Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-04 / 44. szám
Nagybánya, 1906. November 4. — 44. szám. XXXII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HVEHNTIDEIN" VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. Világításkor. November, a szomorúság, a halál hónapja, beköszöntött újra. Megint csak úgy fú a szél, hideg az éjszaka, ismét csak hulló falevelek, aszott avar takarják a földet, mint évekkel, századokkal ezelőtt mindig igy ősz derekán. Tegnap, tepnapelött megnépesült a temető, már amint az idő engedte, mert nov. 2-án estefelé éppen szakadó eső^ voit, mikor a világításnak órája lett volna. Ám igy is sokan vettek részt a kegyeletes emlékezésben. Az uj korszaknak lázas, ideges viselkedése nyilvánul meg ennek kultiválásában is. Sokan vannak, kik egész éven át nem érnek rá meglátogatni halottaikat a temetőben s ilyenkor sietnek egy-két gyertyával, esetleg nagyobb költséggel is, az már mindegy, eleget tenni a kötelességnek, mit maguk is éreznek. De hogy leginkább csak erre a napra szorítkozik a kegyelet, azt igazolják a mi temetőink. Egyik sem oly csinos, tiszta, szép, rendezett, hogy méltó volna Nagybánya nevéhez. El kell ismernünk, hogy a r. k. egyház h. plébánosa, Szőke Béla sokat tett ezen a téren, különösen a kerítés létesítése által, valamint azt is, hogy újabban az ev. egyház park-szerű utak létesítésével szintén hozzájárult a csin és rend terjesztéséhez, de ez még nem elég. Tekintsük meg a felvidéki városokat, Kassa, Eperjes, Lőcse, Késmárk temetői igazán megható képet nyújtanak. A műveltség, a finom lélek, a kér. vallás szelleme azokról a sírkövekről, virágokról, hantokról, utakról, emlékekről világosan és épitőleg szól az ember leikéhez. Kegyeletes gyermekeknek, unokáknak kellene a létező temetőket díszes kertekké átvarázsoltok s ideje volna már végre-valahára a közös-temetőt is megnyitni, hogy ott aztán az összes felekezetek, az egész város együttes erővel teremtenének oly állapotokat, amik méltók volnának Nagybánya nevéhez. Sok mindenből lehet egy város beléletére, műveltségére, haladására következtetni. Ilyen az, mikor az óra jól jár, mikor látható az óramutató minden oldalon, még kelet felé is, mikor az utczák tiszták, egyenesek, pormentesek; az uj Temérdek költeményeiből. Jeszenszky Danó, költői nevén Temérdek, a Petőfi Társaság tagja, fővárosi kir. közjegyző október hó 27-én 83 éves korában Budapesten meghalt. Petőfinek jóbarátja, előbb Pozsonyban, majd Budapesten lakó társa volt. A forradalomban mint nemzetőr kapitány vett részt s Losoncz városának térparancsnoka lett. Mikor Losonczot az oroszok feldúlták, menekült, bujdosott, majd börtönbe került. Kiszabadulván, előbb Balassa-Gyarmaton, majd Budapesten ügyvédkedett. 1875. óta pedig közjegyző volt a Belvárosban. Az ötvenes években már verselgetett, de összegyűjtve csak a 80-as évek vége felé adta ki java müveit. Dalok, epigrammok, humoros képek s rapszódiák ezek. Nehány finom kis darabot itt közlünk belőlük. A szálak. Ki tudja, mi fűzi, Ki tudja, mi fonja Azt a szálat, mely a Szivet szívhez vonja. Ki tudja, mi oldja, Ki tudja, mi bontja Azt a szá'at, mely a Szivet szívhez fonta. Csak az látszik, hogy a Szálak elszakadnak, Csak az látszik, hogy a Szivek meghasadnak. (1888.) A szegénység. A szegénység plyan mint az Égbe nyúló nagy hegy Minden menykő bele üt és Minden felhő rámegy. (1862.) épületek