Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-04-23 / 17. szám

(2) 1905. Április 23.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

17. szám.

utczai tömbön, vagy a Torday-telken nem volna-e felépíthető az az egy iskola, de nem kalandozott ismét a szerződéstől eltérő mezőkre, mint te.

Ezzel a czikkeddel tehát úgy jártál, kedves Barátom, mint az a képviselő, aki akkor mondta el a beszédét a hadseregről, mikor a dohány volt napirenden.

De ha már tollat fogtam, pedig én polemizálni még kevésbbé szeretek, mint te, azt az egyet nem hallgathatom el még, hogy a hivatalosan u. n. nyugati városrészben vannak a korcsmák (követ választáskor ez elég fejtörést okoz), keleten pedig az összes templomok, mind az öt, ezért sem baj, ha az az iskola kanosaiul egy kicsit kelet felé lesz, egy szép külön álló térségen négy utczától körülvéve. Onnan minden templomba kivonulhatnak könnyedén 1-2 perez alatt a gyermekek, de tessék csak a Gellért utczáról pl. a gör. kath. templomba vinni a növendékeket.

Jövőre szabad legyen remélnem, hogy barátságosabb hangon beszélsz velem nyomtatásban is, olyenformán, mint a hogy az életben szoktunk mi egymással érintkezni, hiszen azért, hogy az iskola keleten vagy nyugaton lesz, nem muszáj nekünk egymást agyonütni! Révész János

isk.-széki tag.

Dal nélkül.

Zengő szavú lantom Elcsüggedve tartom A kezembe’ hallgatag.

Valami varázslat

— Nem hihetem másnak Egyszer csak lecsukta Nótás ajkamat.

Azóta úgy érzem Szivem közepében Összeomlott a világ :

S úgy vergődnek benne,

Mintha sírjuk lenne,

A szegény elfojtott Bab-melódiák.

— Szivem zokogását,

Dalom haldoklását

Nem bírom el már tovább!

Édes anyám lelkem,

Szabadíts meg engem:

Imádkozd le rólam Ezt a babonát!

Jörgné Draakóczy Ilma.

HETI KRÓNIKA.

Ha eltekintek attól, hogy Nagybánya város takarékpénztára a betétes kamatlábat 3Va7o'ra le' szállította s ezzel kezdődött a hét, akkor azt kell mondanom, hogy az egész hét igazi »egyházi nagy hét« vala.

A kamatnak a lába nem érdekel mindenkit, ám azért mindenesetre közérdekű dolog és figyelemre méltó jelenség, lassanként talán mégis csak közeledünk ahoz, hogy iparunk, kereskedelmünk legyen s vállalatok létesüljenek. Mikor a tőkepénzesek nem fogják láblógatva élvezni a magas sarkú kamatlábat, hanem inkább mint sem hogy 1—2

százalékért hevertessék millióikat, közgazdasági tevékenységet fejtenek ki, akkor boldogabb lesz a magyar, tehát csak lejebb még azzal a lábujhegyen járó kamatlábbal, ez a nemzet érdeke, mert hát a pénz se nem kapál, se nem kaszál, hanem aztán az adósokra is tessék gondolni, ne csak a tőkepénzesekre, azok csakugyan jobban szeretik a magas C-nél a mélyebben járó akkordokat.

E mélyen járó eszmékből mindjárt gondolhatja az olvasó, hogy jó magam sem vagyok tőkepénzes, bizonyosan igy lehet a t. előfizető is, mert a tőkepénzesek nem szoktak előfizetni, igen nagy tisztelet adassék a kivételeknek. De mit törődjünk a pénzzel és ismét csak a pénzzel, mikor most ünnep van.

A nagy hetet virágvasárnaptól kezdve egész husvétig igazi keresztényi áhítatban éltük át. Közönségünk kegyeletesebb volt, mint valaha, csak a nagypéntek jár kivételes vásári zajjal még mindig, az Űr legnagyobb áldozatának komoly jelentőségteljes emlékünnepe.

