Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-05-14 / 20. szám
(2) 1905. Május 14. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 20. szám. mélheti, s csak azért vagyok bátor a kérdést teljes világításba helyezni, nehogy a közönség azt gondolja, hogy a gazdasági egyesület talán ezrekre menő segélyt kért. Nem tudom hányadszor, de ismét kijelentem, hogy igenis részesül a gazdasági egyesület elég szép segélyezésben, de más szegényebb városokban hasonló intézmények a kérdéses regálé kártalanítási összeg kamatjövedelme nélkül is élveznek anyagi támogatást. A gazdasági egyesület örvendene leginkább annak, ha nem kellene segélyezésre szorulnia, mikor tapasztalja, hogy több ezer hold erdővel biró város háztartásának egyensúlyát 36 m3 dorongfa ingyenes kiutalása megbillenti. A lezajlott képviselőválasztások elég disso- nantiat szültek. S ez a kérdés is olyan, hogy ha azt feszegetjük, egy egész osztály kedélyhangulatát felkorbácsolja. Ezért szerény nézetem az, hogy jobb ha nem bolygatjuk jelen alkalomból az összeg jogi természetét, mert eddig senkinek eszébe nem jutott, hogy az ösz- szegnek reá eső részét követelje s a gazdaközönség sem igen feszegette az ügyet, hanem alólirott hivatkozott itt-ott, utóbb a gazdasági egyesület kérvényében is az alapra, melyből ez idő szerint az uj segélyezés talán még fedezetet nyerhetne. Bernhardt Adolf. Vármegyei ügyek. Tegnapelőtt, május 11-én tartott vármegyei közgyűlés elé Nagy László alispán terjedelmes jelentését következő elöljáró beszéd kíséretében terjesztette be : Tekintetes közgyűlés! A közigazgatás követelményeinek megfelelőleg több Ízben volt alkalmam már jelentéseket tenni egyes hiányok és aránytalanságok eloszlatására s a tek. közgyűlés mindig kegyes volt ezen javaslatokat elfogadni s különösen a költségelőirányzat tárgyalásánál a költségvetésekbe beillesztve felterjeszteni a Nagyméltóságu Belügyminiszter úrhoz, ezen felterjesztéseink azonban eredményre nem vezettek s ennélfova czélszerünek látom azon indítványt terjeszteni a tek. közgyűlés elé, hogy a régi gyakorlatot megszakítva, most már küldjön ki egy bizottságot a tek. közgyűlés, mely az általános tisztujitásra tekintettel a vármegye szervezési szabályrendeletét tegye vizsgálat tárgyává, illetve tegyen javaslatot annak esetleges módosításáról. A múltban e szabályrendelet közvetlenül az általános választás előtt vétetett vizsgálat alá s részint a már megindult választási mozgalmak befolyásolták, részint az idő rövidsége miatt a Belügyminiszter Úrral lehetetlen volt hosszabb tárgyalást igénylő kérdéseket kielégitöleg megoldani s a választások után pedig a már megállapított keretek megváltoztatása csaknem lehetetlenné vált. Ezen bizottságnak most leendő megbízatása lehetővé tenné a legszélesebb körű előmunkálatok megtételét, az adatok összegyűjtését, az egyes hivataloknál mutatkozó hiányokat s egyáltalában hosszú időre megCelestino pedig okolja az örökszép természetet, de szemeinek beszédét nem érti senki, s nem is fogja megérteni a világ. — Fra Andrea szürke névrokonának öröme nagyon hamari volt. Mert amint felérnek a hegy tetejére, hol néhány fa, bokor nőtt. megállnak, hogy egyiknek árnyékára telepedjenek : a fa árnyékán egy rongyos ruháju ember fekszik, mellette egy fuvola hever. Csavargó, vagy zsivány, mondja Fra Andrea, de Celestino nem engedi tovább menni. Beszél a keresztény szeretetről, hogy a szegényt, — ki megmozdul és keservesen nyög — föl kell tenni a szamárra s a kolostorba vinni, hogy ápolják . . . Végre is ő győz, s a szerencsétlent föl is teszik a szamár hátára, ki nyugodtan hamzsolá a közeli bokor leveleit, bár Fra Andrea még soká morog utszéli muzsikusokról, meg csavargókról, kik