Nagybánya és Vidéke, 1905 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-29 / 5. szám
Nagybánya, 1905. Január 29. — 5. szám. XXXI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ZMiECKnEüLErisriK: iMmtsriDiEiiixr vasArnap Előfizetési árak; Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik szám alatt. Nagybánya, 1905. január 26. Ma volt városunkban az orsz. gyűlési képviselőválasztás, mint mindenütt az országban, úgy itt is lázas érdeklődés mellett. A választó polgárok két jelöltet állítottak egymással szembe. Bay Lajost a kerület eddigi képviselőjét és dr Szappanyos Gerő fővárosi ügyvédet, aki szintén nagybányai születésű. Mindkét jelölt fiatal, derék, rokonszenves és müveit férfiú, úgy, hogy egyének harczárói itt szó sem volt, hanem a szabadelvű és a független elv küzdött a győzelem pálmájáért. A páros viaskodás Bay L. 4-73 szótöbbségével végződött. Az időjárás kedvezett az alkotmányos napnak, mivel egy-egy kis hó esett s e miatt a levegő nem volt oly kegyetlenül hideg, mint az utóbbi napokban. Katonasággal bőven el voltunk látva. 100 m.-szigeti 12-ös honvédbaka, 50 krakkói uhlá- nus és 36 csendőr teljesítette a közbiztonsági szolgálatot, akiknek finom és kíméletes maguk- tartásáról dicsérettel kell megemlékeznünk. Mindenütt megjelent a fegyveres erő, a hova kértek, ahol szükség volt reá, de egyetlen egy emberrel sem gorombáskodott, nem erőszakoskodott senki. A zene itt is oth is szólott a főtéren, a festői ruhában ide-oda mozgó gyalog és lovas katonák, a lobogóikkal szánakon felvonuló vidékiek igen érdekes látványt nyújtottak. Torday Imre választási elnök, aki pártatlanul vezette az egész aktust, 7* 8 órakor este hirdette ki az eredményt s nem sokkal azután Bay Lajosnak hivatalosan át is nyújtotta a mandátumot. Üdvözöljük kerületünk újból megválasztott képviselőjét, díszes, méltóságos törvényhozói állásában s ismerve az ő egyéniségét, bízunk benne, hogy az egész kerület minden egyes községének érdekeit részrehajlás nélkül szivén fogja viselni, hazáját híven szolgálni. Adjon ehez neki a jóságos ég erőt. Mi pedig térjünk napirendre az ellenségeskedések és torzsalkodások fölött. A két tábor Bay Szappanyos Külömbség 10 órakor 96 58 38 7, íi » 168 116 52 7* 12 •» 285 229 56 7* 3 620 442 178 3 » 803 544 259 74 4 > 903 568 335 74 5 > 963 607 356 [ Schönherr Antal. :i Schönherr Antal főkapitány temetése e hó 23-ikán ment végbe a közönség óriási részvéte mellett. Holtteste két napig feküdt a ravatalon, melyet egészen elborított a hozzátartozóitól és tisztelőitől küldött koszorúk serege. A gyászoló özvegy és a gyermekek koszorúin kívül, melyek a koporsót fedték, koszorút küldtek még: testvére Novák Ferenczné szül. Schönherr Leopoldina, továbbá Nagybánya város, a helybeli részvény-takarékpénztár, a Kalazanczi József bányatársulat, ugyan e társulat bérlői, és külön a bánya felügyelői és munkásai, a nagybányai izraelita hitközsége az izraelita Chevra kadischa szentegylet, s a rokonok és jóbarátok közül Achátz Imre és neje Kolozsvárról, dr Csiky Józsefné, Alföldi Zoltán és neje, Harácsek Imréné szül. Diószeghy Berta, Kádár Ilonka, Stoll Gábor és neje, s Szókéné Szen- drey Mária. A város koszorúját vasárnap délelőtt a városi tisztikar élén Gellért Endre polgármester helyezte a ravatalra, amikor a tisztikar testületileg fejezte ki a város részvétét a megboldogult özvegyének. A Ka- lazanczi-bánya