Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-19 / 12. szám
Márczius 19. 12. szám. XXXI. évfolyam. Nagybánya^ 1905. Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4- K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Régi hagyományainkhoz hiven s talán fokozottabb mértékben is ünnepeltük meg az idén történelmünk e nagy napját, gyönyörű verőfényes időben és igazi ünnepi hangulatban. Az eszmének varázsa tehát még nem halt ki a szivekből, a 12 pont jó nagy része már teljesedésbe ment, a mi belőlük ma is a nemzet reményét, vágyát képezi, azért vallás- és párt-külömbség nélkül mindnyájan lelkesedünk. A böjtnek egy kiemelkedő napja ez, telve örömmel és hazafias lelkesedéssel, melyhez hasonló nemzeti ünnepünk nincs, mert Szent István napja egyházi keretbe van foglalva, október 6. sötét, komor dátum, más jelleggel, más érzelmekkel s a többi mondva csinált nemzeti ünnepekről nem is emlékezünk, azok nem a népérzelem dús talajából nőttek ki. Minden évnek megvan a maga jellege, valamint egy magán ember ki meg szokta ülni nevenapját, minden évben más és más érzelmek, vágyak, viszonyok közt ünnepel, épp úgy a nemzet is a haladó idő változásain belül év- röl-évre uj és uj helyzetekben foglalja koszorúba e nap nagy jelentőségét. A szép, megható, lélekemelő ünnepségeken túl vagyunk, vajha vinnénk el az életbe kedves emlékként, becses tanulságként a testvériséget, egyetértést, békességet, mert édes hazánknak, ha valamikor, ma legnagyobb szüksége van arra, hogy békességben, egy értelemmel munkáljuk jövőjét. A város sürven fel volt lobogózva, egyes utczák igazán szép képet nyújtottak, a trikolor vigan lengett a tavaszi veröfényben. Reggel nyolcz órakor a g. kath templomban és az izraelitáknál volt hálaadó-istentisztelet. 9 órakor a protestánsok együttes istentisstelete kezdődött az ev. ref. templomban. Igen nagy közönség vett itt részt az ünnepségen, a dalárda meghatóan énekelt, Révész János könyörgést, Soltész Elemér beszédet mondott, Révész imája igy hangzott : Népeknek atyja, felséges Istenünk! Imára burulunk a te szent szined előtt; vallásos hazafias örömben felbuzdulva, világi gondjainkat feledve, kiöntjük szivünket előtted, a te templomodban. Mint szarvas a folyóvizekre, úgy vágyunk hozzád e napon, melyen az emlékezet angyalszárnyakon visszavezet a dicső múltba, oda, hol a honszerelem jégtörő tavasz Virágai nyitottak s aztán megáll a jelennél, feltárva időnket küzdelmeivel, reményeivel, aggodalmaival. < Hozzád sietünk, téged imádunk, mert tudjuk, hogy sorsunk, ez édes magyar haza sorsa a te kezeidbe van letéve s ti időn ünnepet szentelünk a történelem egy magasan kiemelkedő nagy napjának, akkor is, ott is a te mindent intéző atyai bölcseségedet dicsőítjük. De inig egy szívvel, egy lélekkel zengjük dicséretedet, hálaadásunkkal egyetemben a mi kéréseink is megjelennek előtted. Kérünk téged mennyei Szent Isten, jó atyánk, adj a mi drága hazánknak boldog időket, virágoztasd itt az igaz szabadságot, mely nem személyválogató: a testvériséget, mely nem fondorkodik, nem gerjed haragra; a törvény előtt való egyenlőséget, mely az igazság napját fényesen ragyogtatja felettünk. Adj nekünk egyetértést, hogy ezer esztendő után végre értsük meg egymást s kik e haza szeretetében egyek vagyunk, ne zuduliunk ellenségként honfitársainkra, hanem buzduljunk fel inkább a vállvetett együttes munkára. ó ajándékozz meg a szeretetnek, békességnek leikével, mely hatni, építeni képes. Óvd meg hazánk határait minden veszedelemtől, külső és belső ellenségektől, hogy annyi balszerencse közt, oly sok viszály után legyen boldog, irigyelt és hatalmas a magyar Kárpátoktól Adriáig Szent, Szent a te neved ó nagy Isten, ki keresztül vezetted annyiszor nemzetünket a szenvedések véres tengerén, légy