Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-02 / 14. szám
Nagybánya, 1905. Április 2. — 14. szám. XXXI. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-lk szám alatt. A központi iskolát hova építsük ? Nincs igaza annak, a ki a Pap Zsigmond féle ház mellett és nincs igaza annak, a ki a Szénatér mellett kardoskodik. Mind a ketten oly iskola-telkeket ajánlanak és védenek, a melyek külvárosban feküsznek, már pedig a központi iskola, azért „Központi“, hogy annak a központban kell épülnie. Ez az én álláspontom, a melynek igazságát megdönteni, azt hiszem, nagyon bajos dolog volna. A középiskolák tért foglalhatnak kivülebb is, mert oda már nagyobb, edzettebb gyermekek járnak, de 6—7 éves apró emberkéket itt, a a hol villamosok nem repítik az embert a nagyobb távolságokra, arra kényszeriteni, hogy 1—2 kilométert gyalogoljanak, téli csikorgó hidegben, esőben, szélien, korán reggel és alkonyaikor (télen át) épp akkor, mikor a leghidegebb van, talán a humanizmussal sem fér össze. Mintegy két év előtt általam az iskolaszéknek beadott tervezet szerint, a Szénatéren, a régi Magtár-utczán, a Kossuth-utczán külvárosi két osztályú iskolákat akartunk létesíteni, hogy csak a 8 évet betöltött gyermekek jöjjenek messzebbről a központba s a zsengébb csemete találja meg magának közelebb a múzsák csarnokát. így csinálja ezt minden haladó város mai napság s annak daczára a tanfelügyelöség vagy a minisztérium kihúzta a mi külvárosi iskoláinkat, sőt törölte a szilasi és feketepatakiakat is, mintha ezekre nem volna szükség, pedig szegény Szilas elhagyottabb az utszélen ácsorgó árvánál. De hagyjuk a telepeket, most nem azokról szól az ének. Miért törölték a külvárosi iskolákat? mert általában abban a tévedésben vannak, hogy Nagybánya kisváros s székire halljuk idehaza is hangoztatni a népszerű elvet, hogy itt semmi sincsen messze. Nézzünk hát szemébe ennek a mondásnak is. Vettem annyi fáradságot magamnak, hogy erre vonatkozólag méréseket eszközöltem. Hangsúlyozom, hogy a Zazar jobb partjáról nem beszélek, mert ott a kereszthegyi és veresvizi külön 4 osztályú iskolák által a kérdés kifogástalanul meg van oldva. Lássuk tehát a távolságokat itt a Zazar balpattján. Nyugat-felé legtávolabbi pont a vasúti állomás, ez a főtéri szökőkuttól 1150 méternyire, tehát több mint egy kilométernyire van. Keletfelé végpont a városi faraktár, melynek legközelebbi pontja a piacztól 1560 méter, tehát több, mint másfél kilométer. A keleti és nyugoti végpont mintegy j kilométernyire esik egymástól. Déljelé a gazdasr.gi telep a piaczi kuttól 1370 méter, az Agyagos-utcza (tőkéd ut) utolsó háza a főtér közepétől 1160 mtr. Elég tisztességes távolságok ezek.. Ha a népességet vesszük (az 1901. évi adatok nem állanak rendelkezésre) az 1891-iki népszámlálás hivatalos adatai szerint a Magtár- utczán 776 ember lakott, Agyagoson, Postaréten 697, az ^Erdélyi-utón és környékén 406. Azóta körülbelül 207u-al megszaporodtak a lakosok, tehát a népes külvárosi utczák magok intő jelek arra nézve, hogy ezek mindegyikébe egy-egy külön iskolát kell helyezni. Mivel azonban az állam egyetlen egy iskolát akar csupán (12 teremmel) a Zazar balpartján létesíteni, az még szigorúbban kötelességünkké teszi, hogy az épületnek a központban kell feküdnie. Az iskolaszék által kiküldött bizottság ösz- szeirta az eddig tervbe vett telkeket. Ezek a következők : 1. Sesták-telek{ 1690—1702. s. sz.) Kataszt. szerint 1418 öl, ára a mellette levő kis házzal együtt, 21500 frt. / központtól (540 m ) fél kilométernyire. Az egész mintegy egy holdnyi- terület. 2. A kaszinó, Csausz-ház, kisdedóvó és több kis ház, ára, 36500 frt. Területe 1501 öl. 3. Vár-utczán Léding, Lipnitzky-telek, kántori lak, Weinstein háza (Dominusz telek) összesen 927 öl. Ara -40000 frt. 4. Pap Zsigmond féle telek 5 hold nagyságú, ára 25 ezer forint. A piacztól 330 méternyire. 5. A Szendy-féle telekből Moldován László a szükséges területet a Pap Zs. .telek szomszédságában igen jutányos áron gavallérosan felajánlotta, egy hold ára 3200 frt. A piacztól 400 méternyire. 6 Fölmerült az a terv is, hogy a főgimnázium jelen épületét adja át az állami elemi iskolának s építsen a Szendy-féle telken uj gimnáziumot. Ez azonban czélszerünek nem mondható, mivel a főgimnázium épülete elemi iskolának nem alkalmas és a dolog természeténél fogva évekre elodázná az építést. 