részéről küldött három koszorút pedig hétfőn reggel a temetés előtt szintén küldöttség hozta Incze Sándor vezetése mellett, s régi bányászszokás szerint térdelve, imádsággal vettek búcsút az elköltözöttől. A temetés a szent-háromság templomban tartott gyász mise után, 11 órakor volt a boldogultnak házából, hol úgyszólván az egész város összegyűlt s daczára a választási izgalmaknak, mindenki igyekezett annyi időt szakítani, hogy az elhunyt iránt leróvja részvétét. Részt vettek a hivatalos, város a muzeumegyesület, nőegyesület, Részvénytakarékpénztár, a Kai. József bányászat, a kincstári tisztviselők, a különböző egyházak lelkészei s az értelmiségből, a népből egyaránt igen számosán. A szertartást Szőke Béla helybeli plébános végezte két pap segédletével, a koporsót a városi tisztviselők vitték ki a házból, ahol aztán az első temetkezési intézet (Mladeiovszky Lajos) fekete diszA vén diófáról. — Irta: Révai Károly. — Sok év tűnt el már azóta, Hogy itt áll e vén diófa; Sok édes gyümölcsöt termett A rossz lelkű embereknek. Kik gyümölcsét ha leszedték, Lombjait is meg-megverték. Szóbeszéd, hogy a verésre Számíthatsz egy jobb termésre. Évek jönnek, évek mainak, Korhadt ági egyre hullnak; Uj lomb nő a régi helyén, Más korona a tetőjén. S ifjú lomb is csak elévül. Mind leszárad tetejérül; Ha kifogy az élet nedve, Élni sem lesz többet kedve; Csak a törzse marad jónak: Elhasználják koporsónak......... Kati bácsi. — Irta: Zempléni Árpád. — Az abbáziai sétatéren láttam utoljára az öreg »Kati bácsit«, igazi nevén Gelb Áront. Én Fiúméból jártam át sütkérezni ide a Monte Maggiore napos lábához ; az öreg itt lakott már hetek óta, halálosan gyönge feleségét hozta ide : hátha meggyógyul még ? A fiumei életet nagyon nehéz megszokni. Naponta kijártam a kikötőbe, de a zajos, tarka-barka hajósnép minden nyüzsgése, bábeli nyelvzavara sem tudta feledtetni velem a fővárost. Eleinte a tenger sem érdekelt, mert nem találtam olyannak, a milyennek olvasmányaim után álmodtam. Szép a tenger, de ezt is meg kell előbb szokni. Mig látni meg nem tanuljuk, ép olyan szemfárasztó, unalmas pocsolya ez is, akár csak a Balaton vagy a Tisza kiöntése. Később, ha az ember néhányszor bejárta a partokat s bárkán vagy hajón beevezett a magas vizekre; ha látta a napfölkelte és naplemente kápráztató szinpanorámáját a tengeren: nagyon megszereti ezt a vidéket, ezt az életet. Oh, mennyiszer elüldögéltem én a parti sziklákon, hallgatva a fölöttem sikoltozó madarakat, a szél süvöltését, a kövekre zuduló áradat harsogó locscsa- nását. Haza gondoltam ilyenkor és viharos érzelmekkel, lázas lelkesedéssel teltem el. A tenger zug, hadd zúgjon! annál bátrabban lehet dalolni. Bele kezdek egy-egy vad magyar nótába s ki-kifáradva, fogyó és megújuló lélekzettel csapok át a Rákócziba: »Isten, adj hazánk felett, tiszta, fénylő, kék eget!« s próbálom tulkiabálni a zúgolódó vizek egyenletes harsogását. Borzalmasan szép és vad melódia ez a Rákóczi- induló, különösen ilyen kiséret mellett. Mi ehhez képest az olaszók itteni lágy, vontatott, epedő éneklése? Az olasz fantázia sirály, mely a partok mentén fészkelve, ki-kiröppen a tengerre; a magyar képzelet sas, mely. hogy fészkét elérhesse, átszárnyal tengeren, hegyeken hazáig! Tíz órakor délelőtt kürtöl az abbáziai hajó, be kell szállanunk. A matrózok eloldják a köteleket és a kis hajó megindul lassú, szabályos