nem állnak berúgott görbeséggel, mint pl. a Svaiczer-telek uj házacskái ott a fürdőhöz közel a veresvizi-uton, mikor nem sok a részeg ember és ilyen az is, mikor a temető kifogástalan diszszel és csínnal fogadja a kegyes látogatót. Ne kívánjuk, hogy nálunk‘ezekből következtessenek, mert bizony nagyon rosszul üt ki a dolog. Szép, szép az emlékezés, de előbb hozzuk rendbe a temetőket, mert igy a kivilágítás csak arra való, hogy e téren való elmaradottságunkat sokszor Ízléstelenségünket még jobban feltárja a mélyebben gondolkozó szémlélőnek. Quo vadis? — Hová jutunk ? — Amily szívesen állom a vitát, épp annyira nem szívesen vegyitek abba neveket, mert hiszen ha közügy vitattatik, az egyének neve absorbealható s igy a tárgy kell hogy döntsön alapossága által vagy meg kell semmisülnie helytelensége miatt. Voltaire filozófusra való hivatkozás eszembe juttatja egyik kis diákunkat, aki hittanárának magyarázatát az Isten fogalmáról s annak háromszemély- beni létéről nem értette meg, mire az ügybuzgó tanár intenzivebben igyekezett megmagyarázni e magasztos fogalmat, de a nebuló csak nem értette s igy végre is az volt a tanár bővebb felvilágosítása, hogy ezt a magasztos fogalmat kézzelfoghatólag megmagyarázni nem is lehet, mert ahoz a hit ereje s áldása kívántatik' — s ime, a kis diák igy megértette. Az Isten magasztossága annyira felettünk és vitán felül áll, hogy erre csak egy törvényt ismerek »Isten nevét hiába ne vegyed.« A gondolkozó s a jövőt biztosítani hivatott gazda kötelmét teljesiti, midőn kiadásai s esetleg jövő terhét maga után vonó, bár legjobb czélzatu kötelezettség-vállalás előtt áll, számot vet, mi lesz az eredmény? Quo vadis? Tisztán a város által megállapított vagyonleltár és a költségelőirányzat száraz számadatait vettem s tettem papírra, nem gyanúsítok senkit, rosszakarattal nem recriminálok, hanem a tanács által honorált számadást veszem alapul s fájdalom, az eredmény a jövőre nem biztató. 140 egyént fizet a város. Ennyi a vármegye szolgálatában is alig van. Amit mondtam, azt nem gondolatból mondtam, hanem a költségvetés és leltár adataiból. Nem tizenhét évi, hanem hatvanegy évi forda vágatott ki a laposerdőből, ezen 6l évi ősi meg(1881.) takarításból '/«i-ed részlet volna csak vehető évi vágat kárpótlásnak, igen de ha helyesen gazdálkodtunk volna, a tőke kamatja több jövedelmet biztosított volna, ámde mi a tőkét emésztettük és emésztjük fel s igy a 61 évi jövedelmet pusztítottuk rövidebb idő alatt el; hogy ez nem helyes distingtio, arról — a s'^ámÁk ' eify^eiy lévén — meggyőzni engem nem len^t ^ x / A füfésagyál külön tőkéből lett felépítve, azon beépítés által lett jövedelmező s igy engedelmet, de a fürészgyár után épp úgy, mint a vadászat és legeltetés után a bért erdőjövedelemnek el nem fogadhatom, mert azt kiadni erdőhivatali képzettség nélkül is lehet s igy erdőjövedelmet az képez — ami a fa árából haszonképp megmarad. Jól tudom, hogy a kivágott 61 évi vágaton túli laposerdőből lesz ismét bevétel, de már nem lesznek százados fák s 31 év múlva az 50 -60 éves vágottakra kerül a sor s hogy ily fiatal fa a laposerdőbe nem nagyon biztató, miért is csak 70-80 év múlva leszünk rendes turnusokba. Kényszerhelyzetnek tekintvén a tűzkár biztosítás összegének fel- használását, hiszen az a leégett vendéglő helyettesitője, annak értéke a törzsvagyon-leltárba van; tehát felhasználása a