Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-04-02 / 14. szám
(2) 1905. Április 2. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 14. szám. A jótékonyság nemtői. A nőegyesület a napokban adta ki XLIII, évi jelentését az 1904-ik esztendőről. A két nyomtatott Ívre terjedő füzet az egyesület tiszteletbeli, alapitó választmányi és működő tagjainak felsorolása után, közli a múlt évi számadásokat, melyek szerint 18788 K 10 f volt a bevétel és 18726 K 74 f a kiadás. Legnagyobb bevételi tétel néh. Csomós Áronné alapítványa: 10000 K s utána sásmunkából 3910 K 99 f. A Csomósné- féle alapítvány takarékpénztárba helyeztetett, munkabérek fejében 2166 K 44 fillért, a szegényeknek közvetlen segítségül 1486 K 44 fillért adott az egyesület. Adományokból ez évben is szép összeg gyűlt be, mutatván a nagybányai hölgyek dicséretreméltó áldozatkészségét. Az intézet jelenlegi vagyona 49341 K. A füzetnek egy külön, terjedelmes része Svaiczer Ilka emlékezetének van szentelve, melyben közük a nov. 6-án rendezett gyászünnepély leírását, a mint azt annak idején lapunk is hozta. A tisztikar szokásos jelentését az egyesület iránt való elismerésünk és tiszteletünk kifejezéséül egész terjedelmében ide iktatjuk: »Egyesületünkre a letűnt esztendő nagyon szomorú lefolyású volt. Elhunytak legjobbjaink. Egyesületünk létrehozója s negyven évig elnöke Svaiczer Ilka, nagy jótevőnk özv. Csomós Áronné, buzgó tagjaink özv. Lengyel Endréné, Simkóné Humzer Kornélia és Hortulányi Gyuláné nincsenek többé. És nekünk, kik munkálkodásunkról adjuk ki ez évi jelentésünket, nagy fájdalmunkra van, hogy e bevezető sorainkban is szomorú kötelességet kell teljesítenünk. Népszerűbb alakja régen nem volt városun knak, mint Svaiczer Ilka. Nagy műveltsége, distingvált társadalmi modora, finom lelkülete és mindenkivel egyaránt rokonszenvező szive az ő házát tette az irgalmasság és a városi társadalom központjává. Az ő szivének jóságát, nagy jellemét nem czélunk e sztik keretben lerajzolni; hadd álljon ezek helyt városunk egyik hírlapjának közleménye, mely bőven foglalkozik róla és arról a nagyszabású emlékünnepélyről, melyet egyesületünk rendezett az ő tisztességére. Halála az elmúlt év október 3-án következett be s a másnap végbment temetésén ott voltunk mindannyian, kik szerettük s tiszteltük. Még. végrendeletében is sok jótékonyságot tett a többek között egyletünkkel is és épen ezért gene- rácziók fogják áldott emlékét megőrizni. Özv. Csomós Áronné ez időkben hajlott kora miatt nem volt munkás tagjaink között, de azt tudja minden ember, hogy az ö jó szive nem engedte el soha a hozzáfordulót meghallgatatlanul. És mert életében mindig kegyes és bőkezű volt, a jótékony hagyományok egész hosszú lánczolata végrendelete is, melynek egyik pontja szerint 10000 korona örök alapítványt tesz az egyesületünk részére oly kikötéssel, hogy annak évi kamatait elhalálozása napján három elszegényedett férfi és három nő kapja. A mai anyagias korszakban, midőn mindenki siet szerzeményein úgy adni túl, hogy a közmondás szerint az utánok jövök zárják be az ajtót, nincs e nemes lelkű hagyományt eléggé méltató szavunk, csak hálás köszö- netünk. Igaz részvét hangján kell megemlékeznünk fáradhatatlan elnökünket ért mély' gyászról is. Egyetlen leánya Simkóné Humzer Kornélia, kire szivének egész szeretetét árasztotta, rövid másfél év után követte a sírba férjét. Hosszantartó sorvasztó betegsége alatt lett egyesületünk alapitó tagja, remélvén, ezen jótékonysága után fájdalmai enyhülését. De a megkönnyebii- lés a halál előjele volt s pár nappal azután szülei mély bánatára örökre lezárultak kedves szemei. Nyugodjanak békességben ! Egyesületünknek