megtartónk, gondviselőnk, édes atyánk a jövőben is a Jézusnak érdeméért. Ámen. Soltész Elemér, Pál apostolnak eme nevezetes mondása fölött tartott beszédet: »A szabadságban, melylyel titeket megszabadítottalak, álljatok meg és ne kötelezzétek magatokat isn- jt szolgálatnak igájával« A beszéd egyes részeiben igen mélyen járt. A r. kath. templomban 10 órakor tartották az ünnepies hálaadó misét, istentisztelet végén itt is a Himnuszt énekelte a kar és vele együtt a közönség. Ezután az iskolák ünnepélye következett, de már 11 órakor a kaszinó tartotta hazafias matinéját: Stoll Béla elnök hazafias lelkesedéstől áthatott s igen érdekes történelmi adatokat felölelő beszéddel vezette be a mindvégig emelkedett hangulatban tartott ünnepélyt. A dalárda kétszer énekelt s különösen meg kell dicsérnünk a Taipra magyar szabatos és lelkes előadásáért, a melyért sürü tapsokat is aratott. Jeney Gyula ifjúi tűzzel szavalta Petőfi Talpra magyarját, Oaál Lajos dicséretre méltó rövidséggel és magvasan olvasott fel nekünk azokról az idökröli tömör felolvasását itt közöljük: Heine Henrik, az ifjú Németország hírneves költője, kinek bűbájos lantjában Erzsébet magyar Királyné is oly szívesen gyönyörködött, elmerengve az átélt nagy időkön, visszaemlékezéseiben meséli el a következő kedves gyermekkori epizódot: Az egész vonalon győzedelmes franczia forradalom vitéz katonái ugyanis elözönlötték a költő szülőhelyét is s mig mindenki rettegve elkerülte az idegen harczosokat, a kis Heine gyermeki kíváncsiságból közéjük vegyült s izgatott beszédjükre figyelve, folyton ezeket a szavakat hallotta : liberte, egalite, fraternite ; a vitatkozók arczán pedig valami csodás lelkesedés lángja gyűlt ki e fogalmak sürü említésénél. A kis fiú lassanként megbarátkozott a marczona szabadsághősökkel és összeszedve minden bátorságát, megkérdezte az ezred dobost, hogy mit jelentenek e sokszor ismételt varázsszavak ? M. Le Grand, ki egy szót sem tudott németül, de a kérdést körülbelül mégis megértette, térdei közé kapta a kis németet s füléhez tartva a dobot, halkan eldobolta neki a marselllaiset, a franczia szabadságdalt. És a kis Heine azt mondja, hogy rögtön megértette e szók értelmét és e percztöl kezdve rajongó hive lett ezeknek az eszméknek, valamint barátja annak a nemzetnek, mely e nagy gondolatokat az emberiség köztudatába átültette. Igen t. Hölgyeim és Uraim! Midőn az 1848. ragyogó márcziusi napok emlékét a magyar szabadság napjának 57. évfordulóján kitüntető szives bizalmukból e régi társaskör vendégszerető hajlékában, pár rövid szobán, gyenge tehetségemmel fel akarom eleveníteni, igénytelen fejtegetéseimet önkénytelenül is az előbb itt elhangzott nemzeti dalhoz : a Talpra magyar !-—hoz, a magyar mar- seilalisehoz fűzöm, mely a 48-as szép idők egész eszmei tartalmát, mikor — Jókai virágos nyelvén szólva — az egész nemzet lázas örömérzettöl elragadtatva, ifjú menyasszonya : a szabadság ölében ülte mámoros mézesheteit; a legteljesebben tükrözteti vissza. A franczia és magyar szabadsagdal, összehasonlítása és a márcziusi napok jelentőségének méltatása után a beszédet így fejezte be : Ezért maradnak a ragyogó márcziusi napok s a 48-as alkotások beláthatatlan időre mérföldmutatói a hazai történelemnek. És valahányszor politikai látóhatárunk elborul, forduljunk tartózkodás nélkül a 48-as dicső időkhöz s merítsünk belőlük lelkesedést és kitartást a nemzeti küzdelmekhez. Elmélkedjünk minél gyakrabban e nagy napok története felett s értsük meg a Talpra magyar-1, azaz azt a nehéz problémát, hogy hogyan lehetne a 48 által igazán talpra állított szabad Magyarországot erőssé tenni és mint nemzeti államot teljesen kiépíteni. Hiszen mindnyájan tudjuk azt a nagy igazságot, hogy manapság már nem elég csak érezni a hazáért, hanem