Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-03-12 / 11. szám
Nagybánya, 1905. Márczius 12. — 11. szám. ‘*32* XXXI. évMföfm. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN ^A.SÁJRJSTA.F Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. Hová építsük az iskolákat? Tekintetes Szerkesztő ur! A »Nagybánya« múlt heti számában egyik tiszteletreméltó fiatal bennszülött polgártársunk az áll. iskplát a Szénatérre építtetni ajánlja. Ez az ékes argumentumokkal díszített czikk s első sorban maga az ügy méltó arra, hogy tintába mártsam a toliamat s erre vonatkozólag véleményt mondjak. Ha az én nézetem nem is lesz mindenben egyező talán a Szerkesztő ur felfogásával, tudom, hogy az ügy tisztázásáért is, méltányosságból helyet ad a közügyet derekasan és mindenekfelett önzetlenül szolgáló becses lapjában. Tudjuk, hogy a szerződés 3 iskolaépületről szól. Tehát 3 helyről kell gondoskodnia a városnak erre a czélra. A veresvizi telepnek alkalmasabb pontja iskolának nincsen annál, amit magán beszélgetésünk alkalmával Fábián Lajos ur ajánlt s ez a Harácsek Vilmos-féle nagv gyümölcsöstől keletre elterülő szabad térség mindjárt a patak mellett. Ez a hely erre a czélra valósággal praedestinálva van. A hosszan felnyúló veresvizi ut a délen fekvő, illetve a ligettől nyugatra elterülő telep-rész közt központ, amelyet minden oldalról meg lehet közelíteni. Ezt a helyet erre a czélra meg nem szerezni talán hiba is volna. A veresvizi telep fekvésénél fogva inkább el van szigetelve a várostól, mint a kereszthegyi. S én ha rajtam állana, a kereszthegyi városrész és a város belterületén épülő iskola között bizonyos mértékű megosztást tennék. Világosabban beszélek. A kereszthegyi iskolát olyan helyre építtetném, hogy az iskola a Fazekas, Porondos és a Postarét-utczának abból a részéből, amely a Vásárhelyi házán felül keletre van, aztán a köhidtól keletre az egész Felsőbányái utczából, a Zárt-utczából a kereszthegyi telepnek, az Almer L. lakásától keletre eső egész területről magába fogadhassa a gyermekeket. Éppen ezért én a kereszthegyi iskolát a Zazarnak a balpartjára vagy a kincstári kórház mellett elterülő helyre vagy a gör. kath. templom mögötti nagy térre építeném, kisajátítva onnan azt a 2—3 gyenge házikót, amelyek a hid mellett állanak. Ezzel aztán meg volna oldva egy ’£en lényeges kérdés. Hallottam többektől említeni, hogy a Libamező alkalmas iskolának. Engedel- met kérek, de nem oszthatom ezt a felfogást. Éppen azért, hogy a Felsőbányai-utczának s abból a posztfundusokra a vasútvonalig, a Szabó Adolf, régebben Szendy féle tanya mellett elterülő utczának gyermekei is megközelíthessék az iskolát s hogy másfelől a kereszthegyi résznek is alkalmas legyen, csak azok a helyek felelnek meg, amelyeket említettem. Fia már a kereszthegyi városrésznek az iskolája azokon a pontokon épülhetne fel, a melyekről szóltam, következik a legfogósabb és legfogasabb kérdés megoldása: a központi iskola helye. Erre a czélra több helyet említenek, u. m.: A mostani iskola- épületet a mellette levő 2 elekkel a Lajos Gy.-féle telekig, a Léding-féle telket mellette a róm. kath. kántori lakkal, a róm. kath. plébánia épületét s telkét, a Sesták-féle telket, a Kossuth-utczai Nyirő telket a 3 rózsa név alatt ismert területtel s a török- falvi Papp Zsigmond után maradt gyönyörű területet Ezeket sorra veszem s tárgyilagosan bírálom. Az iskola a mostani helyén maradhatna, hanem még a mellette lévő 2 telekkel együtt is kicsiny a terület. Éppen ilyen kicsiny és szűk a plébánia telke, valamint a Léding-féle terület is. Ez az utóbbi akkor és úgy lenne megfelelő, ha a Dominusz-féle telket is hozzávennék, valamint azt a telket, amelyik a Léding-ház mögött a Rák-utczában fekszik. Hogy miért, azt