7. A Zsellér-utczán a Mazgony, Dregyán, Laitner, Zelinszky (Marosfy) s a kinestári előadói telek az uj térrel együtt 1591 öl, vagyis kereken egy hold Ez megszerezhető mintegy 22000 forintért s ha a kincstár egyszerűen átadná a vallásügyi tárczának iskola czéljaira épületét: akkor csak 16000 forintért. Ezen terv megkívánja a Kuhajda és Stoll- féle telkek kisajátítását mintegy 11 ezer forintért, hoAa 16 méter széles uj utcza volna nyitandó. Véleményem szerint a mennyiben főtérre nem építhetjük az iskolát, hanem annak csak közelébe, ez a hely legjobban megfelelne. Jó volna a vár-utczai is, azonban még vagy két telket hozzá kellene venni a mi rengeteg pénzbe kerülne, továbbá a Rónai-féle piaczi házat is ki kellene utczának sajátítani. Részemről igyekszem tisztán a közérdeket venni, s az a jelen esetben nem más, minthogy Nagybányának csakugyan központi iskolája legyen. A zsellér-utczai csoport nem drága, csendes hely, minden felöl megközelíthető; egy szűk, elhanyagolt városrész általa emelkedik, vagy 3 — 4 utcza igy szabályozható, az összes templomokhoz közel van, hova a gyermekeket az állami rendszer mellett gyakrabban kell kivonultatni. Az iskolának mint a templomnak a város kisebb házai által környezve, ez ősi karakterrel biró helyen is, a beépített terület szivében kell emelkednie „egy külön álló központi iskola“ és egy külön álló „iskola nélküli város“ nekünk helybelieknek czélszerütlen, az idegennek pedig legalább is érthetetlen. Bizonyos az, hogy a miniszteri kiküldött fogja a tervbe vett telkek közül a legjobbat kiválasztani s a miniszter mondja ki az utolsó szót, mert hiszen ö fizeti az épületet és a telkek árát is, de ha mi nagybányaiak megtudnánk egyezni a legalkalmasabb telekre nézve: egységes óhajunkat, bizonyosan figyelembe vennék. Révész János, isk, széki tag. Óhajtás. Lásd kis uram: úgy volna jó meghalni, Ha majd az óra lepereg felettünk, Hogy az utolsó nagy szivdobbanással Egy pillanatban szállna el a lelkünk. És fent egy tisztább, szebb csillagvilágban Folytatnánk boldog életünk tovább. És igy bolyongnánk, el sohsem szakadva: Száz életen és száz halálon át! . . . Jörg né Draskóczy Ilma. Gólya érkezéskor. — Iria RÉVAI KÁROLY. — A jégpánczélok oszlanak, Csobogva nyargal a patak; A zsendüló' lombok alól A sárga rigó már dalol. Maholnap erdő és liget, Mely oly sokáig volt siket, — Harsány zenétől lesz zajos, Meg jön a sok vándor dalos. De bármi szépen énekel A sok madár, — nem érdekel; A légi ut más vándorán Csüng lelkem most nap-nap után. A kedves gólyamadarat Lesem tűnődve, hol marad ? Ő az, kihez — mások fölött, — A szeretet s a hála köt. / Mert volt idő, hogy egy napon Megkopogtatta ablakom’, És régi ismerős gyanánt Letett elém egy kis leányt. Egy lányt, a kinek szárnya van, S kit imádunk mindannyian; Kit onnan hozott valahol Szép Afrikának partiról. Jöjj gólya madár! nemcsak én, De jobban vár rád Erzsikém! Tudom, az lesz első szava: »Hát üres kézzel jösz haza ?« . . . A vér nem válik vizzé. — Igaz történet. — Befújta az utat a hó, dermesztő, hideg téli délután van, csak az megy ki ilyenkor a meleg szobából. kit a szükség reákényszerit. A Kolczérról Erdőszádára vezető országúton sem jár senki, csak egy anya halad rajta tizenegyéves leánykájával. Miért is indult el hazulról ily hidegben s hogy merte magával vinni gyermekét is ? Csakis a szükség és szegénység kényszeritette reá. A gyermek erősebb volt mint az anya, ki nem birt tovább menni, hanem a hidegtől és fáradságtól összeseit s meghalt. Mitevő legyen már most a tizenegyéves gyermek ? közel s távolban senki sincs. Ráborult anyjára s keservesen zokogott. Majd eszébe jutott, hogy itt nem maradhat, mert ő is megfagy. De mit tegyen ? visszamenjen-e Kolczérra vagy pedig Erdőszádára? Anyját is sajnálta otthagyni. A közeli Szamos partján füzfabokrokat látott, odament tehát, gallyakat tördelt le, azokkal befedte édes anyja holttestét, hogy reá ne essen a hó s jobban legyen védve a farkasok ellen is. Azután visszaindult Kolczérra. A mély hóban alig tudott menni, csak bukdácsolt. Kis. csizmájába bement a hó s a lába megfagyott. Talán őt is elragadta volna a halál, ha véletlenül nem jő arra egy kocsis lóháton. Ez meglátta a gyermeket, ölébe vette s bevitte a faluba. A szegény leányka örökre béna volt. Az édes apja is meghalt nemsokára, a gyermek nyomorékon s árván maradt. Az atyjának volt egy testvére, a kinek fia előreláthatólag szép jövőt Ígért. Halálos ágyán tehát azt mondta neki az atyja: — Laczi! nézd e gyermek nyomorék, te édes nagybátyja vagy, reád szép jövő vár; családod nem lesz, vedd hát pártfogásodba, segíts rajta. — Szívesen megteszem — volt a felelet — hisz a vér nem válik vizzé. * Sok év telt el azóta. Lacziból méltóságos ur lett. Nagyszerű palotában lakott s évente százezernél több jövedelme volt. Ha most elbeszélést Írnék, elmondhatnám, hogy a szegény nyomorék leányt odavette magához s ívdiai számunk S olcLal.
