Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-18 / 46. szám

(S') 1906. November 18. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 46. szám. Ha ez nincs kikötve, a vállalkozónak joga van a csupán egy jelzéssel biró törzset rönkökre vágatni és az erdőből jelzetlen fát szállítani. S ily eljárás hová vezethet, azt megmagyarázni fölösleges. Mint most értesülünk a tölgyfa kéreg nélkül köböztetik. Ezt is hibának tartjuk, mert igv a köbö- zés eredménye sokkal kisebb illetve a ténylegesnél kisebb köbtartalom mutattatván ki, a magas tölgy­faárak mellett a város számottevő jövedelemtől esik el. Mivel azonban a szerződési feltétel igy hangzik, azon a szerződés lejártáig változtatni nem lehet. Ha a képviselőtestületnek lenne erdészeti bizott­sága a faeladási szerződésekbe ily hibák be nem csúszhatnának. Végül kijelentjük, hogy a többször említett szer­ződés keretén belül másféle rönkőről beszélni, mint fürészrönkőről nem lehet. Megvalljuk, szeretnénk ismerni a fennálló szer­ződés értelmében kihasznált müfának termelésénél, köbözésénély, átadásánál és az átadás ellenőrzésénél követett eljárást és nagy köszönettel vennők, ha megnyugtatásunk végett minden animozitás nélkül tárgyilagosan úgy válaszolna, hogy tudhassuk, kik végezik a kérdéses műszaki teendőket? Szabó Adolf. Molcsány Gábor. Schönherr Sándor. Színészet. Szabadhegyi Aladár színtársulata november hó 11-én kezdte meg előadásait. A társulat jól szerve­zettnek látszik, az eddig tartott összevágó kerekded előadások azt mutatják, hogy a társulat tagjai már hosszabb idő óta működnek együtt, ismerik egymás tehetségét, ugyanezért egymás támogatása a szín­padon teljes sikerrel jár. Ez alapon a súgó is helye­sen tölti be szerepét: aki nem biztos szerepében, azt nyomon követi, támogatja s ha egy-egy pilla­natra kizökken szerepéből, ügyesen visszavezeti, mig azt, ki otthonos szerepében, hangos súgásával nem zavarja. Láttunk egész jeleneteket, melyekben a szereplő a súgóra egyáltalán nem szorult, Ez a körülmény már magában is dicséretére válik a szín­társulatnak. Szabadon alakítani csak az a színész képes, akit a szerep nem tudása, a súgó szavának gyöngyöző homlokkal várása alakításában le nem nyűgöz. Ez a kitűnő szereptudás, összevágó, kerek­ded játék, feledteti velünk, hogy a kopott színházi díszletek, a színpad szűkös volta képzelőtehetségün­ket ugyancsak igénybe veszi s megbarátkoztat a gondolattal, hogy e minden tekintetben beváló szín- társulatnak előadásait »csak« a polgári olvasókör nagytermében nézhetjük végig. Talán az előkelő százak (vagy ötvenek ?) ezért húzódoznak a társulat pártolásától? Ha igen, úgy rosszul teszik. Több demokratizmust várunk Nagybánya közönségétől. De a titkár sem járt el szorgalmasan a bérletek szer­zésénél. Általában szólva az eddigi szereplőkről és szerepekről, különösen megnyerte a közönség tet­szését Képes Laura, a primadonna, helyes alakításá­val, élénk, de soha sem túlzott mozdulataival, kelle­mesen csengő, iskolázott hangjával. E. Nánási Juliska hangja kitűnő, iskolázott, biztos a legfelsőbb régiók­ban is, modulácziói finomak, behízelgők. Szabadhegyi Aladár, Szigethy A. a jó színész minden tulajdonsá­gával bírnak. Pintér D. legutóbbi találkozásunk óta sokat tanult, fejlődött. Nov. 11-én, vasárnap Smolen Tóni került színre, telt ház előtt, amely körülmény mindvégig jókedv­ben tartotta a szereplőket, mig a kitünően előadott énekes bohózat a közönséget mulattatta mindvégig. Szigeti A. (Smolen Tóni), Képes Laura (Lujza balle­rina), Szabadhegyi A. (Góiiáth tánczmester), E. Ná­nási Juliska (Esztike), Pintér D. (Károly szinésznö­vendék) játéka, alakítása teljesen megfelelő, igaz volt. Sarkadi András (Vidéki) szerepében kissé túl­zott. Az egész darab előadása sikerült, ügyes volt. Nov W én hétfőn a