ezrivel tanyáznak a környéken. Celestino fölveszi a fuvolát, ilyet még ő soha sem látott s elakarja rejteni, de Fre Andrea hozzá ugrik s dühösen figyelmezteti, hogy azt át kell adnia a priornak. Celestino, hogy véget vessen a vitának, a fuvolát az ismeretlen rongyos zsebeibe teszi, ki fölnyitja szemét és keservesen nyög. A kolostor terraszáról pedig kíváncsian néznek a kanyargó útra a testvérek, hol az expedíció közeledik. . . . Haj, de mikor beállítanak, mekkorát bámulnak ! — Egy részeg csavargó, és semmi más! Oh, Celestino ! mit cselekedtél ? Celestino remegve áll a prior előtt, ki vétkesnek mondja őt. — Nem, atyám nem vétkeztem, — mondja Celestino, — ez a szegény ember gyámoltalanul feküdt a kövön, mond, nem-e Isten vezetett oda ? A szamáron sem volt teher, föltehettük tehát őt . . . oh, mondd nem a Gondviselés intézte mindezt?! A prior meg volt győzve, csak az atyák morognak halkan. — Fiam — mónd aprior — az írás azt is mondja állapítaná minden kétséget kizárólag azon szükségleteket, melyek most leginkább csak az alispán személyes meggyözödé.íén alapulnak. Ezen bizottság úgy volna megalakítandó, hogy a fötisztviselőkön kívül, kik hivatalból tagjai lennének, minden járásból két—két bizottsági tag lenne választandó s ezen felül még 10—15 tag tekintet nélkül a járásokra s a bizottság jelentése kinyomatva elküldetnének annak idején minden vármegyei bizottsági tagnak s a felhatalmazás úgy adatnék, hogy az egyes főszolgabírói járások esetleges ki- kerekitésére is terjeszkedjenek ki. A másik tényleges kérdés a közutak kiépítésének kérdése, melynek feltevését részemről azzal indokolom, hogy közutaink kiépítésének tervezete 1914. évig nyúlik el, mely hosszú idő nagy anyagi veszteséggel van összekötve az illető vidékek birtokosaira s miután az 1904. évvel közúti költségvetésünk felszabadult az állami kezelésbe vett utak fenntartási költségeitől, szabadabb mozgást enged s tekintve az utak fontosságát, kötelességemnek tartottam erre a tek. közgyűlés figyelmét felhívni. Biztat az a reménység is, hogy ha ez utak kiépítése egyidejűleg fog a vállalkozóknak kiadatni, ajánlataik méltányossága ki fogja egyenlíteni azon anyagi veszteséget, mely látszólag abból állana elő, hogy az építés egyszerre való megkezdése esetén az állami segélyként nyert 800,000 korona leszámítolása válnék szükségessé. Magam részéről ezen kiépítendő utak közé tartoznak mindazon utak, melyek a minisz- terileg megállapított kiépítendő utak közé felvétettek m. p. az u. n. lápi ut egész vonala, a Győrtelek—fehérgyarmat—csekei ut még kiépítetlen része, a Nagybánya— garbonáczi és a Szatmár—erdőd—kr.-bélteki útvonalak, felvétetnék még a Nagyecsed—györteleki törvényhatósági ut, mely a Nagykároly —mátészalkai vasút kiépítésével nyert fontosságot, továbbá segélyezendőnek tartanám az Ombód—hirip—páczafalusi vi- czinális útvonalat, mely a vármegye legszegényebb vidékének nyitna meg egy útvonalat, hogy megélhetésének lehetőségét nevelje. A Szatmár—s.-ujlaki ut kiépítését azért nem vettem itt fel, mert a nmltsgu m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur ennek kiépítését saját tárczája terhére véven fel, annak kiépítési költségeivel nem akarom terhelni a vármegyei útalapot Nem óhajtom, hogy ezen javaslatom, olyannak tűnjék fel, melytől eltérés nem lehet s nincs kifogásom az ellen sem, ha ezen javaslatom szintén az előbbi vagy egy más bizottsághoz utasittatik tárgyalás végett, én csak általános képet akartam nyújtani azon czélokról, melyek előttem lebegnek, másrészt az is indított ezen indítvány megtételére, hogy a jelzett utak földmunkálatai nagyobb részt készen állanak s azok építésének elhúzódása a vármegyére nézve anyagi kárral