Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-30 / 18. szám
18. szám. (2) 1905. April 30. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE az esperesért, ki ez idő alatt Gellért Endre polgár- mesternek volt szívesen látott vendége. A küldöttség vezetője, Csaba Adorján tanácsbiró tisztelettel és bizalommal hivta fel az esperest elnöki széke elfoglalására ; az esperes pár szóban köszönetét fejezte ki a küldöttségnek s annak kíséretében, a gyűlés tagjainak meg-megujuló, lelkes éljenzése között vonult be a gyülésterembe. Itt a helyettes esperes fogadta, üdvözölte s nyilatkozattételre hivta fel: elfogadja-e a választást. Az igenlő felelet elhangzása után következett az esperes felesketése A szöveget Magoss Ferencz jegyző olvasta. Szilárd, erőteljes hangon mondotta végig Széli a hosszú esküformát s mélységes meggyőződés hatotta át szavait, midőn elhangzott ajkáról az Isten engem úgy segéljenl Hatalmas székfoglaló beszédét tartotta meg ezután az esperes. Áhitatos csöndben, feszült figyelemmel hallgattuk a szent tüztől lángoló előadást. A székfoglaló vezéreszméje az volt, hogy ha egyházi életünket fejleszteni, virágoztatni és gyümölcsöztetni akarjuk: be kell vinnünk az evangéliumot a házakba, a szivekbe. Taps és éljenzés hangzott fel a gyönyörű székfoglaló végén. Most Szabó József főjegyző a közgyűlés nevében, Helmeezy József tanácsbiró a tisztikar részéről, Bikl Ferencz bábonyi lelkész a máramaros—ugocsai egyházmegye képviseletében és Sinka Lajos a tanítók kitűnő elnöke az egyházmegye tanítósága megbízásából üdvözölte az esperest, ki megindultan válaszolt a szeretet, bizalom és lelkesedés tüntető megnyilatkozásaira. A helyettes esperes jelentését elismeréssel vette tudomásul a közgyűlés, mely ezután a kegyelet adóját rovta le az elhunyt esperes, néhai boldog emlékű Bencsik István nagypaládi lelkész emléke iránt. Magoss Ferencz jegyző tartott a boldogult felett emlékbeszédet s hogy ez a beszéd mily mély hatással volt a jelenlevőkre, mutatja, hogy kinyomatni s a kerület összes egyházainak, továbbá az ország minden eseperesi hivatalának megküldeni határozta a közgyűlés A tárgysorozat nehány pontjának letárgyalása után — az idő előhaladottságára tekintettel — esperes a gyűlést felfüggesztette s a jelenlevők átvonultak a nagyvendéglő disztermébe, társas ebédre, melyen a nagybányai intelligentia is gazdagon volt képviselve. Emelkedett hangulat, hamisítatlan jókedv és barátság uralkodott a díszes banketten A felköszöntők sorát Széli György esperes kezdette meg. A hazáért, a felekezeti széttagoltságban közös imádatunk tárgyáért emelt poharat. Gróf Degenfeld Sándor egyházmegyei gondnok, ez a puritán egyszerűségű és aranyszívű főur, elnöktársát, az esperest éltette. Ugyancsak őt köszöntötte Gellért Endre polgármester, költői szárnyalásu, viharos éljenzéssel fogadott beszédében. Szabó József Gellért Endrét, Hajdú Albert az esperest, Széli György gróf Degenfeld Sándort, Stoll Béla Soltész Jánost, Sátpr Dávid a jelenlevő nem református vallásu vendégeket, különösen pedig Stoll Bélát, Papolezy Zoltán Magoss Ferenczet, Soltész Elemér Biki Fe- renczet s végül Ferenezy Imre Szabó Józsefet köszöntötte és éltette. Az ebéd mindvégig pompás hangulatban, a késő