Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-09-24 / 39. szám

39: szám. (2) 1905. Szeptember 24. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE kás.« Magyarossá változott, de mégsem egészen ' az, mert magyar tánczot noha tánczmenetü, nem lehet rá járni, polkát azonban könnyen. Közismert hóditmány tótból, az oAzt mondják nem adnak engem galambomnak.« Ennpk ütem el­osztása magyar szempontból egyenesen anarchia : —- —[ w —[ — — stb., stb. Van is paródiája bőségesen. Mert a paródia vé­dekezés az idegen ízlés elharapózása ellen. Ha még oly szép is, csúffá teszik, hogy senkit meg ne téveszt­hessen, senkinek meg ne ronthassa tiszta magyar ér­zékét. A müzenész azonban, akinek hivatása fejleszteni a népiest, nem fogadhat el dogmának mindent, ami- a nép eleveu érzéke és dallamchovinizmusa diktál. Ide­gen hatások feldolgozása, fejlődésre vezet. A mü-ze- nész pedig a fejlődés elöharczosa. A magyar hang­súly és idömérték egyesítve úgyis dallamosabb vrese- lést ád, mint bármelyik nyugoti nyelv verselése. A lejti, lassú, legendi, ha nem elég, ott van még az emelkedő természetű Choriambus (lengedező) és a szökő-lejti{'— — — — w) és a futamodi w w w w) összetett láb és a piczi. (—' Módjával még az ugrató (— • —) se tesz lengyellé bennünket, amint nem teszen olasszá a körösdi. (w — ^) Ennyi versláb gazdag változatosságot eredmé­nyezhet. s pótolhatja a jámbust, amelyet ősi hang- sulyérzékünk tönkre tétele nélkül nem kultiválhatunk tovább. így is rettentően egyhangúak már poétáink. Reviczky legszebb versei soha nem lesznek dalokká, mert jambikusok lévén, nem lehet rájok magyar mu­zsikát írni. Hagyjuk a két emelkedő verslábat a nyu- gotiaknak, azoknak úgy sincs többjük! és írjunk olyan verseket, amelyekben az idömérték is megvan, de a magyar hangsúly is érvényesül. Ezt követeli tőlünk a hazafiság, a nyelvrokon népek példája, a tiszta nyelv- érzék és a józan ész. Mert hát rosszul esik az ember­nek, ha tapasztalja, mint jó magam is meg sok poéta­társam annyiszor, hogy versei megzenésithetetlenek, mert idegen, mert német muzsikára van szabva leg­nagyobb részök. Biz az holt töke magyar zeneszerzőink számára Legyen tilos a jámbus! Térjünk meg. — Hiba = igazítás. Szeptember 10-én közölt czikkembe nehány sajtóhiba csúszott. A mélyen tisz­telt érdeklődő olvasókat tisztelettel kérem, szíveskedje­nek a szöveget e javítások szerint kiigazítani maguknak. Az első lap végén levő mondat: »Ez fontos bi­zonyíték», harmadik hasáb első bekezdésének 18 cs következő soraira vonatkozik. (Mert nem az a fontos bizonyíték, hogy Shiratori tanárnak a zenében törö- kös Ízlése van, hanem az, hogy a kninai krónikás, aki Attiláról körülbelül Kr. u. az V. században irt, nagy mértékben egyezően ir a magyar Thuróczival, aki az igazságos Mátyás korában élt. Ez fontos és eddig nem sejtett- bizonyság a magyar nép és nyelv régisége, esetleg már Atilla kora előtt is létezettsége mellett. Mivel ilyen khinai krónikák sok ezer évről vannak, nem lehetetlen, hogy valaha, valahol, arra a homályos kér­désre is feleletet nyerünk bennök, hogyan és mi kö­zük van a turáni népeknek a Babiloni ős-szumir nyelv­hez és kultúrához? . .) A második oldal negyedik bekezdésének végső mondata csonkán maradt, interpunkcziója is hibás, be­fejezését pedig a második lap, 2-ik hasáb, második bekezdésébe tördelte be a nyomda. »Az élőbeszéd zenéjének természetes tovább fej­lődése lévén minden dallam, tehát esés, emelkedés, úgy helyezkednek el és sorakoznak abban egymásra mindig, mint ahogy áz élőbeszédben szoktak.« A második lap hatodik bekezdésében levő horvát­országi magyar idézetben is van egy kis hiba. Helye­sen igy van: »Ottern egy römzsé (morzsa) kenyeret meg egy kap (csöpp) vizét.