is járnak. * Pilátus égetés. Igazán kiváncsi vagyok mi volt Szmollen Pál ur szándéka, midőn az »Erzsébetváros és Vidéke« védelmére kelt; csak nem akarja bebizonyítani a tények ellenére, hogy Nagybányán, Felsőbányán, vagy Kap- nikbányán olyan Pilátus égetés van, melyről az »Erzsébetváros és Vidéke« április 23-diki számában irt. Újból ismétlem, hogy az egész valótlan állítás. S az ilyen állítások nem hasznára, de kárára vannak az ethno- grafiai kutatásnak. Az nem kiszinezése a dolognak, hogy a pap kijőve a miséről Pilátust megégeti in effij »Legyetek óvatosak, mint a kígyók«; nem-e teteti 1 ez az ember magát ? — Oh, nem atyám, és én magam fogom őt ápolni. A szerzetesek elszontyorodva távoznak, hanem az estebéd! az volt még csak szomorú! —- — Száraz kenyér, meg penészes sajt, s mind ennek Celestino az oka Celestino, ki éppen most jön s jelenti: a beteg meghalt; újabb szemrehányások. * No, de mégis eltemették az idegent . . . . . . Celestino bódultán jár-kel kis cellájában, megtapogatja zsebét: itt van a fuvola. Leül az ablakhoz. Kivácsian előveszi azt, megnézi s midőn ügyetlenül belefuj: micsoda lágy, tiszta hang árad szét a cellában. Langyos nyári este van. A gyönyörű est ragyogó poézisét tükrözi a titokzatos zene. Meg-megrezzenek a hangok, künn pedig a szél bujkál a komló levelei közt, minek virágai fehéren, csendesen himbálóznak, mint valami tündér. A patak titokzatosan csobog, a bozókabok- rok smaragazöld színe élénken ragyog. A távoli hegyek lilaszinü árnyéka összeolvad a felhők ezüstös szélével. Celestino csak fújja a fuvolát, minek hangja végig tánczol a kolostor ablakai alatt, s körül futja a temető sirhantjait. Játszik, egyre játszik, s arra tekint, hol a bűbájos nap lenyugodott. Az ablakokon ónix, gyöngy és rubint csodálatos szép színbe játszik a természet. A komló virágairól csábítóan hajladoznak, integetnek az amforák, s szlfidek emelkednek ki belőlük. Melodikus, bizarr hangok kapnak szárnyra a levegőben, mint egy májusi eső édes illata a mámoros jázmin virágok fölött. Lassan minden elcsendesik s csodaszép éjszaka tekint be az ablakon. A cella ajtóban megjelen Fra Cleofa: — Celestino, jöjj a priorhoz, hozzad a fuvolát is. — Sátáni muzsikád miatt, — mondja a prior, gie; hanem rosszakaratú, vagy tudatlan elferdítése, ama Pilátus égetésnek, melyről lejebb szólottám, hogy a nép a városon kívül mindenféle gizgazt összehord, azt elégeti s azt mondja ez Pilátus égetés. Óriási kü- lömbség van a kettő között, midőn az egyház tesz valamit s midőn a nép hódol valamilyen szokásnak. Az olyan állítások ellen, a leghatározottabban tiltakozik az egyház minden szolgája. S tiltakozik a valódi ethno- graphus, aki csak azt akarja feljegyezni ami igaz, ami valóság. Azt is mondja Szmollen Pál ur, hogy ez a szokás nem is oly helytelen, (idézi szavaimat) »hogy az ilyenek nem hasznára, de kárára volnának az ethno- graphiai kutatásnak,« Kérem nem a szokás van kárára, hanem a valótlan állítások vannak kárára, a szokások nincsenek kárára, hanem gyarapítására. Még akadhat 50 év múlva egy olyan ethnographus valahol, aki a nevezett lap nyomán azt akarja majd bebizonyítani, hogy azelőtt 50 évvel a papok Pilátust égették. Szól arról is, hogy régebben Kapnikbányán szokásban volt a Pilátus verés, mely abból állt, hogy nagypénteken a (csonka) mise után a templom előtti téren egy csomó deszkát ütött a fiatal generatio. Mindezt abból következteti, hogy a nép büntetni akarja Pilátust, mert nem bűnhődött. Bizony megbünhődött ő: mint hagyomány mondja, ugyanazon zsidók, akik azzal fenyegették, hogy bevádolják Rómában, ha nem ítéli halálra Jézust, mégis bevádolták később, mégis kegyvesztett lett, elmozdították hivatalából s e feletti