Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-15 / 42. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 42. szám. 16. A nyaralók kérdése ismét fölmerült, az idő azonban most legkevésbé volna alkalmas azok építésére, mivel a tűzvész által sulytott városnak egyéb gondja és terhe van. Egy bizottság fogja majd a le szerelést elvégezni, ugyanez jelent a Diószeghy telken hasítandó ut felöl, melyet szintén szeretnénk elodázn i még vagy 100 évig, mivel a pormentes ligeti útba bevezeti majd a port s a szép Klastrom-mezöt hozzáférhetővé tevén, esetleg beépítését fogja előmozdítani, s ez nagy csapás volna annak a területnek szépségére nézve. Reméljük a legjobbat, hogy talán ebből sem lesz semmi. 17. Pólya Sándor építészt annak idején megbízták a ligeti nyaralók építésével. A szerződést vele megkötötték éspedig úgy, lugy egu/ fix határidőre tartozik az épületeket elkészíteni. Értsük meg jól, nem azt mondják, hogy a szerződés jóváhagyásától pl. egy fél év múlva, vagy 3 hó múlva, hanem hogy a szerződésben meghatározott napra tartozik fedél alá huzatni. Pólya szerződést kötött a mesterekkel, anyagot hordatott, a kaueziót letette s ott hevertette stb. s mikor a fákat kiakarta vágatni (legnagyobb örömünkre) a minisztérium nem engedte meg az építést. Pólya most kárpótlást kér, kérvénye méltányos, mindazáltal kellő megvilágitás végett a jogügyi bizottsághoz tették át. 18. A Virágh Lajosné-féle telek megvételét ugyan egyhangúlag pártolta a gyűlés, mert ezáltal a S'.ent- Miklós-térröl utat lehet nyitni a Kigyó-utczára, azonban a törvény értelmében a 30 nap múlva tartandó közgyűlésre kellett tárgyalását kitűzni. — A magyar építőművészeknek lapunk múlt számában ismertetett kérelme következett ezután a vendéglő pályázatnak megváltoztatása iránt. Révész János hosszabb felszólalása után, melyben ismertette az újabb pályázati hirdetménynek hibáit is, a képviselet kimondta, hogy megváltoztatja ugyan a pályázati hirdetményt, azonban újabb átdolgozás végett az ad hoc bizottságnak adja ki., 20. Szatmármegye törvényhatóságának a nemzeti ellentállásra vonatkozó ha'ározatára vonatkozólag kimondták, hogy bevárják a vármegye okt. 12 iki gyűlését, a fogyasztási adókat azonban beszolgáltatják, (Nagykároly városa a fogyasztási adókat sem szolgáltatja be. Szedő.) Végül jött a díszpolgári választás. Stoll Béla, az indítványozó hazafias beszédben okolta meg az indítványt s ezután határozatilag kimondták, hogy a fent említetteket díszpolgárokká választják, u. m. Kossuth Ferenczet, Andrássy Gyulát, Apponyi Albertet, Bánffy Dezsőt, Zichy Aladárt, Justh Gyulát. A díszoklevelet küldöttség fogja átadni. A szüret megkezdésének idejét okt. 16-ra tették_ (2) 1905. Október 15._______________ _ | Smit Sándor. | Elköltözött ismét egy kedves, derék férfiú közzülünk, mindnyájunk szeretett »Sándor bácsi*-ja, ki vagy 60 év óta foglalkozott a nagybányai dolgokkal s aki végig élt sok mindent, ami nevezetes volt a XIX században, de átjött ép elmével, nemes kedélylyel a XX-ikba is. Gyakran élveztük a tisztes öreg ügyvédnek előadásait a régi jó időkből, miket ö annyi érdekes megjegyzéssel tudott fűszerezni, sokszor elsétálgattunk vele s hallgattak panaszait a mai korra, a melyre bizony lehet is méltán eleget panaszkodni. A kaszinónak régi tagjai közül való volt. a polgáriba is eljárt egyszer-egyszer, mindenütt jó barátokra talált. Tiszteletbeli főszolgabiró és városi képviselő sokszor közjegyzői helyettes ; ügy védkedett is, már t. i. a mint kora megengedte. Finom, előkelő, úri modorú ember volt, kiből első látásra is meglehetett ismerni a jó családból származott, intelligens férfiút. Mondják, hogy Lovrich László temetése alkalmából egyik főtéri üzlet elé kiült, végig nézte a bus menetet s akkor hült meg, majd tüdejére viz ereszkedett s pár nap alatt meghalt, hónapokkal ezelőtt súlyos beteg volt, abból fellábadt, de azóta már folyton panaszkodott, hogy »nem sok ideje van hátra.