«. Végül a »Szózat« negyedik sora jámbikus olvasás szerint igy oszlik és hangzik : »Mely «pol s[ eltakar.« A magyaros, trochaikus vers-hangsulyozás pedig ilyen felosztást kívánna : »Mz’ly ápol s el-[ t«kar.« HETI KRÓNIKA. Minap egy rendithetlen ember elindult száraz zsemlyét vásárolni. Bement egy pékhez — egyene­sen a forráshoz — és igy szólott: — Kérek száraz zsemlyét ! — Nincs kérem alássan — volt a válasz — csak friss. — Akkor megvárom, mig megszárad, felelt a borzasztó ember. Az egyszeri zsemlyevásárlónak a pendantja színi titkári kosztümben látogatott el hozzánk, igy szólván: — Megpuhult már a közönség? — Nem, felelték azok, kik kezüket a közvéle­mény ütőerén tartják. — Akkor megvárom, mig megpuhul. A borzasztó ember, úgy tőn a miképp beszéle kivárta mig közönségünk meglágyult, mi több, a polgári kör is megnyitotta termeit a múzsák előtt. Ergo lesznek színészeink, taps, vihar, koszorú- zápor fog felzugni a körben, egy darabka idill a régi Nagybányából, hisz a mai városháza terme sokkal kisebb, mint a polgári köré s nem is oly rég, még az fogadta be Nagybánya legdíszesebb, legáldozatkészebb közönségét. Gyermekkorunkban milyen jól esett a földön aludni, vagy pjáne a szénában, borházban lakni, fa­kanállal enni. Épp ilyen édes dolog lesz az »Ex-lex«-et pl. végig nézni egy barátságos hajlékban. Igazán nagy változásokat csinált az aug. 10-iki tűz. Egész ribilliót. A vendéglő és mellékletei alól kénytelen volt 8 üzlet kimenni, Rumpold szállodát épit, emiatt megint kiköltözött másik nyolcz üzlet, azok kiszo­rítottak egyebeket, valóságos »kereskedelmi forga­lom« kélt a tűz nyomában. I Ha vízvezetékünk van, mindez nem történhe­tik meg, sürgetjük is, amennyire csak tőlünk telik állandóan. Persze ellensége is akad ám elég, ráfog­nak szegény vízvezetékre minden rosszat, mint egy­kor a Tiszára, kígyót békát reá kiáltanak, csak hogy lebeszéljék róla az embereket. Nemcsak képiesen, de a szó szoros értelmében igy áll a dolog. A na­pokban pl. valaki dühében azt mondta, hogy nem messze innen egy vízvezetékből 3 szekér döglött kígyót szedtek ki. Ez már csakugyan »kigyó-béka«, de mind hasz­talan, javíthatatlanok vagyunk s a polgármester jövő héten biztosan a zsebében hozza az egész vízveze­téket, ezt a legfrissebb hirt sugalmazza a krónikás Különfélék. Személyi hírek. Gellért Endre polgármester, Neu­bauer Ferencz kir. bányaigazgató és Szellemy Geyza kincstári előadó ma déli fél 12 órakor Budapestre utaztak, hol vasárnap és hétfőn részt fognak venni az orsz. magyar bányászati és kohászati kongresszuson, melyen valószínűleg hétfőn fog tárgyalás alá kerülni a selmecd akadémiának áthelyezése. Gellért a város, Neubauer és Szellemy az itteni osztályegyesület ki­küldöttje. A nagybányaiak véleménye az, hogy ma­ritott a palatáblára, hogy azt a ház összes élő lé nyeinek meg kellett bámulniok. Nem csillogott e akkor egy két örömkönny a szemükben ? Nem iopódzott e lelkűkbe az a tul- boldog érzés, midőn a kis okost szivükhöz szorí­tották ? Nos és kinek köszönhetik ezt az örömet? Ki volt az, ki nagy fáradsággal és finom tapintattal le­tudta kötni, azoknak az örökké játékon, pajkossá- gon járó kis buksiknak figyelmét? Ki volt, ki meg­értette velük, miként kell azt az ördöngős r betűt kanyaritani, az irkát és tollat helyesen tartani. Ki volt, ki megösmertette a gyermekekkel az Isten és haza fogalmát és a minden napi életben előforduló tárgyak hasznát és eredetét? Mindez magában véve talán némelyek szemé­ben csekélység és tényleg a magasabb tanulmá­nyokhoz viszonyítva, annak is látszik, de a gyer­mek továbbképzését tekintve, mégis a legfontosabb és a tanítóra nézve a legfáradságosabb munka, az alapvetés. Most pedig azokhoz szólok, kik — mint ma­gam is — tanítványai voltak a