Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-11 / 6. szám
\ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsöbányai-utcza 20-ik szám alatt. A városi palota pályázata. A leégett városi épületek helyén emelendő diszes uj palota pályázati hirdetménye végre megszületett. Nem építünk még, nem hordják a téglát, nem ássák az alapot, csak a tervezésre lehet pályázni, ennyi az egész. De már ez is nagy haladás, hogy a száz féle eltérő nézetből végre kikerült egy vélemény. A szeptemberi pályázathoz viszonyítva a haladás határozottan nagy, akkor csak szálloda, épületről beszéltek, ma már kidomborodik a színház, szálló és vigadó kérdése. Akkor kétemeletes épületet követeltek, ma nyílt kérdésnek hagyjuk, hogy az építőművész a mi főterünkhöz és a telek hosszúságához viszonyítva mit akar alkotni. Akkor dísztermet akartak, mely színházzá alakítható, ma inkább megelégednénk a színházzal, mely bálterem is lehet, ha ugyan mind a kettő be nem fér a keretbe. Igen nagy hibája volt a szeptemberi pályázatnak, hogy nem mondta meg a fix összeget, amibe az épület kerülhet, e helyett azonban kikötött mindenféle kis szobákat, nagy szobákat, téglákat, dohányzókat, páholyokat stb. Előnye a mai hirdetésnek, hogy az összeget határozottan kijelenti, megjelöli a végső határt, a melyen túl nem szabad terjeszkedni és nem köti az építészek kezét, hanem a inennyire csak lehet, teljes szabadságukra bízza a tervezést. Hadd versenyezzenek, ki tud szebbet, jobbat, intánvnsab- bat teremteni. A mérnökök örömmel fogják venni, hogy a lépték 1:100 helyett 1 : 200 lett. Mert ez is egyik kifejezett óhajukat képezte. A rombus alakú telek, derékszögű négyszöggé lett, ez is valami. A diszterem nagysága meg van határozva a mi viszonyainkhoz képest, valamint a szinházé is. A főtér és az uj épülettel szemben levő utcza tájékozásul röviden érintve van a felhívásban s a döntést a bizottság a közgyűlés számára tartotta fent. Ezek a főbb helyesbítések. Egyébiránt kiki elolvashatja mai számunk megfelelő rovatában égisz terjedelmében az uj pályázati hirdetményt s véleményt alkothat magának róla. Részünkről a köz érdek, a város érdeke szempontjából igen üdvösnek tartanók, ha már most gyors tempóban menne minden. Rajtunk, nagybányaiakon a dolog nem fog múlni, mi megtennék azt, hogy ha márcz. 31 én lejár a pályázat, ápr. 15-én visszajönnek a müvek a szak- egylettől, akár ápr. végén is megtartanék az árlejtést s májustól november végéig fedél alá is hozhatnák az épületet, mert meg az sem képez akadályt, hogy tégla nincsen, van Nagy- Károlyban, Szatmáron, Désen, Zsibónstb. elég, egy kis viczinális vasúti kedvezménynyel akármelyik helyről lehet hozni. Félő azonban, hogy mint mindig, úgy most is felü'ről fogják az akadályokat gördíteni utunkba. A jóváhagyások, kölcsönengedélyezé- sek stb. majd hónapokat rabolnak el a város pénztárának igen-igen nagy kárára. Ha meggondoljuk, hogy mindennap vagy 30 irtot vészit Nagybán/a város azon, hogy az a telek felhasználatlanul hever, akkor bizony őszintén rajta leszünk, hogy mennél hamarább kezdődjék az építkezés. t' ■ & • A dunántúli közművelődési egyesület. Abban a békés kulturális harczban. melyet a magyar hazának magyarrá tétele érdekében a nagy közművelődési egyesületek megvívnak, jelentékeny része van a.Széli Kálmán, Palavicini Ede őrgróf és Rákosi Jenő vezetése alatt működő Dunántúli Közművelődési Egyesületnek, mely az ország területének közel egy harmadában, a Dunántúl ll vármegyéjében gyakorolja a kulturális jótékonyságot. Most jelent meg dr. Fodor Oszkár főtitkár szerkesztésében e nagy kultur-egyesület tizenöt éves fenállása alkalmából kiadott évi jelentés, a mely bevezetőjében