eme szomorúságain kívül is nehéz esztendeje volt. Bár minden törekvésünk az volt, hogy enyhítsünk a nagy nyomorúságon, mégis sokkülön szobát adott neki palotájában, vagy ’ hogy házat épített neki falujában, oly szép házat, minő egy se volt ott. Szebbet mint azon uraságé, a kinek kocsisa a félig megfagyott gyermeket egykor ölében vitte haza. Hintót tartott neki s ápolóaét, ki mindig mellette legyen. De igaz történetet irok s azért elmondom, hogy mint volt ez a valóságban. Ott maradt bizony falujában a nyomorék leány s bámulatra méltó volt, hogy bár nem tudott járni, mégis mily sokat dolgozott, de bármily munkás volt, folytonos szegénységben s nyomorban teltek napjai. Irt a méltóságos nagybátyjának, ki ezreket adott jótékonyczélokra, hogy segítse meg őt is, hisz a vér nem válhatik vízzé. A lapok égig magasztalták a méltóságos ur jószívűségét, ki újabb s újabb jótékony alapítványokkal lepte meg az egész országot, csak ő, a legközelebbi rokon, nem érezte annak áldását. Végre nagyot határozott: Szekeret fogadott s magával vive hétéves kis unokahugát, elmentek a városba s megállották a méltóságos ur palotája előtt. A méltóságos ur ép akkor érkezett haza hin - tóján, mikor meglátta szegény rokonait, felháborodva szólt: — Megmondtam, hogy ide ne jertek. Azzal felsietett a palotába, titkárjával leküldött öt ven forintot, megüzenve, hogy azonnal térjenek vissza s többé ne jöjjenek ide, mert egy krajczárt sem fognak kapni. Visszamentek tehát falujokba s többet soha sem háhorgatták a méltóságos urat. szór aggódtunk, hogy a nagy drágaság, a szárazság idején, hogyan fogjuk kielégíteni a szükséget szenvedőket, Hiszen szegényeink nem apadtak, sőt azok száma napról-napra gyarapodott, városunk közönsége pedig bár minden téren a lehetőségig ment a könyörületes- ségben, annyi társadalmi adóval van terhelve, hogy egy czélra immár vajmi keveset áldozhat. Mégis nagy áldozatkészségről tesz tanúbizonyságot az alább hálásan nyugtatott gyűjtés, amelyben mint gyűjtők résztvettek: Szaitz Irénke, Homola Elvira, Torday Mimi, Halmai Aranka, Kupás Mihályné, ifj. Incze Józsefné, Krausz Erzsi, Gyalai Etel, Pityik nővérek, Géresy Gizella és Literáti Ilona urhölgyek. Fényes estélye volt egyesületünknek a karácson harmadnapi hangverseny, a melyen líözremüködtek: Torday Mimi, Abrahám Mária, Homola László, Szőke Béla és Drumár László. A hangverseny kiváló művészi színvonalon állott és azt hisszük, hogy szives közreműködőinket nem sértjük meg azzal, hogy különösen kiemeljük Drumár László urat közülök,, kinek művészetét a főváros kényes zenei körei is méltán értékelik. Sajnosán nélkülöztük Oblatek Juczika urhölgy előre hirdetett énekszámát; makacs rekedtsége miatt kénytelen volt énekszámáról lemondani. Az estély jövedelme 138 korona volt. Nem mulaszthatjuk el hálás köszönetünket kifejezni á helybeli Részvény és Városi takarékpénztáraknak, melyek jövedelmeiknek egy szép összegét juttatták egyesületünknek; továbbá a debreczeni ipar- és kereskedelmi kamara vezetőségének, mely nemcsak hogy alapitó tagjaink sorába lépett, de hasznos utmutatá sokkal látott el, sőt közbenjárására a nagyméltóságu földmivelési miniszter ur mintegy 500 koronás nagylelkű segélyben részesítette egyesületünket; végül Keller Gyula miniszteri megbízott urnák, ki sok jeles utasítás mellett közvetítette ipari czikkeink gyorsabb el- árusitását. Ipari czikkeinknek nagy kelendősége van nemcsak hazánkban, de tagjaink összeköttetése révén Francziaországban, sőt Am.rikában is megbecsülik munkáinkat. Résztvettünk a kecskeméti és veszprémi kiállításokon, hol nagy elismeréssel adóztak működésűnk felett. Mig azonban ezen kiállításokban való részvétellel