Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-05-07 / 19. szám
Nagybánya, 1905. íius 7. — 19. szám. XXXI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE megjelenik: minden vasárnap Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Régi nóta. Többször volt alkamam irni már arról, különösen nehány év előtt, hogy próbálkozzunk meg ártézi kút fúrásával, de a vízvezeték — láz annyira elfogta Nagybányát, hogy lenézte a szerény ártézi kutakat, mintha azok nem jobb vizet adnának, mint akármelyik (talajvizes) forrás s mintha azok vizét talán nem is lehetne azt fogják mondani, hogy ne menj többet a bányába, hanem azt, hogy eredj el az érczig. A legmélyebb fúrás eddig nálunk csekély 90 méter volt primitiv eszközökkel!! A sok tervezgetés után egy 300 méteres fúrást valóban meg lehetne kisérteni, mert hiszen 2—3 ezer forint nem pénz, mikor egy ily nagy kérdés megoldásáról van szó. szétvezetni. Most, hogy egy hevesmegyei községben, Csányban jártam, ismét fölébredt bennem az eszme, hogy mégis csak ártézi kutakat kell létesíteni Nagybányán, Csányban van egy malomtulajdonos, aki a gőzmalom számára viz után kutatott s 180 m. mélységben talált oly szökő- kutat, a melyik egy fél millió liter vizet ád naponkint. , Ellátja a gépet, (nóta bene nem csinál kazánkövet) ellát egy tágas nagy uszodát, több kád és egy gőzfürdőt s onnan hordát vizet az egész község. E ez a százézreket érő bacillus- mentes kút került 1600 mondd: egy ezer és hatszáz forintba. A község most másik kutat furat saját költségén s ebből el is fogja vezetni a vizet. A napokban várták már a vizet, négy hét alatt 160 méterre mentek. Egy kútfúró mester kormányozza a fúrót, két munkás forgatja, 6 ember pe- digazzal foglalkozik, hogy vizet nyom a furlyukba, a mely tisztítja a törmeléket. Ennyi az egész munka. Méterjét 8 írtért csinálják. Egy 200 méteres kutat 1600 írtért. Mily csekély költség egy próbára! A miniszteri leirat körülbelől arra szőrit minket, hogy a Zazar mentén fúrásokat eszközöljünk, bizony igen üdvös dolog volna, mielőtt egy lépéssel is tovább mennénk, legalább egy kutat furatni. Erre szinte hallom karban a választ, hogy fúrtak már kutat itt is, de hiába. Hát igaz, fúrtak is, meg hiába is, de ha én bemegyek a bányába a bevezető s kövei burkolt tárna közepéig, onnan pedig visszajövök és azt állítom, hogy nem találtam érczet, az okos emberek nem Készülődések a megyei gyűlésre. Május hó 11-én tartja Szatmár vármegye törvényhatósága szokásos tavaszi közgyűlését. Ezt megelőzőleg ma, május 6-án, d. e. 10 órakor Nagykárolyban állandó választmányt ülnek. Újabban a vármegyei életben nevezetes tényezőként tűnt fel az u. n. közigazgatási ellenzék, mely ha kellő higgadtsággal és tárgyilagossággal fogja a közügyeket szolgálni, csak hasznára válik a megye közéletnek. A »vármegyei közigazgatási ellenzék«, 1904. november 9-én a következő négy pont körül csoportosult : 1. Figyelemmel kisérik a vármegyei és községi közigazgatás menetét s az észlelt hiányokat a végrehajtó bizottsággal közük 2. A párt törekvéseit minél szélesebb körben ismertetik és a pártnak tagokat szereznek. 3. A közgyűlésekéi! és a pártgyülésen megjelennek. 