Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-17 / 24. szám
Junius 17. — 24. szám. XXXII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. } A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE mbgjelbntk; minden vasáenap Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 Fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Észrevételek. A városi képviselőtestület elfogadta az üveggyárra vonatkozó szerződést; majdnem egyhangú volt a szavazás, mert mindössze két szavazat volt ellene. Eleve tisztában voltam azzal, hogy a közgyűlés határozata az üveggyár létesítésének fog kedvezni; de hogy csupán két szavazat lesz ellene, azt mégsem tarthattam valószínűnek, hiszen akkor talán helyesebb lett volna távol maradnom, semmint ilyen »veto«-szerű szavazattal akaratlanul is feltűnést kelteni. Hogy a város főorvosa megtalálhatja állásában a szavazatának igazolását, az magától értetődik, bár lehetnek egyéb érvei is; hogy azonban az én álláspontomat milyen elmélkedések érleltek meg, azt elő akarom adni, mert valamint e lapban, úgy a »JNagybányá«-ban is egy-egy mondatszerkezet hulláma felvetette az én nyilatkozatom szükségességét. Az üveggyár kérdésében engem három szempont vezetett: a város egészségügye, az anyagi mérlegelés és a társadalmi szempont. Ami az egészségügyet illeti, a közelmúlt szomorú tapasztalatai méltán első kötelességünkké teszik az egészségügy sürgős rendezését; tehát egyéb tervekkel, melyek a város áldozatkészségere utalnak és beruházásokat igényelnek a remény jegyében, egyelőre fel kellene hagynunk. A járvány féléven át pusztított; megrendített minden család: életet, soj; helyen örök gyászt hagyva hátra. Nem akarok érzelmeket kelteni, tehát nem színezek, a tény azonbanjtény: köz- egészségügyünk állása igen kedvezőtlen, mert talajunk fertőzött, vizünk fertőzött, levegőnk csak a városon kívül jó, temetőnk a városban van s bár már rég megtelt, valósággal egyre-másra temetkeznek benne és régi sírokat nyitnak meg. A fernezelyi kohó ősztől tavaszig ontja a város fölé a rettenetes füstöt s csak nyárban kíméletesebb az iránya. Most meg ráadásul a város délnyugati részén, igaz ugyan, hogy a fernezelyi- tól különböző, de legjobb esetben mégis csak szénoxid-gázokat fejlesztő gyártelep létesül, mely onnan fogja a gázokat a város-felé terelni, ahonnan a szél leggyakrabban fuj. De ha már a fernezelyi kohófüst vegyi feldolgozására megtörténnek ma-holnap az intézkedések s igy városunk vissza lesz adva tulajdonképeni rendelteThaisz Ferencz. Thaisz Ferenczről emlékezünk ez ünnepélyes alkalommal, a negyed félszázados nagybányai ev. egyház egyik legjelesebb papjáról. Neki sokkal tartozik az egyház s a hála adója olyan, mely soha el nem évülj mit évtizedek múltán talán tisztultabb, elfogulatlanabb módon lehet leróvni, mint az elválásnak a közvetlen érzések nyomása alatt álló pillanatában, ö vele szemben nem kell alkalmaznunk a régi latin elvet: »de mortuis nil nisi bene«, mert minden körülmények között csak jót mondhatunk felőle. A dicsők, jelesek sírja sokszor bemohosodik. Mi igazságot akarunk szolgáltatni annak, a ki mint rendes lelkész itt fungált először ebben a templomban s a kit innen temettek el ez elől az oltár elől 33 évi fáradhatatlan működés után, abba a temetőbe melyet 1836-ban, tehát ő alatta vásároltak s a melynek első lakója az ő kedves kis 10 éves fia volt. Az ő élete tehát egészen a miénk, egészen Nagybányáé. Teljes életrajzát nem adhatom itt, hisz róla egész kötetet lehetne Írni, csupán néhány jellegzetes vonást akarok föltüntetni. Ki volt Thaisz Kormoz ? Kérditek ma tőlem. Őszintén mondhatom nektek, ki e gyülekezet történetét apróra felkutattam, hogy hűséges szolgája egyházának. Akkor jött ide, mikor a pap: praedikator, misszionárius, cantor, orgonista, tanító volt egy személyben. 