Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-05-14 / 20. szám
Nagybánya, 1905. Május 14. — 20. szám. XXXI. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK HNéEIUXTIDEISr VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. Az a bizonyos 86496 forint. Tek. Szerkesztő ur! A Nagybányának május hó 11-iki számában közölt „Tévedés“ czimü vezérczikkére vonatkozólag tisztelettel felkérem, szíveskedjék következő észrevételeknek helyt adni: Igényt támasztok a felszólalásra kettős minőségben és pedig először mint a szőlőbirtokosok több értekezletének volt szerény tevékeny tagja, másodszor mint a gazdasági egyesület hosszas éveken igénytelen jegyzője. Azt megengedem, hogy mások talán jobban ösmerik a szőlőbirtokosoknak jutott regalekartalanitás jogi természetét, de én — mint az értekezletek egykori jegyzője, tudom azt, hogy a szőllőbirtoko- sok tulajdonképpen hogyan értelmezték a regale kártalanításhoz való jogukat, hogyan értelmezték a 86496 frt összeghez való jogfen- tartást. Ugyanis tény az, hogy a szőlőbirtokosoknak juttatott kártalanítási összeg külön megállapítás tárgyát képezte, a miből minden kétségét kizárólag csak az következtethető, hogy a 196426 frt 80 kr összeg a szöllőbirtokosok bormérési joga és nem Nagybánya város regale joga után lett megállapítva. Hogy ezen megállapítás mely faktorok közreműködésével történt, valamennyi szöllőbir- tokos jól tudja s most már tárgyalni ildomosnak nem tartom, de viszont kétségbevonhatlan tény az is, hogy ha a szöllőbirtokosok annak idején joguk kártalanításáért' lépéseket nem tesznek vala s kártalanítást nem kapnak: a 196426 frt 80 kr sem állapíttatott volna meg, nem fizettetett volna ki holdanként a 400 frt s nem maradt volna fen a kérdés alatti összeg, melyről a szöllőbirtokosok le nem mondtak, viszont a kártalanítási teljes összeget nem 523850 forintban, hanem csakis 327423 frt 20 krban állapították volna meg. Világos tehát, hogy akármilyen körülmények között: de a város a 86496 forinthoz csakis a szöllőbirtokosok jogán jutott. Ezen összegről való le nem mondását a szöllőbirtokosok akkor s most is úgy értelmezik, hogy ezen összeg átment ugyan a város tulajdonába, azonban a város adandó alkalommal ezen összegnek kamataiból nem egyes szöl- löbirtokosoknak ugyan, de az összeségnek — a köznek — a pusztulásnak indult szöllők felújítása, esetleg a kipusztult szőllöterületeknek gyümölcsfákkal szaporítása, vagy egyáltalán a gazdasági ágak fellendítése érdekében fog némi segélyt nyújtani. A nemes város ezen feltevésnek meg is felelt, mert 1892. óta a gazdasági egyesületet tekintélyes összegekkel segélyezte, ezen összegek azonban a város iránt minden oldalról támasztott nagyobb anyagi igények miatt lényegesen megapadtak, de a gazdasági egyesület jelenleg is kap a várostól évi 600 kor. készpénz segélyt, kapja a lakóházat, a telepet és a pia- czi trágyát. A vezérczikkre az adott okot, mert a gazdasági egyesület a városi tanácstól a kertész részére 24 m3 és az üveg-ház fűtésére 12 m3 dorong tűzifát kért, a mit a tanács hivatkozva az egyesület nagymérvű segélyezésére — megtagadott. A gazdasági egyesület a város képviselőtestületéhez folyamodott ezen famennyiség engedélyezése iránt; s ezen utóbbi beadványában hivatkozott a regálé kártalanítási összeg kamataira, mint olyan alapra, a melyből a gazdasági egyesület talán 36 ni’ dorong tüzelő'fa értéke erejéig remélhet még további segélyt. De itt tulajdonképpen csak 12 m3 dorongfáról van szó, mert a gazdasági egyesület kertésze tavaly kapott az elemi iskolában tartott