megboldogultnak. Testvéreim! Mit gondolnak, nem volna e kö­zönséges megvetni való hálátlanság tőlünk, ha tu­dásunk alapvetőjének, szellemi anyánknak sírját jel­telenül hagynók? De kérem, ne állíttassunk valami symmetrikus idomú márványkövet. Ez olyan komor kifejezéste­len valami, amellett általánossága miatt önmagában nem igen ébreszt hangulatot az emberben. Higyjék meg kedves testvéreim, még ha akár csak egyszerű terméskőből is faragtatjuk ki ez em­léket, sókkal meghatóbb lesz, mint egy olyan sem­mit mondó, rideg márványkolosszus. Meglássák, ha néha ellátogatnak a róm. kath. sirkertbe, ez az emlék fel emeli majd lelkünket, | sok kedves órát, sok édes ártatlan örömet juttat ! majd eszünkbe. S ha föltekintenek majd reá, mindannyiok szi vébe belopódzik majd az összetartozás érzése. Ez az emlék lesz a kapocs, mely bennünket a megboldogult összes tanítványait testvérekké fog i tenni! Nem tetszik c Önöknek az eszme? Kérem gondolkodjanak fölötte. S ti édes kis leánykák, kik legutóbb élvezté­tek Paula néni jóságát, ha talán anyuskátok szives engedelmével szintén elolvastátok mesémet, mutas­sátok meg a jó Istennek, hogy a ti szivecskétekben I is él már a hála érzete. Lám, mennyivel szebb és üdvösebb lenne, ha i sok gyomorrontó nyalánkság helyett, néha-néha , nehány szál virágot vennétek, vagy kinek otthon kis kertje van, az kopaszsza meg becsületesen s ezekkel a színes tündérkékkel díszítsétek föl a jó i Paula néni sírját. Azután tegyétek össze kacsóito- I kát és mondjatok el egy szép fohászt elhunyt tani- j tónőtök lelki üdvéért. Nem is képzelitek, hogy fognak ennek örven­deni az angyalkák a jó Paula nénivel együtt. Fo­gadni mernék, hngy másnap sokkal könnyebben megy majd az a nehéz leczke a fejetekbe, mert a jó Paula néni szelleme lesz veletek. S figyeljétek csak meg. azonkívül is olyan boldognak, megelé- j gedettnek fogjátok majd magatokat érezni, mert még a hálának is van jutalma, ez a lelki megnyugvás, a nemes önérzet AUxy Elza radjon az akadémia Selmeczen, ha azonban elhelyez­nék, akkor ne Budapestre, hanem Nagybányára vigyék A nagybányai küldöttek a hét elején vissza érkeznek. Gellért polgármester a vízvezeték kérdésében is el­akar járni ez alkalommal. Hymenhir. Láng Lajos v. b. t. t. egyetemi rek­tor két fia közül a nagyobbik - Boldizsár szeptem­ber 20-án megnősült. Az örvendetes eseményről a következő értesítést kaptuk : Pelsüczi Hámos Lászlóné született malduri és hollólomniczi Badányi Ida öröm­mel tudatja, hogy néhai márkus- és batizfalvi Má- riássy Kálmánnal kötött házasságából született leá­nya márkus- és batizfalvi Miáriássy Ida a mai na­pon házasságra lépett Láng Boldizsár a vezérkarhoz beosztott cs. és k. huszárfőhadnagygyal, Láng Lajos a m. k. tudomány-egyetem rektora, országgyűlési képviselő, valóságos belső titkos tanácsos és neje született Horváth Emilia fiával. — Hasonló szö­vegű tudósítást adott ki a Láng-család is. Személyi hir. Rádu Demeter nagyváradi g. kath. püspök ma d. e. 10 órakor Szatmár-felöl városunkba érkezett s holnap a szomszédos Zazar községi átépített templomot fogja fölszentelni. A püspök vasárnap d. u. ide érkezik s 3 óra 20 perczkor elutazik vidékünkről. Nagybánya város nevében Torday h. polgármester és Egly Mihály főjegyző fogadták ma a vasútnál. Kinevezés. A vallás és közokt. miniszter Óváry Júlia szinérváraljai áll. segédtanítót ugyanoda rendes tanítóul nevezte ki. ­A hétfői városi közgyűlés hosszú tárgysorozatát leközöltük múlt számunkban. Napirend előtt Torday h. polgármester meleg, őszinte részvéttel emlékezett meg Moldován Antal elhunyt takarékpénztári fő­könyvelő, városi képviselőről, a gyűlés elhatározta, hogy részvétének jegyzőkönyvileg ad kifejezést az özvegyhez átiratot intéz. A bérczeserdei makkter­mést