Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-04-23 / 17. szám

Április 23. hogy Budapestre viszik majd, a házon kívül bujkált s nagy keresés daczára a szerencsétlent több napig nem találták meg. Az állatorvos a kutyán, mely embe­reket és kutyákat marczangolt, felbonczolás után a veszettség legnagyobb fokát konstatálta. Felsőbá­nyán a rendőrkapitány 40 napra rendelt kutyazár­latot s az esetet az alispáni hivatalnak és a belügy­miniszternek bejelentette. Valóban igen szomorú és sajnos állapot az, hogy egy városban rettegni kell a veszett-kutyák harapásától Pedig tiz vármegye összes kutyái nem érnek annyit, mint egy ember élete s milyen nagy egy ember veszedelme, kit a veszett eb megmart! A város lakói tehát csak elis­meréssel és hálával fogadhatják, hogy a városi rend­őrség drákói szigorúsággal fog elbánni ezután a vá­rosban járkáló kutyák elpusztításában. Változás a kir. tanfelügyelőségnél. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Nagy Károly szatmári s. tan­felügyelőt Szilágyvármegye tanfelügyelöségének veze­tésével bízta meg. Az uj tanfelügyelő ünnepek után már elfoglalja állomását. Az adókivető bizottságokba az 1905., 6., 7. évekre Nagy László alispán a következő tagokat nevezte ki. 1. Nagykárolyba Kardos Lipót, Moson György nagy­károlyi lakost rendes, Bendes János, ifjú Hahn János nagykárolyi lakost póttagnak. II. Szatmárra Gyene Bertalan tatárfalvi, Madarassy Zoltán udvari lakost rendes, Madarassy László nagypeleskei, Németh Ig- nácz csengeri lakost póttagnak. III. Nagybányára Mol- dován László, Szcrencsy József nagybányai lakost ren­des, Spinetti Sándor nagybányai, Herskovics Miksa nagysikárlói lakost póttagnak. IV. Nagysomkutra Hirsch Náthán, Derecskey János nagysomkuti lakosokat. Húsvéti ajándékot a legnagyobb és legmegbíz­hatóbb órás és ékszer-üzletben vásároljunk, mely már 23 éve áll fent Debreczenben s többszörösen ki is lett tüntetve. Ez a Löfkovits Arthur Debreczeni Főtéren levő, ékszer-újdonságokban bővelkedő nagy raktára. Óriási választékkal bir az 13 próbás ezüstnemüek- ben, valamint a legfinomabb zsebórákban is. E czég saját nagy műhelyeket tart fenn: vésnöki, ékszer és órás-szakban. Készséggel küld nagy képes árjegy­zékéből díjtalanul. Felvételi értesítés. A mármarosszigeti állami tanitkóképző-intézet I. osztályába a nm. vallás- és közokt- miniszter urnák f évi márczius hó 31-én kelt 29290 számú rendelete értelmében az 1905—6-ik iskolai évre felvétetik 12 benlakó és 18 bejáró nö­vendék. A benlakó növendékek az intézet interna- tusában mosáson kívül teljes ellátásban részesülnek, mosásért mérsékelt dijat fizetnek. A bejáró nővén dékek közül 7 ingyenes élelmezésben részesül, 2 pedig havonként 6 korona ösztöndíjat élvez. Fel­vételért folyamodhatik oly éptestü növendék, aki életének 14-ik évét már betöltötte, de 18 évesnél nem idősebb s a gimnázium, reál- vagy polgári is­kola 4-ik, vagy a felső-népiskola 3-ik osztályát si­kerrel bevégezte és e körülményt iskolai bizonyít­vánnyal igazolja. A felvételi kérvényhez a követ­kező okmányok mellékelendők: 1. szülétési bizo­nyítvány, 2. iskolai bizonyítvány a megelőző isko­lai évről és a jelen tanév első feléről szóló értesítő, 3. orvosi bizonyítvány a folyamodónak a tanítói pá­lyára alkalmas voltáról, 4. hiteles községi bizonvit- vány a szülők vagyoni állapotáról, a családfő pol­gári állásának feltüntetésével, 5. hiteles családi ki mutatás, amelyben az életben levő családtagok név és kor szerint ki legyenek mutatva. A vallás- és közoktatásügyi m, kir. miniszter ur ő nagyméltósá­való, úgy ellenkezett, mintha minden zsebe fölpénzek- töl duzzadt volna. Zsebeit kikutatták, szalmazsákját, a