Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-28 / 4. szám

Nagybánya, 1906.

Január 28. — 4. szám.

XXXII. évfolyam.

NAGYBÁNYA ÉS YIDÉKE

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

HwUEGWIßLEIISriK: VASÁRNAP

Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányaí-utcza 20-ik szám alatt.

A kiadási előirányzatnál némely építkezések elhagyásával a 22 tételnél, 2100 koronát, a gőz és kádfürdőnél (26 tétel) 555 koronát akarnak megtakarítani.

Egyházi személyzetnél 31 tétel alatt, mivel a g. kath. lelkészi állás betöltetlen 1480 koronát leírtak a 32 tételt pedig 40 koronával emelték.

A 35 tétel 96 koronával emelkedett, a 44-ik 460 koronával apadt, a 67 szintén kevesebb lett 1986 koronával.

A hajdúk fizetését havi 4 forinttal emelték s Jóska prímásnak 100 korona segélyt szavaztak meg azzal, hogy köteles a Deák-téren térzenét tartani.

Tervben volt a gazdasági egyesület, múzeum, ipartestület évi segélyének 600—600 K törlése is, ezt azonban még ily válságos viszonyok közt sem tartanók helyesnek,

A gazdasági és ipartestületre, mint ilyenre, feltétlen szükzég van. Ahol együttesen kell fellépni, közös gazdasági és ipari érdekeket előmozdítani, ott ezek nélkül nem lehetünk el, a muzeum, mely épp most hajléktalan, leégett állapotában legjobban igényt tarthat a segélyre.

Vannak még bevételi források az N. 5196. számú betét kamata 2400 K és a leégett épületek árából 25742 K felhasználható, ezekkel

t ' '

teljesen helyre lehet állítani az egyensúlyt, sőt az erdészeti kiadásokat is:meg lehet esetleg szorítani. I»

A gazdasági és pénzügyi bizottság javaslatai még közgyűlés elé kerülnek s ott meg lehet vitatni azokat részletesen és alaposan. A rendelkezüsünkre álló számadatok alapján, mi, igenis, reméljük, hogy a pótadóra 1906-ban sem lesz szükség.

mölcskivitel tárgyában pedig 1905. deczember 28-ára a magy. kir. Kereskedelmi Muzeum helyiségébe szakértekezletet hivott össze, amelyen Kovács Gyula dr kir tanácsos, a magyar kir. Kereskedelmi Muzeum igazgatója elnökölt.

Az értekezleten a kormány kiküldöttein kívül a gyümölcskivitellel foglalkozó jelentékenyebb tényezők is képviselve voltak. írásban küldték be véleményüket: személyes megjelenésben akadályozott rudinai Molnár István kir. tanácsos, orsz. gyüm. miniszteri biztos az orosházai Berdardinetti czég, Török Jakab aradi czég és Margulit Gyula szakiró.

Az értekezlet 3 órán át behatóan vitatta meg a kérdéspontokban és a beküldött válaszokban megpendített eszméket, amelyek a termesztésnek a kivitel igényeihez alkalmazkodó irányítására, a termelő szövetkezeteknek és a kereskedőknek a vidéki gyüjtőforgalom rendszeres lebonyolításában juttatandó szerepre, a fővárosi gyümölcspiacz kialakításának és fejlesztéseinek módszereire és segédeszközeire vonatkoztak.

A vitában résztvettek dr Drucker Jenő igazgató, Kecskeméti Adolf keresk. tanácsos, Lipthay Béla min. titkár, dr Kunosy Ödön min. fogalmazó, Weisz Arthur igazgató, Székely Kornél, Schönvald Kabos és Margulit Gyula szakírók, Lőwy Gyula, Hell Lajos, Héberger Ferencz, Ungár Árpád (Orosháza) Bakonyi Zsigmond és még mások.

Az eszmecsere eredményeit az elnök a következőkben esszegezte : 1. Szükséges egyöntetű fajták tömeges termesztése; 2. a hazai piaczok az eddiginél fokozottabb figyelemben részesitendők; 3. a termesztőnek és kereskedőnek együttműködése kívánatos ; 4. csomagolás javítandó; 5. igyekezzünk a gyümölcsöt teljes kocsirakományokban küldeni külföldre.

Minthogy az értekezlet nem fejezhette be tanácskozását folyó évi január 3-án szerdán délután 5 órára újból összehivatott, amikor a gyümölcskivitel érdekében szervezendő hírszolgálat, a külföldi pia- ezokon szükségesnek mutatkozó kereskedelmi szervezet és a gyümölcs ipari feldolgozásának fejlesztése került folytatólagos megvitatás alá.

Közli: a Gazd. Egylet.

Nagybánya költségelőirányzata.