is kötelességem elmondani. Azért, mert az a 12 tanitós iskola 12 tanteremmel, egy szolgai és 1 igazgatói lakással, irodával, tanácsteremmel sokkal nagyobb épület lesz, mint a polgári leányiskola épülete. Aztán játszótér is kell ám. Még, ahogy mondottam, igy sem alkalmas a Léding-féle hely iskolának azért, mert a Vár-yfc - torkolata szűk. Ezzel egyidőben feltétlenül szükséges volna kisajátítani a piaczon a Rónai féle házat s az utcza 2 oldalán járdát csinálni, mert igy. mikor 2 szekér szembe megy, már torlódás van s a 100 és 100 iskolás gyermek a szűk utczatorkolaton örökös veszedelemnek lenne kitéve. Mindezen helyek — valamint a Nyirő telek a 3 rózsával — nem alkalmasak iskolateleknek azért sem, mert az épületek tovább építéséről, kibővítéséről sem szabad megfeledkeznünk, ami mielőbb elkövetkezik. Hiszen pl. a kereszthegyi és veresvizi városrészek iskoláját már a második évben 4 - 6 tani- tósra kell kiegészíteni, mert a 3 — 3 tanító egyáltalán elégtelennek fog bizonyulni. Csak most érek a Szénáién helyre, melyet többféle okból ajánl a »Nagybányában« dr Ajtai N. S. Szinte sajnálom, hogy nem lehetek vele egy nézeten, sőt akkor, ha a Szénat.ér és a mostani Hid-utczai iskola között választhatok, inkább választom az utóbbit. Semmiféle piacz nem alkalmas arra, hogy iskolát építsenek oda. A Szénapiacz meg éppen nem. Ott gyűl össze a csorda, ott a disznópiacz, ott a szénaárulás. Egészségi szempontból sem alkalmas azért, mert állandóan fertőzött baczillus-telep. A vidék szállítja ide a baczilusokat. Aztán piszkos mindig. Félre is esik. Mert én úgy gondolom, hogy azok az iskolák, nem azért lesznek, hogy eldugjuk s hogy csak a postakocsi forgalom s a szép Erdélyi-ut részére legyen. Jöjjünk beljebb valamivel. Itt van a Papp Zs.-féle telek. Ez felel meg a czélnak igazán. Itt lehet aztán óvoda is, gazdasági ismétlő iskola is együtt. Tudnunk kell, hogy a jövő év után gazdasági ismétlő iskolánk lesz, aminek terület kell. Ezen a telken az . iskola nem jő útvonalba, hanem 6—10 méterrel beljebb. így van ez másutt is, ahol csak lehet. Az egész épület frontja a Kossuth-utcza hosz- szában, a tantermek északra, ami igen kívánatos a nap melegével szemben. Az épület a forgalomba esik s a nyugati oldalon egész a Gózsen-utczai Szabó palota felé is utcza nyílik. Három oldalon utcza. A Fasor alsó részétől a kereszthegyi körzeten kívül eső rész gyermekserege tolul ide mind. Ez a hely olyan alkalmas s a városnak a vasút Erdélyi-ut felé rohamosan terjedő s fejlődni lorgó részével együtt 2—3 évtized alatt egészen közepébe fog esni. Azt mind tudjuk, hogy a vasúti állomás, a Gózsen-utcza, a Szendy és Vásárhelyi féle telken a Kossuth-utczá- ból a Szabópalotáig terjedő rész a jövő v. fiatal nemzedék Nagybányája. Akár erre, akár a jelenre gondolunk, ennél szüzebb, alkalmasabb, egészségesebb területetet nem találunk. A, tervet tisztelettel ajánlom az illetékeseknek. Siculus. r^zervirth János. Az egész városnak Szervirth bácsija, az agg pae- dagógus, ki egy félszázadon keresztül nevelte Nagybányát, örök álomra hunyta le szemeit. Jól működő óragéphez hasonlított ö, mely utolsó perczig teljesiti pontosan kötelességét s egyszerre csak megáll, mert elfogyott az ereje. Rövid pár napi gyengélkedés után e hó 7-én d. u. 1 órakor jobblétre szenderült. 