bánatában öngyilkosságot követett el. Pilátus különben is inkább szánalmas, mint gyűlöletes alak a szenvedés történetében. Három kibúvót is keresett, hogy Jézust megmentse. Sokkal helyesebb az a megfejtése a Pilátus verésnek, mit iró ur közleményének végén mond: Nagy valószínűség szerint a Pilátus verés azon szertartás tul- hajtásából keletkezett, hogy a lamentátiok után kis zaj, zörej történik annak emlékére, hogy Krisztus halálakor a föld megindult s a kősziklák megrepedtek. Az ifjak bizonyára csekélynek tartották a kis zörejt a templomban s csináltak a templomon kívül még nagyobbat s elnevezték Pilátus verésnek. Érdekes, hogy Pilatus még egy más alakban is belekerült a nagyheti szertartásba. Itt is előbb megvolt a szertartás, csak azután vitte bele a nép Pilátus nevét. Ismeretes, hogy nagyhéten egy háromágú gyertyatartón 14 sárga s egy fehér gyertyát gyújtanak meg. A 14 sárga gyertyát lassankint kioltják. (Székesegyházakban, szerzetesrendek templomaiban egy-egy zsoltár eléneklése után. Másutt mig a lamentatiot éneklik) A 14 sárga gyertya Jézus apostolait, tanítványait jelképezi, a szertartás vége felé az oltár mögé viszik s a legvégén, midőn a zörej történik előhozzák s vissza teszik a háromágú gyertyatartóba; az elvitele és elé- hozatala Jézus halálát s feltámadását jelenti. A nép azt, aki a gyertyát elviszi, elnevezte a Pilátus macskájának. Talán azért, mert akkor jön elő az oltár háta mögül, midőn a zörejt hallja; miként a macskát is zörejjel kergetik elő, ha valamely bútordarab mögé bujt s nem lehet hozzáférni. Még a papnöveldében is úgy kérdeztük, hogy ki lesz a Pilátus macskája? a helyett ki fogja a gyertyát az oltár háta mögé vinni ? így került bele ide is Pilátus neve, holott semmi köze ahhoz a szertartáshoz, semmi vonatkozásban, semmi összefüggésben nincs vele. Mi tehát a Pilátus égetésnek, Pilátus verésnek, Pilátus macskájának eredete ? Az, hogy a nép meg— elfelejtettél a hórára jönni, sőt még a testvérek imádságát is zavartad A prior azt hitte, hogy Celestino tud fuvolázni, de az ártatlan arczczal megvallá, hogy ezelőtt ilyen fa még csak nem is volt a kezében. A testvérek mosolyognak, s képmutatónak tartják őt. . . A prior elveszi a fuvolát, s Cleofának adja, hogy vigyázzon rá, senkinek ne adja; Celesti- nót pedig kiküldik a teremből. — Celestino nem tud aludni . . . Reggelre kelve felhők borítják az eget. Cellája oly üres, oly idegennek érzi magát. Aggódik a fuvoláért . . . Ismét beáll az est. A hegyet gyászoló felhők borítják. Celestino föl s alá jár. Egyszerre halk kopogtatás hallszik ajtaján. — Talán a prior hivat? A szerzetes felelet helyett némán átadja a fuvolát s távozik. Celestino fellélegzik: itt a fuvolám! minő boldogság! — Semmire sem gondol, csak a fuvolára. Az ablakhoz megy és ismét játszik A szomorú, bánatos melódia összeolvad az esthangulattal. Mintha száz meg száz csalogány zokogná belé fájdalmát a melódia széles áradatába. Hirtelen őrült kaczágásba, vad, carneváli tánczba csap át a zene. . . Nem sokára megjelen Cleofa, s mint tigris Celestinot a prior elé kergeti. Cleofa azt állítja, hogy az ajtót bezárta, mig Celestino azt vallja, hogy a fuvolát Cleofa adta át. Igen, de Cleofát mindenki latta, hogy itt volt, Celestinot senki- S hogy Csodálkoznak, midőn egyik testvér Cleofa cellájába rohan s a fuvolát ott találja a falhoz erősítve. A testvérek egymásra bámulnak, a prior gondolkozik. Celestinot a carcerbe vittéx, szenvedjen ott, mig be nem vallja, hol tanult meg játszani, s hogy került a fuvola hozzá, s ismét vissza. Aztán meg a hóra elmulasztásért is büntetés jár. — — Beáll az éj. Celestino börtöne sötét, a sűrűn rácsozott ablakon semmi világosság nem hatol be.
