Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-05-14 / 20. szám
20. szám. levő szokásokba, fenálló szertartásokba belevitte a Pilátus nevét. Általános s ősi Szokás az mindenfelé, hogy ta- vaszszal a giz-gazt elégetik; s ez gazdasági szempontból igen jó szokás ; igy sok féreg pusztul el; a korhadt faágak, fonnyadt levelek nem akadályozzák a réteken a fü növését, hanem elégve termékenyítik a földet stb. Mivel a nagyhét ép ezen időbe esik, jutott bele a giz-gaz égetésbe a Pilátus neve, mintha őt égetnék. A templomi csöndes zörejből lett a templomon kívüli hangos zörej, s ismét belejött a Pilátus neve, mint Pilátus verés. A leirt szertartásba pedig Pilátus macskája került bele. Ezekbe még ártatlanabbul jutott be Pilátus, mint a Hiszekegybe, mert ott szükséges volt az ö nevét bevenni, hogy pontosan megjelöltessék az idő s személy, hogy mikor szenvedett Jézus és ki Ítélte halálra arra azt mondjuk: Belekerült mint Pilátus a Credoba;raég inkább mondhatjuk, hogy belekerült mint Pilátus az égetésbe — a verésbe ; vagy mint Pilátus macskája a nagyheti zsolozsmába. Csdfcás ndor dr J. Draskóczy Ilma verskötete. A mély érzésű hangulatos költő nem ismeretlen nálunk, hiszen eltekintve a fővárosi jeles szépirodalmi lapoktól, a »Nagybánya és vidéké« is szokott kedveskedni olvasóinak az ö költeményeivel s valahányszor ezt tehetjük, igazán ünnepnek tartjuk lapunkra nézve. Van valami bájos, csodás Jörgné költészetében, az egyszerűség hangján mond el szép dolgokat lágyan csengő sorokban, ez az ő költői jellemrajza. Olyan igénytelen az a »Hangold fel csak czi- gány a muzsikafádat«, de oly sokat mond »lágyan . . . selymesen . . .« Sok helyt igazán asszonyos a költészete, pl. »Üzenetváltás« ilyet Írni férfi nem képes, mert ily finom érzés nem lakik férfiúi szívben. A nagy kérdéseket fölteszi, aztán megoldatlanul hagyja, ö csak beszél, kérdez, dalol? hisz ez a csalogány, a költő hivatása A kóbor szél, Mely titkos búgó hangon beszél, Hogy honnan jő és merre visz útja; Senki se tudja . . . A felleg árnya, Mely ráborul a nap sugarára, Előtte a villám, utána vész : Hol támad, hova vész ? S vájjon a lélek, E megfoghatatlan szárnyaló élet: Velünk pusztul-e ott lenn a porba’, A koporsóba? Meghatóan szép sorok azok, miket Vutkovits Sándornak szentel: Elmentél . . . úgy hogy vissza sohse jöjj. Látó szemed előtt im most máP’ nyitva A hét pecséttel elzárt titok titka : Az Élet. S most onnan talán szánakozva nézed: Mint küzködünk oly czélokért tovább, Melyek előtted most már, meglehet, Hogy buborékoknál nem egyebek . . . — De akármint van ott fenn — idelenn Egyedül az a bizonyos csupán •• El nem merengünk kedves fejeden, Celestino aludni akar s nem tud. Lázas látomá- nyai vannak. Elet, beh nyomorult vagy, sóhajt magában s a halálról kezd gondolkozni. A mécs füstölög. Lángja árnyékot húz ablaktól az ajtó sarkáig, mi ott megsürüsödikCelestino megdörzsöli szemeit. Az árnyék sovány, sárga arczán aszott alakká sűrűsödik össze, s furcsa barna lepel van rajta. Zajtalan lépéssel közeledik Celestinohoz, ki tudja, hogy kisértet s még sem rémül meg. A vendég most már ott áll előtte s ránéz zöldes szemeivel. — Sátán vagy, szól Celestino s elfordul. — Lehet, mondja az titokzatosan. — Szenvedek, sóhajt Celestino. — Szenvedsz, hiszen nem ismered az életet fiam. Te vagy hibás. — Én? hát akkor mi a küzdelem, mik álmaink, mi a lemondás ?! — Ez nem élet, gúnyolódik az. Nem ismered az életet! — S miért nem ? — Nem ismered az asszonyt, kaczag rekedten a sátán. — Nem ? ismertem egy lánykát! — Az angyal volt! — — Nem ismered az asz- szonyt, ki istenség, bus; ártatlan vagy fiam, nagyon ártatlan! — Nem kell nekem asszony! . . . Elég volna az én boldogságomhoz, ha a hegyeket bejárhatnám és fölöttük szállhatnám. — Ostoba vagy! az asszony minden, érted, az asszony ; ő az éden, benne ég a pokol minden lángja. Éretlen vagy, nem virág, madár, csillag a boldogság, hanem az asszony, ő az élet álma! az ő keblére kell törekedned. Celestino könnyezik, s hallkan sóhajt: — Ismertess hát meg vele! Az idegen gúnyosan fölkaczag. — Mire való ez itt, — szól a mécses felé fordulva és eloltja azt. Aztán az ablakhoz megy és kezével nagy iveNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. Nem jut szivünkbe többé mosolyod Soha már — ezután .... Nehéz a szivem! Súlyát alig birom! . . S a könnyem végig perdül a papíron . . De ki tudná felsorolni a sok szép költeményt, mikkel ragyog e 120 lapra terjedő bájos verskötet. Tessék megvenni, fűzve 3 K, kötve 5 K az ára, aki tud gyönyörködni a dalokban, az kedves, értékes könyvei közé fogja sorozni a drága gyöngyökkel ékes gyűjteményt. HETI KRÓNIKA. Országgyűlés, megyegyülés, képviseleti gyűlés. Minő nagy különbség van e három között! Az országgyűlés annyira megjámborodott, hogy ma pl. ázért hívtak ülést, mert pecsételnek, lepecsételték a feliratot. Az országház megengedheti magának ezt a luxust, mi ha pecsételünk, még a szomszédokat sem hívjuk át s egyáltalában semmiféle testületben nem hívunk gyűlést azért, mert pecsételünk. Ők tehetik, úgy se tudják az időt mivel tölteni. A vármegye meg sistereg, pattog, a szenvedélyek tüze forrong az uj székházban, izzó a levegő, támadják a tisztviselőket, a főbbeket is, any- nyira, hogy az alispán se szó, se beszéd, ott hagyta az egész gyűlést. Tehát nem is volt ez már »gyűlés« a szó igazi értelmében. Idehaza pedig tartjuk a csendes képviseleteket, összejövünk 15-en, 20-an, letárgyalunk 30 pontot másfélóra alatt s kaczagva szavazzuk meg a szabályrendeletek felfüggesztését. Látni kellett, milyen szép pártja volt annak, hogy a Nagyszállóban ne legyen záróra. Tegye szivére kezét mindénki s vallja meg őszintén, nem volt-e életében szüksége a záróra átlépésére. A férfiak titkos örömmel egyhangúlag amellett döntöttek, hogy mulatni kell: 8 órai munka, 8 órai szórakozás, de éjszaka! Lettek volna csak ott a nők, bizonyosan másképp jött volna ki az a határozat! E héten hallottuk először a tavaszi évadban a bányászbandát. Kis számú közönség hallgatta a ligetben, tehát azért is játszottak olyan vontatottan. Mert szépen muzsikál ugyan ez a zenekar, tisztán és szabályosan, de egy kicsit csendes tempóban, több élet, elevenség kellene beléje. Egyébiránt mit várhat az ember a fagyos szentek hetében. Melegedjék csak ki az idő, majd másképp lesz minden, a bombardon is vigabban recseg, bár eddig Pongráczra meg Szerváczra a héten nem sok panaszunk lehetett s ha Bonifácz is ily kedvesen viseli magát, akkor legközelebb örömteljes májusi éneket fog zengeni _______________a krónikát. Kü lönfélék. Személyi hir. Kováts Béla kir. tanfelügyelőt, a vallás- és közokt. miniszter, saját kérelmére nyugdíjazta s a szatmári tanfelügyelőség vezetésével egyelőre Bodnár Györgyöt bízta meg. Kinevezés. Wagner