Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-02 / 35. szám
(2) 1906. Szeptember 2. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 85. szám. várták s Lukács László diszes ozsonnával kedveskedett a vendégeknek, hullámzó néptömegek éljenezték a főispánt Laczfaluban, ahol éppen akkor nagy boldogasszonynapi búcsú volt. Kedden este a függetlenpárt lakomája következett a polgári körben Nagybányán, hol dr. Vass Gyula köszöntötte fel a főispánt lelkes beszédben, a főispánnét meg dr. Miskolczy Sándor s természetesen még számos más köszöntő hangzott el. A főispán éjfél tájban ment haza. Szerdán d. e. nehány látogatás után a fő- ispáni pár a déli 11 óra 37 perczes vonattal Szatmár felé haza utazott. Tőben kikisérték a vonathoz s azzal váltak meg a szeretett főispán - tói, hogy nemsokára ismét viszontlátjuk Nagybányán. A főispán kedves emlékekéi távozzott és kedves emlékeket hagyott maga után. Búcsú az iskolától. Mily különös volt a régi római tanítás, mikor az a közmondás vált szálló igévé, hogy a kit az istenek gyűlölnek tanítóvá teszik. Akkor a mai értelemben vett iskola nem volt, akkor még csak a csirája fejlődött, ma már ott állunk, hogy az istenek nem válogatják az embereket, ma minden téren munkálkodni kell az egyénnek, ma a társadalom nem áll római henyékből és rabszolgákból. Rabszolga volt akkor minden munkás ember ß társadalomban s igy a tanító is. Ma már a tanító évezredek láncolatán oda fejlődött, hogy többé nem pengő érc és zengő cimbalom, hanem valódi ember. Ezzé teszi a szive mélyén fekvő szeretet, úgy hogy azon pályához a hol annyi a rög, a hol oly kevés az elismerés, a hol mindenféle kellemetlenség éri; élete alkonyán is ragaszkodik a jó tanitó s ezt teszi a határtalan szeretet. Szeretet, mely a csillagokat észszerű mozgásukban ép úgy kiséri mint a kis hangyát az ő társadalmában, a szeretet ékesíti a mezők liliomát, a szeretet tölti a világnak téréit és zugait s e szerétéiből egy áldott szikra dobogtatta Doroghy Ignác kebelét 39-en éven át. Ez a szeretet könynyezve és megilletődve vált el, de még se vált el, hisz tért kívánt ő is még a tanitó egyesületben s közügyek terén, hogy onnan szemlélhesse, hogy az ő csemetéi mint fejlődnek hatalmas fává. Doroghy Ignác helybeli volt községi iskolánk igazgatója aug. 29-én délután 2 órakor megjelent az állami tanítótestület rendes gyűlésén, melyen Székely Árpád vázolta Doroghy Ignác fáradhatlan kiváló buzgalmát és határtalan iskola szeretetét, melyért kényelmét, egészségét és a családi boldog perceket is feláldozta, hogy az iskoláért tegyen és működjék, úgy a mint szive vágya kívánja, mint a belső kötelesség diktálta, ő a tanitó testületnek valódi jó akarója volt, ő volt az, ki a szentirás szerint zörgetett folyton a város kapuján, hogy az iskola ügyei ne stagnáljanak, hanem fejlődjenek, kinek agi- tálása a város kulturfejlődésével szoros kapcsolatban van, kinek 14 éves igazgatása alatt a kis 9 tagból álló tanító testület 17-re emelkedett, ő volt mindenféle utasítás és ministeri rendeletnek páratlan szigorú, de tapintatos végrehajtója, kinek lehetnek külső ellenségei, de belsőleg nem, mert az emberi szív az igazságot kereső törekvéseivel és munkásságával belső rokonszenvet érez. Mint embernek mint tanítónak lehetnek árnyai, de szép e a kép árny nélkül? Ember lenne-e ha árnya nem lenne? És ez árnyék elenyésző, ahhoz képest, a mit a városért tett. Jól mondta Székely Árpád, hogy Mózesként vezette az ígéret földére a város tanügyét, midőn már előtte a