Minden évben kesergek e felett s ma már any- nyira vittem, hogy többen, sokan kesergünk, és hiszem, hogy meg fogom érni, mikor legalább is csütörtökön tartják a nagy hetivásárt. Részeg embert j soha sem láttunk annyit, (pedig mindig eleget lehet látni Nagybányán) mint éppen Nagypénteken. Ezek valószínűleg nem a gyászünnep felett való nehéz bánatukban és busulásukban öntenek fel a garatra.

Holnap azonban eligazodik minden. S ha az ég csatornái egy kicsit kíméletesebbek lesznek, mint a héten, akkor szép meleg husvétot érünk, egyébiránt az ünnepléshez kinek-kinek boldog megelégedést kíván a kr6nikás.

Tavaszi esőben.

Tavaszi eső langyos kövér cseppje

Hull kip-kop . . . csendesen a kövezetre . . .

Éjfél után az óra egyet üt —

A sarkon a rend éber őre ásít,

Egy-két megkésett lump . . . nincs senki más itt, Álmatag csend, nyugalom mindenütt.

Még én volnék itt — ha a lelkem régen Ott nem mulatna, lenn a faluvégen,

Hol a langyeső barna rögre hull,

S omlik a hant és nyílik a barázda,

S az élet ezer millió kis fája

Fakad, zsendül, nő halk — zajtalanul . . .

Lampérlh Géza.

Különfélék.

Lapunk t. előfizetőinek, munkatársainak és ösz- szes olvasóinak boldog húsvéti ünneplést kivánunk.

Személyi hir. Pap Sándor orsz. gy. képviselő, a húsvéti ünnepekre városunkba hazaérkezett.

Takács Ferencz helybeli születésű végzett ev. ref hittanhallgatót Makóra segédlelkészül hívták meg. Állomását azonnal elfoglalta.

A műkedvelő társulat a színpadi díszletek beszerzésének költségeire műkedvelői előadást rendez, melyben szerepelni fognak: Géresy Gizella, Kassay Margit, Stiglicz Erzsiké, Szopkó Mariska, Torday Gizella, Torday Mimi, továbbá Ajtai Nagy Sándor, Berks Lajos, Böhm Ferencz, Csüdör Ferencz, Gergely László, Károlyi Béla, Magyarósy Mihály, Nagy

János. Ráth Ferencz, Sólyom Ferencz, dr. Sziklay Dezső. Színre kerül Bérezik A. Miniszter válság czimü vigjátéka, rendező a társulat elnöke, Virág Lajos. A közönség nagy érdeklődéssel várja az előadást.

Ünneplés. A r. kath. templomban husvét vasárnapján már reggel 6 órakor lehet szentelni ételeket. 7 és 8 órakor kismise. 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz, mely alatt az ének és zenekar .Zsaskovszky zenésmiséjét adja elő, ebben a magánénekeket Mikes Anna, Szaitz Irén, Szőke Béla énekelik. Mayer Ilonka hegedű- és zongora-kíséret mellett külön szólót énekel. Liszt Ferencz Ave Máriáját is előadják még ezenkívül. D. u. 3 órakor vecsernye. Husvét másodnapján Seyler ünnepi miséje d. e. 9 órakor s betétül két karének. Husvét elsönapján a szent beszédet Szőke Béla, másodnapján dr. Csókás Vidor tartja. Az ág. ev. templomban husvét első napján d. e. 9 órakor liturgikus istentisztelet urvacsoraosztással. Beszédet Révész János tart. Az ev. ref. templomban husvét első napján Soltész Elemér, d. u. Imre József prédikál. Másodnapján Imre József tart beszédet. Első napján urvacsora- osztás.

Tanítók jutalmazása. A vallás és közoktatásügyi miniszter adományozásából a Széchenyi-Kolonits- féle jelenleg üresedésben levő ösztöndijállomások egyikét: Mosbacher Ádám helybeli kántortanitó nyerte el. A közoktatásügyi miniszter Fazekas Lajos hagymásláposi el. isk. tanító részére, a magyar nyelv sikeres oktatásában tanúsított kitűnő buzgalmának elismeréséül egyszáz korona jutalomdijat engedélyezett, továbbá Papp Sándor kapnikbányai áll. el isk. igazgató-tanító részére, az ifjúsági egyesületek szervezése és vezetése körül tanúsított buzgalma elismeréséül egyszáz korona jutalomdijat engedélyezett.

