Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-30 / 18. szám
Nagybánya, 1905. Április 30. — 18. szám. XXXI. évfolyam. ív TÁRSADALMI HETILAP. #f[AGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK ^msriDEISr VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20' fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-lk szám alatt. Az ígéret szép szó. . . Évek óta képezi Nagyhánya városnak vágyát és közüti politikáját az, hogy a Magyar- Lápos—nagybányai útvonal Kövárfüreden keresztül kiépüljön. Még boldogult Turman Olivér polgármester sürgette erősen a vármegyénél s azóta is a városi hatóság, a tanács és a közgyűlés, minden alkalmat fölhasználtak az ügy sürgetésére. Sőt Nagybánya város ennél többet tett, a mennyiben kiépítette az Agyagos-utczát s a tőkési utat egészen a város határáig. Szolnok- Doboka is teljesítette a ráeső résznek munkáját s csupán egy rövidke darab áll kiépítetlenül az útból, de ez elég arra, hogy a forgalmat teljesen másfelé terelje s hogy M.-Lápos és Nagybánya, valamint a közbeeső községek között sürvebb érintkezés ne legyen. Pedig ma úgy állunk, hogy piaczunkon az áru kevés, különösen az élelmi czikk, e miatt aztán drága is, annyira, hogy mi drágábban élünk akármelyik nagyvárosnál, sőt magánál Budapestnél is, de ha még kapni lehetne, sokszor azonban semmi áron sem juthatunk élelmi czik- kekhez. Nagyon szükséges és üdvös dolog volna tehát, ha ezzel az uj útvonallal néhány termelő községet erre felé terelnének, a mely községek ma a járhatatlan ut miatt nem keresnek föl minket, nem tehetik ki bajnak jószágukat s kárnak, törésnek szekerüket stb. Tehát inkább be sem jönnek Nagybányára. Nemsokára ismét közgyűlése lesz a vármegyének, itt kellene indítvány, vagy interpel- láczió . alakjában, avagy bármi más alkalmas módon föleleveniteni azt a kérdést, mert — úgy látszik — mélyen elaludt s ha nem élesztgetjük, még el is vész végképpen. Hiszen a főispán, az alispán és az egész törvényhatóság annyi jóindulattal viseltetik Nagybánya „a vármegye gyöngye“ iránt, hogy mindig szívesen tesz az érdekében, ha csak lehet. Mi pedig egy évtizeden át már úgy hisszük, eleget várakoztunk ennek a nagy jelentőségű útnak a megnyitására. Az iskola és a társadalom. Most, hogy az állam többfelé jutalom-dijakat osztogatott a magyar nyelv sikeres tanításáért a tanítók között aktuálisnak véljük a kővetkező sorok közlését : , Köztudomású tény, hogy sok téves informácziö miatt vannak érdemetlenül mellőzött és vannak érde- metlenül jutalmazott tanítók, kivált a nemzetiségi vidékeken a felekezeti iskolákban. Ily körülmények között nem csoda, hogy a magyar nyelv tanítása és a magyar hazafiság terjesztése oly lassan halad. Vannak és lesznek is oly tanítók, a kiktől, ha kérdi valaki: »miért nem tanít magyarul is, nemcsak románul, szerbül vagy németül?