kamarát, még a tűzhely sütöfiókját is, de nem talál­tak semmit. Akkor aztán békén tanácskoztak tovább. A költő is visszaérkezett a kofától, azzal az üzenettel, hogy legalább ötven krajczárt törlesszenek, mert addig nem ád semmit. A kapun levélhordó fordult be. Négy pár szem meredt az ablakon át reá, mig az térdig gázolt s ke­rülgetett Augiás udvarában. Találgatni kezdték, pén­zes levélhordó-e vagy csak közönséges i Végre beért az udvar hátuljára s bekopogtatott ajtójukon. Egyik se várta ugyan a havi pénzét, de azért mind a né­gyen kirohantak ajtót nyitni. — Tekintetes Veréb Zoltán urnák levele van. — Én vagyok az ! Kitől jön ? — Ederics Mátyás szerkesztő úrtól. Kérek tiz krajczárt, mert fizetetten jött. Mire Zoltán szétnézett, maga volt a konyhában ; a festők impresszárióstól bemenekültek a szobába. Utá- nok ment. a levélhordó addig künn várt. — Adjatok egy hatost. Abban a levélben bizo­nyosan pénz van A múlt héten verset küldtem a »Tüzokádó«-nak, azért három forint járna. — Hatos nincs, de nem is adnánk, mert a pénzt utalványon szokták küldeni, nem ilyen levélben. — Azért küldi igy, hogy biztosan megkapjam, meg hogy a bélyegdijat megtakarítsa. Érthetitek. F'ülöp, akit az imént alaposan kikutattak, — na­gyon érthetőnek találta a dolgot és hajlandónak nyi­latkozott a tiz krajczár előlegezésére. Szórakozottan piszkálta, fogdosta két ujjal egyik kifoszlott gomblyukát és egy valóságos tizkrajczárost vett ki mögüle. A két piktornak még a szeme is káprázott tőle, — Itt a hatos. Hol az a levél i Zoltán behozta s fölbontották a levelet. Nem volt benne pénz, csak Zoltánnak egy hosszú, humoros verse, melyet »«laposabb kidolgozás végett« küldöttek neki vissza. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. gához czimzett kérvények f. évi május hó 31-ig adandók be a mármarosszigeti állami tanitóképző- intézet igazgatóságához A tanítóképző-intézet ma­gasabb évfolyamaiba (II., Ill, IV. oszt.) üres hely nem lévén, más intézetből jövő uj növendék nem vehető fel. Mármarossziget, 1905, április hó 16-án. Kovás;/ Zoltán tkép. igazgató. Beküldetett. Névtelen levelekre ugyan nem szok­tunk semmit sem adni, de mivel »Többen« aláírással már másodszor is sürgetik, tehát elmondjuk, hogy a csendörségtől kérik és várják, hogy a járdán a cso­portos megállást tiltsa és akadályozza meg, »mert hetivásárkor és vasárnap a járdán majdnem lehetetlen járni, el van állva bámészkodó néppel«. A panaszt ajánljuk a rendőrkapitányság figyelmébe, s máskor névvel ellátott levelet kérünk, különben nem vesszük figyelembe, még ha tréfásságáról rá is ismernénk valakire. Az uj vasúti menetrend tehát megszületett s a harmadik (gyors) vonatot benne hiába keressük. Május elsejére minden jót reméltünk a mi drága vasutuuktól és nem kapunk semmit. 8 óra alatt Pestre jutni nem megvetendő állapot lett volna. Azonban ugylátszik, ismét csak ábránd maradt. Mondják, hogy júniusra meglesz. Az állam motoros közlekedésre szorítja a tár­saságot, ez pedig nem tehet eleget a kívánalomnak, mert a mi hegyi pályánkra nem rendezhető be a motoros forgalom, a mennyiben ez még csecsemő korát éli. Kaptunk 2 vonatot Felsőre és vissza s az esti vona­tunk Szatmár felöl papiroson 7 perczczel koráb­ban fog érkezni, tényleg azonban ezután is 1, 2, 4, 5 órai késéssel fog bedöczögni. Ennyi az egész változás. A két uj menetrend tehát olyan »nesze semmi fogd meg jól.