Rezső felsőbányái kir. bányagyakornokot a salgótarjáni részvénytársaság kötelékébe segédmérnökül nevezték ki. Eljegyzés. Simon László bányaigazgatósági számtiszt e hó 6-án jegyezte el Hitter Vilmos és neje Kozáry Gizella fogadott leányát: Nyisztor Gizellát. két húz, rajzol a levegőbe. Erre selyemfonal kezd fényleni a rostély között s sárgás-kénes színben szórja szét fényét a kamrában. A sátán fekete fadarabokat szed elő kebléből és összeilleszti. Celestino fölugrik: a fuvolám 1 — A lelked, kaczag a sátán ... Maradj csak fekve. Celestino takarója alá búj. A sátán pedig fuvolázni kezd. A ruha leesik róla, s ő az ágy szélére ül, mint meztelen kolosszus, denevér szárnyakkal. A hangok mind erősebbek lesznek s Celestino testén borzongás fut keresztül, a lába bokájától föl a fejéig, megint le. Ködfátyol borul rá; s lát sajátságos képeket: sürü erdőt, mohos szobrok mögött kiszáradt kutakat, omladékokat, homokot és pusztaságot. Este, reggel és éjszaka gyors egymásutánban váltakoznak . . . Egyszerre cyprusokkal beültetett, nagy, hatalmas fáktól körülvett virágokkal, s oleanderokkal díszített kertben találja magát. A cyprusok alatt egy asszony áll, nagyszerű, fönséges. Nyaka és mell« vakítón fehér, gyöngéd, gyémánthoz hasonló színekben. Teste éles ellentéte lehet bársony ruhájának. Melle, csábosán domborodik ki kivágott ruhájából. Celestino utána nyúl, de az szétfut a semmiben, s körülte köd forog. A fény, mi az ablakrostély közt rezgeti az imént: letör ebbe a ködbe, s a jázminkék sugarak a smaragdzölddel egy csodaszép asszonyi testté egyesülnek, mit átlátszó fátyol csendesen takar. Az asszony ráhajol Celestinora, ki csak nézi, csak nézi a szépséget, érezve annak forró lehelletét. A sátán tovább fuvolái; az asszony pedig az ablakon kilép s a holdsugárba röppen, Celestinot csalogatva. S Celestino mámorosán követi. Néha hátranéz a sátán, ki a kolostor tetején ül. Aztán ő is elindul, előttük lebeg nyáréji varázsban a csábitó asszony. Celestino követi a rózsaszínű, halovány ködbe burkolt mosolygó asssonyt, kinek tagjait virágfüzérek övezik. 1905. Május 14, (3) A májuá ll-iki vármegyei gyűlés egészen megfelelt azoknak az izgalmaknak, a mik az egész országban uralkodnak. A bizonytalan politikai helyzet idegesekké, szenvedélyesekké teszi az embereket. Csinált is az u. n. vármegyei ellenzék, olyan csete-patét, hogy a szenvedélyes személyeskedések csak úgy röpködtek a levegőben. Hanem azért Heves vármegye átirata nem ment keresztül, Szatmár- megye külön feliratot készíttet, melyben a jelen ex-lex állapot megszüntetését sürgeti. Annyi bizonyos, hogy az ilyen személyes csatározásokból nem sok haszna van, a mint azt Böszörményi Sándor el is mondotta egy kemény felszólalásában. Nagy László alispánnak, terjedelmes és kimerítő jelentéséből a bevezető részt lapunk más helyén veszik olvasóink. Gyászhir. özv. Bilcz Istvánná testvére uglai Erdős Gábor volt főszolgabíró és 48-as honvédhadnagy elhalt e hó 7-én, 78 éves korában Szatmáron. A nagybányai kerületi bánya-egylet e hó 7-én tattotta közgyűlését Torday Imre elnöklete mellett. Jegyző dr Miskólczy Sándor volt. Az alapszabályokat módosították, s fölterjesztették a miniszterhez. A kerület vagyona 40000 K s igy a tagsági dijat egyelőre beszüntettük. A Lipót-bányában szerencsétlenül járt két bányász családjának 2—2 száz koronát adományoztak. Az elnököt