délutáni órákig tartott és sok vidám kedvű résztvevőre nézve csak bevezetés és átmenetei volt az estvéli, polgári köri szórakozáshoz. Közben azonban, délután az egyházmegyei gyámintézeti választmány tartott ülést az egyház tanácstermében. A gazdag tárgysorozat legnagyobb részét aztán a péntek reggel 8 órakor újból megnyitott közgyűlés tárgyalta le. Az erélyes és mégis tapintatos vezetés érdeme, hogy a tárgyalások a legszebb rendben folytak s déli 1 órára a közigazgatási bírósági és fegyelmi ügyek is letárgyaltattak. Nevem dalba, imába foglalják: Az én nevem — mint hívtok — Szabadsági. Künn a Marseillaise zeng, majd szünet. Költő. Leborul. Égi alak ! . . . Imádásom tárgya Te vagy 1 Várlak, rég, epedve, vágyva ! Neved "ott volt imámba, dalomba S ime — kigyult Mózes csipkebokra ! Mily kegyelem (félre) . . . S mintha az égi kegy Nem töltné be örömmel keblemet . . . A küzdelem szivemben egyre tart ! Ah, irgalom! (Elfedi arczát.) Szabadság. Miért e méla arcz? Miért borítja bufelhő homlokod, Ha a búra nincsen többé okod ? Mit óhajtál, miért kebled hevült A Szabadság ime megtestesült . , ! Vezess tehát! Hadd látom a népet, A mely költő, oly kedves tenéked, Hatalmassá és szabaddá teszem ! Menj előttem! vezess! Költő. Csüggedten. Nem tehetem! Szabadság. Ingadozol? . . . kérdd meg a jövendőt ts utadra abból meríts erőt! A gyűlés tárgyai közül felemlítjük, mint érdé ■ kesébbeket, a következőket: Szabó József főjegyző tanácsbirónak választatván, a főjegyzőségről lemond. Lemond Böszörményi Zúgmond aranyosmedgyesi földbirtokos is, az általa régóta viselt tanácsbirói állásról, de lemondását a gyűlés nem fogadja el. A szatmári tanitónőképezde részére 10 évig évi 300 K segélyt ad az egyházmegye. Egyházkerületi képviselővé Sátor Dávid tanácsbiró választatik meg; a szatmári főgimnázium igazgató-tanácsába pedig Nagy Elek kispaládi lelkész küldetik ki. Nagykolcs templomot épit. Szatmárhegy a szatmári egyházmegyéhez óhajt csatlakozni, de a nagybányai egyházmegye nem igen engedi. Felsőbánya erdőt tarol, Józsefháza templomot épit. Erdő- szádán gróf Degenfeld Sándor 9000 korona költséggel gyönyörű fekvésű, egy hold nagyságú telken iskolát épített és 2400 korona alapítványt tett (lett is olyan éljenzés, hogy az öreg tanácsterem zengett belé.) Nagypalád egy évig interregnum alatt lesz, mivel az özvegy espere'snének kegyeleti évet ad stb. A közgyűlés tagjai jórészt a péntek délutáni vonattal utaztak el városunkból. Tavaszi derűt, pezsgő életet hoztak magukkal városunkba, bizonyára jó emlékekkel váltak meg tőlünk, miután ismételten felujult és megerŐsittetett az az igazi magyar vendégbarátság, mely az egyházmegyét rég idő óta összeköti városunk minden nemesért és jóért lelkesülő közönségével s miután egy gyei ismét többször tanúbizonyság tétetett a felől, hogy a magyar haza és a magyar reformált egyház boldogulásának útja egy és ugyanaz az ut. Élőfákat az állomás körül. Erre az évre elkéstem vele, de a jövőre, gondolom, elég korán szólok. Eddig is csak azé, t hallgattam, mert azt hittem, mindenféle felszólalás nélkül megcsinálják, elintézik a közérdekért, a miről Írni akarok. Ez pedig a vasút környékének a csinosítása Ízlésesen. Aki pl. a Szamos völgyében végig húzódó vasútvonalon