mező, telve ringó kalászokkal és ott a csalóka délibáb: akkor az igazgató elhagyja a testületet, mert fáradtnak érzi magát a 40-ik tanév elején, nem akar vezér lenni. Mint Vas Gereben regényének alispánja nyugalomba vonul. Doroghy Ignác felelt Székely Árpádnak jól átgondolt tartalmas költői lendületekben és hasonlatokban gazdag szavaira, mondván: Fontos a perc, mely önök elé hivott, hogy önöktül mint pályatársaktól megváljak, mint ifjú jöttem e falak közzé, mint ősz ember távozom. Azon kartársaim, kiket az iskolánál a 70-es években találtam mind elhaltak, de önök buzgalma és kötelesség-érzete feledtette némileg a régieket, én inkább az iskolának kívántam igazgatója lenni, mint a tanítóknak, ki a diploma birtokosa mint én, ki tudta kötelességét, kinek a tanszabadságot soha sem volt törekvésem korlátozni. Szólott még a kartársi kötelességről, az uj és régi állapotokról feszült figyelem közt, minden gondolatán átlengett a tanügy igaz munkásának, az iskola i'ánti való meleg és őszinte szeretete, mely könyeket csalt kartársai szemébe. Midőn a tanügynek ily veterán művelője vonul nyugalomba, az iránt a tanfelügyelőségnek sem szabad hálátlannak maradnia. A .,Ratio Educationis“ szerint köteles 30 évet még 9 évvel szolgálta felül ritka energiával és kötelesség tudással. Mi tanítók kérjük részére az arany érdemkereszt kieszközlését, ezt valóban százszorosán kiérdemelte, mert oly derék tanító volt az én első tanító mesterem Doroghy Ignác, kinek az Isten adjon erőt, egészséget és hosszú életet! x\-y. A nagybányai festők kiállítása. A nagybányai festők a múlt héten kollektiv kiállítást rendeztek műveikből. Körülbelül 70 - 80 festményt és rajzot mutattak be, mint ezidei munkálkodásuk eredményének javát, j S bár igen jó dolgok is voltak a kiállítottak közt | s bárha Nagybánya közönsége már ama 12 év alatt, amióta városunk müvészfészek, megszokhatta volna j a művészet iránt való érdeklődést, a kiállítást aránylag igen kevesen látogatták, képet pedig egyet se vettek i meg. Pedig a festők hozzátartoznak Nagybánya karakteréhez, legalább is annyira, mint a kedd délutáni bányászzenekar, sétahangversenyek s a vacsora utáni cintermezések. El lehetett volna várni, hogy a város értelmiségét érdekelje a megismerése annak, amit a körében inspirációt szerző, a körében a magyar művészetet megalkotó festők produkáltak. Mert magyar művészet Nagybánya nélkül nincs, Nagybánya előtt nem volt. Magyar művészetről azóta beszélhetünk, amióta fiatal piktoraink zöme évensajtóban hatalmas port fölvert angol könyvet irt a nyugati műveltségnek a Keleten való hódításáról. Az E. P. Dutton and Co. kiadásában megjelent, \ 410 oldalra terjedő hatalmas könyv czime: »Western Culture in Eastern Lands. A comparison of the methods adopted by England and Russia in the Middle East.« By Arminius Vámbéry, C. V. O. A szerző, a tőle mogszokott élvezetes irányban, különböző fejezetekben tárgyalja a nyugati műveltségnek, kereskedelemnek, iparnak, nevelésnek stb. hatását ázsiai államokban. A munka két pont köré csoportosul: az egyik részben Oroszországnak kormányzása van összehasonlítva Angolországéval, a másikban pedig a pánislám mozgalom van élénken lefestve. Vámbéry igen alapos érvekkel megdönti a régi hitet, hogy Ázsiát csakis Oroszország képes kormányozni, az orosz nép tatár faj lévén. Ellenkezőleg. Oroszország politikája, Rettenetes Iván óta, mindig az volt hogy elnyomja a meghódított népeket. Angolország kormányzása pedig, Oroszországéval összehasonlítva, egy