Tetemre hívás színmüvet adták, elég nagy közönség előtt. A darab szépségeit valamennyi szereplő, de különösen N. Bodroghy Lina (Margit), Óváry Rózsi (Györgyike) és Szabad­hegyi A. (Gyalán György) emelte érvényre N. Bod­roghy L. és Ováry R. e darabban helyesen felfogott alakításukkal kiváló drámai tehetségükről tettek tanúságot. Nov. 13-án kedden »Katalin« nagy Operette került színre. A remek zenéjü, hírneves operettet elég nagyszámú közönség nézte végig. E. Nánási Juliska (Katalin czárnő), Képes Laura (Dupletics ger- main hadnagy), Ováry Rózsi (Amid, D g. hadnagy kedvese) csillogtatták tehetségüket. A szerelemért epedő Katalin czárnő énekszámait kiváló elismerés­sel hallgatta a közönség s nyílt jelenetben is töb- ször megtapsolta. Sarkadi András (gregor, klastrom főnök) hatalmas bariton hangja rövid szerepében is meglepte a közönséget. Nov. 14-én szerdán Doktor Szeleburdi énekes bohózatot adták nem nagy, de annál lelkesebb kö­zönség előtt, amelyet a kitűnő bohózat mind végig kiváló jókedvben tartott. Szabadhegyi A. (Doktor Szeleburdi), Szigethy A. (Bodolay D.), Csanádi Lenke (Adrien, B. D. neje), E. Nánásy Juliska (Klára, fog- technikus neje), Pintér D. (Otto fogtechnikus), Sar­kadi András (erőmüvész) s a többi szereplők is ügyesek, élénkek voltak szerepükben. A közönség sem volt fukar az elismerő tapsban. Az eddigi előadások közül legsikerültebb volt úgy az anyagi, mint az erkölcsi siker tekintetében a november 15-én, csütörtökön színre került Gül Baba operett. A közönség zsúfolásig megtöltötte a termet, sokat várva Martos és Huszka hírneves darab­jától s várakozásában nem csalódott. Már maga a színpadi díszlet, mely az igazgató leleményességét bizonyította, kellemesen lepte meg a közönséget. A szereplők közül ez alkalommal különösen Szigethy Antalt (Mujkó czigány) kell kiemelnünk, I aki ügyes, igaz alakításával, mókaságaival állandó derültségben tartotta a közönséget s »Daru madár« solo énekével oly nagy tetszést aratott, hogy a közönség zugó tapsa perczekig tartott. Méltó társa volt mókaságaiban Csanádi Lenke (Zulejka). E. Nánásy Juliska (Leila, Gül Baba leánya), Képes Laura (Gábor lantos diák) ez este is hangjuknál voltak. Általában minden szereplő kitett magáért. Azt hisszük, hogy Gül Baba másodszori előadása sem járna anyagi veszteséggel. Nov 16-án, pénteken nem volt előadás. Nov 17-én, szombaton Goldfaden világhírű dal­játéka »Az Uj Messiás« kerül színre. Az igazgatóság e daljátékot előleges jelentésében különösen az izraelita közönség figyelmébe ajánlja. A darab sikeré­ről jövő számunkban. Végezetül azt jegyezzük meg, hogy Szabadhegyi Aladár színtársulata a legnagyobb mértékben meg­érdemli a színészet-pártoló közönség hathatós támo­gatását. Különfélék. Ifj. Kunay Ede. I Egy jóravaló előretörekvő, J_________1 ________* igazán művelt, nagybanyai fi únak szomorú végzetéről kell fájdalmas híradással lennünk. Sok csapás érte az utóbbi időben a Kunay- családot. de a sok között talán ez a legnagyobb, mert a családnak valódi szemefénye, büszkesége halt meg, korai halállal. Még csütörtökön elterjedt a gyász- hir különböző változatokban. A valót akkor tud­tuk meg, mikor a déli vasút igazgatóságának követ­kező sürgönye érkezett 2 és l/2 órakor Nagybányára, kitettem az ablakon az udvarra, meg a »Jogbölcsé- szet«-et, hogy hely legyék! — aztán ajtót nyitottam. Belibegtek mind a hatan! . . . A szobámban egy szék volt, azzal megkínáltam mind a hatot, — de nem ültek le. ✓ n — Édes Savanyu ur! mondá »0«, — mi egy kéréssel jöttünk önhöz. Megöl bennünkel az egyhangú­ság, az unalom, — hogy szórakozzunk, zsúrt szeret­nénk mi is tartani. Oh édes Savanyu ur — mondák ők esengő pillan- és pislantások kíséretében — segít­sen a papát, meg a mamát rávenni I — Itt a kezem, nem disz . . . , akarom