Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-02 / 35. szám

TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK IMI JIN'IDE UNT VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4- K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. Ünneplés után. Lezajlottak a nagy napok. Elmúlt az ün­neplés, de nem múlt el nyomtalanul; kedves emlékek és értékes tanulságok maradnak utána. Az ünnepségeknek általunk jelzett sorrend­jét a főispán igyekezett a legnagyobb pontoo- sággal betartani s csak ott tért el tőle némileg, ahol arra az időjárás vagy egyéb legyőzhetetlen akadály kényszeritette. Megérkezésekor (aug. 25. délután 5 óra.) Kerekes Zzigmond, Kovács Dezső, N- Szabó Albert és Damokos Ferencz voltak kíséretében, az állomáson sokan összegyülekeztek, de még többen hullámzottak a főutczákon és a piaczon. hol a bányász-zenekar lelkesen fújta a Rákóczi indulót. Az ablakok is megteltek kiváncsi né­zőkkel s a dúsan fellobogózott Kossuth-utczán, a Hid-utczán és a nem rég nyitott Templom- utczán szüntelenül üdvözlőket láthatott a főis­pán i pár, midőn számos kocsitól kisérve bevo­nult a Főtér nyugoti oldalán zöld lombokból készitett diadalkapun át a pénzverő-házba, hol egész itt tartózkodása alatt a bányaigazgatónak szívesen látott vendége volt. A programm nem engedett pihenést. Hét órakor már megindult a Libamezőről a fáklyás­menet, mely a főispán lakásának kerti erkélyé­ről igen szép látványt nyújtott. A tisztán ra- gyogó bányamécsek és a kormos fáklyák tüz- versenye, meg a zenekar hatalmas indulói talpra állították az egész várost. Az óriási pénzverőház udvara alig tudta a közönséget befogadni. Ezúttal, a szokástól eltérőleg, két beszédet intéztek az ünnepekhez. Egly Mihály főjegyző a város közönsége, berenczei Kováts Géza mér­nök pedig a kerületi bányaigazgatóság, a kerü­leti tisztviselők és munkások nevében üdvözölte a főispánt, mire Falussy Árpád főispán hosszabb beszédben válaszolt. Beszélt az alkotmánytalan korszakról, az alkotmány helyreállításáról, a vá­ros nagy hivatásáról, kijelentette, hogy felhívja a kormány figyelmét Nagybányára, hogy erő­sítse meg e várost s tegye azt a magyar kul­túra egyik végvárává, méltatta a bányászatot, e város fontos nemzetgazdászati feladatait s vé­gül megköszönte a szívélyes fogadtatást, éltetve a várost és annak polgárságát. Beszéd után a zenekar a himnuszt játszotta s a közönség szép rendben eloszlott, majd Neubauer Ferencz fő­bányatanácsos disz-vacsorát adott vendégei tisz­teletére. Vasárnap a küldöttségek tisztelgésénél, a lapunk múlt számában közölt sorrendé n csak az a változtatás történt, hogy a 7-dik pontnál a kir. járásbíróság küldöttségét nem Kiss Rezső, hanem az időközben hazaérkezett Szenlmiklóssy József járásbiró vezette. A prot. egyházak az Isten-tiszteletek miatt, uto'sóelőtti helyen tiszte­legtek. A küldöttségek között ott láttuk a vas­utasokat is és azok főnökét: Janovics Miklóst. A főispán talpraesett, magvas és szívélyes válaszaival, tájékoztató nyilatkozataival, pro- grammszerü fejtegetésével, határozott elveivel az összes küldöttségeket megnyerte, a melyek­nek felvonulása egészen délig tartott. Egy órakor volt a ligetben a diszebéd, melyen mintegy 100-an vettek részt és pedig nemcsak férfiak, de nők ■. Az asztalfönél a fő- ispáni pár ült. Az első kfszöntőt Falussy főis­pán mondotta a királyra. 