Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-02-05 / 6. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. A köztisztaság érdekében. Bajos eltitkolni akár helybeliek, akár idegenek előtt, hogy a mi utczáink és köztereink most tél derekán annyira nincsenek rendben, hogy szinte közlekedési akadályt képeznek. A nagy hó sürü egymásutánban, többszörösen ellepte a járókat s az egymásra halmazódott rétegek halmokat és gödröket képeznek, hogy valóságos farsangi tánczot végez, a ki végigsétál az utczán, ki lévén téve minden perczben a lábtörés, vagy kecses elvágódás veszélyének. Pedig nekünk van a tisztaságra vonatkozó szabályrendeletünk, csak végre kellene hajtani. Ez a rendelet némi részben a lakosokra, másrészt a városra háritja az utczák tisztítását s talán innen ered a baj, lévén közös lónak túrós a háta. A háztulajdonos vagy a lakó (Ez ugyan nem mindegy, de hát igy van a szabályzatban) köteles minden reggel 8 óráig a havat, jeget, szemetet stb. a járóról eltakaritatni, sikamlós időben, fürészporral, hamuval földdel stb. behinteni. Hát némelyek ezt megteszik, de bizony édes kevesen. A főtéren és a főutczákon a város köteles takarítani, a háztulajdonos, vagy bérlő csak 2 méter szelességben. Itt tehát egyesült erővel kellene menni a jégtörésnek s mit látunk, azt hogy a főbb utczákon épp oly veszélyes a közlekedés, mint az oldal utczákon. Azt is mondja a rendelet, hogy a gyalogjárókon targonczát tolni, nehéz tárgyakat gördíteni, dézsákban, vagy oly edényekben, melyekből a viz kifoly, vizet hordani tilos. Ám azért, vagy talán épp azért csak úgy hordják a dézsákat, targonczákat mint eddig, sőt tekintettel a téli évadra a jármüvek még meg is szaporodtak egy csomó rakonczás és rakonczátlan szánkával. Több helyen lezuhant a hó a háztetőről s egész Csimboraszót képez, erről is intézkedik a szabályzat, a 17. pontjában, azt mondván, hogy a háztetőkről a lehányt hó és jég az illető háztulajdonos vagy épületfenntartó által saját költségen szállítandó el. Eszünkbe jut itt az is, a mi ugyan nincs ebben a szabályrendeletben, de bent van az építkezési szabályrendeletben, hogy minden háztulajdonos köteles legalább az utezai homlokzaton eresz csatornát készíttetni s bizony igen sok háznak még a főutczákon sincs eresz csatornája. Ilyen nagy hóban olvadáskor tehát a járdát állandóan nedvesen tartja a lecsepegő viz s kellemes zuhanyul szolgál a járókelőknek. A mi kis házainkra 20—30 írtért csinálnak eresz csatornát, s megtakarítjuk a szünes-szüntelen való vakolást vele, lakásunk szárazabb, egészségesebb lesz, tehát saját érdekünkben áll, hogy tegyünk eleget a szabályrendeletnek. Valóban egy adag kérlelhetlen szigort szívesen látnánk a rendőrkapitányságtól s általában a város részéről ezen a téren. Viszszatérve a köztisztaságra, úgy veszszük észre, hogy az ősz óta érvényes szabályrendeletet még nem ismerik eléggé sem az irányadó körök, sem a lakosok, azért szükségesnek tartjuk annak egész terjedelmében, szóról szóra való közlését. Nagybánya sz. kir. város köztisztasági szabály- rendelem. 1. 5- A ház külső és be>ső részeinek, valamint a ház és telek előtt alkalmazott járdáknak tisztántartása a háztulajdonost vagy lakóját terheli. Ez köteles a ház és udvarát folyton tisztán tartani, a házi söpredéknek kellő időben való kibordatásáról gondoskodni, a csatorna és arnyékszékek fertőtlenítését, midőn az hatóságilag elrendeltetett, eszközöltetni, télnek idején a háza mentében lévő jázdá.ol a havat és jeget, nem- külömben a sarat és szemetet naponként reggeli 8 óráig eltávolítani; sikamlós időjárás esetében pedig a járdát köpor, fürészpor, vagy hamuval, ha