érette élni és dolgozni is kell. Jövel tehát 48 márczius idusának szelleme, lakozzál közöttünk s ilyen értelemben tölts el bennün1905. márczius idusán. Rügyeket csókoló márcziusi szellő Szállj, repülj ma bérczen. völgyeken, rónán ál! Éleszd, lobogtasd a legszentebb oltáron Lelkesült érzések égi tiszta lángját: Mely mindenkor erőt adott a nemzetnek, Hogy a zsarnokságnak hatalmát letörje; A hazaszeretet fellobogó lángja Világítson be a múltba s jövendőbe ! Tekintsünk vissza hát: ötvenhét év előli Márczius Idusán a sajtó szabad lett. Aztán megtámadott alkotmányát védni, Egy szívvel lélekkel talpra állt a nemzet! Ami azután jött, nehéz gyász korszaka, Óh arra boruljon a feledés leple, Hisz utóbb megbékült korona és nemzet; Az a szomorú múlt legyen eltemetve. Óh mennyit is küzdött árva nemzetünk már! S alig ragyogott föl szegény hazánk fölött Kiegyezés, béke áldásthozó napja, Nemsokára ismét felhőbe öltözött: Nem a népérzelem viharfelhője volt Levegőt üditő villámokkal telve; De lelket zsibbasztó. lenyügző intrika, Mint a mocsaraknak mérges lehellele. Békóba verte a nemzetakaratot. Hogy ne védelmezze legféltelebb kincsét; De most vezérei gyújtó szózatára Fölébredt a nemzet, s letörte bilincsét: Hosszú aléltságból ismét talpra állott. Szeméről elszállott a mély kába álom ; Éltető, üditő nemes eszmék, vágyak Áramlanak végig szép magyar hazánkon. De a nehéz felhő még fölöttünk lebeg : Idegen érdekek önző akaratja; S a nemzet jogosult régi óhajtási Sohasem bírtak még átaltörni rajta. De eljön hazánkba koronás királyunk. Az a sötét felhő mögötte elmarad; Hü magyarjai közt megérti majd szive Nemzetünk vágyait a magyar ég alatt! Istenünk! Végtelen mindenségnek Ura, Ki egyetlen szóval világokat teremtsz! Ki porba sújtod az elhízott hatalmat, S minden igaz ügyet magasra fölemelsz: Hallgasd meg a nemzet forró könyörgését, Melv a szivekből ma esdve fölfelé tör: Gyújts világosságot királyunk leikébe, Űzd el a felhőket szép hazánk egéről! Hadd ragyogjon végre a tiszta zeniten Ősi alkotmányunk életadó napja! Áldásos összhanggal hadd simuljon egybe Ősz uralkodónk s a nemzet akaratja. Világoknak Ura! Óh engedd remélnünk, Hogy a béke napja nemsokára eljő; Hogy ennek futárja, ennek hírnöke a Rügyeket csókoló márcziusi szellő! Takács Uns. [ f Meszlényi Gyula, I Az öröm és fájdalom gyorsan változik az életben : az ősi szt. István tornyon nemzeti szinü zászló lengett e hó 15-én reggel, hirdetve a nemzeti szinü örömünnepet s már délben fekete zászlót lobogtatott a tavaszi szellő, jelezve, hogy gyász borult a szatmári egyházmegyére, mert elhunyt annak főpásztora. Az ünnepi hangulatba a mélyhangu nagyharang zúgása vegyült s gyorsan elterjedt városunkban a szomorú hir, hogy Meszlényi Gyula meghalt. Mikor pedig eljött az est homálya, midőn a színeket nem lehet megkülönböztetni, úgy látszott mintha fekete zászlók lengtek volna a házakon s az egész város gyászolt volna. Meszlényi Gyula érdemeit nem szükséges méltatnunk, életrajzának egyszerű közlése már dicsőítés, mert megismerhetjük belőle jó szivét. Hiteles forrásból, a legutóbbi papi névtárból közöljük a következőket: Meszleni Meszlényi Gyula Velenczén, Fehérmegyében, 1832. év január 22-én született jómódú közbirtokos szülőktől. Elemi- és középiskoláit Pécsett és Székesfehérvárt a zirczi cisterciták gondos veze tése mellett, theologiai tanulmányait pedig a bécsi Pázmány-intézetben végezte Pappá szenteltetett 1854. julius 27-én mint a nagyszombati konviktus tanulmányi felügyelője és főgymnasiumi tanár, Sczitóv- szky Kér. János, kardinális esztergomi érsek és prímás által. 1857. évben a primási udvarba disponál- tatott, 1862-ben pápai kamarás lett. 1866. febr. 10-én a komáromi plébániát nyerte el, ahol 16 évig UegZMIai szám-ank © oldal. Márczius 15.