utazott, Nagybányán pedig alig van olyan egyén, aki ezt meg ne cselekedte volna, tapasztalta, hogy ott még a kisebb őrházak környéke is élősövénynyel és nagyobb fákkal van körülvéve. A milyen kellemes és gyönyörködtető ezt látni, éppen olyan kietlen és rideg a mi vasutunk területe, Pedig hát, kérem, az nem elég, legalább én úgy hiszem, hogy a vasútállomástól városunkba bekocsizó vagy begyalogoló ember az eléje táruló hegyeken lássa csak a fákat; még sokkal nagyobb gyönyörűséget szerezne neki az. ha ezen kívül a vasút környékén is élőfákat lát hatna. ... De sokkal jobban tetszenék nekünk is, ha a czölöpkerités mellett élősövényt vagy nagyobb fákat szemlélhetnénk. A felsőbányái vasút létesítése alkalmával a vasútállomás környékének területe a szerzett Bónis-féle területtel jókora nagy s eléggé szabályos lett. Ezen területnek és a régebbinek a Kossuth Lajos-ulcza felől eső része nézetem szerint okvetlen körül ültetendő, vagyis fákkal szegélyezendő volna. Természetesen a szükséges bejárók szabadon maradnának. De az út és a bejárás felől be kellene ültetni okvetlen az istálló és ólak környékét, mert ez igy ízléstelen és az ember szépérzékét határozottan bántja. Mondhatják ugyan erre, hogy, aki igy észreveszi a hibát s kritizál, vájjon az maga miképp cselekszik ezen dolgokban? De az kétféle s külön természetű dolog. Ami közczélu s közintézmény jellegével biró, az mindenben a minta és pedig jó minta kell, hogy legyen Mint ilyen a vasútállomás abból az okból kifolyólag is, hogy ott naponta sok s idővel mindig több ember fordul meg, Nagybánya városának előnyét a vasúttársaságnak az ilyesfélék iránti jóérzéket Kell, hogy bemuassa. Költő Emberi szem nem tekintheti át A jövőt, e sötétlő éjszakát — S igy képeit csak a múltból szedi, Ez világit a jövőbe neki ... 1 Nyitott könyvként áll előttem a múlt, Reményt szívni lelkem abból tanult. Szabadság. Es a múltban mit látnak szemeid ? Beszélj! Költő. Látom, hogy sohsem boldogít A szabadság népeket egymagán S igy nem lehet boldog veled csupán; Előttem áll — s vésztőkét látom én — A nagy, szabad, vetélkedő Athén! Látom, hogy küzd a római nyugat S lelkem elé sötét képet mutat Mindkettőnek nyomorult bukása! A paloták ott hu’lnak rakásra, Miket a kéj, gyönyörvágy épített . . . ! Ah, más képek hevitnek engemet. Legyen szabad, legyen nagy nemzetem, De mint lánczszem összeforrva legyen A szeretet tiszta, szent tüzében Örök lángban, örök tűzben égjen ; A kölcsönös bizalom és a hit Ölelje át mindenik tagjait . . .! Két eszme gyújt még e szívbe lángot iis e lánggal a jövőbe látok, Érzem fényét az éltető napnak, Azonban nemcsak az kívánatos, hogy a vasútállomás környékének Kossuth-utcza felőli szélét beültessék az arra illetékesek, hanem az is, hogy a területnek Gózsen-utczai szélét az út mentén szintén a szükséges bejáró utak meghagyásával végig befásitsák. így mindenesetre sokkal kellemesebb, egészségesebb és Ízlésesebb lenne, mint ma azokkal a szederbokrokkal s azzal a néhány korhadó fűzfával. Meg kell említenem még azt, hogy miféle fával legyen körülültetve az a tekintélyes nagyságú terület, Ott, ahol nyesésre szánt élősövényt akarnak alkalmazni, igen jó a gyerlyánfa a galagonyával, vagy igen szép a fagyai és pompásan illik az