Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-10-15 / 42. szám
42. szám. 1905. Október 15. (3) esi István legelsöbben is Veress Mihály akkori plébánost tizenegy káplánjával együtt reformálta s azután a népet« mely körülmény mig egyrészt amellett bizonyít, hogy a dolog itt alaposan elő volt készítve, másrészről kellő tájékozást nyújt arra nézve is, mily tekintélyes volt Nagybánya az akkori városok közt az ö 12 papjával. Történt pedig ez az Urnák 1547-ik esztendejében. Innen számítja mind a két protestáns egyház Nagybányán gyülekezetének megalapítását és pedig teljes joggal, mert akkor az egész város protestánssá lett s egy egyházközséget képezett. Akkoriban még nem váltak el kálvini és lutheri irányzatra, de inkább lutherinek nevezhetjük a legelső prot. egyházat. . . . . . 1576-ban már a helv. hitv. és ág. hitv. egyházakat Nagybányán különválva találjuk. Ebből az esztendőből való egyházközségünk legrégibb szent edénye: egy urvacsorai kancsó Schuller György, helybeli polgár ajándéka, mely 329 évnek sokszor rémesen dúló viharai daczára, csodálatos módon megmaradott birtokunkban. . . ... A helv. h. egyház inkább magyar s az ág, h. inkább német volt, bár amabban is találunk német, emebben is magyar nevüeket s bár akkor Nagybánya szász lakossága már igen el volt magyarosodva. Hirdették az igét a legrégibb időkben is az ág. h. ev. egyházban magyar, német és tót nyelven, de azért többször illetik egyszerűen német névvel.« Ennek igazolására a jegyzetek 14. száma alatt olvassuk. »Hagyok a német templomra is fl. 40— d. melyet is adjon meg, mivel azok szegények. (Német György végrendelete 1670. jan. 16) »Mind a két testvér-egyház berendezkedett tehát- s virágzásba hozta fejlesztett egyházias életét. Még meg van ma is Kopácsi István fapohara, melyből az urnák szentvacsoráját osztotta. A reformátusok levéltárában őrzik, de azért Kopácsit mi is magunkénak valljuk. Erre a nevezetes pohárra irta valaki később egyik egyházi atya szellemes mondását: »Régente voltak fapoharak és aranypapok, most pedig vannak aranypoharak és fapapok.« Nem tudjuk — folytatja Révész — mely elkeseredett korszak krónikása követte el az idézetet, de hogy papjaink többnyire nem érdemelték meg e kemény bírálatot, azt mindkét nagybányai prot. egyház története bizonyítja.« »A berendezés éveiben három temploma volt a városnak : Szent István, Szent Márton és Szent Miklós temploma. Az elsőnek tornyát a villám rombolta szét és igy 1561. évig hasznavehetetlenné lett. A másodikat János Zsigmond ostromló serege 1567-ben lerontotta, minélfogva az ágostai evangélikusok és evangélikus reformátusok részint az ispotályi kis templomra, részint a Szent Miklós templomára szorultak. (Ez utóbbi is kicsiny volt.) Midőn évek múlva a két hitfe- lekezet között a különbség mindjobban kidomborodott, az ágostaiak a Szent Márton, a kálvinisták a Szent István templomát építették fel maguknak.« » . . . 1687-ig bírták az evangélikusok a Szent- Márton templomát, tehát mintegy 110 esztendeig (ha a különválás évéül 1576-ot vesszük.)« Érdekesen, az adatoknak pompás csoportosításával Írja le szerző a küzdelmet a létért, mely 1687— tői 1781-ig, illetve 1786 ig tartott. Jegyezzünk ide nehány adatot. »1673-ban már Nagybányán is erősen követelik a jezsuiták a templomokat, holott a lakosság protestáns volt s az önépitette templomokat egyszerűen magáénak tartotta.« . . . »A Szent Miklós tempolmot Spankau tábornok 1674. április 14-én fegyveres erővel el is foglalta . . . s a jezsutáknak adta:« . . . »1675-ben már a Szent István templom átadását is követelik. Saponara szatmári parancsnok elűzi a lelkészeket.« »Volfgang György az ágost. jeles lelkésze Kapnikbányára menekül s 3 év múlva jő vissza, mikor már a templomot erővel visszavették a hívek. Nyolcz évi békesség után 1687. tavaszán Károlyi László császári biztos »eiővel elvétette a templomokat sár. katholikusoknak adta használatba, holott a protestánsok kérelmére kiküldött vizsgálóbizottság megállapította, hogy csak három r. kath. van a városon s ezeknek elég tágas lett volna az ispotályi kis templom is.