Múlt számunkban már ismertettük a számvevő, illetve a tanács által beterjesztett költség- vetést, mely ezúttal szomorú 47549 korona deficittel zárul.

E pillanatban alig van nyomosabb érdeke a városnak, minthogy ezt a költségvetést kedvezően nyélbe üsse, mert a mai viszonyok között súlyos, teherként nehezedő előirányzattal valóságos csapás volna neki menni az esztendőnek.

A gazdasági és pénzügyi bizottság szerda óta minden délután tárgyalt ez ügyben, részletesen megvitatta a dolgokat, mérlegelte az előnyöket és hátrányokat és nem egy szerencsés változtatást tett a számokon, bár viszont vannak intézkedései, melyek csupán theoreticus jellegűek s a bajok gyökeréig nem nyúlnak.

Ha összegezni akarjuk röviden, a mik a bizottsági megbeszélés és nagyrészt megállapodás tárgyát is képezték, akkor azokat következőkben ismertethetjük:

A bevételi előirányzat 25 tételénél a város takarékpénztárától nagyobb jövedelem várható 3185 koronával.

Boltőrzési dijakból a 31 tételnél több veendő fel 160 koronával. Miért? nem tudjuk, mert a szálló égése, s Rumpold építkezése miatt a boltok nagyon megfogyatkoztak.

Községi köteléki dijakból 33 tétel a 1000 K helyett 2000 K irányozandó elő, mig iskolai tandijakból 34 tétel alatt 2000 koronával kevesebb, tekintettel a remélhető államosításra.

49 tétel alatt a P. 465. takarékpénztári könyvecskéből 452 koronával több s 51 tétel alatt szintén 280 K több irányozandó elő.

A bevételi előirányzat 61 tétel alatt fogyasztási adók után államsegély czimén 5703 koronával többre van kilátás.

67 (uj) tétel alatt aszfalt járda bevétele 2764 K, tehát szintén előnyös tétel.

Ezenkívül tervben van, hogy a tűzifa árát 20 fillérrel köbméterenként fölemelik s ez 5000 koronával nagyobb jövedelmet jelent.

Egy megfenyegetett város.

— Járványos iskolai történet. —

(Az angol iskolák. Hejh élet diákélet, ez ám a gyöngy élet. Ä menekvő iskola, kényelmes városi tanács. Vizet, — vagy az életedet! A trójai fa-ló második, bővített előadása.)

Nem tehetek róla, de valahányszor a »N.-B. V.« legszomorubb rovatát, a járványkimutatást olvasom, mindig eszembe jut a kis Uppingham (öppingem) angol városka (és kollégiumának) története, mely 30 év előtt ép oly bajba keveredett a járványok miatt, min*-. Nagybánya városa szokott évről-évre, de ennek folytán még hozzá egy his »furcsa háborúba« is jött helybeli, hires kollégiumával. De bár a bölcsek azt mondják, ugyanazon okok — ugyanazon eredményt is szülik mindig és mindenütt: Én ez esetben kételkedem a tétel igazságában, mert 15 éven át azt tapasztalom, hogy Nagybánya mindig győztesen került ki (?) a furcsa háborúból, azaz ő az okosabbik fél, enged a járványnak, hadd ágáljon, uralkodjék, pusztítson az, mig kedve tartja, ha beleun, majd abbanhagyja gyászos működését — egy esztendőre, aztán kezdheti újra.

Uppingham város nem volt ilyen okos, ö meghajolt a járvány hatalma előtt és tett olyan költséges intézkedéseket, hogy .... na ! Csakhogy a járvány örökre megszűnjék.

Hát Ízlés dolga: kinek a — járvány, kinek a tisztasság és a közegészség.

*

* *

Uppingham kis 5 öd, 6-od rendű falu város Anglia délkeleti sarkában; nincs benne semmi nevezetes, vagy csak említésre is méltó dolog, — 300 éves kollégiumát kivéve. Hanem ez aztán méltó büszkesége nemcsak a kis városnak, de Nagybritániának is, lévén egyike a szigetorsság egyik leghirnevesebb középiskolájának, melyekben pedig az erős Anglia épen nem szűkölködik.

Gyümölcskiviteli értekezlet,

A kereskedelemügyi m. kir. minister hazai gyümölcskivitelünk fejlesztése czéljából nagyarányú működést tervez és e czélból anyaggyűjtés végett a szükséges intézkedéseket már is megindította.

Az általános elvekre vonatkozólag meghallgatta az Országos Ipartanács véleményét; a gyüHETI KRÓNIKA.