orgona bokor. Mivel azonban ezek költségesek, mert a metszésük, gondozásuk slb. sok időt kívánnak, igen jó! lehetne megosztani a területet úgy, hogy az ólak, istálló stb, körül a bejáratnál ezekből az élősövénynek való fákból ültettelne a társulat s a többi részre ákáczféléket. Máskülönben legyenek akármífélék, csak élőfák szegélyezzék és tegyék tetszetőssé a vasútállomás környékének a vasút tulajdonát képező területét, hogy az idegen is, a helybeli is találjon élvezetet annak a látásában. Azt hi- I szem, hogy a vasúttársaság ennek a kívánságnak a helyességét maga is belátja s legközelebbi alkalmas időben, tehát a jövő lavaszszal már gondoskodik arról, j hogy be is teljesedjék 1 Amit bizony igen sokan régóta hiába óhajtunk. Sioulus HETI KRÓNIKA. A husvét belső melegséggel, de külső hidegséggel folyt le, az öntözés helyett jobban esett volna sokaknak, ha a torkukat öntözik s nem hideg vízzel, de egy csésze teával. Ám azért a rózsavízzel járó apróbb és nagyobb emberek épp úgy zarándokoltak utczáin- kon mint máskor. Majd ünnep után egyéb zarándoklás következett, a mi régi jó barátaink, a nagybányai egyházmegye kálvinista papjai érkeztek meg, minekutánna uj fejet választottak maguknak. Szalon kabátoktól, fekete felsőruháktól és azoktól a különös kalapoktól feketéllett az utcza, a milyet csak a papok tudnak maguknak választani. Sajnálattal nem mulathattam velük, mert az én utam messzire vezet. Útra készülök Budapestre s eszembe jut a jámbor oláh, akinek mikor kiadta a gazdája a parancsot, hogy : — Aztán reggel kimentek a szőlőbe, kitakarítjátok a rétet és kinyitjátok a szőlőtöket, a gazból pedig rakjatok tüzet, de vigyázzatok, hogy az erdő meg ne gyűljön. Valami baj ne legyen Urszuka, mert én holnap Szatmárra megyek. — Vajdeminye! Szatmárra Domnule. Ó, O. Mit vétettél te, hogy Szatmárra mégy. (Mert az atyafi hallomásból is, meg talán másképpen is csak azt tudta Szatmárról, hogy ott a törvényszék s ott ítélik, csukják, büntetik az embert.) így kérdik az én barátaim is: — Mit vétettél te, hogy Budapestre mégy ? — Hát biz én magam sem tudom, de hogy visszajövök, annyi bizonyos. Ami pedig a hét történetét illeti, azt ez egyszer ne tessék rajtam keresni, mert ezt a tudósítást csütörtökön irta a krónikás. Különfélék. TVIájus elseje alkalmából lapunk azon járatóit, kik hátrál ókban vannak, az összeg kiegyenlítésére kérjük. Tisztelettel a kiadó- hivatal. Révész János ev. lelkész e hó 28-án pár napi tartózkodásra Budapestre utazott bemutató beszéde Látom hazám nagynak és szabadnak! E két eszme szemem előtt lebeg, De fényébe tekintni nem merek Lelkem szárnya hogy e lángban leég . . . Szabadság. Gondolj költő e két eszmére még S én csak intek s e bűvös perczben itt Testet öltve látod alakjait. Költő. Már gondoltam. Szabadság. Mit gondoltál, legyen ! III. jelenet. Nagy fény. Az ég kárpitja megszakad és két női alak jelen meg. Egyenlőség. lm itt vagyok! Mit akartok velem ? Szabadság. A költőnek mondanád meg, ki vagy ! Egyenlőség. Nálam nélkül nem lehet nép szabad! Bíbor palást engem el nem vakít S nem vetem meg a koldus rongyait. S bár magyarhon édes hazám nekem Nem sért a nyelv bármily hangzó legyen Egyenlően osztom meg jogait ns szolganép nem lakik egyse itt! . . .