« Azt feleli, hogy miért kínlódjék, mikor úgy is kapja az államsegélyt, ha nem is tanít, sőt egy kis ügyességgel, még jutalmat is kap. Ezen ügyet vállvetve a megyei közigazgatási bizottság által kiküldendö járási főszolgabirák magyar közművelődési, vagy népnevelési egyletek hatáskörébe kellene utalni. Ezeknek tagjai időközönként a nemzetiségi vidékeken bejárván a községeket, az iskolában buzdítanák a gyermekeket a magyar nyelv tanulására. így nemcsak a tanítótól hallanák azt: Látjátok gyermekeim a tisztelendő ur vagy bármely román, német, szerb vagy tót nemzetiségű ur taníttatja a leányát és fiát magyar nyelvre, de ő maga is tanult magyarul. Ha tudná ő azt, hogy a magyar nyelvre nincs szüksége, akkor nem tanult volna sem ö, sem a felesége, de még a gyermekeit sem taníttatná magyarul. Ezeket hogyha hallanák, idegen úri emberektől és lenne aki jutalmazná az iskolás gyermekeket egy kis képpel vagy egyeobel, mindjárt jobb kedvet kapnának a szülők és a gyermekek is. A mostani körűimén; ak közt nem csoda, hogy nincs kedvűek, mart égés—óven át, a tanítón és az iskolaszéki elnökön kívül más úri vagy nadrágos embert nem látnak az iskolában, csakis néha-néha a tan- felügyelői kiküldött urat, aki a sok teendője miatt csak egy vagy két évben egyszer ha jön vizsgálni az iskolát. A községbe igaz jönnek néha a szolgabiró, járás- biró, járásbirósági végrehajtó, vagy az ügyvédek. Ezek is a rossz közlekedési utak miatt alig várják, hogy végezzék a teendőiket, nehogy el akadjanak a szekerükkel a feneketlen sárban, sietnek haza. De nem csak a rossz közlekedési utón lévő felekezeti iskola van elszigetelve a nagy közönség előtt, hanem az országúton lévő is. Tudjuk, hogy a gyermek 6-tól 15 éves koráig jár az iskolába. Mikor ezen 9 évi tanulási időt befejezte, néhány év múlva a magyar beszédre nézve a ; tanító kezdheti vele onnan a hol 6 éves korában kezdette. A szülei háznál nem beszél egy szót sem magyarul senki, ha nem lesz kényszerítve az iskolán kiA költő álma. — Drámai költemény 1 felvonásban. — Irta: Hamvai Sándor. Személyek: Költő. Szabadság. Testvériség Egyenlőség. I. jelenet. Sziklás, erdős táj. Az égen sötét fellegek. Távolról zene hangzik. Költő. Szendereg, mellette lantja hever. Mi bus sötét! . . ■ Szörnyű, rémes álmok! Kik vagytok, kik lelkem elé álltok S elfeditek a fényt s a kék eget, Hogy nem látok csak árnyat, felleget? Kialudt a nap fényes sugára ? Az alvilág kél velem csatára ? Vagy szememre borult kietlen éj ? Látomány vagy, való vagy é — beszélj ? Zene elhallgat. Szünet. Nem, láthatok . . . Pedig előttem ég — És hallom a martyrok hörgését — A czirkuszok százezernyi lángja, Százezernyi iszonytató fáklya! Előttem áll hideg büszke arczczal Mucius is lángban égő karral . . . . . . Gyűlölöm én a zsarnoki lángot! Ah, gyújtsatok szelidebb világot! Hadd lássak egy enyhe, szelíd képet, Boldogságban egy nagy, szabad népet 1 Szabadságnak tiszta, szent alakját! II. jelenet. Szünet. Fény. Fellegek szétoszlanak. Egy női alak je en meg. Szabadság. Ki nyitá itt nevemre fel ajkát? Ki szólított ? Költő. Mi éltető e fény! Leborul. Jer közelebb fenséges tünemény! Oh, oszlasd el szivem kételyeit . . Szabadság. Közelebb lép. Te emlitéd imént nevemet itt Oly sovárgón, imaszerü hangon, Epedően, mint költő a lanton, Hogy szavadra megkellett jelennem ? . . . Oly keveset foglalkoznak velem Itt a földön a boldog emberek, Hogy közibük leszállni sem merek. Költő. Mi szép álom : Szabadság. Nem álom ez, való! Bizonyságul im itt a foglaló 1 vüli tanulásra. Erre pedig legalkalmatosabb mód lenne a következő. Tudjuk azt, hogy úgy a magyar állam, a vasutaknál. valamint a kincstári bányáknál, nemkülöm- ben