Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1905-03-12 / 11. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE.

11. szám.

(2) 1905. Márczius 12.

bácsit«, később fölszentelt püspököt tartotta legkiválóbb mesterének.

Mint tanító eleinte Budán, Esztergomban, Mo- sonyban működött. 1846-bán jött Nagybányára. Itt ugyanis a két osztályú iskolából három osztályú lett s ez állomásra őt választották meg.

Működésének kezdete épp a legsúlyosabb évokre esik, mikor a szabadságharcz óriási izgalmai az iskolák rendjét is megrázkódtatták s különben is az ő élete futása az újabb magyar paedagógia bámulatos küz- delmi korszakával párhuzamos, midőn minden talpalatnyi tért sok munkával, fáradsággal, tanulmánynyal kellett a magyar kultúra részére elfoglalni.

O szerette pályáját, igazi tanító volt s e mellett rajongott a zenéért és a házi iparért. Ezek terjesztéséért a régi Nagybányán szintén sokat tett.

Fiatalabb éveiben bejárta Olaszország egy részét, Franczia- és Németországot s ez utón szerzett világ- ismereteit úgy a nevelés terén, mint baráti körben igyekezett közkincscsé tenni.

1870-ben az iskola községivé változott át s ő tovább tanított ebben is. 1886. október 23-án ünnepelték meg méltó keretben nagybányai tanítóskodásának 40-ik évfordulóját; később igazgatója lett a már megizmosodott községi iskolának s mint igazgató-tanító vált meg szép pályájától 1892 szeptember 1-én, azóta nyugalomba vonult, különösen a zenészettel foglalkozva és az neki annyi szórakozást, elfoglalta- tást nyújtott, hogy a nyugalomban is jól érezte magát.

Mennyire szerette Nagybányát, azt eléggé bizonyítja, hogy vár-utczai házastelkét még életében a városnak adományozta, viszont a város az érdemes férfiúnak 550 frt nyugdiját 200 írt kegydiijal pótolta meg s érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítette.

Családja nem volt, mint agglegény halt meg, de azért mindig voltak, a kik öt szeretettel környezték, mert hisz ő maga is csupa szeretet volt,

Haláláról a következő két gyászlapot vettük:

Alulírottak rokonaink nevében is fájdalommal tudatjuk, hogy unokatestvérünk, illetve nagybátyánk Szervirth János nyug. közs. el. iskolai igazgató-tanító folyó hó 7-én d. u. 1 órakor rövid szenvedés után 86 éves korában elhalt. Temetése folyó hó 9-én d. u. 3 órakor lesz a róm. kath. egyház szertartása szerint, Az engesztelő szentmise-áldozat ugyan e nap reggel 7 órakor fog megtartatni. Áldás emlékezetén! Nagybánya, 1905. márczius hó 7-én. özV. Wienerberger Ferenczné és családja. Szirti Vilmos és családja.

Őszinte részvéttel tudatjuk, hogy szeretett kartársunk Szervirth János nyug. közs. el. isk. igazgató- tanító folyó hó 7-én, délután 1 órakor, 86 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Nagybánya, 1905. márczius hó 8-án. A községi el. iskola tanítótestülete.

Temetése csütörtökön délután ment végbe 3 órakor vár-utczai házából, sok régi tanítványának, a hatóságnak, a községi iskolának, a különböző hivataloknak s a szegény népnek is tiszteletreméltó részvéte mellett. Szőke Béla végezte fényes segédlettel a szertartást s a sírnál Székely Árpád községi tanító búcsúztatta el a régi kollégáktól. Székely Árpád beszéde igy hangzik:

Gyászoló gyülekezet 1 Az utolsó mesgyénél mielőtt a vallás és kegyelet szentelt hantjai között a rögök örökre elzárnák elölünk, veterán társunktól, jó Szervirth bácsinktól mi tanítók külön is búcsúzunk. Fájó érzésű és megnyugvással vegyes a mi bucsuzá- sunk. Fájó, mert egyszerűségében tisztes alakját csak lelki szemeinkkel láthatjuk immár, megnyugtató, mert az ő hosszú élete derült s bizonyára sokaknak tanulságos volt.