1819. május 7-én született Budán. Tanulmányait szülővárosában kezdette meg s a képezdei tanulmányokkal együtt Esztergomban fejezte be. Májer Istvánt, a népies iratai által oly híressé vált »István Cugler Matild dalaiból. i. Ó, hagyjatok engem dalolni, Dal az én kincsem, mindenem! A gazdagság legyen tiétek, Maradjon csak a dal nekem. Ne bántsatok gúnyos szavakkal Ez égi adomány miatt; Hisz’ minden dal vigasztalóul, A szivem mélyéből fakadt. Szent s drága volt a nóta nékem, Dajkálta gyönge szivemet; Eltűnt az álom !. . . Hagyjatok hát Csöndes dalok közt halni meg! II. Valahol az erdő mélyén Ássátok meg síromat; Jeltelen sir kebelében Pihenjek a föld alatt. Vállamon súlyos kereszttel. Múlt el egész életem; S most letörve, roskadozva Árva szivem megpihen. Egy-két könv, a mit kívánok! Nem kell nekem semmi más; Életem se’ volt egyéb, mint Szakadatlan zokogás. Románból; Révai Károly. Hol a boldogság? (2) Oh, Jolán, hát ez az a sokat emlegetett hűség, az az el nem oltható szerelem, az a sokat Ígérő boldog jövő? Ezért dolgoztam érted, ezért tettem nap- palt-éjjelt egygyé emberi erőt szinte meghaladó munkában, hogy szivemmel éveken át ilyen csúfos játékot űzz? Ezért áldoztam neked szivem első, legszebb virágát, hogy azt most könnyelműen összetépjed ? Semmivé voltam téve. Az a szép fellegvár, amit annyi éven keresztül olyan szépen fölépítettem, egy csapásra összeomlott; úgy éreztem, hogy le vagyok tiporva, agyon vagyok sújtva végképen; úgy éreztem, hogy fájdalmamban meg kell örülnöm ! De csak pár hétig tartott ez igy, mikor aztán felülkerekedett bennem régi férfias önérzetem. Kivagy te ? szóltam önmagamhoz. Gyönge, nyomorult férfi az, akit egy ilyen kis hitvány, hűtlen szív is meg képes törni. Légy ura lel- kednek! Volt, nincs! Lásd, épen hűtlenségével mutatta meg, hogy nem érdemli szeretetedet, nem érdemli, hogy könnyeidet hullasd érte ... S én haladtam tovább az élet utján, szilárd, daczos elhatározással, hogy én csak azért is boldog akarok még lenni! Tehát kerestem a boldogságot, tovább, csak tovább! A helyes utat azonban, oh én balga! még most sem találtam meg! Feledni akartam! Mit tehettem egyebet okos tanácsadó nélkül, elfoglaltam állásomat s aztán átadtam magam a világ örömeinek, élvezeteinek, kiürítettem a gyönyörűség poharát fenékig, keresve a boldogságot. Eh! mit, boldogság! ? Hazugság ! Rövid idő múlva a legnagyobb undorral fordultam el attól a léha társaságtól, ahol boldogságomat vagy legalább is vigaszt véltem feltalálhatni, — Dehát csakugyan nincs boldogság a földön ? Én legalább nem találtam azt meg most sem, s még annyian hiába keresik azt, és nem akadt még rá senki e világon. — Hol van hát a boldogság? — Vagy csak ámítás volna lelkűnknek az a forró vágyakozása, az a megfejthetetlen, örökös küzdelme, szinte merész bizalma, melyet jobb jövő gondolatába helyezünk, s mely itt a földön soha, de soha meg nem valósul ? Kezdtem egy kicsit vallásosan gondolkozni, most először, annyi sok hosszú esztendő után ; úgy látszik, maradt még egy kevés lelke- men abból a drága zománczból, amit jóanyámtól kaptam mindennel fölérő örökség gyanánt, s amit a világ zaja, a rossz társaság, a könnyelmű, modern korszellem még épségben hagyott, s melynek neve: Isten félelem. Ez az érzés napról-napra fokozódott bennem s minél inkább elhidegült szivem a világtól, annál hatalmasabb lett a vágy lelkemben szakítani végkép azzal a világgal, mely eddig csak kint és gyötrelmet termett számomra. S most itt vagyok, jó atyám, végzi be a szót Gergely, ide jöttem keresni a boldogságot, a vigaszt, tovább, csak tovább 1« . . . S itt elakad a beszélő szava, hangos zokogásban törve ki, s mig a jó öreg Pál atya egyszerű vigasztaló szavaival bátorítja és biztatja, ö csak néz, néz, szemei künn barangolnak a csillagtalan éjszakában, megtörve keserű lemondással ... ... A méla csendet nem zavarja meg semmi, — de hallga ! egyszerre minő hangok! Mintha nem is e földről jönnének, olyan vigaszteljes, olyan szivet megindító. — A jámbor szerzetesek éneke ez, akik éjjeli zsolozsmájukat végezték kis templomukban, s most együttesen mennek fel cze.llácskáikba, éneket zenge- dezve az Urnák. — S amint a nagy üres folyosók ZMai számunk © olcLal.