« . . . Ezután »a szegény luth. hívek kénytelenek voltak Protzner Mihály majorjában, a városon kívül sátort emelni s ott ülték meg a pünköst örömünnepét. « Aug. havában azonban a törökök Nagyváradról »egészen Nagybánya falai alá nyomultak.« Az ág. evangélikusok »nehogy a törökök megrohanják, el- hurczolják őket . , . engedélyért folyamodtak a városhoz, hogy azMstentiszteletet a városban tartsák«. . . »1689-ig a nemes város jóvoltából a városháza egyik termében gyűltek össze rendszerint az ájtatosság gyakorlására,« < 1689-ben már a császári biztos a prot. papokat kiűzi a városból. Apaffy Mihály vette pártfogásába őket. A ref. papok Görgénybe költöztek. Volfgang utódja 1679-től »Qgeh Márton azonban Beszterczére költözött hívei kérelmére, hogy esetleg változván az idők, hamarább juthasson egyháza körébe « Még ebben az évben megérkezett a vallásgyakorlat betiltása, . . . »Az evangélikusok mégis tiszteletreméltóan együtt éreztek, összetartottak s tömör falanxot képeztek. A száműzött papjoknak rendesen kiadták évi fizetését, aki a szomszédos Koltóra eljárt évenként kétszer s a nagybányaiak odamentek úrvacsorát venni.« Szándékosan nem folytatom tovább a részek ki- szakitását. Attól tartok, hogy a munka szépségének rovására tenném. Pedig azt nem akarom. Aki az effélék iránt érdeklődik, az egésznek az olvasását — mint NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE élvezetet — el ne engedje. Szép és érdekes a munka. A »Küzdelem« után a »Megújhodás« valami felemelő. Hogy munkálkodnak, milyen buzgalmat fejtenek ki, hogy a küzdelemnek a veszteségét pótolják. Nincsen az az elfogult más vallásu ember, akire e nemes czélu munka hatással ne lenne. . . E történetet lapozgatva, annyi érdekes kép, aunyi általános emberi vonás s mozzanat ragadja meg a figyelmünket, hogy mindannyiról beszámolni itt lehetetlen. Az egyház szerencsés volt abban, hogy lelkészei inkább »aranypapok« voltak. Egynek a kivételével mindnyájan arra törekedtek, hogy az embereket magukhoz kapcsolják a szeretettel s hogy az általános emberi erényekben példaadók, a jóban vezetők legyenek. De szerencsés volt az egyház abban is, hogy hívei tántorithatatlanul ragaszkodtak vallásukhoz és hazánkhoz. Kiváló lelke- sedésü emberek elevenedtek meg e könyvben, olyanok is, akiket a mai nemzedék ismer és a régi időben élők közül is. A »Megújhodás« időszakából az 1780-as évekből a fáradhatatlan Höncz Dániel, 1822-től Szendy János és később Szendy Antal emelkednek ki, akiket izzó hazaszeretet s vallásuk szeretete jellemeznek. Úgy érezzük e műből, hogy az a szellem, mely a múltban kicsinyt és nagyot hevített az ősökről dicső hagyományként szállott át a jelenre, ami e tiszta magyar nyelvű egyháznak további fenmaradására, növekedésére, anyagi és szellemi gyarapodására örvendetes és kedvező. Ezt az olvasó látja e miinek az utolsó 20 évet ismertető adataiból is. Régész munkája e szavakkal végződik: »Kezdjük meg a negyedik kort, a virágzás korszakát!« Erre a város minden lakója mondhatja: Úgy legyen! fedtoty Árpád. HETI KRÓNIKA. A hétfői képviseleti közgyűlés után, melyen a díszpolgárokat megválasztották, beutaztunk a vármegye szivébe egy másik gyűlésre tiltakozni és tiltakoztunk mindnyájan, egy értelemmel, de azért mégis veszekedtünk, zsongtunk, lármáztunk, mert ilyennek kell lennie a megye gyűlésnek, másképp nincs semmi »érvénye.