önerején, a maga emberségéből lett azzá, a mi volt. Férfi, aki a sorstól neki juttatott kicsinyke körben kötelességét hűen teljesítve emelt fővel járhatott; munkás, aki munkájába az embert megnemesitő s az

viszhangozzák az éneket, szinte megelevenül, szinte szárnyra kél az áhitat a mélabus dalok hangjaitól :

»Lelkem tehozzád vágy, óh Istenem,

Mert te vagy kezdetem, te vagy végem,

E világ szépsége, minden dicsősége Csak hiú, nem elégit ki engem!«

Mintha tudnák a jó Atyák, hogy itt, a közvetlen közelben van egy beteg szív, mely épen ez után a vigasz után vágyakozik! S amint az éneklők mind jobban és jobban távolodnak, végre egészen elhal a vigaszteljes szózat:

>Hozzád sietek, nálad keresek Irgalmat és nyugtot nálad lelek.

Téged nélkülözve, Tőled különözve,

Mivel mindenem vagy, nem élhetek!«

A Gergely arczát gyönge pir futja át, úgy érzi, mintha megtalálta volna azt, amit oly régen keres, a boldogságra vezető utat. Szivébe megnyugvás száll, s amint a kandalló lángja még utólszor fellobbanva las- san-lassan kialszik, az ö szemeire is jótékony, nyugodt álom nehezedik, — — — — — — Másnap a

bánathegyi öreg kolostor egy uj tagot számított lakói

*

Tíz esztendőt ugorjunk át. Május hó van ; virágillatos, enyhe tavaszi szellő hatol be abba a kis szobába, ahol a bánathegyi klastrom jámbor szerzetesei haldokló testvérüknek ágya körül imádkoznak. Gergely testvér itt hagyja őket, Gergely testvér elmegy jobb hazába, hol nincs bánat, nincs szenvedés . . . De ime, még megszólal. Az imént az égre szegezett szemeit könnyező testvéreire fordítja; ő nem sir, nem kesereg, nézzétek, még mosolyog, amint búcsúszókat rebegajka:

élet valódi, czéljával megismertető lelkesedést tudott belevinni. Az ilyen életnek még a legszűkebb körben élő embernél is czélja, tartalma és becse van. Ó mint ilyen, munkásságával és egész élete folyásával igazi tanitóalak, tanitópélda volt. 46 évig tanítja a gyermekeket az iskolában a humánus érzelmű embernek nemességével s mikor az iskolától visszavonul, müvei és nemesit tovább a zene erejével s állandóan magához köt a szeretetével.

De mortuis nihil nisi bene. Róla akarva sem lehetne rosszat mondani. Szeretettel munkálkodott teljes életében. Mások iránt több volt benne a szeretet, mint az erély. Szeretettel irta be nevét tanítványai szivébe, kik közel és távol, ha megtudják, hogy Szervirth bácsi meghalt, meghatottan gondolnak reá. Ezzel a szeretettel vonzotta magához ismerőseit s minket, munkatársait. Ennek a szeretetnek a kapcsán megilletödéssel mondom ki hozzá társaim s mindnyá- jünk nevében az utolsó testvéries búcsúszót: Szervirth János, Isten veled !«

Isten veled kedves öreg bátyánk, pihenj csendesen ! Mi nem kételkedünk benne, hogy ott, a hol ezrekre megy tanitványaid száma, sírod nem lesz soká jeltelen.

Luther-bál.

Ismét egy kedves szép estély, melynek emléke feledhetetlenül vésődik be lelkűnkbe. Az a diszterem sokféle képet öltött már életében, tudna beszélni dalról, politikáról, bankettekről, selyemben ragyogó fényes bálokról, ilyen képe azonban még soha nem volt, ezt bízvást elmondhatjuk.