4. A párttól nyert megbízatásban eljárnak. Most a végrehajtó bizottság kiadott körlevelében azt hangoztatja, hogy a politikai helyzet ősz óta stagnálni kényszeritette a pártot. »Annyira igénybe veUik ugyanis az országos politika eseményei és mozgalmai az állampolgárok minden rétegének érdeklődését, hogy hiábavaló kísérlet lett volna a közigazgatás kevésbbé hatékony kérdéseit egyidejűleg felszínen tartani. Működésük ez okból a legutóbbi félévben nem terjedt egyébre, mint erélyes részvételre a megyebizottsági tagválasztásokban. Most az országos politika terén állván be a stagnálás, időszerűnek vélik a megyei közigazgatás mizériái ellen tovább küzdeni s e czélból május hó 10-én d. e. 10 órára Szatmárra a »Károlyi ház«-ba gyűlést hív a végrehajó bizottság. A pártgyülés főtárgya a május 11-én tartandó rendes megyei közgyűlés ügyeinek megbeszélése. A májusi megyegyülés tárgyai között legfontosabb a megyei házipénztár múlt évi zárszámadása. A vármegyének körülbelül 26000 korona feAz álomnak ez éjszakára vége! S a sikoltás is elenyészik végre, Különös eszmék szállanak beléd, Agyadban alkotsz egy egész regét; Eszedbe jut egy kép ifjú korodból: A rengetegben egy vándor barangol, De gyilkosok törnek rá éjjelen, És jajgat az a szegény, védtelen. Aztán merengsz a rég elmúltakon, Kicsiny dolgokkal tépelődsz vakon; A lelked fárad, mikor újra látod A már lezajlott boldog ifjúságot. Egymás után alakok jőnek, Hiába küzdessz, — ők legyőznek; A csöndes éjek birodalmiban A szellemeknek nagy hatalma van. Mi öröm volt egykor, vagy fájdalom, Most mind föléled és izgat nagyon; Ki régen elhalt, — élő lesz megint, Sirok megnyílnak temetőbe’ kint; Nagynak tűnik föl a csekély hiba, Türelmednek el kell szakadnia. Fölugrassz, tűzben ég a homlokod, Forró a lested. Föl az ablakot! . . . A tiszta égen csillagok ragyognak, A föld pihen, csak messziről kopognak Az éji őrök lassú vánszorgással . . . S ledüisz megint egy fáradt sóhajtással. Eszedbe jut a kalászos mező, S a tenger a mint apad s újra nő; Mindenre gondolsz, a mi nyugtot ad, Mind hasztalan! nem hoz rád álmokat. Szobád falán van kopott régi óra, Lassan mozog a rozsdás mutatója, dezetlen adóssága van, melyet, ha a gazdálkodáson nem változtatunk, az adózó nép filléreiből kell majd kifizetnünk. Egyesek már rég küzdenek a megyei háztartás megjavításáért, de mindezen törekvések az intéző köröknél süket fülekre találnak, a minisztérium pedig a megyei autonom jogkörre hivatkozással a beavatkozást mellőzi. Hogy czélt érhessünk, mint pártnak kell erélyesen fellépnünk, hogy megfelelő nyomatéka legyen a szavaknak, melyek a jogos törekvés érdekében emeltetnek. Igen fontos tárgyát fogja képezni a májusi közgyűlésnek a belügyminiszter által 12 uj jegyzőség felállítására adott évi 19200 korona mikénti elosztása. E tekintetben a vármegyei tisztikar által alkotott s a »Szatmármegyei Közlöny« folyó évi április 2-iki számában közzétett tervezet nem minden tekintetben felel meg a kivánalmaknak. Felkérjük a pártgyülésen megjelenőket, hogy saját körükben foglalkozzanak e kérdéssel, hogy gyűlésünkön saját községeik kívánalmait tolmácsolhassuk, mi által gyűlésünk azon helyzetbe jöhessen, hogy egy helyes, a vármegye összes lakói érdekeinek megfelelő tervezetet dolgozhasson ki. A májusi közgyűlés tárgysorozata egyéb részleteiben ma még előttünk sem ismeretes, május 10-én azonban már abban a helyzetben leszünk, hogy a pártot minden pontra nézve tájékoztathassuk. Előterjesztjük a párt-gyülésen a f. évi képviselő választó összeírás eredményét, mely bennünket a megyei bizottsági tag-választások folytán a legközvetlenebbül érdekel. Párrgyülésünk elé kívánjuk terjeszteni a megyei tisztviselők nap- és fuvardijai tárgyában alkotott szabályrendelet megfelebbezésének kérdését stb.