mondani a zsúr meg lesz!! — szóltam elhatározással. Még aznap este átrándultam Zaplacsek ur ott­honába. Csak a konyhán kellett keresztül utaznom! Diskurzus közben oda szóltam Zaplacsek úrhoz: — No ma főnököm gyönyörben úszott: az iratok közt egy Zaplacsek ur által szerkesztett telekkönyvi lapot talált! Nézzék uraim — szólt — igy kellene önöknek is dolgozni! ime egy valódi érzelemmel meg­csinált telekkönyvi lap! Mily hasznot meríthetnének önök egy ily ember társaságából! Mily kár, hogy úgy elzárkózik tehetségével és tudományávál a világ elöl! Hát bizony az éppen vezető nélkül álló irattárhoz ilyen főnök kellene ! Zaplacsek ur gyenge pirulással vallotta meg, hogy ö mindenkor kész volt az őt megillető helyet a társas életben is betölteni — de hát a feleségem! — No pedig édes Nagysád! vágtam közbe, ke­gyedet is kiragadják ám e csendes magányból. Múltkor éppen egy akadémiai elolvasáson aludtam, midőn Nagysád kellemes hangzású nevének említése öntudatra hozott Báró Csakotthonnincsné emlegette, hogy a gazdaasszonyok köre választmányába szeretné Nagy- sádot beszerezni. — Ugyan kérem adják meg a világ­nak az alkalmat, hogy önökhöz közeledhessék ! — De hogyan édes Savanyu ur? kérdé a kedves Zaplacsek család kórusban. — Egy zsúr alakjában! Kérem ma az egész világ zsurozik : a héten legalább egy napon, ma min­denkinél otthon vannak. Olyan a zsúr, mint a járvány : pusztít az most mindenfelé, — önök sem menekülhet­nek előle. Engedjenek a közóhajnak: nyissák meg lakásukat az önök után vágyó társaságnak. — Igen, szólt Madame Zaplacsek — de a költ­ségek ! — Ugyan édes Nagysád, mi kell egy zsúrhoz f Egy kiló petróleum, egy font vaj, egy meszelő, 50 krért sonka s pár tuczat zsemle! Önök a zsemlét ketté, az egy korona ára sonkát pedig kétezer felé vágják : a meszelöt bemártják a vajba és végig kenik- fenik vele a zsemlyét, rápötyögtetnek valamit a sonka vagdalékból és kérem kész a zsúrok jellemző kosztja : az úgynevezett »vajas kanapé.« Aztán vegyenek hozzá még meleg vizet is, holmi füvekkel teává alakítva. Nem enni jön össze a társaság, hanem beszélgetni, társalogni; s ha szomjas, igyék teát; ha éhes, üljön le a kanapéra, vegyen kezébe egy kanapét és egye meg a kanapét! — Az estélyeknek hire megy ... az újság révén a főnökök is tudomást vesznek róla — és előbb-utóbb itt az »avanzsmán« ! (Jövő számunkban a zsúr felettébb élethü leírásá­val az egész történet nagyszerű befejezést nyer, addig csendes részvétet és kitartó türelmet kérünk.) Smaregla Mihály főkapitány urnák Nagybánya. Megilletődve és nagy részvéttel értesítjük, hogy sógora Kunay Ede mérnök ur tegnapi baleset következtében ma reggel meghalt. A mennyiben temetésre vagy a halottnak elszállítására nézve kívánságai volnának, szíveskedjék azokat velünk táviratilag közölni. Déli vasút üzletigazgatósága helyett Wafka s, k. A szörnyű sürgönyre a Kunay-család több tagja azonnal Pakráczra utazott Szlavóniába, a hol a szeren­csétlenség történt. Tudomásunk szerint a család intézkedett az iránt, hogy az ifjú osztálymérnök holttestét haza szállítsák s itt fogják Nagybányán hétföa délelőtt eltemetni szülei és testvérei mellé. A közbecsülésben állott derék fiatalember halála városszerte általános megdöbbenést és részvétet keltett. Ma megjelent a család gyászlapja is, mely követ­kezőleg hangzik : Péld. XXVII. 