« Az alispánt azonban nem függesztették fel, pedig titkos volt a szavazás s az ilyen titkos elbánás roppant kisértés aria, hogy talán mégis, legalább egy kicsit, úgy titokban lehet egyet ütni valakin, akinek a hatalom a kezében van. De az alispán szép elégtételt kapott. Egy sváb bizottsági tag, ki egyszer azt mondta udvarló fiatal barátjának, hogy a szép hölgyek közt ugv néz lei, mint »rózsa közt a teve«, (értsd tövis) most a megyegyülést »zsongó mécseséhez hasonlította- (méhrajt akart az istenadta moudani), igaza volt, mert néha csak pislogott benne az igazság és a szellem, mint a mécses. Egy wirtikli baka pedig megjósolta gyűlés után, hogy háború lesz tavasszal, kérdeztük miért, mert azt mondja:-—Az éjszaka a kétfejű sas úgy nyögött a csákómon, hogy kín volt hallgatni. És ki tudja, nem lesz-e igaza? De hagyjuk a helyzetet. Beszéljünk ártatlanabb dolgokról. Szüret van. az ég csatornái megeredtek, bő lesz a termés, minden nappal bővebb. Legalább ebben kapunk némi kárpótlást, mert egyébként a hivatalos gazdasági jelentés vidékünkről igy hangzik: — A szilva kihasadt, az alma férges volt, a körte lehullott, ellenben dió nem termett. Bár már most a szőlőről lehetne szebbet-jobbat jelenteni, de ha ilyen elkeseredett időjárásunk lesz, akkor talán még a szüret is dugába dől és kárba vész a vakáczió. Csak legalább már a színészeknek volna egy kis forgalmuk a borongós napokon, hisz az este korán beáll, az unalom általános, az a polgári köri kis terem hát megtelhetne bátran. Hasztalan minden igyekezet, a közönség nem bir fölmelegedni. Reméljük azonbnn a lejobbat, nemcsak a nap emelkedik már a hegyek felé, hanem a barométer is, úgy lehet, jobb idők derülnek ránk, egykét nap múlva s akkor minden téren boldogabb lesz a magyar, még a szinészkedésben is, tehát csak türelem és kitartás, ezt a, jelszót adja ki a krónikás. Különfélék. Eljegyzés. Gidófalvy Elemér lugosi szolgabiró eljegyezte néh. Diószeghy Sándor volt »kereskedelmi bank« igazgató leányát: Mariskát. Vasúti Ügyek. A nagybánya—felsőbányái h. é. vasút kisajátítási zármunkálatainak hitelesitése októ ■ bér hó 16 napjának d. e. 10 órájára tűzetett ki a nagybányai vasúti állomásra. A hitelesítést az 1881 : LXI. t.-cz. 7. §-a szerint alakított bizottság fogja végezni, melynek tagjai lesznek: Ludinszky Lajos min. oszt.-tanácsos, a vasutak és csatornák központi telekhivatalának főnöke, Csury Jenő kereskedelemügyi miniszteri titkár, Fényes Béla hitelesítő mérnök, a bíróság részéről dr Makray Mihály kir. aljárásbiró, Károly Imre segédtelekkönyvvezetö. Jelen lesznek Hollós Jakab vasúti igazgató, Czinner építési vállalkozó, Tessé- nyi Ferencz központi telekhivatali telekkönyvvezetö és a m. kir. államvasutak képviselői. Ez alkalomból tehát számos előkelő vendég érkezik városunkba. Múzeumi építkezés. Schönherr Gyula hosszabb nyilatkozatot tett közzé a nagybányai városi múzeum épülete tárgyában. A főfelügyelőség több tervet bocsátott a választmány rendelkezésére. 5—8—19 termes épületek is vannak 70000—230000 korona költséggel. Utasításul adja a főfelügyelőség, hogy az épületnek a város belterületén kell feküdnie s legyen oly telke, hogy továbbfejlesztése akadályokba ne ütközzék. Schönherr a Pap Zsigmond .telket tartja alkalmasnak. Örvendünk, hogy lapunk álláspontja, melyet nem rég kifejtettünk, teljesen egyezik a felügyelőségével és Schönherr Gyuláéval. Az építkezés 60000 koronába kerül, melyből 30000 koronát az állam s 30000-et a város fedezne. — Úgy hisszük, ily mértékben az uj épület könnyen létesíthető. Csupán egyet hangsúlyozunk ismételve s ez az, hogy a városházáról a levéltárat el kellene vinni s szintén a múzeumnak átadni kezelés végett, mert a mai elhelyezés minden kritikán alóli s ezáltal amig egyrészt elérnők azt, hogy a városházán hely ürülne egyes hivatalok számára, másrészt a múzeumot nemcsak a kultusz, de a belügyminisztérium is segélyezné s 3-Szor a levéltár nem volna többé holt kincs, miként ma. Szeretnék Schönherr Gyula véleményét e terv felől is hallani. Szünidő A helybeli áll. főgimnáziumban okt. 16—28-ig szüreti vakáczió lesz a diákság és a szülők nem kis örömére. Az elemi iskolában a járvány miatt hosszabb szünidőt adtak u. m. október 12-től október ’ 25-ig. A polgári leányiskolában csak 15-én és 16 án van szünidő, pedig ebben a járványos időben, bizony ott is nagyobb vakácziót anhattak volna, mert mégis csak első az