« így hiteget minket a csalfa kávédaráló már 25 esztendeje, de jól teszi, hiszen miért is vagyunk mi olyan nagyon jámborok! Mai számunkhoz Baltay János »Utazásunk Egyp- tomban« czimii útleírásnak 5-ik füzetét mellékeltük, melylyel a mü be van fejezve. Rendes előfizetőinknek, kik hátrálékban nin­csenek, külön regénynyel kedveskedünk, melynek czime »Ursus a hü rabszolga« a mi Sienkievicznck világhirü »Qus Vadis«-a alapján készült, s a római életet fel­tárja előttünk rettentő kinövéseivel és borzalmaival. A müvet rendes előfizetőinknek füzetek alakjában fogjuk megküldeni s a szétküldést május 7-én a 18-ik szám­mal kezdjük meg. A dr Angyal Ármánd s Vajda Emil szerkesztők által alapított »Magyar Lant« czimü zenemű folyóirat V. évf. április 15. száma érdekes tartalommal mutat­kozik be. Vezérczikke a »Nemo« Zichy Géza gróf operáját mutatja be, ezenkívül a hazai és külföldi hí­rek, kritikák, és ismertetések halmaza tarkítják a la­pot. A hangjegymelléklet Boedeaux Géza kecskeméti zenetanár könnyű »Életkép« czimü zongoramüvét, dr An­gyal Armand »Nefelejts« czimü dallamos müdaíát közli. A Kaszinó hangversenyének rendezősége arra hívja fel figyelmünket, hogy a műkedvelő közremű­ködők iránt tanúsít a hallgatóság figyelmet, ha já­ték közben a helyfoglalás és más zajtól tatózkodik, mert ez nem csak a többi hallgatóságnak kellemet­len, hanem a közreműködőkre is zavarólag hat. Orvosi körökben már rég ismert tény, hogy a FerenCZ József keserüviz valamennyi hasonló vizet, tartós, hashajtó hatása és említésre méltó kellemes izénél fogva már kis adagban is felülmúlja. Kérjünk határozottan Ferencz József keserüvizet. Születtek: 125. április 11. Fischer Gézának, »Géza, Béla«. 126. április 11. Konczvald Károlynak »József, Minden szem őt kereste; minden szív el- és minden kéz ökölbe szorult. De Zoltán oly lázassá tudta fokozni önmagában ily alkalmakkor a távozási ösztönt, mint egy gólya. Azóta már Afrikában jár vagy a hivatal körül. Fülöp majd leharapta nyelvét dühében, »vissza- vonhatlanul utolsó« hatosának kárba veszte miatt. Ta­nácsba szólította a két piktort: mit tegyünk0 — Államkölcsönt kék szerezni! — Nincs már semmi becsapni valónk. — Uzsora, kézi, gőz- vagy villamos szivattyú ? — Vizsolyi Béla menjen látogatóba a müpártoló nénijéhez. — Menjen mindenüvé. Vizsolyi felhúzta a Szabó Gyurka lakkczipőjét, föltette a Fülöp czilinderét, fölvette a költő fekete * nadrágját; némi tisztogatás után a Gyurka büdöskő- szinö mellénye és kabátja is egészen előkelővé lett. Erre fölvette saját vadgalambszin felöltőjét, meghajlott elegánsan az ajtóban s hol szétnyitotta, hol össze­csukta e sárgafeketeség fölött a felöltő szárnyait. — Szervusz Schwartzengelb herczeg! Gyurka jobbról, Fülöp az impresszárió balról mu­strálta a garde-des-robes szinhatását. Felhatalmazták teljes non-chalance-ra a felöltő szétnyitogatásában, mert a pecsétek nem szembetűnők. Fülöp még az ajtót is kinyitotta Vizsolyinak. — Tessék kisétálni. Maga is utána ment, Gyurka meg, kimenő ruha hijján, a vörös hentesné befejezéséhez látott. Odaült az állvány elé és ami szin csak volt a palettáján meg összezsugorodott tubusaiban, azt mind fölmázolta a vö­rös hentesnére. De csak nem akart hasonlítani. Az ebédről lemondott, a vacsora felöl azonban bizonyos volt. Béla meg az impresszárió olyan férfiak, akik, ha a földgolyót kell is megkerülniük, akkor is megjönnek estére és pénzt hoznak. A költő nem szá­mit ; az irodalom pang. Antal, Gyula«. 127. április 14. Kimpán-^Györ^^ek, »György«. 128. április 11. Müller Mózesnél^»Zútjpifo. 129. április 18. Dániel Flóriánnak, »György«. C8.3& április 18. Friedmann Rózának, »Salamon«. 131.'apr. 19. Grosz Sámuelnek »Irén«. 132. április 18. Csepregi Sándornak, »Mária«. 133. április 19. Páska Márthának, halvaszületett leány. 134. április 18. Szeleczki János­nak, »József«. 135. április 17. Sziszer Lajosnak »Imre«. 136. április 20. Schultz Vilmosnak, »György, Tivadar«. 