annak szüksége az időjárás változtával fenforog, úgy este, mint reggel behinteni, egyáltalában mindazon intézkedéseket megtenni, melyek a közegészség és köztisztaság érdekében szükségesek. Kivétel alá esnek a főtéren és föutczákban lévő asphalt-járdák, amelyeket a város állandóan alkalmazott úgynevezett járdaseprök által fog takarittatni. Téli időszakban azonban a háztulajdonos vagy bérlők kötelesek az asphalt-járdáról a havat, jeget minden reggel 8 óráig a Főtéren 2 méter, az utczákon pedig a gyalogjáró szélességében letakarittatni s ha szükséges poronddal, homokkal vagy fürészporral behinteni. 2. §. Sétaterekre, vasúti indóházhoz, iskolák és templomokhoz vezető gyalogjárók és utezai átjárók, valamint a szekérutak tisztántartásáról a város gór. doskodik. 3. §. Az egyes lakrészeknek minden tekintetben való tisztántartása, különösen a házi szemét és konyhahulladéknak a házban e czélra rendelt helyre való hordatása és elszállítása az illető lakók kötelessége. 4. $. A szemét és hulladék a lakások és hutáktól kellőleg távol levő és jól záró fedővel ellátott kicze- mentezett gödörbe, vagy faládába rakandó. 5. §. A házi állatok istállója, a lakások, pinezék és kutaktól a lehetőséghez képest távol eső helyen állítandó fel. 6. §. A trágyadombok a lakások, pinezék és kutaktól kellőleg távol eső helyen állitandók fel és a főcsatornába vezető fedett külön csatornával látandók el, vagy kellőleg fedett trágyagyüjtő gödörrel hozandók kapcsolatba. 7. § Úgy az árnyékszék és istálló, mint a gyűjtőcsatornák is mindig tökéletesen fedve tartandók. 8. §. A város terü'etén levő házak tulajdonnsai a kívül eső gazdasági telkek kivételével kiknél építkezési vagy iparűzéssel járó hulladék gyűl össze, kötelesek azt, valamint azok, kiknek istálójuk van, a trágyát tavaszkor és őszkor, hol azonban hulladék vágy trágya nagyobb mennyiségben összehalmozódik, azt minden három-három hóban, sőt a viszonyokhoz képest, valamint járványos időben, valahányszor a hatóság részéről az elrendeltetik, kihordatni. 9. §. A trágya és szemét csak oly jármüveken szállítható, melyekből azok tartalma az utczára ki nem hullhat. 10. §. Bármely szemetet, söpredéket, cserepet vagy hulladékot az utczára lerakni, úgy azt magán vagy közös csatornába behányni, továbbá takarítás alkalmával a porladékot az utczára kihullatni, valamint szennyes vizet vagy bármily folyadékot is az utczára kiönteni tilos; ugyancsak tilos az utczát, közteret vagy járdát, vagy annak bármely részét rakóhelyül használni, a lerakott tárgy haladéktalanul el- távoli tandó. 11. §. Az utczákat, a házakat és köztereket vize- lés által vagy bármiképen bemocskolni tilos. 12. §. Ha tárgyak fel- vagy lerakásánál, valamely utczának vagy köztérnek bemocskolása nem mel- löíhető, tartozik az illető fél a bemocskolt vagy beszemetelt tért azonnal megtisztítani. 13. §. A gyalogjárókon targonczát tolni vagy nehéz tárgyat gördíteni, dézsákban vagy általában oly edényekben, melyből a viz kifoly, vizet hordani tilos. 14. §. A házi szükségleten felüli sertéshizlalás a városban csak hatósági engedély mellett engedtetik meg. 15. §. Nyers és áztatott állatbőröknak a városon belül való szállítása tilos. A Ülő. — Emlékezés a múlt nyárra. — Irta: Zempléni Árpád. I. Kiült a kun a kapuban a kőre. Nincs ám olyan kő onnét messze földre! Nem mintha tán valami drága fajta, De akkora, hogy ülni lehet rajta. Nincs több ilyen kő! hét falut bejárok, De mindenütt, ha van ülőke, vályog. Mert csákány annyi nem járt itt mégse, Hogy e nagy kőnek öserejét elérje. Büszke a jó kun az 6 pénzére, lovára, De sokkal büszkébb e nagy kőre mája. Bora, búzája