« Tegnap reggel hunyta örök álomra szemeit 84 éves korában s ma délután temették el, Igazi nagybányai ember volt, aki itt született 1821. szept. 2l-én. Atyja Smit Mihály városi tanácsosi hivatalt viselt s köztiszteletben állott ember volt. Smit Sándor elemi iskoláit s a gimnáziumot Nagybányán végezte, a jogot pedig Pestiül és Pozsonyban; az ébredés korszakában, a negyvenes évek elején a hires országgyűlési ifjúsághoz tar.ozott s részt vett a nagy tüntetésekben, e miatt aztán bekerült a »fekete könyvbe«, eltiltották a jogi szakvizsgálattól, ezért az ügyvédi vizsgálatot sokáig nem tehette le, csak az absoluti/mus vége felé, a hatvanas évek elején. Ezenközben erdélyi mágnás-családoknál nevelősködött s ez meglátszott rajta egész életében, finom, udvarias modorában, választékos beszédében. Később a vármegyénél tollnok volt. A szabadságharcz előtt, 1847-ben házasodott először, neje Szerdahelyi Kornélia volt, Szerdahelyi Kálmánnak, a nemzeti színház akkori nagy művészének édes testvére. Ebből a házasságából született leánya Zsulika, kiről úgy tartották, hogy az egész vármegyében a legszebb nő volt. Leánya fiatalon elhalt, de annak fia Kovács Dezső, (tehát az elhunyt Smit Sándornak unokája), [Nagykárolyban él s ott ügyvé- deskedik. Másodszor 1866-ban nősült meg, elvette Makray Máriát, e házasságából származott kedves leánya fiatalon elhalt, fia Sándor végzett gazdász Borsodban van állomáson. 1861 — 1867-ig Szatmármegyében főszolgabiró volt, majd nagybányán ügy védkedett. 1884- ben ismét föszolgabiróvá választották s 1890- tői kezdve e czimének megtartása mellett, mint szolgabiró működött, mig bele nem fáradt a közigazgatás nehéz munkájába, tiszteletbeli főszolgabírói czimét azonban mindvégig megtartotta. Élénk részt vett úgy a politikai, mint a társadalmi életben. A régi vármegyének ismert gavalléros alakja volt, s ezt a természetét úgy szólván, halála órájáig megőrizte. Jószivét, széles niüvetségét sokan emlegetik, olyan alak, akiről elmondhatjuk, hogy igazi úri embernek ismertük. A városházán, középületeken kitett gyászlobogók jelzik halálát s temetésén a kiterjedt rokonság, barátok, ismerősök, a vidék, a nagyon rossz idő daczára, igen nagy számmal vettek részt. . A család gyászlapja Így hangzik : Alulírottak úgy a maguk, mint a nagyszámú rokonság nevében is fájdalomtól, megtört szivvel tu datják, hogy a legjobb férj, gondos apa, nagyapa, dédapa, testvér, sógor és rokon: Smit Sándor hites ügyvéd, Szatmár vármegye nyug. főszolgabirája, Nagybánya város képviseletének tagja folyó hó 13-án reggel */2 7 órakor, az üdvösségünkre rendelt szentségek buzgó felvétele s rövid szenvedés után, élte 85-dik évében, az Urban csendesen elhunyt. A megboldogult földi részeit folyó hó 14 én d. u. 4 órakor fogjuk róm. kath. szertartás szerint eltemetni, az engesztelő szent miseáldozat pedig f. hó 16 án d. e. 9 órakor mutatjuk be az Egek Urának. Nagybánya, 1905. október hó 13-án. Az örök világosság fényeskedjék neki! Smit Sándorné Makray Mária mint neje. Smit Sándor fia. Kovács Józsefné Smit Mária és