Ünnepi mulatság. A nagybányai Casino-egylet husvét másodnapján, azaz április 24-én az egyesület termeiben hangversenynyel egybekötött tánczes- télyt rendez, melyre a meghívókat a napokban küldötte szét az elnökség. Kezdete este 8 órakor. Belépő dij személyenkint 1 korona.

Lekésett utas. Egy állomáson, a hol az állomásfőnök palaczkos bort árul, lekésett egy utas s lélekszakadva szaladt az állomás felé. Szerencséjére észrevette ezt barátja s abban a pillanatban, mikor a főnök már indítani akarta a vonatot, hamar kért egy liter bort. Mig a bor a pinczéből előkerült, a barátja is elérkezett az állomásra. Vigan fogyasztották el aztán kettesben a jó bort. így senki se károsodott, se a kincstár, se a főnök, se az utas.

Egy veszett eb garázdálkodása. Négy ember esett áldozatul a veszett kutya harapásának Felsőbányán f. hó 17-én. Ezen nap kora reggelén Lacz- falu felől az országúton egyenesen a városba rontott egy nagy kutya; útközben a város végén egy kutyát, a városban szintén egy kutyát mart meg. amint üldözőbe vették, átfutott a felsővégbe a fővölgyi zuzók felé, betért Petrusán Simonná udvarába, a hol Zay Lajos, Deák Mátyás és Pap Miklós bányász-munkásokra támadt és mind a hármat ösz- szeharapdosta Nevezett munkások azonnal kaptak orvosi segélyt és 17-én a rendőrkapitány által Budapestre szállíttattak a Hőgyes—Pasteur intézetbe. Tanuk vannak továbbá arra, kik látták, hogy Ser- bán Julcsa nevű leánynak a lábát harapta meg ugyanaz a dühös kutya, a szerencsétlen leány részint mert megijedt, részint a feletti félelmében,

— Ilyet én is tudom, fazekas vágyom.

És mutatta a tenyerén, hogyan mázolja ö be a fazekak oldalát, tálak fenekét.

A jó Fülöpben fölébredt a malicia meg az üzletember. Rögtön megkérdezte a Janótól, hogy aztán hol tudja eladni az ilyen képeket ?

A költő pedig oda állt a »Zrínyi Iloná«-nak nevezett arczkép elé s vékony tenyerét szivére szorítva, szemeit a padlásra függesztve, szavalni kezdett.

— Királyi nő, Aspasiák nagyanyja !

Érted jajong a zöld hegyek visszhangja.

Nem te vagy-é a pékék Jutka leánya,

Kit elrabolt a puszták oroszlánja ?

Fülöp, a házi gazda, ezért a rögtönzésért megölelte a kitűnő lirikust, meghívta magával az átelleni kofához reggelire elkísérte a hivatalig és elbeszélte neki útközben élete történetét.

A »Jó Fülöp« csak akkoriban szakított a kereskedelmi pályával, melyet a zsibvásártéren űzött. Szerencsétlen szerelem juttatta csődbe szegény fiút. Már valóságos tőkepénzes volt, kizárólagos tulajdonosa negyven forintnak, melyből egy egész bódét bérelhetett volna a vásártéren: de ekkor a sors összehozta egy kaczér Kalypsóval és vége lett a tökepénznek estétől reggelig. Édes anyja, aki cselédruhákkal házalt, kitagadta e miatti haragjában szegény fiát mindenéből az összes blúzokból, szoknyákból, kötényekből nés — ami a legsúlyosabb — összes jövedelmeiből is. O azonban nem esett kétségbe, hanem húsz éves szivének minden energiájával kezdett uj élet.

Fülöp jelentékeny személy lett a három czigány életében. Az ő hivatása volt munkát szerezni, előlegeket adni, festéket, papirt, vásznat, blind-rámát, keretet beszerezni és — főzni. Szakács, lakásadó, impresz- szárió és pénzügyminiszter volt egy személyben. Az volt az ábrándja, hogy, majd ha a művészetnek fölviszi az isten a dolgát, fölcsap müárusnak, ő lesz a magyar Sedelmayer, meggazdagszik, kikeresztelkedik, fölveszi a Hatvani nevet és folyamodik báróságért.