kertészeti előadásért 24 m3 hasábfát, az időközi kertész változás miatt azonban és az iskolák államosítása folytán a kertész ezen failletménytöl elesett. Mivel pedig az egyesület fával nem rendelkezik, a fa értékét anyagi, viszonyaira való tekintettel, a kertésznek készpénzben ki nem adhatja, azért kérvényezett a városnál. Tudva azt, hogy a nemes várostól minden jogczim nélkül a képviselőtestület nagylelkűsége folytán arra érdemes 1—2 egyén nemcsak nagyobb mennyiségű hasáb tüzelő fát kap, hanem a város még be is szállíttatja: nem gondolt az egyesület arra, hogy 36 m3 dorong tüzelő fa adományozása a nemes város anyagi helyzetét legkevésbé is befolyásolja, főleg akkor, midőn kérésének teljesítését némi jogczim is támogatja; mert azt hiszem, hogy ha a város akár egyesek, akár a szöllőbirtokosok ösz- szeségének a révén egy tekintélyes összeghez jut, nemcsak igazságos, de méltányos is, hogy a kamatoknak egy része — a gazdák érdekében — közczélra is fordittassék, mert a gazdasági egyesület helyesen, vagy helytelenül, de mégis csak a szöllőbirtokosok érdekét szolgálja. Az pedig egyáltalán el nem vitatható, hogy a város a szöllőbirtokosok révén jutott 86496 frt regálé kártalanítási összeghez s azok nélkül a város soha ily tekintélyes összegnek kamatjövedelmét nem élvezte volna. A fenti összeg átadásakor, a holdankénti 400 frt felvételét igazoló elismervényben a kérdéses összeghez való jogot fentartották a szó'l- lőbirtokosok. A város képviselőtestülete a felajánlott összeget elfogadta, de az összeghez való jogfentartást czélzó kikötés, helyesebben óhaj felett napirendre tért és így a közgyűlésen ad personam jelen volt képviselő szöllö- birtokosok ebbe belenyugodtak, annak köszönhető, mert szóbeli biztosítást nyertek, hogy a kamatok részben jelzett czélra fognak felhasználtatni, a mint több éven át igen tekintélyes összeg föl is használtatott. Azonban tudtommal a nyilvánított óhaj fölötti napirendretérés a szöllőbirtokosok értekezletével közölve nem lett, tehát ez csak egyoldalú határozat volt, melyből a szöllőbirtokosok kárára jogát formálni nem lehet. Különben oly csekély dologról, 36 m3 dorongfáról lévén szó, igazán nem volt érdemes ezen már elpihent kérdés taglálásába belebocsátkoznunk s a gazdasági egyesület csak azért hivatkozott az alapra, melyből segélyezését reA sátán munkája. Jaroslav Vrchlicky nyomán. — Irta: Htgedüs László. — Meredek, csupasz szikla-falak szélén komoran, elhagyatottan áll a c.-i kolostor. Falai szomorúan tekintenek le a mélységbe ; a lehangolt szemlélő szinte hallani véli a zsolozsmákat, s látni a belső életet, ha ugyan lehet életnek nevezni azt az egyhangú kötelességet, mit a barátok végeznek. Hej, mikor még a szerzetesek övében kard bigott az olvasó mellett! ... A kolostor nyugati oldalán régi torony áll, csonka maradvány a múlt időkből. Ebbe a toronyba van vájva a legkisebb, keskeny cella, honnan valamikor vizsgaszemekkel nézte egy-egy atya nem közéig e valami útonálló, hegyi rabló-csapat, hogy aztán jelt adhasson testvéreinek. —- Ma a legifjabb szerzetes lakja ezt a cellát, Celestinonak hivják, hogy azelőtt mi volt neve teljesen fölösleges. Celestino veszedelmesen álmodozó, a kolostor falai közt nem érzi magát jól. Máskülönben csendes és alázatos, de nem eseng a prior barátságos tekin- tetiért, pillantásáért, testvéreit képmutatás nélkül üdvözli a »memento«-val, mint azt az evangélium előírja. A kolostorban minden oly öreg, oly mogorva .. . Csak akkor érzi magát kissé jobban, ha vasrácsos ablakán keresztül szemlélheti a távoli