Vincze barátunk ez idén nagyon rosszul viselte magát. Az archeológusok szerint ugyanis a közmondás igy hangzik:

»Ha fényes a Vincze Megtelik a pincze.«

Már pedig most hétfőn Vincze napján csak úgy

Az angol közép- és főiskolák elütnek mindenben a Föld összes hasonló iskoláitól. Ismétlem: mindenben. 1-ször: Rémgazdagok; 2-szor: igazán megközelítik a nevelés és tanításnak magasztos czéljait; 3-szor : urak, független urak, kis, megannyi köztársaságok, kiket nem utasít, nem látogat, nem rendszabályoz agyon se a nagyságos tanfelügyelő ur, se a mélyen tisztelt cs. és kir. főigazgató és kormánybiztos, se a tisztelt minisztérium. Még a lábát se teheti be ide egyetlen egy rémséges pótentát se, mert ez intézetek mindegyike elmondhatja büszkén a nagy (és igaz) angol közmondást: »Az én házam - az én váram,« engedel- mem nélkül ide ugyan a király se teszi be a lábát! Sőt, ami majdnem hihetetlen, még az országgyűlés se szólhat bele ezek ügyeibe, elintézi azokat mindegyik iskola igazgatója és saját választotta iskolagondnoksága.

Hogyan lehet az, kérdené valaki ? Hát úgy, hogy ez ősi 3-4 5-6 száz éves iskola mind magán alapítvány, tehát a kormánynak semmi köze hozzájuk. Angliában nincs nemzeti kérdés, nincs nemzet-, hazaellenes iskola, tehát nem kell bezárással fenyegetni egyet se, mint nálunk. (Sajnos, hogy csak a fenyegetésnél maradunk.)

Tanitani meg, hogy mit tanítsanak, vagy ne tanítsanak, ahhoz sincs senkinek semmi köze.

Tanítják a legjobbat a legjobb erőkkel, versenyezve egymással sikerben és nyilvánosságban. Itt sem kell a jó bornak ezégér, megtalálja azt a müveit közönség, Ha pedig valamelyik iskola próbálna . . . paklizni . . . úsztatni: menten agyonnyomná az angol, józan k izszellem, meiy semmiféle áruban nem tűri a talmit, a selejtest, legkevésbbé a — szellemi árukban, a lelki kincsekben, melyekkel az iskola sáfárkodik.

Ott nincs bécsi rongy, bécsi majmolás, — mint Nagy-Magyarországon.

Hogy az iskolák itt olyan gazdagok, azért van, mert a nemes gondolkodású angol urak százai és százai

úgy tesznek, mint tett a hódmezővásárhelyi, nemes- szivü, szegény paraszt, az igazán nagy Nagy János, meg a marosvásárhelyi bolond doktor, (úgy mondták 80 év előtt, ma áldják emlékét;) meg a nagy Széchenyi István tett, hogy sok ezeret, százezerét, sok százezerét hagytak a közönségnek : kórházakra, iskolákra és hasonló nemes czélokra. (Fájdalom, nálunk még kevés az ilyen furcsa gondolkodású ember, nálunk a nagy többség vár, követel, szerez ^ hazátul, mentői többet, ha lehet. Ezért olyan nagy minálunk az anyagi és szellemi szegénység mindenfelé. Még igen sok a szerző és fehér holló még a — nemes alapitó, közre adakozó. Nagybányán is volt már ilyen nagynevű polgár, ki százezerét tett le a szegények javára alapul, 1420 körül, ezelőtt 500 esztendővel, — Omechin János — az aggok házára. S a maradék ? Még nem született meg. Hejh! pedig de sok milliót kiástak már azóta a ke- reszthegyböl és kornyékéről!)

Angliában nincs aranybánya, mégis milliomos a legtöbb középiskola, alapítványból és — nagy tandíjból; mert ott a tandíj 5 — 600 frtou kezdődik; rendesen 1000 frt körül áll, Eton-(Itn)-ban meghaladja a 2000 frtot — egy évre. A kitűnő, szegény diák — ingyenes. Hanem ezért kap is ám az ifjú (ruházaton kívül) mindent: lakást, étkezést, könyveket, könyvtárak és gyűjtemények szabad használatát, zene. rajz, festés, vivás, úszás, játék, korcsolya, lovaglás, némi kézi mesterség elsajátítása, ingyen megy az intézetben, ha meg akarja tanulni.

Az intézetek lehetőleg külön állanak a városon kivül, saját tágas birtokukon : Iskolák, lakások, könyv- és szertárak, szinház, templom, diákkórház, több hold- nyi játékterek, lovagló-, vivóiskolák, csillogó tavak vagy folyók várják a vidám angol diákot, nyáron úszásra, csónakázásra, télen jégpályára. Ki is veszi a részét mindegyik, mert legalább 14-15 órát kell min-