a vasúti, bányatársalatoknál és egyéb vállalatoknál vannak alkalmazva kül- és belmunkások. Legyen rendeletileg megállapítva, hogy ily helyeken mint belvagy külmunkás csak oly egyén fog kapni alkalmazást, aki jól és tisztán tud beszélni magyarul. Aki nem tud beszélni magyarul, ha be is lesz fogadva, nagyon csekély dijat fog kapni, a magyar nyelvet folyékonyan beszélők, olvasni és Írni tudók előnyben fognak részesülni. Ezen rendelet nagyon sokat használna a köz- czélnak, még meglett korú emberek is igyekeznének tanulni magyarul. A családfő a ki tud beszélni magyarul a gyermekeivel, magyarul beszélne, nehogy elfelejtsék mikorára nagy munkaképes emberek lesznek, nehogy elessen a kenyerkeresettöl. Mindezekből látható, hogy a nemzetiségi vidékeken az iskola, a társadalom, a nagyközönség támogatása nélkül a magyar nyelv tanítására és magyar hazafiság terjesztésére nem elegendő. Oly tanítókat, akik nem szeretik a magyar nyelvet és a magyar nyelv tanításában semmi legkisebb eredményt nem tudnak mutatni, nem kellene megerősíteni az ál- lamsegélylyel ellátott iskoláknál. Ezek sokszor kiszorítják az államsegélyre érdemes és szorgalmatos tanítókat. A nép, de leginkább a nép vezetői oly tanítót kedvelnek, aki nem sokat ád a magyar nyelv tanítására és a magyar hazafiság terjesztésére. Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai reformált egyházmegye e hó 27-28. napjain tartotta városunk’-m tavaszi közgyűlését, melynek kiváló jelentőseget kölcsönzött az a körülmény, hogy most iktatták be kormányzói hivatalába az egyházmegye uj esperesét, Széli György avasujvárosi lelkészt. Nagy számban sereglettek össze ez alkalomra az egyházmegyei közgyűlést alkotó tagok; a tisztikar tagjai csaknem teljes számban, a lelkészek és világi képviselők között is kevesen akadtak, kiket körülményeik visszatartottak a megjelenésben. A tanácsbirói kar már a szerdán esteli vonattal megérkezett városunkba s másnap, csütörtökön reggel 8 órától kezdve a városháza tanácstermében előzetes tanácskozást tartott. A gyűlési tagok zöme a csütörtök délelőtti vonattal érkezett.' Tiz óra tájt kezdődött a közgyűlés, melyet a helyettes esperes buzgó imádsággal nyitott meg. Azután a megbízó levelek alapján megállapították, kik a közgyűlésnek szavazattal biró tagjai; a távollevők igazolása után Magoss Ferencz jegyző jelentett az esperes választásról. Széli György megválasztott esperest a közgyűlés megerősítvén hivatalában, küldöttség men IvHai számunk @ oldal. Lehajolva homlokon csókolja s megpillantva a lantot, felveszi. Ah, költő vagy! ? Költő. Feláll. Igen. Szabadság. Azt gondolám. Ott ég csókom mindnek a homlokán. Költő És te ki vagy, te isteni alak, Kit álmomban annyiszor láttalak, S itt hordozlak szivemnek fejtekén? Emberi szón miként nevezlek én? Szabadság. Ott élek én a költők dalában, Tyrteuszszal a véres csatában; A templomban a papnak ajkain, Temetőben a hősök hantjain. Nagy nemzetek dicső alkotásán . . . A zsarnokság dicstelen bukásán Én vagyok mi legelébb felvirul; Én köszöntlek a bérezek ormirul. Nekem mosolyg a kéklő láthatár, Zengi dalát a szárnyaló madár; S bár alakom csak eszmeként lebeg: Börtönvasat, bilincset tördelek; És bár nincs csepp Óceán vizében A mennyi vér elhullott már értem,