Történt pedig egy keddi nap reggelén, abban az idötájban, mikor Veréb Zoltánt a > Tiizokádó« czimü belföldi élezlap rendes verselöjének szerződtette, hogy a nemes társaság mind a négy tagja arra ébredett, hogy péntekig nem lesz mit enni.

Veréb Zoltán, a költő, dúlt arczczal jött be a konyhából, ahol Fülöppel egy szalmazsákon szokott aludni. Bele nézett a Gyurka üres szeredásába, melyből az utolsó pogácsa is eltűnt. A »bonczoló-asztalon« a paprikás krumplileves lábasa tátongott üresen, négy bádog kanál hevert benne nyugodt tétlenségben.

— Fiuk, aludjatok estig, elfogyott a »hamis gulyás«.

Azzal kiballagott, hátha lehetne még okosan beszélni a kofával.

Vizsolyi Béla nyújtózott egyet a töiekes zsákban. melyben aludni szokott és elkezdett káromkodni. A madzag, melylyel a zsák száját nyakán összekötötte, összegubanezolódott és nem tudta a fogával kioldani. Elkezdett segítségért kiabálni.

— Fülöp, Gyurka ! húzzátok le rólam az ágyneműt.

Gyurka mellette hált a földön, egy arasznyi széles, leteritett futó szőnyegen, fejét egy- csomó, kendőbe kötött ócska ruhán nyugtatta s a Zoltán szürke talárjával takaródzott. Odaszólt lustán.

— Gyér’ ide, majd kioldalak.

Vizsolyi, akinek csak a szakálla meg tarsima feje volt ki a zsákból, oda gurult mellé. Fülöp is be- csődült a konyhából és kioldották a zsákot. Vizsolyi előbujt. Tele volt törekkel, mint egy medve, mely a szalmakazalban hentergett. A fehérneműje is teli lett volna szalmával, de azt óvatosságból a széken hálatta.

Fülöp egy tégelyt vett le az asztalról. Bele néz, üres.

— Hová tettétek a Liebig-féle huskivonatot ? Tegnap még alig volt hijja.

— Liebig? Liebig? — motyogott álmosan a nagy Vizsolyi, — Liebiggel aláfestettem a vörös hentesnét.

Szabó Gyurka elkezdett nevetni, Fülöp meg dühbe jött.

— Megbolondultál ?

— Nem én. Elfogyott a bitümöm. Kevertem hozzá palettavakarékot meg egy kis szardinia-olajat. Adj egy hatost.

A jó Fülöp ijedten hátrált az ablakhoz, ahol a festő-állvány ágaskodott és elszörnyedve nézte a vörös hentesnét.

— Te, hisz’ ez sose fog megszáradni. Olyan nyirkos, mint egy behalzsirozott bagaria-csizma.

— Bizd rám, Fülöp 1 Hozzál szikkativát. Mindig mondtam, hogy bőven tarts itthon bitümöt, meg száritó balzsamot, a nélkül nem lehet dolgozni. Munká- csyt is ezek tették emberré.

Szabó Gyurka is felöltözött és a kép elé állott tanácskozni.

— Te Béla, ez a hentesné megint a nyakunkon marad

— Fogadjunk a Párisi Szalon nagy aranyérmébe, hogy kifizeti.

— De nem hasonlít a fényképéhez.

— Mindegy. Találva fogja érezni magát.

— Mint a lepuskázott tyuk.

— Hadd el. Festek neki piros selyem derekat meg gyéméntos fülbevalót. Meg is fiatalítom.

— Hátha még úgy sem ösmer magára ?

— Ha egyszerre nem is, de majd megszokja.

— Majd fölakasztod őseid közé, családi képtárunkba.

— Zrínyi Ilona meg Kobald Jerémiás közé — sóhajtott Fülöp, aki érezte, hogy ezért a portréért megint bajos lesz kiharczolni a tiz pengőt.

— Te Gyurka, — vág közbe hirtelen Vizsolyi — motozzuk meg Fülöpöt.

— Helyes, tegnap este még ezüst pénzt láttam nála. Osztozunk.

Azzal se szó, se beszéd, lefogták az impresszáriót és kikutatták minden zsebét. Fülöp, az akasztani