A színpad környéke fenyvesektől vadregényes tájjá, hegyi kioszkká alakult, honnan gyönyörű kilátás nyílt a tánczoló s az alföldön mulató közönség felé. Csillogó gömbök, mint megannyi szentjános bogarak ragyogtak az örökzöld között s a stájer vendéglőben elegáns terített asztalok vártak a mulatozókra.

Jóska is kitett magáért ez alkalommal, be akarta bizonyítani, hogy nem kell itt idegen czigány, tud ő is játszani és valljuk be őszintén, ez ma sikerült is neki, azért nem hallgatott el a szárazfája másnap déli 12 óráig.

Hölgyeink szívessége messze földön ismeretes, szinte felesleges tehát arról Írnunk, hogy csupa ügyesség, csupa figyelem, gondosság és előzékenység jellemezte a szervirozást.

A tombolánál komoly bizottságok működtek. Szellemy Geyza elnök, lovag Berks Leo, Filep Imre birák, Imre József ellenőr, Poszvék Ödön osztogató ügyeltek arra, hogy mindenek ékesen és jó rendben menjenek. S a számok egy óriás táblán is megjelentek, hogy minden kérde ősködésnek elejét vegyék.

Mintegy 90 szebbnél-szebb tárgyat nyert a közönség, hát volt bizony abban ambó is, de volt pezsgő, szarvas agancs, szép kézi munka, sőt egy kitünően megszerkesztett fali óra is. Gyorsan és pontosan pergették le ezeket a rendezők, mintha mindig azt csinálták volna.

A táncz is ebben a keretben olyan bájos, olyan andalító volt, azt mondják az ifjú párok, hogy régen mulattak ilyen jól s nem győzik eléggé dicsérni a bájos mulatságot.

Az anyagi eredményt szintén kedvezőnek mondhatjuk, tekintve azt, hogy egy fényes bál 3 nappal megelőzte ezt a mulatságot s a farsangon át volt elég bál, mulathatott mindenki eleget.

A részletekről egyébiránt következőkben számolunk be :

Már a bál előtt megnyilatkozott a közönség nemes jóindulata a jótékonyczél iránt, amennyiben az elöle- ges kiadások fedezésére számosán adakoztak.

Bál előtt a rendezés költségeihez hozzájárulni szívesek voltak: Nikodém Lajosné 20 K, Robelly La— Boldogok ti, kik az Urnák szolgáltatok kezdettől fogva. Boldogok ti, kik nem szivetek utolsó nyitását hoztátok Istennek, mint én, hanem az elsőt, a legszebbet, amit még a világ romboló keze szét nem tépdesett. Boldogok ti, kik nem egy szivet tépő, fájdalmas csalódás után, nem egy keserűséggel és szeny- nyel telt előélet árán találtátok meg a boldogságra vezető ösvényt. De most már érzem, boldog leszek én is, mert Jézusom mondotta, hogy van örök élet, — ö mondotta, hogy türöké, szenvedőké a jövő élet boldogsága — s mert ö mondá, — én hiszem!

. . . Ajkait összeszoritja, szemeit mereven az

ég felé irányozza, kezeivel görcsösen szorítja mellére a kis feszületet, még egy utolsót sóhajt — s Gergely testvér nincs többé. Elhidegült ajkai mosolyra nyílnak, mintha mondaná:

»Csak Hozzád, egekbe sóhajtok, — mennyekbe, Tehozzád, óh örök Mindenható !<r

... — Bízzatok, én már. föltaláltam a boldogságot!« . . . jjj Körösy Károly.

Azok a nehéz idők.

— Az én meséim. —

Mindig Ízléstelennek tartottam, ha valaki magáról ir vagy beszél és most én is kénytelen vagyok véteni ellene, ha egyet mást el akarok mondani.

Atyámat 33 évi evangélikus leik íszsége ideje alatt szeretet és népszerűség környezte, nemcsak saját helybeli hívei, hanem a vidéki úri családok tagjai is: mindnyájan »Atyus«-nak szólították s szívesen keresték fel vendegszerető házát.

josné, gróf Dégenfeld Sándor 10—10 K, Turmann Olivérné 6 K, Platthy Géza, Molcsány Gáborné, Gril- lus Emilné, dr. Miskolczy Sándorné, Szabó Adolfné, Prihradny Kálmánná, Szellemy László 5—5 K, Kádár Antalné, Stoll Gáborné, Podhorszky Józsefné, Dienes Dezsőné 4—4 K, Ötömösy Gyuláné, Bernhardt Adolfné, Virág Bálintné, Lipniczky Ferenczné, Fábián Lajosné, Fizély Sándor, Baumert Károly 3—3 K, Kondor Sándor, Géressy Jánosné, Mikes Jánosné, Muzsnay Ferenczné, Bay Béláné, Almer Károlyné, Oblatek Bé- láné, Simay Tivadarné, Mikó Béláné, Hoffmann Ár- pádné, György Gusztávné, Bay Józsefné, Moldován Lászlóné, Rumpold Gyuláné, Köhler Jánosné, Smidt Jenöné, V. L„ Nánásy Istvánná, Sroll Géza, Sziebert Lajos, Komoróczy Ivánná, Gállfy Pálné, Drumár Jánosné, Halmay Józsefné, Lehrner Ferenczné, Madán Ferenczné, Nagy Györgyné, Újhelyi Hugóné, dr. Weisz Ignáczné, Smaregla Mihályné, dr. Kádár Lászlóné, Gábor Sándorné, dr. Makray Mihályné, Lakos Imréné, Szűcs Károlyné adópénztárnokné, Lajos Györgyné, özv. Gábor Józsefné, N..N. Felsőbánya, özv. Szűcs II- lésné, Bernovits Emil, Burkart Ferencz, Waigandt Anna, Dergáts Sándorné 2—2 K, Mátéffy Ferenczné, Neubauer Hermin, Almer Lajosné, Beregszászy Kálmánná, Király Miklósné, Thurzó Ferenczné, Kiss Gáborné, Nagy jánosné, Kupás Mihályné, Jancsó Janka, özv. Miskolczy Mártonná, Báthy Imre, Nagy Lajos 1—1 K, összesen 217 K. FelülfLzetésekböl és jegymegváltásokból befolyt: Grillusz Emilné, Baltay János, Szabó Adolf, dr. Szokol Pál, Stoll Béla, Révész János 10 — 10 K, Bradoffka Frigyes, Bay József, Hanzulovits Kristóf 6—6 K, Teleki Béláné, Berks Leó, Hudoba Gusztáv, Kende Dániel, Bay Lajos 5—5 K, Fábián Lajos, Frits Sámuel, Galló Antal, Suszter Ferencz, Tóth Ernő, Soltész Elemér, Égly Mihály 4 —4 K, Szikla- váry Adolf, Platthy Zoltán, Alexy Kornél. Bernhardt Adolf, dr. Kádár Antal, Turmann Miklós 3—3 K, dr. Káplány Antal, Balika Sándorné, Incze Mihályné, Barabás Vilmos, Kunay Ede, Prigya Mihály, Otömösy Gyuláné, Virág Bálint, Tóth Bálint, Sipos Lajos, özv. Gergely Károlyné, Szűcs Károly, Brindus János, Veszély János, Kovács Gyula, Steinfeld Béla 2 — 2 K, Incze Géza, Andrássy Lajosné, Szellemy Geyza, Muzsnay Ferencz, Füvesy Lajos, Gállfy Pál, Kondor Sándor, Lévay Béla, Gyöngyösy Gyula, Bányay Lajos 1 — 1 K, összesen 191 K. Jegyekből 264 K 20 fillér, maradékokból 6 K 90 f, tombola, tea, kávé és szivarból 256 K 08 f, összes bevétel: 935 K 18 f. Pótlólag Sesták Sándor 2 koronát felülfizetett és Hanzulovits Kristófné ibolyacsokorért 1 koronát küldött. Ezzel együtt a bevétel 938 K 18 f.