'Gellért Endre a főis­pánt, Szőke Bela a fóispánnét, Égly Mihály a vendégeket, dr. Kovács Dezső a város polgár­ságát, N. Szabó Albert a városi tisztikart, Fa­lussy Árpád Gellért Endrét, Almer L. a főis­pánt, Stoll Béla Neubauer Ferenczet és nejét, Gellért Endre Farkas Jenő polgármestert, Far­kas Nagybánya városát köszöntötte fel. Ezután a fő ispáni pár és a vendég k közül számosán elvonultak, de sokan tovább is elmulattak pohár­csengés, köszöntő és nóta mellett. Az ételeket és italokat Nagy György vendéglős szolgáltatta kifogástalan minőségben, a zenét pedig Adám József zenekara. Délután 4 órakor Falussy fő­ispán és neje, valamint több érdeklődő a gyö­nyörű festökiállitást tekintették meg, melyről la­punk más helyén részletes tudósítást hozunk. Augusztus 26-án a magas vendégek tiszte­letére estély volt a kaszinóban, hol a fiatalság tánezra kerekedett s a farsangba is beillő pompás mulatságot rögtönzött. Hétfőn a kereszthegyi bányát tekintették meg s aztán látogatásokra volt szánva az idő, azonban a szűnni nem akaró esőzés miatt csu­pán egy-két helyen vizitelhetett a főispán. Egyéb iránt Gellért E. polgármesternél volt nagy ebéd s Ezekiás, a „Dollárkirály.“ — Amerikai elbeszélés. — Angolból fordította: Mandel L. Ernő. Az ezernyolczszázharminczas években Wayback vidékén egy kis gyermekkel szaporodott meg a lakosság. A tizenkét font súlyú újszülött ünnepélyes bemu­tatása három nap múlva történt meg a »par!or«-ban, hol ez alkalomra egész csapat ismerős gyűlt össze. A gyermek bemutatását végző idősebb hölgy e téren elismert szakértő volt, aki mindenütt ott volt, ahol a családban szaporodás történt. Mialatt az egybegyűltek kíváncsian vizsgálgatták a »trónörököst«, az — fölnyitotta szemeit s körül­nézett. E pillanatban egy ezüst féldollárost vett észre, mely a tiszteletbeli dada nyakán — nyaktüként volt alkalmazva. A gyermek mohón kapott a csillogó tárgy után s úgy megfogta a dollárost, hogy csak nagy ügygyel-bajjal tudták a meltütöl elválasztani. Későbbi években sokszor mondogatták, hogy ez volt az egyedüli eset, midőn a pénzt, melyre szemét vetette, nem sikerült megkaparitania. A nagyreményű gyermek éjjel sohasem sirt. Min­dig csöndes volt, mert hallotta, mikor szülei mondo­gatták, hogy az orvos minden látogatása két dollárba kerül. Órák hosszáig feküdt nyugodtan, csendesen bölcső­jében s szemeit a menyezetre szegezve számitgatta, hogy a részére bankba helyezett 5 dolláros mennyi lesz kamatos kamataival, mire — 21 éves lesz. Szülei Hooper Ezekiás névre keresztelték, hogy bibliai neve jó hatással legyen a vallásos tőke-befek­tetőkre. Olyan nevet akartak adni neki, mely az üzleti leveleken is jól hangzik és amely bizalmat kelt amaz ingadozókban, kik pénzüket 48 százalékot biztositó részvényekbe akarják fektetni. Négy esztendős korában már azt is kiszámította Ezekiás, hogy — mint munkás, valamikor hat szobás »mortgage«-csal megvédett házacska tulajdonosa lehet, mig ha fehér ingben jár és az irónt használja, valamikor igazán gazdag lehet, sőt még a szenátusba is bekerülhet. Azonnal megindult tehát és ment munkát keresni — másoknak. így lett belőle — mint az újságok és kortesek hangoztatni szokták — üzletherczeg. Ha egy ember kertjét akarta kigyomláltatni, Ezekiás a munkát 25 centért vállalta föl. Azután 5 centért medve ezukrot vásárolt, amit — több gyerek közt osztott szét. E gyerekek a ezukorért kigyomlálták a kertet s estére valamennyinek sebei és gyomorgörcsei voltak, mig a kis Ezekiás 20 centet helyezett bádog­perselyébe. Fiatalember korában Ezekiás azt a nevezetes fölfedezést tette, hogy a becsületes munkás is, aki — gödröket ásva — tizenegy óra hosszáig dolgozik na­ponta, egy dollár és 25 centet keres, mig az, aki sánta lovat ad el, 20 pereznyi rábeszélés és ékesszólás után — 14 dollár 50 cent tiszta hasznot szerezhet s aztán kiülhetaverandáraolvasni a — »Szentek Élet-ét. . . Ezekiás azután oltárhoz vezetett egy leányt, aki­nek szemei megtagadták ugyan a kettősben való műkö­dést, mivel bandzsal volt s akinek alakja is olyan volt, mint egy görbe zászlórúd, de aki a — vidék felének volt tulajdonosa. Ezekiás a virág gyanánt elhervadó szépségről, elmélkedvén feleségül vette