag mellett, ahol nem kérdezik s nem hányják fel, hogy zsidó vagy-e, vagy keresztény, ahol mindenki egyforma. A gyalulatlan koporsón nem volt koszorú. .. A szegény olyat nem kap. Résztvevők is igen kevesen voltak, mert hát a szegénynek nem igen van barátja, jó embere. A temetés után, hogy haza ment Salamon, hideg ház várta, meg a két árva zokogása . . . Hej Istenem! de nagy kincs is volt az a szegény Regina, amig ö élt, ha szegények voltak is, reményük volt a jobb sorsban, de most . . . most reménytelen sivár és fájdalmas életnek néznek elibe. a felső kabátját és betakarta a kis árvát. Ö is fázott, de nem érezte, mert erőt vett rajta az iszonyú fájdalom. A kínszenvedés Golgotáján volt Salamon. Reggel felé elszunyadt egy kicsit. Aludt egy kis ideig, mikor aztán egyszer felébredt az Ignácz ránczi- gálására. A kis fiú sirt. — Mi az lelkem fiam ? — Édes apám, meghalt a jó anyám ? — Ki mondotta ? — Senki. De már régóta költögetem és nem mozdul, máskor, mihelyt hozza mentem, folébredt, mikor beteg volt is . . . Aztán magához vett, czirógatott, csókolt. Meghalt . . . Jaj . . . jaj . . . jaj . . . Reggel kilencz órára járt már az idő. Kinyílott a ház ajtaja. Mitru lépett be a végrehajtóval. — Itt vagyunk szomszéd uram! mondotta Mitru. — Mit akarnak ? — Mit ? Ejnye, hát még kérdi, mikor engemet meg a végrehajtót látja itt!? De rövid lett a kelmed esze! Talán bizony elfelejtette, hogy még mindig adósom 45 forinttal meg a költségekkel. — Igaz, hogy adósa vagyok — mondotta Blum, de most hagyjuk ezt a dolgot abba . . . Nagy csapás ért az éjszaka. Nézzenek oda az ágyra, ott fekszik a feleségem: Regina holtan , . . — Sajnálom, válaszolt Mitru, de én nem arra vagyok kiváncsi, hanem arra, hogy megfizeti-e már kelmed az adósságát, mert mára van kitűzve az ingóságokra a foglalás . . . Ezért jöttem. — Nincsen semmim egyebem, ennél az árva lelkemnél, meg a tenger bánatomnál, ne bántsanak hát . . . Holnap temetni akarom a Reginát. Ha van egy csepp szivük, ne kínozzanak . . . Hiszen a törvény sem rendelheti, hogy az embert akkor árvereljék, mikor halottja van . . . Az bizony, szent igaz, úgy van, mondá a