tempóban. Kikanyarodik az öbölből, hátrahagyva a tömérdek vitorlást és gőzöst. Fiume látóképe egyszerre, egészen kinyílik szemünk előtt. Lenn a parton a szabályos, barokk építésű emeletes bérházak, vám- és vasúti épületek, a kikötök raktárai válnak láthatóvá. Föntebb az ó-város unatkozik szűk, olasz utczáival, piszkos falaival, rovátkás. pikkelycserépfedeleivel. Közben a kopasz kőhegyeken fehér villák nevetnek a tengerre, egy-egy picziny kert közepéből, melyben sugár jegenyék, magas tulyák vigyáznak. Az abbáziai kikötőnél a velünk jött katonabanda elkezd valami ropogós nemzetközi marsot és erre a hajó mint a kezes-bárány,j| szépen odasimul a kikötőhöz, engedi, hogy fejét-farkát megkössék a parti czö- löpökhöz : Abbáziában vagyunk. A parkban, melynek közepén egy nagy négy szögletü sétatér van, százával ül vagy sétál a fürdő közönsége. A katona-zenekar fölsorakozik a közepén álló födött emelvényre s megkezdi a programmját. Gyönyörű február-végi délelőtt van, mindenki kijött sétálni a szép meleg napra. A csecsemők és az aggastyánok is sétálnak, csakhogy kis kocsiban, kerekes székben. Úgy tolják őket, kit a dadája, kit az ápolója. Mindennap megjelenik itt a sütkérezök között kis kocsi-széken egy reszketős fejű, sovány öreg asz- szonyság is. Egy összetöpörödött nagypapa tolja a kocsiját. Philemon és Baucis, akik ide jöttek üdülni és talán meghalni együtt ebben az áldott jó melegben, ezek között a zöld czédrusfák között, melyek oly vigan rengenek a szélben és reggeltől estig madárdal csicsereg ágaikon. Nekem úgy tetszik, hogy valamikor, régen, mikor még én is gyerek voltam és egészséges, ők se voltak ilyen öregek: én ettől a reszketösfejü Baucis- tól valahol, messze innen, a Kárpátok aljában, sok sárga-czukrot meg krumpli-czukrot vettem és ettől a jó Philemontól sok kemény baraczkot kaptam a fejemre, ha rossz krajczárral akartam kifizetni. Ez a mi fűszeresünk, »Kati-bácsi«, Baucis meg a felesége, Kati- néni! A városháza oldalában volt szatócsboltjuk. VaHvfa-i szám-ank © old.a.1. I a harczot mevivta, a csatározás megszűnt, szűnjék meg tehát annak minden legkisebb utó hangulata is. Az angol azt szokta ilyenkor mondani: Győztetek, jól van, fogjunk kezet, éljünk barátságban, legközelebb majd megint ott leszünk. Megjegyezzük még, hog' a kerületből igen sokan szavaztak ez alkalommal, mig Nagybánya városából a szavazóknak egy harmada oda haza maradt. Különben, hogy tiszta képet nyújtsunk az egész eredményről közöljük itt községenként a szavazatokat : A szavazósátor éjszaki helyiségében leszavaztak Összesen az egész községből Bay Lajosra Szappanyosra Nagybánya 217 276 493 Felsőbánya 54 30 84 Alsófernezely 34 — 34 Felsőfernezely 22 — 22 Giródtótfalu 30 2 32 >í Felsőujfalu 21 5 26 Kisbánya 15 — 15 Buság 31 20 51 Láposbánya 12 18 30 Misztbánya 5 — 5 Misztmogyorós 11 18 29 Misztótfalu 28 16 44 Zazar 47 37 84 összesen: 527 422 949 A sátor déli helyiségében. Szinérváralja 221 150 371 Sebespatak 30 22 52 Hóba 55 5 , 60 Alsóujfalu 23 30 53 Hidegkút 42 45 87 Tőkés 80 1 81 Kis-Sikárló 7 18 Nagy-Sikárló 40 13 53 Monostor 13 6 19 Laczfalu 39 4 43 Feketefalu 63 — 63 Lénárdfalu 10 — 10 Magyarkékes 22 — 22 összesen: 645 277 922 Mind a két sátorban tehát leszavazott 1871 választó s e szavazatokból Bay Lajos 1172-öt, Szappa- nyos Gerö dr 699-et kapott, vagyis Baynak 473 többsége volt. A nap folyamán igy állottak a szavazatait:
