Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-09-24 / 39. szám
Nagybánya, 1905. Szeptember 24. — 39. szám. XXXI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBANYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNY® * • MEGJELENIK VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Tűz és viz. A rendőrség erélyes intézkedéseket tesz. Tilos az élelmi czikkeket ujságpapirosban árulni! Helyes. Ideje, hogy e sok betegség-terjesztő szokást megakadályozzák, öt mázsánál nagyobb mennyiségű petróleumot odahaza tartani nem szabad, a méternek, liternek, hitelesítettnek kell lennie stb., mindezek életrevaló, üdvös gondolatok. Sőt helyeseljük azt is, hogy végig vizittelik most a házakat s kutatják, hol van viz, horog, létra, szikracsapó stb. Azt ugyan kénytelenek vagyünk megjegyezni, hogy az u. n. ka pitányvizek a legnagyobb baczillustanyák, mert arra senki sem ér rá, hggy mindennap frisset húzzon a kutból a hordóba s a poshadt vízből gyermek, állat, ha iszik, nagyobb baj keletkezik és igy elvesztjük a réven, a mit nyerünk a vámon. Az is igaz, hogy a rendőrök azt emlegetik, hogy a létrának a háztetőn kell lennie, a rendeletben pedig csak az van, hogy az * ereszig érő létrát -ra van szükség s minden magyar ember szerint ez annyit jelent, hogy a látrának olyan hosszúnak kell lennie, hogy felérjen az ereszre, de oda támasztani már azért sem jó, mert családos embernél a gyermekek tűzoltói gyakorlatokat végeznek rajta, mert a létra esőben, hóban igen hamar elkorhad, elrothad s akkor ott áll ugyan, de jaj annak, aki reá lép, a törvénynek formálisan elég van téve, de nem lényegileg és azért nem jó, mert lopásokra, gyújtogatásokra éppen az odatámasztott létra kitűnő segédeszköz. Azonban ettől mind eltekintve, honnan vegyünk annyi létrát, amennyit a kapitányi hivatal parancsol? Én három hét óta járom a heti vásárokat és nem tudok létrához jutni aranyért sem. Az itteni tölgyfa létrák nem jók, mert nehezek, szakértők meg azt állítják, hogy a mi fenyőfánkból nem is lehet csinálni, mert arra külön, sürü erdőben, hosszúra nyúlt, kemény és könnyű fa szükséges, tehét a legjobb akarat mellett sem tudjuk beszerezni az eszközöket. Szikracsapónak meg hire sincs, nem is ismeri senki sem, azt se tudjuk fazekas csinálja-e vagy lakatos? De hát boldog az aki a törvényt betartja! Tegyük ezt meg mind, legyen az mind üdvös és előrelátó intézkedés, ám mégis csak többet ér minden létránál, kádnál és szikracsapónál a vízvezeték. A Göbel-, a Svaiczer-ház, a vendéglő, városháza tele volt létrákkal, eszközökkel, kádakkal. A sok vizes kád odaégett vizestől, mit ér a létra, ha nincs aki felmásszék rajta, a szomszédok el vannak foglalva a maguk házaival, tűzoltóság meg nincs, mert nagyobb tűznél 5 — 6 ember annyi, mint mikor (a XVIII. század elején) Misztótfalu kikiáltotta a köztársaságot. Vízvezeték először, másodszor és harmadszor ! Legyen az a vendéglő egy emelettel kisebb, de épüljön a vízvezeték. Polgármesterünk éppen e tárgyban utazott ma Budapestre a közgyűlés múltkori határozata alapján, ö bizonyára mindent el fog követni, hogy helyesen informálja a minisztériumokat s nem fogja hagyni az ügyet ismét elaludni. Eljárásához sikert, szerencsét kívánunk! Tilos a jámbus. lrla : Zempléni Árpid. — Második közlemény. — Ha a magyar költészet és zene őseredeti formáihoz visszatérve akarjuk tovább fejleszteni a magyar zenét: tilos a jámbus I Tilos a lebegő! tilos a Vorschlag ! Ez volt különben sok tekintetben már Ábrányi nézete is. Hogy a nyugati verseuL-st mi egyáltalában utánozni tudjuk, annak titka abban rejlik, hogy verselésünk és beszédünk nem csupán hangsúlyos, hanem időmértékes is. A jámbus olvasásakor vagy éneklésekor a magyar hangsúlyt bizonyos fokig elenyésztetjük. Ezért van, hogy legszebb járabusaink sem oly zengze- tesek, mint időmértékes trocheusaink, mert ahol az ütemezés magyaros, a hangsúly az időmértéknek kiemelőjévé, segítőjévé válik. 0/om-tábon[ j ár az el len, Bús a bajnok[ riete! (Kisfaludyk.) Milyen terpedt, ernyedt sorok ezekhez képest Vörösmarty legszebb jámbusai: Elj«tszott#d tndr[ kis játékidőt, Kedves fiú