ügybuzgó munkálkodásáért 400 korona tiszteletdijjal jutalmazták. A tisztikart következőleg alakították meg: Elnök Farkas Jenő, alelnök Moldován László, jegyző Pap Márton, pénztárnok Bay Lajos, választmány Torday Imre, Pokol Elek, dr Mis- kolczy Sándor, Süssner Ferencz, Tanczer György, Husovszky József Fernezelyen e hó 8-án éjjel tűz ütött ki, mely a kohó épületét veszélylyel fenyegette. A fürdő-épület leégett, a többit azonban sikerült megmenteni, bár az óriás tetők több ízben is tüzet fogtak. A tűz oka villamos rövid vázlat, mint annyiszor, e miatt égett le a párisi nagy áruház is annak idején, a tüzveszélymen- tesnek állított villamos vezetékek tehát éppen nem biztosak a tudomány mai állása mellett. Választó polgárok ügyeljetek, hogy benne legyetek az orsz. gy. képviselőt választók névjegyzékében. Az ezen évre érvényes jegyzék a városháza iktatói irodájában közszemlére van kitéve s hétfőn, május 15-én d. u. 5 óráig lehet ellene fölszólamlani, ha valakinek panasza volna e részben. Szavazáskor már késő zsörtölődni, a ki komolyan veszi a választói jogát, az most ne sajnálja a fáradságot és a névjegyzéket eredetiben tekintse meg. 100 korona papírpénz és 18—20 korona aprópénz veszett el a Deák-téren tegnap 10 órakor egy fekete bőrtárczában. A becsületes megtaláló illő jutalomban részesül, ha a róm. kath. plébániára gazdájának, Csókás Vidornak visszaviszi. A veresviziek panaszkodnak, hogy ők a reggeli postát csak d. u. fél 4 órakor kapják. Ez a külváros tehát messzebb van Budapesttől, mint Sztrim- buly vagy Nyegrefalu. Arra kérjük a postafőnökséget, intézkedjék valami uton-módon, hogy a Ve- resvizre gyorsabban és többször érkezzék a posta, mert ott a liget tájékán sok előkelő idegen lakik s az is előmozdítása az idegenforgalomnak, ha valahol jó posta kiszolgálat van. Szörnyű halál. Kandó András kincstári bányamunkás Felsőbányán szombat (május 6.) délelőtti rendes bányamunkájából hazatérve, délután kőfejtő Előttük tánczol a hold, lábuk alá küldve sugarát. A csillagok égnek, Celestino szemei ragyognak s tovább haladnak. A kolostor elmarad, csak néha röppen fel egy- egy holló, lomha, fekete szárnyakkal. A hegy peremén mennek. A sátán leül a csúcsra, nagy, denevér-szárnyait, mint óriási zászlót lomhán mozgatja. A fuvola elhallgat, Celestino megáll. Az igézőén szép asszony bágyadt hold halovány sugarán a feneketlen mélységbe ereszkedik, és eltűnik. A sátán leteszi a fuvolát, s borzalmas guny- kaczajba tör ki. Celestino fölnéz, mindenütt sötétség. — Add ide a fuvolám, kiált a sátánra — hogy jöjjön az a ragyogó arcz, hogy szálljon ismét elém. A sátán megint fölkaczag. Celestino rárohan, hogy elvegye tőle a fuvolát: — Add ide, odaadom az életem, a lelkemet érte! A sátán azonban átkarolja őt és a mélységbe dobja .... * Reggel Cleofa bemegy a börtönbe, hogy Celes- tinonak átadja a kenyeret és vizet, de a borzalomtól legyökereződnek lábai s csak nagy sokára tud a priorhoz menni, ki lesiet a börtönbe. A hir hirtelen szétterjedt s a testvérek is lesietnek. Midőn belépnek keresztet, hánynak magukra: Celestino élettelenül fekszik a szalmaágyon, mellette hever a fuvola, mit tegnap maga a prior vitt cellájába s helyezett egy szent kép alá. A testvérek imákat mormolnak, a prior is keresztet hány magára, a szerzetesek felé fordul s remegő hangon mondja : • — A sátán munkája volt!. .. Ments meg uram tőle !! . . .