« Természetesen más pártok is vannak a megyében, a melyek szintén nem fognak készületlenül felvonulni s igy a tavaszi gyűlés 'gén érdekesnek ígérkezik. Az ethnographiai széljegyzetekhez. (Levél Oláhláposbányáról.) Becses lapja 18. számában a »Különfélék« rovatában dr Csókás Vidor ur az »Erzsébetváros és Vidéke« egy ethnographiai közleményét teljesen valótlannak állítja. Igaz, a dolog a nevezett lapban nem tisztán, idő és cselekmények összezavarásával közöltetett, vagyis hallja, hogy valahol harangoznak, de nem tudja hol; de azért a körülmény nem alapnélküli. Magam is emlékszem, hogy még gyermekkoKülömben csendes, alig-alig rezdül; És sziveden egy sóhaj száll keresztül: Ó, a virradás bárcsak jönne már, S az éj elszállna, mint riadt madár! . . . S jön is bujkálva halvány szürkület, Pir csillan meg az ablakok felett; Árnyéka tűnik csendesen az éjnek, A szellemek hónukba visszatérnek. Fáradt pillád lezárul és reád Az álomtündér dobja fátyolát . . , S midőn fölébredsz, — fönn van már a nap, Nincs zaja szived dobogásinak; Uj kegyeket áraszt az élet újra, Kint szenvedést a valóság elfujja; Szobádban fényes napsugár rezeg, Álmatlan éj! . . . Nem ismered ? . . . Németből: Révai Károly. Ha én nem... Irta; Londesz Elek.------Istenem, hogy megváltozott a világ, mióta me göregedtem. Manapság már az ökölnyi gyermek is tele van keserűséggel, elégedetlenséggel, átkozván a sorsot, mely várakoztatja a tejben-vajban való fürdésre. Mindenki azonnal bele szeretne jutni a jólétbe, mondván : Adj uram Isten, de mindjárt! A küzdelem, az iparkodás tövises útját mindenki szeretné kikerülni, pedig csak akkor édes a jutalom, ha elébb megszenvedtünk érte. Bezzeg az én időmben, a mikor én fiatal voltam, nem is jutott volna magamfajta szegény diákember eszébe, hogy egyszere bejusson a mesebeli aranyvárba, jól tudjuk, már kis iskoláskorunkban, hogy elébb nagy kásahegyen kell magunkat kereszMai számunk 0 old-stl. Álmatlan éj. (Ohorn Antal költeménye.) Álmatlan éj. Nem ismered? Ólomnehéz lesz a szemed; Lehúny a nap végső sugára, S az alkonyat borul a tájra. Az utczazaj tovább oson; S te fekszel puha vánkoson; Hallod az óra ketyegését, Szivednek lüktető verését. Az ablakokra aláhajló fákról Csöndes zörej kél, — elaludni vágyói. S az álom még se’ jön reád; A holdnak fényes arcza bánt, Fölizgat ezüstös sugára. . . . Kopp! most egy légy száll át szobád falára; Száll ide-oda a kis nyugtalan, S miatta békéd végleg oda van. A vánkost gyűröd haragodban, És forgatod, hogy álljon jobban; Egy perczig lecsukod szemed, Tán lelked most elszendereg. Sok zavart eszme kél agyadban, Az álomképek gondolatban Egyszerre szárnyat öltenek: Egy sikojt hallasz, s szived megremeg. Ijedten fordulsz meg az ágyon: Mi volt ez ? valóság, vagy álom ? Tán éjmadár szállt közeíedben, Vagy emberhang volt halálküzdelemben? Figyelsz; párnádról fölemelkedel, Úgy véled, kinn az eső permetek Nem! Néma minden kívül és belül, S fejed megint a vánkosra ledül.