felvilágosodott nép bélyegét viseli magán, mely mindig gondjait hordozza a kormányzottnak. Hogy összehasonlítsuk a két népet, mint a nyugati műveltség terjesztőit, Vámbéryt idézem: »Eddigelé Oroszország nem merészelt, — a néhány száz főből álló turkoman hadsereg kivételével — egy bennszülöttekből álló csapatot szervezni és a legnagyob tisztség, melyet benszülött elérhetett, a tol- mácsi szerep. Ha meggondoljuk, hogy ezzel szemben, az angolok egész hadsereget szerveztek benszülött kint eljár Nagybányára, hogy a négy mester — Ferenczy, Grünwald, Réti, Thorma — égisze alatt magyar szellemet, magyar levegőt szívjon magába s nem a külföldön nagyszámmal lévő festőtelepek egyikét keresi fel, hogy aztán belőle német piktor, vagy francia piktor legyen, kinek minden gondolata, minden érzése, egész felfogása idegen — csupán lakhelye van Magyarországon. Nagybánya az egyetlen hely az egész országban, hol fiatal festőink megtarthatók magyaroknak, — innét kell kiindulnia a magyar művészet megalkotásának! A mostani kiállítás is tanúsította, mennyire jótékony, befolyásuk van a fiatal piktoroknak egymásra. S mindazonáltal, hogy egyes festők környezetükre hatást gyakorolnak s viszont környezetüktől hatásokat vesznek fel, — ami természetes és szükséges, — mégse lehet határozott iskolába sorolni őket, mint pld. a worpswedeieket. S ez is előny. Kiki úgy dolgozik, amint lát és érez s látása és érzése irányában fejlődhetik tovább, egyéninek és magyarnak maradva. A „nagybányaiak“ közt egyedül zárt kottéria, a neoimpressionisták teljesen távol tartották magukat a kiállítástól, de a többieknek, a naturalistáknak java kiállított. Ezek közt első helyen kell megemli tenünk Czigány Dezső kettős arcképét, Boromissza Tibor sárga szőnyeges képét, Mikola András tanulmányfőjét s Ferenczy Valér borús tájképét. Czigány kettős arcképében már maga a beállítás is művészi, egyszerűsége és biztossága a kezelésben, valőrfinom- sága, elegáns színezése mind nemcsak a nagybányaiak közt teszik kiválóvá, hanem nagyobb tárlatokon is igen előkelő helyet biztosítanak neki. Tájképében is sok szép részlet van, önarcképe kevésbé jó. Boromissza sárga szőnyeges képe azért is komolyabb munka, mint a többi műve, mert nem zavar az azokon alkalmazott maniéreja, melylyel vibrálást akar kifejezni. A sárga szőnyeges kép igen finom imp- resszionisztikus munka, színben is igen kellemes, dekorativ, felfogása széles, kezelése egyszerű. Mikola elsőrendű művészszem. Némi neoimpresszionista befolyás érvényesül benne, ez azonban nála, ki erős egyéniségnek mutatkozik, hihetőleg csak látásának szélességét fogja fokozni. Grafikus tehetség is nyilvánul benne, mint ez tájképéből és mozdulatban kiváló macskáiból kitűnik. Már említett s a legjobbak közzé sorolt tanulmányfőjén kívül még egy figurálist állított ki, egy női arcképet, mely karek- terben kitűnő, bár erős és kissé goromba karrika- tura. Hisszük, hogy Mikola még igen sok szépet fog ; produkálni. Ferenczy Valérnak tudását, valörérzékét, i disszkrécióját bámuljuk. Hibájául lehetne felhozni, hogy szintelen; ámde Ferenczy Valérnál ezt a csömört a színektől csak átmenetinek tartjuk s hisszük, hogy megtartva mostani kvalitásait mihamarább visszatér a kolorithoz. Perlroth Vilmos igen nagy feladatot tűzött ki magának, sok nehéz problémával. A problémákat nem mind sikerült megoldania, nagy vásznán a kompozíció széteső, a rajz gyenge. Hallottunk egy jó tanácsot, mely szerint Perlrothnak nagy vásznából hármat kellene csinálnia, a balszélső