panaszos húrokat penget. A hivatott társadalom nem keresi fel közreműködésével és filléreivel úgy az egyesületet, a mint a maga elé tűzött nagy nemzeti feladatok megkívánják s ez oka annak, hogy az ország ezen tekintélyes kulturegylete sem képes ve- vagyonban meggyarapodva, a magyarság hatalmasan megnőtt várává lenni, pedig a D. K. E. másfélévtizedes fennállása alatt vezéreinek bölcsességével és öntudatos kultúrpolitikájával iparkodott czéljait megvalósítani. Hogy a D. K. E. megoldhassa a mostani nehéz időkben is a maga elé tűzött feladatokat, a következő felhívással fordul az elnökség az ország hazafias társadalmához : A >Dunántuli Közművelődési Egyesület« a nemzeti közművelődésért harczol, kisdedóvó intézeteket és nyári menedékházakat ál lit fel, nép- és vándorkönyvtárakat létesit, tanítókat és lelkészeket jutalmaz, kik a magyar nyelv terjesztésében érdemeket szereztek s minden eszközzel közrehatni igyekszik a művelődés terjesztésére s a nemzeti szellem ébrentartására a Dunántúl. — E nagy feladatokhoz kicsi még vagyoni erőnk, azért szükséges, hogy a hazafias magyar társadalom minden rétege nemes áldozatkészséggel támogassa egyesületünket. Ez bátorit fel minket, kik a Dunántúli Közművelődési Egyesület ügyeit vezetjük, hogy az érdeklődőket arra kérjük, mél- tóztassanak megemlékezni egyesületünkről mely másfélévtized óta nehéz munkát végez s nemes célokat szolgál, de nagy céljaihoz képest nagyon is csekély anyagi eszközzel rendelkezik. Nem kételkedünk abban, hogy a társadalom hazafias érzése meg fogja találni a módot, a melyen az egyesületet velünk szolgálhatja. A D. K. E.-ben a tagok kötelezettségei a következők : a) az örökös tag 2000 korona alapítványt tesz, b) az alapitó tag 2U0 korona alapítványt tesz s azt öt év alatt befizeti, c) a pártoló tag öt év alatt összesen 100 korona fizetésére kötelezi magát, d) a rendes tag legalább 10 egymásután következő évre 4 korona évi tagdíj fizetésére vállal kötelezettséget, e) gyámolitó tag, ki bármilyen adomány .yal járul az egyesület céljaihoz. A tagsági dijak a Magyar Leszámítoló és Pénzváltlbankhoz (Budapest, Dorottya-utca 0. sz. a.) küldendők, de elfogad adományokat bármely lap szerkesztősége is, a tagsági bejelentések pedig a D. K. E. titkári irodájához, (Budapest, Akábfa utca 9.) intézendök. Pallavicini Ede őrgróf Széli Kálmán Rákosi Jenő elnök. diszelnök. másodelnök. A D. K. E. vagyona 138600 korona 24 fillért tesz ki. ez összegből a tárnoki (Fehér m) városlódi (Veszprém m.), tarjáni (Komárom m.), vimpáczi (Sopron m), szaári (Fehér m.) és pénzeskuti (Veszprém m.) kisdedovódák fentaitására a lefolyt évben 4528 korona 70 fillér, a magyar nyelv tanításában kitűnt tanítók és papok segélyezésére 2000 koronát, uj nép- v könyvtárak létesítésére 4220 koronát s egyéb kulturális szükségletre 3698 korona 5 fillért fordított az egylet. Az óvodáknak újakkal való gyarapítását egy- ideig beszüntetni volt kénytelen az egyesület, főleg azért, mert a közoktatásügyi kormány a szükségelt állami támogatást eddigelé nem biztosította, sőt a tárnoki ovodát sem vette át állami kezelésbe, pedig erre nézve a kultuszminiszter még 1905. augusztus 21-én kötelezettséget is vállalt. A D. K. E. a müve- lővés terjesztésére szolgáló jó magyar könyvekből álló könyvtárakkal már fenállása óta terjeszti a maRettegés. — Maipass.mt Guy — Fenn olvastam soká az elmúlt éjjelen. Éjféltájt rettegés fogott el hirtelen. Mitől? miért? nem tudom, de feliem szörnyükép, Borzadva figyelém, lihegve hallgalám, Hogyan közéig felém, valami szürnyüsév. Hátam mögött megáll, — éreztem azután, — Áll mozdulatlanul, orczája rettenet, S némán, idegesen, kegyellenül nevet Mit sem