1795-ben született Batizfalván, Szepes tésének, hogy t. i. klimatikus hely legyen: mire való akkor ide a gyártelep ? Hiszen városunk képviselőtestületének az utóbbi években hozott idevágó határozatai arra czéloznak, hogy e szempontban keressük boldogulásunkat. Megvette a város a ref. egyház rétjét, a ligeti nyaralók kérdése ezen a nyomon járt, a festő-műterem létesült s e téren további lépés is várható. Városunk anyagi helyzete igen óvatos eljárást követel; a pénzügyi egyensúly fenntartása már gondot ad az illetékes tényezőknek. Hozzájárul, hogy el nem halasztható építkezéseink, továbbá egyéb nagy terveink megvalósítása bizonyára egy millió koronával fogja megterhelni háztartásunkat. Már ez éven köbméterenként 20 fillérrel emelkedett a fa ára ; most hogy az üveggyárral kötött szerződés 10 évet szabott meg a szállitandó fa egységárára nézve, a méltányos viszonosság feltétlenül megkívánja, hogy a város saját lakosságával szemben l'O évre mondjon le a fa árának emeléséről. A fafogyasztás minden sietség nélkül önmagától is gyarapodott volna, hiszen a lakosság lassanként mégis csak szaporodik. Nem mellékes szempont, hogy ilyen hosszú időre szóló lekötöttség, ha jelent is némi hasznot az első években, nagy kérdés, hogy — hozzávéve az erdei iparvasutnak, mint beruházásnak kamatait — nem fog-e már az 5—6ik év körül eme haszon olyan csekélységre apadni, mely értékesítésnek nem is nevezhető ; hiszen »a munkabér progressiv emelkeucíw általános, számottevő valóság.« A társadalmi szempontot csak mellékesen érintem. A munkás teljesített munkájának méltányos elbírálása és kiegyenlítése igen helyes társadalmi politika s ha »egy üveggyári szakmunkáscsalád évenként középszámitással 1200 korona évi fogyasztással jön a mérlegbe*, ez nagyon egészséges állapot. De vájjon üdvös lesz-e, ha ily telep közvetlen közeibe kerül, ahol az állapotok mégis csak nagyon elütök ? Gyönyörű szép tan az, melyet Rényi ur a városi tanácshoz intézett nyomtatványának utolsó bekezdésében tárgyal; de mit ér az nekünk itt, mikor alkalmazhatósága, a munkások túlnyomó részének jellegét tekintve, nem tőlünk, hanem igen magas hatóságtól függ! Ez az én álláspontom. Nagyon méltánylom azokat a szép gondolatokat, melyek a gyáripar előmozdítását sürgetik ; de ne kívánja senki, hogy a gyárkémények itt füstöljenek, mert ennek a helynek az Istentől más a rendeltétése ; ez bányaváros és »gyöngyszem.« És bizonyára sem az ipar, sem a kereskedelen nem nyer azáltal, ha száz család miatt, a mely a gyáripar sérelme nélkül távolabb vagy máshol is elhelyezkedhetik, el fog innen költözni más száz család, amely sokkal több pénzt jelent a helyi forgalomra nézve. Dergáts Sándor. A városi palota pályatervei. Múlt számunkban kivonatosan ismertettük a magyar mérnök és építész-egylet bírálatát a beérkezett 15 drb tervre vonatkozólag, mivel azonban sokan odanyilatkoztak, hogy szeretnék ismerni szóról- szóra, részletesen a szakértői véleményt e tárgyban azért t. olvasóinknak s különösen a városi képviselőknek vélünk szívességet tenni, mikor az egész bírálati jegyzőkönyvet közzé tesszük. Tájékozásul közöljük a város pályázati hirdetményét is, mely eligazít abban a kérdésben, hogy mit "kívánt a város s ez alapon megállapítható, hogy mennyiben feleltek meg a kivánalmaknak a tervezők. A bírálat abban a sorrendben terjeszti elő a terveket, amint azok az ő felfogása szerint fokozatosan értékesebbek, jobbak, megfelelőbbek. Legalsó fokon áll — e vélemény szerint — a »Jövedelmező szép« stb. jeligéjű. Legelső a »három tulipán*, második a »Müvésztelep«, harmadik a »Vöröspont.