családja testvére. Kovács Dezső és családja unokája. Elhullnak a mi öregeink s lassankint mi leszünk az öregek, de vájjon oly fiatalos kedélylyel, oly tiszta, derült, világnézettel megyünk-e a sirba ? Sok a meghasonlás ma, forr az elégedetlenség. Irigylésre méltónak tartjuk, kinek 85 év zajtalan munkája után, kimúlása is oly csendes nyugodt és szép, a minő a »Sándor bácsi*-é volt. Pihenjen csendesen! A mi osztályrészünk. — Révész János történelmi műve. — Az annyi küzdelem közt lefolyt dicsőséges múltnak egy darabja van kiásva és megmentve a feledéstől abban az érdekes munkában, melynek ez a czime s melyben Révész János lelkipásztor, e lapnak szerkesztője a nagybányai ág. h. evnng. egyháznak történetét tárgyi'agos igazságossággal, jó, magyaros nyelven megírta. E 10 iv terjedelmű mű, mely a derék hazafiunak, báró Prónay Dezsőnek, mint a magyar evang. egyetemes egyház főfelügyelőjének van ajánlva s melyhez Zsilinszky Mihály irta az előszót, Nagybánya történetéből egy olyan rész, mely bár egy egyháznak az életét mutatja be, mégis a város más val- lásu lakóit is kivétel nélkül érdekli s tanulságot és okulást nyújt. Ennek a kis egyháznak — mely Révész szavaival »sohasem volt nagy olyan értelemben, mint alföldi népes gyülekezeteink, hogy ezreket számlált volna táborában, de mindig nagy volt az evangéliumhoz való hűségben, a hitben, szeretetben, reménységben, a csodálatosan szívós kitartásban« — a történelme a vallásos buzgóságnak, hűségnek és áldozatkészségnek igazán megható bizonyítéka mindenki előtt. És ez annál inkább szembeötlik, mert Révész keresetlen egyszerűséggel és megkapó közvetlenséggel irta meg E mellett bizonyos megilletődés hat reánk soraiból állandóan. Látszik, hogy a tárgy és annak feldolgozása nagy gyönyörűségére volt. Azt a belső inspiráló erőt, mely az embernek nemes cselekedetre indító, megtiszult, jobb része, lapról-lapra kiérezzük e munkájából. Nem hiába mondja a bevezetésében : »Nekem lelki gyönyörűség és igaz öröm volt a régi idők poros actáinak felkutatása, vajha tudtam volna lelket önteni a holt betűkbe s örömet okozni és gyönyörűséget szerezni a múltak méltó megírása által másoknak is!« Én azt hiszem és érzem, hogy Révész ezt elérte. A munka 3 fejezetből áll: Alakulás, Küzdelem és Megújhodás czimmel s három korszakot mutat be. Mindenik rész után jegyzetek vannak a munkához használt forrásokra való hivatkozással. A mű végén a benne előforduló helynevek és személynevek vannak nagy gonddal és hibátlanul betűrendben összeállítva. Révész e munkájával sokban hozzájárult Nagybánya történelmének megismertetéséhez s ezzel nemcsak egyházának tett nagy szolgálatot, hanem az egész vá-’ rosnak De nézzük e becses munkát lehetőleg a s érző szavainak idézésével. Az Alakulás czimü fejezetében a többi után ezt irja: »Nagybánya, ősi nevén Asszonypataka (Rivuii Dominarum) régi szász telepitvény volt, (innen a város színei is : piros, fehér1 fekete) az erdélyi és a szepesi szász kereskedőkkel sűrű érintkezésben állott s ezek révén nagyon hamar népszerűvé lett nálunk a vallásjavitás mozgalma. Sylvester Erdős János, aki a wittenbergi egyetemen tanú t 1529-ben s »1533 körül a Nagybányával szomszédos Szinérváraljáról eljuttatta ide is a hitjavitás tanait,« aki Nádasdy Tamás mellett tanítással, irodalommal foglalkozott s aki Lőcsén másodpredikátor volt : a lutheri reformácziót terjesztette. > Ugyancsak ezt ál Htjuk Kopácsi István nagynevű magyar hitjavitónkról. Kopácsi — az egykori ferencz- rendi szerzetes — ugyanis szintén Wittenbergában szívta magába az evangélium szellemét, hol 1542-ben az egyetemnek hallgatója volt s-az ág. hitvallást elfogadta. Igazi evangélikus pap. Öt a nagybányaiak 1547-ben meghívták az er- dödi, már akkor reformált ecclésiából, »ki is az itt való lakosokat reformálta, quod, est certo certius.