a görbe és bandzsal leányt és a leány — birtokát . . . Xja.pu.nls: mai száma © old.al„ Rumpold Gyula vendéglőjében vacsoráit, a li­geti összejövetelt a rendkívül rossz idő miatt nem lehetett megtartani Egy-egy látogatást kedden, sőt szerdán elutazás előtt is tett a fő­ispán, ezek a napok meg annyira túl voltak terhelve programmal, hogy e miatt nem mehe­tett mindenüvé, a hova szeretett volna s ezért, más alkalommal fogja folytatni a megkezdett viz.itteket. A keddi nap Felsőbányáé volt. Itt a város határán üdvözölték szokás szerint, s a zászlók­kal díszített Nagybányai-utczán és a cserből, fenyölombból készült igen szép, sugár diadal­kapun keresztül a polgármesterhez kisérték, hol villásreggeli volt. A küldöttségek a városházán együttesen tisztelegtek, nevükben a polgármester mondott egyedül beszédet, mire a főispán rész­letesen felelt nagy figyelem és lelkes éljenek között. Igen sikerült közebéd volt a Koronában az ez alkalomra csinosan feldíszített teremben. Az ebé­den mintegy 70 en vettek részt. Jelen volt a szatmármegyei kir. tanfelügyelő Bodnár György, továbbá Farkas Sándor ezredes, Gellért Endre, Gábor Sándor, Molcsány Gábor, Révész János, Stoll Béla nagybányiak és a felsőbányaiak mintegy 50-en 60-an. A tósztok sorrendje következő volt: Falussy A. a királyra, Nagy Lajos a fő­ispánra, Farkas Jenő a föispánnéra, a főispán az egész város lakosságára, dr Szokol a vendé­gekre, Csausz István Baumerth Károlyra, Pap Márton a lelkészekre, Stoll Béla, Bodnár György és Mosdósy tanférfiakra, Mosdósy Imre a városra, Imre Károly a szolgabirákra, Révész János Far­kas Jenőre ürítette poharát, ugyancsak a polgár- mestert köszöntötte fel Gellért E., majd Farkas Jenő Stoll Bélát és Gábor Sándort, Stoll Béla Felsőbányát köszöntötte fel, Gellért E. az egyet­értésért, kitartásért, Pap Márton a két honvéd- ezredest éltette, Csausz István Gellért Endrét, Farkas Jenő a főispáni párt. A menü, kiszolgálat kitűnő volt, a zene már kevésbbé, de erre azt mondták a felső- bányaiak, hogy a banda »nagybányai«. Asztal­bontás után Laczfaluba ment a főispáni pár, hova többen elkisérték. Tulajdonképp czélja volt a kapniki ut megtekintése, de itt is diadalkapuval Mikor a rettenetes polgárháború kitört, Ezekiás a törvényszéki épületben addig szónokolt az Unió érde­kében, mignem arcza egészen belefeketedett a nagy erőlködésbe. Beszéde végén Ezekiás megmutatta a lelkes embe­reknek, hogy hova kell irniok a nevüket s megígérte, hogy kék egyenruhát és pénzt kapnak azok, akik az Unió egysége érdekében harczolni mennek. Szóval Ezekiás harezosokat liferált az államnak s ezen a réven csinos összegeket vágott zsebre. Az ólomgolyókkal és maláriával hazatérő hősöket Ezekiás már a vasúti állomásnál várta. Ezekiásnak kecskeszakálla, fehér mellénye volt és minden hősnek egy nyomtatványt adott át, melyből mindenki megérthette, hogy minden hős — havi 2 százalékos kamat ellenében — annyi pénzt kaphat, amennyit csak akar, ha biztosíték gyanánt megfelelő birtoka, telke van. Hamis bukás, az adókivetők becsapása, farmok vétele és eladása, vasutak építése, kollégiumok pénzé­nek kezelése és váltóadósok révén Ezekiás lassankint — milliomos, igazi »dollár-király« lett . . . Ezekiás, a »dollár-király« és más öreg, hideg, haltekintetü úriemberek gyakran gyűltek öszze a finom mahagóni fából készült butorzatu igazgatósági • szobák­ban. A gyűléseket mindig ünnepélyes imával kezdték meg, mely után arról tárgyaltak nagy komolyan, hogy miként lehetne a törvényeket — kijátszani és a — közönséget becsapni. . . . Ily polezra emelkedvén, Ezekiás méltó volt immár arra is, hogy tanácsokat adjon az ifjúságnak. Hooper Ezekiást, a kiváló bankárt, pénzembert, ki életében sohasem szívott szivart, nem ivott s erre

Next

/
Thumbnails
Contents