egészség. Korcsolyások dija a szüretelés ideje alatt. Egy hordónak levétele, leeresztése és az ászokfára helyezése 300 literig 30 fillér, 600 literig 50 fillér, 800 literig 70 fillér, azon falül 1 K. A korcsolyások reggel 6 órától este 8 óráig kötelesek szolgálni. Panaszok a rendőrkapitányi hivatalhoz nyújtandók be Színészet. Palotay Antal társulata folyton jobb, a »Lőcsei fehérasszony« óta, mintha kicserélték volna, ügyesen, élvezetesen játszik. Kár azonban, hogy a közönség érdeklődése a színészek haladásival fordított arányban áll, s igy a társulat ma már alig képes megélni Nagybányán. Szombaton, okt. 7-én »Orfeus a Pokolban« czimü operette került színre igen jó előadásban, azonban fájdalom, kis közönség előtt, Molnár Bella nagy sikereket aratott. Vasárnap a Kuruczfur- fangot adták a nálunk már ismert népszínművel, melynek szép kuruez dalai nagyobb közönséget érdemeltek volna Hétfőn ismét »Orfeus a Pokolba« volt a műsoron s mivel el ment a jó hire, ma kissé több közönség látogatta. Kedden Durand és Durand. Itt különösen Madas Pista tűnt ki. Szerdán a Drótostótot hirdették, de »Lili« lett belőle, melynek különösen a második felvonása ment igen jól, kis közönség előtt. Annyira elharapódzott a közönség hidegsége, hogy tegnap pénteken a kihirdetett »Lőcsei fehérasszonyt« nem is lehetett előadni. Való az is, hogy az eső csak úgy szakadt egész este, de igazi müpártoló közönség, rossz időben, még szívesebbem megy színházba. Hétfőn megkezdődik a szüret s akkor még szomorúbb napok következnek szegény színészekre, ha ugyan a közönség meg nem embereli magát, pedig Palotay társulata bizony nagyobb pártolást érdemelne. Irodalom. Révész János legújabb müve »A mi osztályrészünk« a nagybányai ev. egyház története négy féle kiadásban kapható : fűzve 2 korona, díszes kötésben 3 korona, elegáns moiré kötésben 5 korona, valódi bőrben kézi diszitésekkel 20 korona. Kapható a szerzőnél Nagybányán. Közgyűlés volt Felsőbányán ma szombaton, okt. 14-én d. e. 11 órakor következő tárgysorral: 1. Mayer 0. és Farkas Lipót beadványa a fürészbérlet átruházása iránt. 2. Bay Károly beadványa fizetésének rendezése iránt. 3. Alispáni határozat a vízvezetéki viz- jog és vasúti vizjog tárgyában. 4. Földtér feladás iránt egy kérvény. 5. Farkas Jenő polgármester három heti szabadságot kér. Nippon Hősei czimmel Vida Aladár helybeli volt főgimnáziumi igazgató egy kötetre menő elbeszélést irt a japán-orosz háborúból, illetőleg németből az ifjűság számára átdolgozta. Az igen érdekes és élvezetes munka Sachs Frigyes kiadásában jelent meg Budapesten s a czimlapon olajba nyomott képpel van diszitvel, 10 ivre terjed. Ara ? Kapható minden könyv- kereskedésben. Felnőtteknek és ifjaknak egyaránt ajánljuk, mint igen érdekes olvasmányt, melyből a japán szokások, történet stb. megismerhetők. A ragályos betegségek szórványosan Felsőbányán is jelentkeznek. Lábas Róza 15 éves leány vör- henyben jött Nagybányáról Felsőre s ott a főorvos bejelentette a hatóságnál. Jelenleg a leány vörheny- ben Felsőbányán betegeskedik. A vérhas is előfordul már egy hó óta, Loiczel S. 18 éves és Babies János 42 éves ebben haltak el. Gőzfürész Felsőbányán Reismann Herman fakereskedő, kisvárdai illetőségű, Felsőbánya tanácsától mint iparhatóságtól, iparéngedélyt kérvényez egy göz- fürész gyártelep létesítéséhez és faáruk üzletéhez. A gyártelep a hámor melletti régi horganyérezmosó mü helyén lesz felépítve, mely czélra az érczmosótelepet már megvásárolta és mcst ennek átalakításához fog kezdeni. Figyelmeztetünk mindenkit, ki az országos vásár alkalmából Debreczenbe megy, el ne mulassza megtekinteni az országos hirü és sokszorosan kitüntetett Löfkovits Arthur órás és ékszeréss üzletét, melynek gyönyörű kirakatai s az itt kitett feltűnő olcsó árak nagy feltűnést keltenek. A ezégnek saját órás, aranyműves és vésnöki műtermében állandóan a legmodernebb ékszerek készülnek. — Képes árjegyzéket a ezég ingyen és bérmentve küld.