« Ezt próbálja megokolni a bírálat, de sokszor a hajánál fogva kell előránczigálnia az érveket s egyik-másik igazságot a sutba dobnia, hogy ez sikerüljön. Szerintünk első helyen a »Vörös pont* áll, második helyen a »három tulipán« s említésre méltó még a mellőzött, »Jövedelmező szép* stb jeligéjű is, mely renaissance stílben, jó beosztással oldja meg a feladatot. Helyszűke miatt ez alkalommal csupán a bírálat által három legjobbnak Ítélt tervvel foglalkozhatunk. Lássuk tehát a bírálat által legelsőnek minősített három tulipán jeligéjű tervet. Azt mondja a szakvélemény »itt minden helyiség kellő nagyságú« hát bizony sajnos, de ez egyszerűen nem áll, mert a díszterem például annyira kicsiny, hogy Nagybányának teljesen hasznavehetetlen és a pályázati hirdetménynek abszolúte meg nem felelő. Tehát elmondhatjuk a tervről, hogy »semmi baja, csak a nyaka véres.« Szerencsétlen a kávéház megoldása, mert az nagyon eldugott, alig nyúlik ki a frontba s ennek daczára üzletek még sincsenek a főtéri fronton, csupán kettő létesíthető, úgy a hogy, ha éppen kell, Pálné 600 frtot hagyott az ecclesiának, legnevezetesebb volt Páskuy Mátyás és a Fleischer Márton hagyománya. Előbbinek bányarészeiből évtizedeken át élt az ecclésia, néha 500 frtot, sőt 1844-ben 734 frtot látott belőle, Fleischer hagyománya pedig idővel 4000 írtra szaporodott fel. A művelt lelkű, jó modorú, tekintélyes pap közbenjárásának lehetett tulajdonítani ezeket, kinél az egyház érdeke volt mindig a legelső. Jó viszonyban élt az itteni összes felekezetekkel s mikor az 50-es évek elején Smotzer Ignácz, a jeles szónok r. k. plébános, egy okt. 6-iki ünnepség miatt bajba került, ő volt mentő tanúja leányával, Bettával együtt s nagy örömére szolgált, mikor sikerült a kényes dolgot elintéznie. Magával szemben volt a legridegebb, még téli ablakokat sem tétetett a papiakra »majd talán, ha jobb módja lesz az ecclesiának« szokta volt mondani. 1853-ban, 58 éves korában halt meg a hűséges tipikus prot. lelkész, aki a sok vallási harcz után, végre mint első mutatta itt be a békésen, csendben munkálkodó ev. lelkipásztort. Ki volt Thaisz Ferencz? Hű fia hazájának, u alatta lettek magyarok anyakönyveink, ő készíttetett magyar pecsétnyomót a latin helyett, ő hozta be mind sürvebben a magyar functiókat a házaknál és a magyar pradicatiókat a templomban. Szatmár vármegye azzal tüntette ki, hogy tábla- birájává választotta. Két fia vett részt a szabadság- harczban, az egyik Gusztáv mint tűzmester, két ágyú parancsnoka, Vasvárinak kísérője és jóbarátja volt, XjsipvinlE mai száma © old.etl. megyében, a honnan annyi jelesünk indult már culturalis missiói útra szerte az országba. Anyját Eger Zsuzsánnának hívták. A tehetséges gyermek gyorsan fejlett s büszkeségét képezte a szüléknek, nagy műveltségre tett szert, a nyelvekben különösen jártas volt. Alig töltötte be nagykorúságát, mikor Friedely András gömöri esperes mellől ide jött, hova egyhangúlag meghívták Nagybányára s itt 1820. jul. 15-én ebben a templomban tartotta beköszöntő beszédét. Az egyház szomorú viszonyok között tengődött, a devalvatió utóhatásaként a hívek szét széled- tek, templomba, gyűlésbe jönni sem mertek, féltek, hogy újabb terheket kell magukra venniök. Thaisz szellemileg és anyagilag rendbe hozta az egyházat három tized alatt. Az akkori itteni kezdetleges nevelési állapotok mellett iskolát tartott maga, oktatta a gyermekeket, a híveket, hirdette az igét eleinte három, később két nyelven, maga irt egy általunk ma is kegyelettel őrzött tartalmas agendalis könyvet, rendbehozta az épületeket, mindenek felett pedig anyagilag lábra állította ezt a sok, kemény tüzpróbát kiállóit gyülekezetei. Lelkészkedése alatt legtöbb hagyomány szállott az egyházközségre, mert ha valaki a papnak akart hagyományozni, az önzetlen Thaisz maga figyelmeztette őt, hogy a pap ma van, holnap nincs, ő is csak gyarló ember, mint a többi, de az egyháznak örökké kell élnie, azt kell hát erősitgetni, nem a papot. Juracskó János és neje Tóth Zsuzsanna 200 frtot, Csűrös András 100 frtot, Pelládiné 100 frtot, Tóth