legjobb nőalakból egyet, a jobbszélső férfi s az előtte álló nőalakjából a másikat s a középső piros ruhás cigánylányból a harmadikat. Színei azonban igen szépek, ecsetkezelése he- lyenkint brilliáns. Színesen lát, szélesen fog fel; távlatot tud kifejezni. Megkezdett kompozícióján a három nőalak szépen van összekomponálva, de azáltal, hogy a jobb szélre van állítva, teljesen lenyomja a vászon egyik felét, inig a másik fele üres. Portréjában a kéz van brilliánsan megfestve, tanulmányfője nagyon szép. Réthy Károly tanulmányfője biztosan van kezelve, foltban felrakva. Kandó Lászlóban erős graftindiánokból, kik közül sokan fontos állásokat töltenek be, mindjárt láthatjuk a nagy külömbséget a két nép között.« % A munka másik része, a panislamismus tárgyalása rendkívül tanulságos, fontos és érdekes, különösen ha tekintetbe vesszük, hngy nemrégiben az egyp* tömi mohamedánok vallási fanatizmusból mily mészárlást követtek el az angol tisztek között. Edward angol királynak több mohamedán alattvalója van, mint a török szultánnak. Van Törökországban egy párt az úgynevezett »ifjú törökök«-pártja. Ez a párt a gondolatnak és cselekvésnek szabadságát hirdeti és mint ilyen, a török szultán uralkodását politikai okokból gyűlöli. De ez a párt sokkal inkább gyűlöli a külföldieket vallási szempontból. Ha ez a párt ezer évvel ezelőtt létezett volna, bizony nem kergethették volna ki a mórokat Spanyol- országból, mert — mint Vámbéry nagyszerűen magyarázza — ezeket nem annyira a keresztények nagyobb ereje tette tönkre, mint inkább saját vallásuk és saját bibliájuk, a Korán, mely azt tanítja, hogy : »Sietés az ördög munkája, mig a habozás istennek tetsző dolog.« Ha most meggondoljuk, mily újításokat akarnak és merész terveket hirdetnek az ifjú törökök, belátjuk hogy ezek nem sokára szervezni fogják az angol uralom alatt levő mohamedánokat és ki tudja, vájjon az ifjú törökök működése következtében újjászervezett mohamedánság nem fog-e második Japánként fellépni. Angolul tudó hónfitársainknak melegen ajánlom e tanulságos és érdekes könyv elolvasását. Mandel L. Ernő. senkit sem buzdított, meghívták, hogy a helyi kereskedelmi iskolában vizsgázó ifjaknak tartson beszédet. Hooper Ezekiás elfogadta a meghivást s a vizsgázó ifjak közé az emelvényre ült. Az erényt jelképező fekete kabát volt rajta, meg fehér mellény és fehér nyakkendő. Ott ült áhitatteljes arczczal s arról gondolkozott, hogy a Congressus által választott bizottság vájjon árthat-e a hus-trustnak. A szorgalmas fiatalemberek, kik az életbe voltak kilépendők, hogy mint könyvelők, gyorsírók keressék meg kenyerüket, reménykedve tekintettek a »becsületes« Ezekiásra, ki majd megmondja nekik, hogy miképen lehet az ember — milliomos. Ezekiás nem is késett eleget tenni az ifjak kíváncsiságának. Fölemelkedett helyéről s kenetteljes hangon, minden szót hangsúlyozva mondotta el, hogy annak a fiatal embernek, aki boldogulni akar : — becsületesnek, szorgalmasnak, takarékosnak és hazafinak kell lennie. Minden ifjú légyen megelégedve azzal a fizetéssel, melyet munkaadójától kap s becsületesen élve az legyen az ifjú jelszava, hogy a jó név többet ér, mint bármily gazdagság! Ezeket mondván Ezekiás, a »dollár-király«, leült. A teremben ünnepélyes csend volt és most már mindegyik fiatal ember tudta, hogy — mit keil cselekednie annak, aki — milliomos akar lenni . . Vámbéry tanár legújabb angol munkája... Vámbéry Ármin, a budapesti egyetemnek világhírű volt tanára, újabban igen érdekes és az angol