137. április 19. Molnár Rózának, »Sándor«. 138. ápr. 20. Marosán Gábornak »György« nevű gyermeke. Meghaltak: 127. április 14. Lang Antal, rom. kath. 11 hónapos napszámos gyermeke, orbánczban. 128. április 15. Marosán Paraszkéna, férjezett Talpos Todorné, gör. kath. 43 éves napszámos, hashártya- lobban. 129. április 16. Pap Anna, gör. kath. 12 éves bányász gyermeke, görvélykórban. 130. április 17. Bá- los Flóris, gör. kath. egyéves napszámos gyermeke, görcsökben. 131. április 17. Lövi Lenke, izr. 9 hóna­pos, korcsmáros gyermeke, tüdölobban. 132. április 19. Mocsirán Róza, gör. kath. 18 éves fuvaros gyer­meke, tüdövészben. 133. április 19. Páska Mártha, gör. kath. napszámosnak halvaszületett leánygyermeke. 134. április 20. Madarász Demeter, gör. kath. 8 hónapos vinczellér gyermeke, szamárhurutban. 135. április 20. Deutsch Emma, izr. 11 napos, szabó gyermeke, vele­született gyengeségben. 136. április 20. Kardos Ká­roly, gör. kath. 9 hónapos zenész gyermeke, bél - hurutbán. Kihirdetés alatt állanak: Káveczki Róbert és Lesinczki Heléna nagybányai lakosok. Foulard selyem 65 krajczártól 3 frt 70 krajczárig méterenkint blúzok és uszályos ruháknak való. Bér­mentve és vámmentesen házhoz szállítva. — Gazdag választék ingyen postafordultával. Henneberg selyem­gyára Zürich. Vasúti menetrend. Érvényes 1905. május 1-től. Nagybányáról indul Állomás Szénatér Felsőbányára reggel ........................ 5­40 5-46 » d. e. ... . . 9 48 9-54 » d. u. :................... 4­30 4 36 » este ........................ 10-49 1055 Szatmárra reggel ........................ 5 15 » d. u. ........................ 3­20 Zsibóra reggel ............................. 953 Nagybányára érkezik Felsőbányáról reggel ........................ 4­56 451 » » 733 728 » d. u............................... 30 0 2-55 » este ........................ 63 3 6-28 Szatmárról d. e................................... 9­33 » este ............................. 10-34 Hetivásári vonat Nagybánya—Sülelmed közt. (Közlekedik minden Kedden.) Érkezik Nagybányára d. e. ... 809 » » este .... 8-26 Indul Nagybányáról reggel .... 5-06 » » d. u. 512 Nagybányai piaczi árak. (Hivatalos kimutatás) 1905. évi ápril hó 18—21-én. Búza — — 76 kg.-os egy mázsa 18 K 40 f. Rozs — — 68 » » » 15 K — f. Tengeri — 70 » » » 18 K — f. Zab — — — » » » 15 K — f. Burgonya 1 zsák — K, egy mázsa — K — f. Burgonya 1 mázsa minőség szerint 8 K — f. Széna 9—10 K. Szalma 4 K. Szerkesztői üzenetek. Emlékkönyvemben. Az eszme nagyon szép, a gondolat meg­kapó, de a kidolgozás bizony még egy kis kívánni valót hagy hátra. Boldog ünnepet. A Három piros tojást hiába vártuk. T. I. Helyben. A kis költeményt, mely igy hangzik.■ Dal egy kis leányról. Túl, túl a nagy Operenczián, Ámde mégis innen a Tiszán Valahol, — szép tündérországba Él egy szőke kicsi leányka. Tündérország hol van ? Mindenhol, A hol édes gyermekajakról Vidám, csicsergő hang röppen el, S kivált ha már kérdez és felel. A kiről szól e kis versecske, Immár három éves hölgyecske; Kinek égszin, hamis szeméből, Mindig vidám mosoly ragyog föl. Egész lénye játszi napsugár, A mint szőkéi, tipeg, szaladgál A ház, a kert kicsi tündére ; Kiváncsiak-e a nevére? S hogy sokáig talány ne legyen, Mert ki nem találják — azt tudom, Kiről is szól hát e dalocska ? Figyeljenek ide — megsúgom! Kinek húga — piczi Viola Szundikál a bölcső kocsiba, S kinek két kis bátyja Zolti s Tibiké, Ki lehetne más mint Édes Ilike! megkaptuk, de annyira családinak találjuk, hogy nem közöl­hettük, hanem szives barátsággal eljuttattuk illetékes helyére: átadtuk a mamának. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Révész János.

Next

/
Thumbnails
Contents