Vaska Gyula zsibói lakos vette ki 521 koro­náért. Gurszkv János, Kovács József Lipószky köz­munka tartozását törölték. Hirsch Móriczot a községi kötelékbe 50 K díjért fölvették A közgyűlés a tiszt­viselőkre nézve azon elvi határozatot hozta, hogy az előre kiadott lakbér, fa, egyéb átalány stb. töb­bet vissza nem követelhető sem a tisztviselőtől, sem utódaitól, csupán a fizetési előleget tartoznak szük­ség esetén az örökösök visszatéríteni. Özv. Moldo­ván Antalné nyugdiját 880 koronában állapították meg. Lakatos Józsefet a nyugdijkötelékbe nem vet­ték föl. A tisztviselők azon kérelmét, hogy reggel ■$től 2 óráig, illetve 8 tói 1-ig legyen hivatalos óra a közgyűlés elvetette. Lakos Imre nyaralótelep lé­tesítésére ez úttal sajnálattal kénytelen volt félre­tenni a gyűlés, a város nehéz annyagi helyzetű miatt^ A nyugdíjasok és szolgák 40, illetőlev 2Ó K árága- sági pótlékot kaptak. A Gyarmat-utcza rendezésére bizottságot küldtek ki. A községi tanítóknak az is­métlő iskoláért dijat nem szavaztak. Kerekes János tűzoltó tisztnek 200 K, Rettegi Ferencz fürdősnek 25 K segélyt adott a képviselet- A leégett regále épü­let anyagát a g. k. egyháznak templomépitésre oda­ajándékozta a képviselet. Gellért Endre polgármes­ternek a város négyheti szabadságidőt engedélyezett. Nagy László alispánt, kit a vármegye állásától felfüggesztett, a belügyminiszter állásába vissza­helyezte. Réti István festőművész a Frakknói-féle 3000 koronás római dijat elnyerte s jövő hó elején egy évi tartózkodásra Rómába utazik. Színészet Palotay Antal színigazgató szeptem­ber 28-án kezdi meg kellően szervezett társulatá­val »Casanova« nagy operettel szinielőadásait. A tár­sulat két éven át az alföldi szinikerületben műkö­dött ami elég garanczia, hogy közönségünk igényét itt is kielégítse. A kiváló műsor, mely a fővárosi színházak legújabb darabjaiból van összeállítva, igen kellemes szórakozó estéket igér. -- A helyzet jelenleg nehéz, amennyiben alkalmas hely alig van a városban, hol színi előadásokat lehetne tartani. A polgári olvasókör érezve a kötelességet, a társada­lom jelen szorult helyzetében átengedte — megfelelő díjért — nagy termét előadások tarthatására s át fogja engedni a bálokra is, biz ez a tagoknak nagy áldozatukba kerül, de a kultúra érdekében mégis megteszik. Bérezi/ Jen i a társulat titkára, bér etgyüj- tés czéljából városunkban időzik. E jóhirü társulat ugyhalljuk megérdemli a támogatást, de figyelmez­tetnünk kell a bérelni szándékozó közönséget, hogy megszokott helyeiket mihamarabb jegyezzék elő, mert tekintve a terem térfoglalatát,"ja jobb helyeket hamarosan lefogják foglalni. A Rényi-féle üveggyár ügyében e hó 18-án helv- szini szemle és bizottsági ülés volt. A gyártelepre 10 holdat 200 koronáért, munkás lakásoknak és ker­teknek 60 holdat első 10 éven át holdanként 2 K, további 10 éven át évi 10 korona díjért javasol át­engedni. A tűzifát a jelenlegi árban kívánja 25 évig a gyáros s itt lesz erős nézeteltérés egyesek között, amennyiben egy negyedszázadra előre a faárakat le­kötni bajos dolog volna. Stoll Béla véleménye az, hogy a faárakat 5 évenként kell megállapítani. Az ügy nemsokára közgyűlés elé fog kerülni. Női iparkiállitás volt a napokban Debreczenben. A földmivelésügyi miniszter ugyanis Szokol Ziza ki­tűnő képzettségű ipartanitónöt bízta meg azzal, hogy tanítónők részére házi ipari szalmafonó tanfolyamot vezessen. A tanfolyam, mely julius kösepétől szeptem­ber közepéig tartott, nagyszerűen sikerült. A vezetőnő Szokol Ziza nyilvános kiállításon számolt be az ered­ményről s nagy elismerést és dicséretet aratott. Szabó Kálmán orsz. képviselő, kamarai elnök lelkes beszéd­del ünnepélyesen nyitotta meg a kiállítást nagy kö-

Next

/
Thumbnails
Contents