forgalmunkat nagyobbitottuk, szinte aggodalom fog el bennünket, hogy több helyt óhajtják, látván a sikert, a sásipar behozatalát. Bár többször és több helyen kellett visszautasítanunk közhasznú egyleteket, kik iparunk bevezetését óhajtják, még sem zárkózhattunk el teljesen illetékes és befolyásos helyeken. Másrészről nem kis gondot okoz a sásbél beszerzése is. Hazánkban a mocsaras helyeket mindinkább lecsapolják, termőfölddé változtatják, ez idézi azután elő a bevásárlási összeg rohamos emelkedését. Fenntartott egyesületünk mintegy 60 szegényt 1486 koronával, munkásainknak kiosztottunk 2166 koronát; alkalmazottainknak drágasági pótlékot nyújtottunk. Kisdedóvóink ez évben is a ragályos betegségek miatt egy hónapot szüneteltek; a szorgalmi időszakban máskülönben több mint 180 gyermek nyert gondos felügyeletet óvóinkban, a melyek látogatásával s felülvizsgálatával egyletünk tagjai voltak megbízva. A karácsom ünnepek alkalmával a két óvóban karácsonfa-ünnepeket tartottunk, a melyekut a szokásos ajándékok kiosztása következett a jó gyermekek kedves meglepetésére és örömére. A Mária-menházban volt a szegények karácsona; városunk jószivü lakossága, sőt a messze távolban lakó tagjaink is szívesen hoztak áldozatot, hogy szegényeink legalább a szent j ünnepek alatt ne érezzék nyomorúságukat. Eltávozása miatt Lukács Ferenczné kilépett egyletünkből. Uj tagjaink lettek: Virág Bálintné, Incze Józsefné, Klusovszky Józsefné, Kovács Józsefné, Szel- * * * lemy Geyzáné, Prihradny Kálmánné úrnők. Velük- együtt egyesületünknek 72 működő tagja van. Tartottunk több rendes és választmányi ülést, a pénztárt kétszer vizsgáltuk meg. A József föherczeg- röl nevezett sanatorium egyesületet nagyban elösegit- tettük kiállított tárgyainkkal, melyeket több Ízben elkapkodtak s pénzadományunkkal. S midőn még fölemlítjük, hogy ugyanez évben revideáltuk alapszabályainkat is, azon erős meggyőződéssel zárjuk jelentésünket, hogy kötelességünket fáradság érzete nélkül pontosan iparkodván végezni, egyletünket jelentőségteljesen vittük tovább kitűzött czélja felé. Nagybánya, 1905. január hó 1-én. Szőke Béla, Robelly Lajosné, Ötömösy Gyuláné, titkár. elnök. ■ pénztáros. HETI KRÓNIKA. Azt hittük, hogy korszakos alkotások előtt állunk s ez a hét halomba döntött mindent. A miniszter nem hagyta jóvá a vízvezetéket, mert nincs viz. Mikor csak a Limpegye forrásról volt szó, akkor azt mondták, hogy van elég s mikor az egész patakot vettük, akkor kevés lett. Isten veled tehát vízvezeték, sok viz lefog folyni a kevés vizű Zazaron, mig te phönixként fel fogsz elevenedni lucskos hamvaidból. A nyaralókat szintén lefújta a miniszter, még a tervük sem tetszik, nincs bennük semmi csin, semmi esztétikai ízlés, hát még a helyük s a bizottság pompás akkordokban kontrázott a miniszternek. Júliusban villámos fény mellett akartunk sétálni, hát sétálhatunk is, mikor villámlik az égen, de a villamos világítást a csütörtöki bizottsági ülés elparentálta csendes részvéttel. (Koszorúk mellőzése kéretik.) Egyelőre tehát emellett sem fogunk pipára gyújtani. De egy mégis megvalósult a héten, éppen ma. Pont 12 éjjeli órakor a csendőr laktanyában »vigyázz«-! kiáltott az őrmester, kivezényelt négy fegyveres, szuronyos legényt a piaczra s az aszfalton taktusra működő keménysarku csizma-kopogás jelezte az éj csendjében, hogy a csendőrségi szolgálat megkezdődött. A városi rendőrök sírva néznek a szép ruháju nyakig fölfegyverzett legények után, hogy hát nekünk ilyet soha nem adtak, de csakhamar megvigasztalódtak azzal: — Majd ha Laczfalun búcsú lesz, akkor jók leszünk mi is régi rendőrök. Április elseje van Uj hírrel lepnek meg, hogy a kispiaczon a szatmári