« (Ami bizonyosnál bizonyosabb.) így olvasható az a város egyik jegyzőkönyvének első lapján. Az alaku'ást tehát Kopácsi eszközölte. »Kopá városhoz akarholot a hol hátorságosb löszén, mutasson helyet nekiek ki, Tallyae die 3 May A° 1687. Szolgálatomatt ajánlom és Istentől mindenn jókat kívánok kegyelmeteknek. Kegyelmetek levelét elvettem Méltóságos Generális Gróf Cháky István Uram Nagys. leveleivel együt, melyhez képest akarván az ő Nagy. parancsolattyán ik eleget tennem, Kapronczay György urat az Helynek ex- cindálására exmittállam, hogy ő kegyelme kegyelmeteknek az Városon kivül pro liberó Exerci io helyt mutasson, nem kétlem, ahoz fogja ő kegyelme magát alkalmaztatni. Ezek után In (Isten) szerentsésen éltesse kegyelmeteket. Datum Zatthmár dió 14 (?) May A° 1687. kegyelmeteknek szolgál Károlyi László. Szolgálok és Isteniül minden jókat kívánok kegyelmeteknek. Kegyelmetek Levelét betsületlel vettem, continen- tiáját megértettem. lm azért magam szolgáját oda küldöttem, hogy kegyelmetek az kívánt helyt pro Conti- nuando liberó Exercitio resignálya usque ad ulteriorem Suae Mattis Scrmae resolutionem. Ezzel Isten éltesse szerentsésen kegyelmetekett. Datu n Zatthmar d. 22 May A" 1687. Kegyelmeteknek szolgál Károlyi László. Ajánlom szolgálatomat kkk. Kegyelmetek követei mind az nékem szóllósmind penig az Commissiót illető Instantiákat megadván, szóval bővebben deelaráltam magamat ő kegyelmek élőt s meg is irtain commissionaliter Károlyi László uramnak ő kinek, hogy kegyelmetek is az több Városoktól ne különböztessék proportionaliter, mind az két részne^ Eexrcitiumoknak továb való Continuálása iránt ben az városban rendellyen házat kegyelmetek illendő conten- tusával. Éltesse In (Isten) kegyelmeteket sokáig jó egésségben. Datum Tállya d. 30 Mensis May A° 1687. Jóakaró attyafia C. Csáky István. A császári vizsgálóbizottság kiszállott Nagybányán Csáky vezetése mellett, s a dolog vége csak az lett, hogy templomunk elvételét törvényesnek nyilvánította, sőt elvette a paplakot, iskolát, ispotályt, vendéglőt, malmokat, dézmát szóval kifosztották mindenéből a szegény ecclesiát. Ekkor rendezkedtek be a Minoriták is városunkban s a comissió a ref. és lutheránus templomot a jezsuitáknak adta, a különben is használat nélkül hevert Szt. Miklós templomot, meg (a mai u. n. kistemplomot) a minoriták tulajdonába bocsátotta. A bizottság egyéb végzései: 1. Megengedhető hogy a protestánsok a külső városrészekben a kántor és prédikátor vezetése mellett vallásgyakorlatot, gyülekezést, éneklést tarthassanak. 2. A plébánosnak, utódainak, és a társulat atyáinak a köteles tisztelettel adózzannak, azok életének és vagyonának védelméről ép úgy gondoskodjanak, mint a prédikátorokéról ; a parochialis jövedelmeket, úgy az egyeseket, m'nt az összeseket kivétel és minden kisebbítés nélkül adják át. 3. Az áttéréseknek a katholikusoknak, templomukban nyilvánosan és az iskolában ellent ne áljának. Az elentállókat fogságba vetették, később Csáky a foglyokat szabadon bocsátotta. Ebből a siralmas időből való a reánk maradott szép imádság, melyről az. Agenda I. kötet ismertetésénél megemlékeztünk, hol törökökről, foglyokról stb. van szó.