hallék tovább. Oh kinzó féléié.» ! Érzém, le mint hajol, megsi i itni fejem’ S megfogni váltamat hogy minden porczbe’ kész S én nyomban meghalok, ha hozzám nyúl e kéz. Egyre közelb hajolt, hogy szinte már elért. S nem mozdulhattam én, bár örök üdvemérl! Fejem fordítanám : hátra sem nézhetek . . . Mint madarak, kiket szétszórt a förgeteg, ügy keringtek vadul rém-gondolaljaim. Halálos verilék verte ki tagjaim’. íS nem hallék semmi neszt! olynima lón szobám! Fogaim vaczogtak a mély csöndben csupán . . . Megrecscsent valami. Orjilő kárhozat! Halálos rémület szörnyű hörgésivel, Minőt nem hallatott még emberi kebel: Félholtan buktam el a padlaton hanyalt. Fordította; Zempléni Árpád. Jubileum. (Aranyos Erzsiké három éves.) Sivár mezőn bandukoltam. Csak könyeztem, — nem daloltam ; Őszi ködben, puszta földön Vergődtem egy emberöltőn. J i j, de egyszer, — nern is régen! Megvillant egy fény az égen; Mit beszélek? Olyan volt a’, Mintha az ég meggyűlt volna 1 Mint mik r a sötét éjbe Beragyog egy sugárkéve, S a világot fonja átal, Száz millió aranyszállal. Köröskörül lábam alatt Tiszta arany lett a salak ; Minden fűszál, minden bokor Ragyogott a sugaraktól. Mit valaha átszenvedtem, Mind egy csöppig elfeledtem; Az én drága kis leányom Átálvitt a menyországon I Ha felvettem az ölembe: Virágtenger hullt előmbe; S rázendített egy szavára Az Ég tündér muzsikája. Én Istenem ! áldva-kérlek : Vágy kegyedbe, amig élek! Folytasd igy a jövendőmet, Három boldog esztendőmet! . . . Révai Károly. Virág Antal szép leánya. Irta: Szabó István. Van a nagybányai minoritáknak egy kis templomuk, ennek egy kis tornya — s a toronyban két kis harangocska E két kis harangocska közül a nagyobb valahányszor megszólal, olyan fájó epedéssel, oly siralmas panaszs/.al beszél hozzánk a toronyból, mintha ércz- s/.ive tele volna égó fajdalommal, bús kets 'göeeséss j1. Volt idő, mikor másképp szólt e kis harang. És volt idő, mikor csak egymaga vo.t nemcsak- a toronyban, nemcsak e városban, hanem az egész vidéken is. Abban az időben egyesegyedül hívta az embereket : jertek! imádkozzunk; — s egyesegyedül siratta el, kísérte ki őket az örök nyuyalom szomorú helyére, az utolsó útra, ki a temetőbe. A többi társai pedig úgy az itt való tornyokból, mint a vidék összes tornyaiból itt gyűltek össze Nagybánya piaczáu némán, csendesen és mentek ágyúnak öltözve a szent szabadságot oltalmazni és ezer halált okádó torokkal oda- kiáltani, oda menydörögni szabadságunk gyilkosai fülébe: »Ne bántsd a magyart!« Minő csodálatos korszak is volt ez! Nemciak a2 emberek, hanem még a béke hirdetői: a harangok is leszálltak a toronyból és elmentek küzdeni, harczolni a veres czatatérre. De talán még a holtak is szerettek volna feltámadni, a magyar hegyek kősziklái is megindu’ni a jó, édes haza vészkiáltására, hogy részt vegyenek az élők önfeláldozó segítségében, véres kü :- delmében, fényes dicsőségében És csakugyan az ég a földdel ölelkezett ebben az időben. A magyar szentek üdvözült hős lelkei szálltak le seregeink közé és segítették harczainkban annyi diadalra. Hányszor ütötték ki a derék magyar vitézek a halál kezéből a kaszát 1 . . . Csak midőn a pártosság angyala megjelent közöttünk és a mi enne! is borzasztóbb, midőn annyira sülyedt a magyar, hogy az ellenség romboló hadát saját vére ellen vezette : akkor sirva fordult el tőlünk az ég és a hős lelkek visszaszálltak égi tanyájukra. Szomorú sorsára maradt a magyar. Világos iszo nyu sötétben hagyta, fekete gyászszal vonta be hazánkat. Ejött aztán az az idő, midőn a virágnak szabad volt kinyiiani, illatozni, a fűszálnak és falevélnek mozogni; a madárnak egyik ágról a másikra szállni, éne-