honvéd zenekar gyönyörű nótákat játszik, mert megnyílt a szövetkezet. Riporterünket azonnal kiküldtük a helyszínére, de kika- czagták, azt mondták, hogy április 1-je van. Egy másik ur azzal rontott be szerkesztőségünkbe, hogy a vonat rendes időben beérkezett. — Másodszor nem bolondittok el — zengé kórusban az egész szerkesztőség, ezért nem megyünk *egy lépést sem. És pedig csodák-csodája, a hir igaz volt, ma a vonat csakugyan rendes időben érkezett 'pe Szatmár felől, hírlik, hogy e miatt egy mozdony- és egy vonatvezetőt nyugdíjazni fognak. Bárcsak az időjárás volna áprilisi, szeszélyes, változnék meg hogy megerednének az ég csatornái, mert a márczius következetesen szilárd és száraz volt, elannyira, hogy az alföldiek kétségbe vannak esve a nagy aszály miatt s ezért nem volt Okuli vásárkor ára a marhának. Oly keveset ígértek, hogy több marha szégyeneiében öngyilkosságot követett el. De még mindent jóvá tehet egy sürven permetező tavaszi eső, reméljük a legjobbat, hiszen áprilistól sok kitelik, épp azért nem vállal felelősséget élte a krónikás. Megvoltak ők, a szegény rokonok, magnk között. S a mi szintén csodálatra s feljegyzésre méltó, soha egy zok szó sem hangzott el a szegény nyomorék leány ajkairól, gazdag nagybátyja ellen. Nem szomorította el a méltatlan bánásmód, ellenkezőleg, többnyire vidám volt; mostoha sorsán teljesen megnyugodott. Egy alkalommal egyik rokona eljött hozzá, bemutatta neki fiatal feleségét s elmondta, hogy a méltóságos nagybácsitól jön, megkérte, hogy szóljon a miniszternek az ő érdekében, hogy valami állást kaphasson, de a méltóságos ur azt mondta, hogy hiszen ő szólhat, kérdés azonban, hogy azért megkapja-e az állást. — Ne zúgolódjunk •— mondá a szegény vénleány nem baj az, ha nem szól. Hisz van okleveled, majd csak megélsz azután Az a fő, hogy boldogok vagytok. Ezzel megölelte, megsimogatta a fiatal menyecskét, mondogatva: — Hát te vagy az én Gyuriczám felesége; legyetek boldogok, legyetek boldogok. * A méltóságos ur s a szegény nyomorék leány ! is már rég a sírban pihennek. Ama hétéves leánykából is öreg néni lett. A fiatal házasok is megöre • gedtek már s több felnőtt gyermeknek boldog szülei. Tőlük hallottapn ezt az igaz történetet, mely- j bői az a tanulság, hogy nem kell azon nagyon búsulni s nem kell rajta megütközni, ha az életben olykor a vér vízzé válik. Gyertyánosy. Különfélék. Czimadományozás Ő felsége a király Laitner Elek beszterczei erdöigazgatónak a miniszteri tanácsosi czimet adományózta. Királyi elismerés. O felsége a király megengedte, hogy Pap Sándor kir Ítélőtáblái czimmel és jelleggel felruházott nagybányai járásbirónak (jelenleg a ma- gyarláposi kerület orsz. képviselőjének) saját kérelmére történt nyugalmazása alkalmából, sok évi hü és buzgó szolgálataiért a legfelső elismerés kifejezése tud- tul adassék. Eljegyzés. Dr. Bátory Oszkár ügyvédjelölt a napokban eljegyezte Mikes Annát, Mikes János kir. er- dötnester leányát. Kinevezés. A pénzügyminiszter Böhm Ferenczet Nagybányára kir. bányagyakornokul nevezte ki. Uj lelkész. Pap Lajos volt szatmári g. kath. lelkészt a püspök felsöfernezelyi lelkészszé nevezte ki. A. kath. templomban április 4-től kezdve kilencz napon át Péchy Arnold ás Miólinczky Ferencz predi- kacziókat fognak tartani. A Kereskedelmi Bank márcz. 25 én tartotta gyűlését. Bay Lajos elnöklete mellett. Hat év nehéz munkája után az igazgatóság rendbe hozta a pénzintézet ügyeit. Ezt örömmel vették tudomásul. Harácsek Imre dr és Virágh Bálint igazgatók érdemeit megörökítették. Ezután elnökké Bay Lajos orsz. képviselőt, igazgatóvá Moldován Lászlót, igazgatósági tagokká Almer Károlyt és dr Veisz Ignáczot választották.