van itt másnak is, De ilyen köve! neki van csakis! Arra ül reggel, ha feljő a nap, Ebéd után ott uj erőre kap, Olvasgat éjjel fényes csillagokban, Még az esőt is megjósolja onnan. Belátszik hozzá a sok fás tanya, Kaszálók zöldje, vetés aranya. Büszke tekintet, a mii szerteküld, Fatrónusára igy Attila sem ült. II. Kiült a kun a kapuban a kőre. Elbusult szemmel néz hátra, előre. Lesz-é eső már egyszer? valaha? Izzón az égbolt lefelel: Soha! Az égő nap, a tikkadt lég nyomán Az egész síkság kihalt tartomány. Hamuszin porban mérföldnyi mezőit Lesült lombos fák megmeredve őrzik. Ül a kövön, sóhajt vigasztalan: Hogy minden sóhaj, bánat hasztalan. Eszébe sem jut hivsága, a kő, Csak azon jajgat lesz-e már eső?! A világ minden köve is mit ér, Ha nincsen széna és nem lesz kenyér?! Kavics a gyémánt! nem kél fű belőle, Arra se jó, hogy a búzát -megőrlje. S mig ül kövén és szeme könyben ég, Mintha ott ülne az emberiség! Déli báb tenger hullámolna messze, S habjait), némán, a Halál evezne. . . . Staunton Godfrey eltűnése. — Irta: A. CONAN DOYLE. Fordította: ENGEL JENÓ. — Hozzá voltunk szokva, hogy »Baker Street«-i lakásunkon mindenféle titokzatos sürgönyöket kapjunk, de különösen egyre emlékszem vissza, mely egy ködös februári reggelen érkezett vagy nyolez év előtt, mely Holmes Sherlok barátomnak különös fejtörést ! okozott. A sürgöny igy szólt: »Kérem várjon. Borzasztó szerencsétlenség. Jobb szárny háromnegyed eltűnt. Nélkülözhetetlen holnap. Overton.« Strand-i bélyegző és 10'36-kor feladva, szólt Holmes a sürgönyt többször átolvasva. Overton ur alkalmasint nagyon izgatott lehetett, amidőn küldte és ennek folytán egy kissé értelmetlen. Azt hiszem különben, hogy amig a Times-t átnézem, addig itt leszen s igy megtudju : az egészet. Még a legjelentéktelenebb probléma is kapóra jönne e téli napokban. Tényleg a dolgok nagyon lassan folytak s ettől féltem, mert tapasztalatból tudtam, hogy társam rendkívül élénk agyának az ilyen tétlenség nagy hátrányára van. Évek folytán sikerült leszoktatnom az izgató szerek használatáról ez a rossz szokása szép jövőjét megsemmisítéssel fenyegette. Rendes körülmények között meg voltam győződve, hogy nem óhajtotta az idegölő szereket, azonban az ellenség nem volt teljesen legyőzve, csak alvó félben, hogy a felébredés közel van, azt arról tudtam meg, ha mint most is tétlen volt. Ennélfogva áldottam az ismeretlen Overtont rejtélyes sürgönyével, mert az a csöndes tétlenség végzetesebb volt rája nézve, mint az összes addigi veszélyek viharos életében. Amint vártuk a sürgönyt, nemsokára küldője követte. Névjegyén, melyet előre küldött, ez állott: Over- ton Cyrill, Trinity-Collegium, Cambridge. Utána lépett be maga Overton, egy hatalmas termetű fiatal ember, ki zavartan nézett reánk. — Holmes Sherlock ur ? Barátom meghajlott. Éppen Scotland-Yard-ban * voltam, ahol Hopkins felügyelővel beszéltem. O küldött önhöz, azt mondván, hogy az ügyet ön inkább eltudja intézni, mint a rendőrség. — Kérem, foglaljon helyet és beszélje el az esetet. — Borzasztó! Holmes ur, borzasztó! Csudálom, hogy hajam meg nem őszült. Staunton Godfrey — természetesen ön már hallotta hírét. O csapatunkban az első játékos, a legjobb erő. Inkább nélkülözök más kettőt, mint őt. Egyszerűen nem lehetek nélküle. Tönkre vagyunk téve, ha ön, Holmes ur nem segít megkeresni Staunton Godfreyt. Barátom, Holmes, kiváncsi mosolylyal hallgatta a hosszú bevezetést. Midőn látogatónk elhallgatott, felnyúlt egy polezra, melyről egy S betűs könyvet vett le. Ez egyszer azonban hiába keresett benne. — Itt van Staunton Artur, a fiatal sikkasztó, *) A londoni rendőrség neve.