A mulatság kiadásai a következők voltak : Meghívók, azok szétküldése, bélyegek, nyomtatványok 51 K, zenekar 90, teremdij 80 K, emelvény és egyéb díszítések 111 K 70 f, tombola-tárgyak, kártyák és nagytábla 62 K 60 f, ételek, feketekávé, tea, szivarok beszerzése 151 K 36 f, rendezői jelvények 16 K, hajdúk és tűzoltók 8 K, egyéb rendezési költségek 25 K 60 f, összesen 596 K 26 f. Levonva a bevétel • bői 938 K 18 f, a kiadást 596 K 26 f, marad tiszta jövedelem eddig 341 K 92 f.

Tombola tárgyakat adományozni szívesek voltak: Alexy Kornélné, Ábrahám Endréné, Bajnóczy Sándorné, Bálint Imréné, Berghammer Lajosné, Berks Leoné, Bernhardt Adolfné, Bertalan Miklósné, Bilcz Istvánná, Bónis Istvánná, Farkas Jenöné, Fritsch Sá- muelné, Gábor Sándorné, Gellért Béláné, Géressy Jánosné Gyöngyössy Gyula, Hámori Nándorné, Hoffmann Árpádné, Hudoba Etelka, Incze Lajosné, özv. Incze Mihályné, Jancsovics József, Kende Dániel, özv. Kunay Edéné, ifj. Langer Sándorné, dr Makray Mihályné, Marosfy Dezsőné, Matolcsi Blanka. Mátéfy Ferenczné, Mikes Jánosné, özv. Molnár Mihályné, Myskovszky Ernőné, Neubauer Ferenczné. Ötömösy Gyuláné, Pataki Béla, Poszvék Ödön, Révész Jánosné, Robelly Lajosné, Sesták Emma, Soltész Elemérné, Spinetti Sándorné,

Házunk gyakori látogatója volt egy madonna arczu vidéki urinö, a kinek jelenlétében nem volt szabad pajkoskodnom, mert mindjárt daléit minden hangosabb beszéd hallatára. — Többszöri kérésemre jó anyám egyszer elmesélte, hogy mitől lett ez az üreg dáma oly gyógyíthatatlan beteg.

Gyermek mesék helyett én mindig igaz történetet hallottam, talán ezért nem szeretem ma sem a regényt!

A szabadság kitörése előtt Sz.-né és férje B.-ben laktak mint igen jómódú birtokosok, az oláh nép között, békében ; de jött a meghasonlás, leginkább buj- togatás révén s kiütött a harcz a két fél között.

Egy nap, a férj távollétében kihívják a háziasz- szonyt a folyosóra.

Az udvaron csoportosult nép közül kiválik egy alak: a ki egy véres fejet tart hajánál fogva, mint Holoferneszt Judit és kiáltja:

— így fog járni a te urad is!

A ház úrnője azonnal ráismert a volt Adoniszra, a kedves, a szép báró Huszárra, a kit személyesen ismert, — de ez csak egy pillanat müve volt, mert a másik perczben már ö is élettelenül rosicadt össze halálos félelmében. S azóta állandó betegségévé lett az ájulás.

így vitték a véres fejet tovább és tovább, mindenütt pusztulást hagyva magok után.

Egy másik gyakori vendégünk volt a T. J. grófi család H. Láposról. — Mikor egy-egy hatlovas nagy cséza begördült, mindig igen sok bámulója akadt, kivált a gyermekvilágból. A birtokot haszonbérbe adták és újra visszaköltöztek Bécsbe. Utolsó látogatásukat tenni oly nagy züldredönyös utazó határban jöt-