1, Ne dicsekedjél a holnapi napról, mert nem tudod mit hoz a nap te reád. Meghalt a mi kedves feledhetetlen testvérünk, unokatestvérünk, sógorunk, nagybátyánk Kunay Ede déli vasúti osztálymérnök folyó év november hó 15-én reggel Pakráczon, Pozsega megyében, váratlanul, ne­hány órai szenvedés után, szivünk nagy fájdalmára, életének 31-ik évében. Temetése november hó 19-én d. e. 11 és 1/3 órakor lesz Nagybányán a protestáns temető házából ág. h. evang. szertartás szerint. Nagybánya, 1906. november hó 17-én. Smaregla Mihály, Csipkés Jenő, Marcsán Piroska sógorai és sógornője. Kunay Gizella, Kunay Anna testvérei. Kunay Ede unokatestvére. Smaregla Sarolta, Kunay Adél, Kunay Jolán unokahugai. Hivatásának áldozata lett. Tevékeny élet után csendes legyen nyugodalma az édes haza földében! Az ifjú mérnök igen szorgalmas hivatalnok volt, a ki állandóan Budapesten tartózkodott, nyáron azonban hosszabb tartózkodásra rendesen Horvát-Szlavoniába küldötték ki. Pakráczon végzett műszaki teendőket ez idő szerint. Csütörtökön amint egy alacsony teher­kocsin ült elől, lába megakadt egy kőrakásba, őmaga a kocsi alá került s az keresztül ment rajta. A kocsi mellkasát összezúzta s a baleset következtében másnap reggelre meghalt. Legutóbb vett értesítés szerint hétfőn délelőtt érkezik holtteste a vonattal Nagybányára, az állomás­tól halottas kocsin a prot. temető házába viszik s onnan temetik 19-én d. e. 1/J12 órakor. Esküvő. Kápolnokmonostori Pap Sándor ny. kir. táblábiró és volt országgyűlési képviselő e hó 12-én d. e. 11 órakor tartotta esküvőjét özv. Hará- csek Vilmosné Boitner Katalinnal. Az egyházi szer­tartást Szőke Béla h. plébános végezte. Tanukként szerepeltek Madán Ferencz m. kir. bányakapitány és dr. Kádár Antal bányaműorvos. Házasság. Balogh Sándor aranyidkai m. kir. kohómérnök, özv. Balogh Gyuláné helybeli keres­kedőnek fia, e hó 6-án tartotta esküvőjét Vojtás Vilmos ottani főgimn. tanár leányával: Vilmával. Házasságkötés. Harácsek Vilmos helybeli nagy- kereskedő, a Harácsek Vilmos Utódai ezégnek fő­nöke ma tartotta esküvőjét Sümegen, Zala megyében Eitner Zsigmond országgyűlési képviselő leányával: Emmával. Az ifjú párt városunkból is számos üd­vözlő sürgönynyel keresték föl. Hímen hír. Nagy Emil pokahontászi, amerikai ev. ref. lelkész november 14 én esküdött örök hűséget Nagybányán Papp János városi hivatalnok kedves leányának: Papp Matild állami tanítónőnek. Az ifjú párt Soltész elemér ref. lelkész áldotta meg. Hímen Marosán János borpataki fiatal bánya- tulajdonos, Pokol Elek mostoha fia, e hó 17-én esküdött örök hűséget Szinérváralján Leményi Papp Paulának, az apai volt g. k. esperes leányának. T. olvasóink figyelmét felhívjuk arra a költe­ményre, melyet mai számunkban Vargha Gyula jeles költőtől hozunk, aki a Kisfaludy és Petőfi társaságok­nak tagja s aki a lant pengetés mellett miniszteri tanácsos és a közpoti statisztikai hivatalnak főnöke. Gyásznap. Néh. Erzsébet királyné, a magyarok nagyasszonya tiszteletére ez évben is gyászistentisz­teleteket tartanak széltire az országban s az isko­lákban a tanítás Erzsébet napján, nov. 19 én szüne­telni fog. A helybeli áll. polg. leányiskola ugyanaz­nap d. e. 11 órakor iskolai ünnepélyt tart a követ­kező műsorral: 1. Szózat, éneklik az iskola összes tanulói. 2. Erzsébet királyné emlékezete, irta s fel­olvassa Alszeghy Piroska polg. iskolai tanítónő. 3. »Honleányok« Rudnyánszkytól, szavalja Vagányi M. IV. oszt. tanuló. 4. »Gyászhangok«, Harslinszkytól, éneklik az iskola II., III., IV. osztályú tanulói. 5. »A királyné és a virágok« Sas Edétől, szavalja Stein- feld Elza', a kézimunka-tanfolyam tanulója. 6. Erzsé­bet királyné emlékezete«, Karády—Vaorinee-melo- dráma, szavalja Glanzer Malvin énektanitó zongora- kísérete mellett: Vider Eszter, a kézimunka-tanfolyam tanulója. 7. »Gyászinduló« Beethoventől zongorán előadja: Glanzer Malvin zenetanitónő. Külön meg­hívók hiányában az érdeklődő közönséget ez utón hívja meg az iskola tanítótestülete. Belépő-dij a vakok országos intézete javára 40 fillér. Történelmi adatgyűjtés Vende Gusztáv kir. taná­csos kedden és szerdán járt el Felsőbányán éz Lacz- faluban adatgyűjtés végett Szatmárvármegye monog­ráfiájának megírásához,

Next

/
Thumbnails
Contents