hegyeket. Órák hosszáig elül az ablak előtt, s nézi a szürke-kék színben olvadó tájat, s a hegyeket, miket az alkony feketére rajzol, bár az előbb még a nap izzó vörösen égett fölötte, piros színbe merítve a keleti ormokat. És ő édes merengéssel szemléli, mint győzedelmeskedik, mint teperi le aztán az éj az estét, hogy kitűzze az ég bástyájára a holdvilágtól aranyosan szép zászlóját: a susogó felhőket. Lassan kigyuladnak a csillagok, nézi őket, hej, de sok szépet mondtak ezek neki, de sok boldogságot ellestek ott, a kis kert mögött egykor valamikor . . . * Van a kolostornak, egy szamara, mit társáról fra Andreának hivnak. Ok ketten ballagnak regge- lenkint a girbe-görbe utón le a közeli falvakba, hogy onnan élelmiszereket hozzanak, mert biz a szent emberek szegények, földi dolgokban, már pedig, hogy pompás izü a sárga dinnye megmondja Fra Sulpicio, de hogy a füstölt hús se megvetendő, különösen Fra Cleofa bizonyíthatná. Hanem Fra Andrea éppen ellentéte hasonnevű türelmes társának, öreg, motyogó testvér, ki senkivel sincs megelégedve. Az utón folyton morog: iszonyatosan meleg a nap, majd meg a kövek kemények (biz az igaz!) és kiállók. A prior előtt a parasztokat szidja, kik keveset adnak, a parasztoknál meg azt hányja mindig, hogy még az öregnek is jobb dolga van, mint neki. Ez oknál fogva mindig megy velük egy-egy testvér, ki szentképeket, olvasókat visz magával, hogy a parasztgyerekeknek adja, hogy a szülők jobban megtöltsék a Fra Andrea oldalán lógó kosarakat. Mikor pedig a testvérek közeledni látják az expedíciót: ragyogó szemmel össze-összenéznek, Fra Cleofa megnyalja a szája szélét, Fra Sulpició csettint egyet a nyelvével, miközben a füstölt húsra gondol. — — Fra Andrea a kapuban áll, komoly barátjával s várja a priort, hogy átvegye a kíséretet és az utasítást. Fra Sulpició az ablaknál áll, nézve a távoli hegyeket, s a hegyek fölött úszó rózsás fellegeket. Olt- hatatlan vágy fogja el: bejárni a vidéket, fölhágni a legmeredekebb csúcsokra. Mikor pedig meglátja Fra Andreát a kapu előtt, hirtelen egy gondolat czikázik át agyán, s a priorhoz siet lázas gyorsasággal. — Atyám, egy kérésem van, hallgass meg az égre kérlek, az egyetlen egy, mióta itt vagyok. A prior szelíden, de mégis szemrehányóan mondja: — Vétkezel fiam szent jogaink ellen. Nem lehet semmi kérésed. Fékezd saját akaratodat. Celestino szemei megtelnek könnyekkel, hallgat. A prior pedig folytatja: — Sajnállak fiam . . . hanem mondjad csak mit kívánsz, de máskor ne távozz celládból, csak akkor, ha imádságra hivatol. Celestino töredezve mondja: — - Szeretném Fra Andreát a hegyek közé ki- kisérni! Némi gondolkozás után a prior fontoskodva mondja: — Legyen, de nem óhajod teljesítem, hanem rajtad van a sor, menj és térj vissza Isten nevében. Celestino könnyezve csókol kezet. Lesiet Fra Andreához, aztán elindulnak. * Celestino keze reszket, szemei ragyognak, örömmel látja a köves meredek bokrainak levelét legelésző kecskéket. Nézi a sasokat, s boldognak, véghetetlen boldognak érzi magát, boldogabbnak, mint a börtönéből szabadult bűnös. Azt hiszi, övé az egész világ. Fra Andrea sohsem volt ilyen zsörtölődő, ilyen rossz kedvű, sejtette talán az expedíció kimenetelét. — És jól sejtett. Celestino nem hozott szentképeket, olvasót, sem a parasztasszonyok apró jószágait nem tudta dicsérni : nem csoda hát, ha alig kapnak valamit. Fra Andrea (a szamarat értem) ugyancsak örül a gyér tehernek: Vígan döczög tovább. Hanem Fra Andrea! (a barátot gondolom) mindenért szegény Celestinot okolja. számunk © old.a.1.