törzsvagyon-leltár csonkítása s sofizma ennek ellenében az, hogy utódainknak hagyunk egy 500 ezer koronás jövedelmező uj vendéglőt, mert igenis ezzel büszkélkedhetnénk, ha adósság nélkül lenne az, ámde mi teljes adóssággal hagyjuk s igy nem kapja meg az aequivalenst utódunk azért, hogy mi a tüzkárpótlást elköltöttük. A mai nemzedékből már kevesen tudják, hogy a szabadságharcz leveretése után, kényszer kölcsön czimén kivetett s az akkori polgárság által fizetett, tulajdonképeni hadisarcz részbeni visszafizetésekor, miután a szétosztás a sok rendű egyéni és vagyoni változások miatt nehézségekbe ütközött, ajánltatott fel a polgárság részéről takarékpénztári alapul, Nagybánya közönsége vagyonosbodása és a közjövedelem előmozdítása iránt; miért is a városi takarékpénztár nem egyszerű üzleti egyesület, nem nyerészkedési vállalat, hanem de genere egy magasztosabb hiva- tásu intézet, mi betölti hivatását s bár elérnők az időt, hogy a nagyszebeni takarékpénztár alteregója lehessen. Az államsegély jó, de miként a legközelebbi mutatta függetlenségünket kívánhatja áldozatul s igy mellőzése kívánatos volna. A 65000 K erdőgazdasági haszon csak tévedés, mert az előirányzatban 60357 korona van s erre szolgál fedezetül, a laposerdei tőkéből 30000 a fűrész bér 4860 K, legelő és vadászati bér 8626 e szerint áll elő a 17471 korona idei erdőjövedelem. Téved tehát az előadó, hogy itt természetellenes reductió van, mert itt az évi költségvetésben általa előadott számadatok vannak. Örömök fogytán. Mikor már megittad minden borodat, Mikor már elzengted minden dalodat, Mikor már letörted minden virágod, Mikor már szomorú a te világod: Zokogd el könnyedet, könny az italod, Sóhajtsd,el sóhajod, sóhaj a dalod, Köss egy gyász koszorút, az a virágod, S nézd a bús éjszakát, az a világod. (1891.) A szem akaratja. Anyám, anyám, édes anyám, mondd meg kérlek, Mért néznek rám olyan nagyon a legények? Még az utczán, ha kint járok, meg is állnak : Hát én akkor, édes anyám, mit csináljak ? Lányom, lányom, édes lányom, te növendék, Az eszednek ezen járni nem is kell még; Ha rád néznek a legények s meg is állnak, Rájok se nézz: de hunyd le a szempilládat. Hunyom, hunyom, édes anyám, hunyogatom : De mi haszna, hogyha mégis nyitogatom, A szememnek van valami akaratja, A mely az én szemem héját nyitogatja. (1899.) Lapunk mai száma © oldal. Az árva. A mi fának — szomorufűz, Ami tüznak a bolygótüz, Ami víznek a köny árja, Emberek közt az az árva. A temető tartománya, Az az árva bus hazája, Ott áll egy sir, benne egy váz, Az neki a szülői ház. A szeretet és a hála. A szeretet mindent od’ ad Még sem fogyatkozik. A hála, az mindent leró És mégis tartozik. (1889.)' Ha a tollak mind imának . . . Ha a tollak mind írnának S a papirt mind tele Írnák; Ami bút a szerelem szült, Mind leirni még se bírnák. Ha a szemek mind sírnának, S a köny mint az árvíz folyna; Ha kihalna a szerelem, Megsiratva mégsem volna. (1889.) Adósság-csinálás. Az adósság-csinálás oly Kedélyesen megy, Mint mikor a katonaság Zeneszóra megy. Harsog a kürt, víg az ember, Csupa tűz meg lob, S ha elhallgat a zeneszó: — Megperdül a dob. (1883.) Török népdalok. I. Az a kendő, a zöld kendő, Nekünk átkot s bút jelentő; Te a neved himzéd bele, Én a könnyem törlőm vele. II. Szobád csöndes magányában Egy borsfa áll virágjában ; Ki hinné, hogy e virágszál Bent egy oly vad tüzet táplál
